~9.rész~ Minden akkor kezdődött

Sziasztok. Hoztam nektek részt. Nagyon szépen köszönöm a komikat és a megjelenítéseket. 1 óra alatt össze jöttek. Imádlak titeket ti miattatok szeretem ezt a blogot és ti adtok nekem ihletet is.

Mivel karácsony van lehetne 3 komi és mondjuk 70 megjelenítés...?

Hetek óta csak az ágyat nyomom ami nem a legjobb mivel a srácokhoz sem tudok átmenni. Már nagyon hiányoznak, Emő néha átjön de az ideje nagy részét Zaynnel tölti ami nem is baj legalább ő legyen a szerelmével ha már én nem tudok. 2 hét alatt 10 kiló megint leugrott rólam és most már csont és bőr vagyok. A kaját nem kívánom, de az a szúró, nyomó érzés nem akar elmúlni sőt egyre jobban kezd fájni. Liam már egy párszor hívott és először fel is vettem de utána már nem. Erőm nem sok van így tartalékolnom kell. Az orvos minden nap jön és megnéz. Mint minden nap ma is ennek itt van az ideje.
- Hogy vagy Kimi? - kérdezte az orvos és próbált kicsit felvidítani. Minden nap mesél valamit, vagy a családjáról vagy egy viccet.
- Jól. - mondtam egyszerűen de szörnyen éreztem magamat. Liamnek is hazudtam hogy miért nem lehetek vele és azt hogy náthás vagyok elég könnyen bevette. Minden nap csak őket nézem a tv-ben és minden zenét is meghallgatok tőlük. Már kezdenek Nagyon hiányozni.
- A barátaidat miért nem hívod át? - kérdezte de nekem újabb fájó emlékek jutottak az eszembe. Ki tudja lehet hogy soha többet nem látom őket.
- Nem szeretném hogy így lássanak. - mondtam.
- Értem. - megvizsgált majd elindult ki a szobámból.
- Várjon. Kérem mondja meg hogy mi van velem. - mondtam neki de ő nem szólt semmit.
- Sajnálom, de nem tudok semmi újat mondani. - ezzel kiment.


............

Az orvosok semmi biztatót nem mondanak, de lehet hogy csak nekem nem. Már úgy nézek ki mint egy anorexiás de az a legszörnyűbb hogy azt sem tudom mi van velem. Ehhez a szúró érzéshez még köhögés is társult. A ma reggelem is szokásosan kezdődött. Felkeltem bekapcsoltam a tv-met és csak nézetem. Egyszer valaki kopogott. Nem értettem hogy anya miért kopog de mind egy.
- Gyere. - mondtam.
- Szia. - köszönt Liam.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem eléggé meglepetten.
- Aggódtam érted. - mondta és leült mellém az ágyra. - Mi történt veled? - kérdezte és végig nézett rajtam.
- Semmi. Mondtam hogy náthás vagyok.
- Ha náthás lennél akkor nem így beszélnél és szerintem nem lehet ennyire lefogyni tőle. Miért nem akarod elmondani nekem?
- Na jó. Nem akartam hogy ezen kattogj de beteg vagyok. - mondtam neki.
- Azt gondoltam hogy beteg vagy de milyen beteg? - értetlenkedett.
- Nem tudom még én sem. Nem tudják, vagy nem akarják elmondani. Emlékszel arra a napra amikor elmentetek a klipp forgatásra?
- Igen.
- Akkor kezdődött minden. Elkezdett szúrni a mellkasom de nem foglalkoztam vele. 2 hét után elküldtek a suliból mert már annyira szarul néztem ki. Azt mondták valami baktérium van a tüdőmnél. Most még jött mellé a köhögés is.
- És nem tudnak mit tenni? Vagy nincs valami gyógyszer?
- Liam értsd meg még azt sem tudják mi ez. És én is félek hogy mire rájönnek késő. - mondtam neki elég szomorúan és nehézkesen. Minden nagyon nehéz volt. Nehéz volt beszéli, levegőt venni, mozogni.
- Ilyenre még csak ne is gondolj. Nem lesz semmi bajod. Higgy nekem 3 hét múlva már velünk fogsz bulizni.
- Jó lenne de ezt kétlem. - mondtam és nem beszélgettünk tovább. A köhögés megint előjött és nem akart elmúlni. Fél órán keresztül köhögtem folyamatosan és már kezdett nagyon fájni.
- Kim, mit csináljak? - kérdezte aggódva Liam.
- Szólj... Anyának. - mondtam neki nagy nehezen. Gyorsan kiszaladt és szólt volna neki ha megtalálja. Egyedül csak Emő volt otthon.
- Kim, be kell mennünk a kórházba. - jött be Emő de válaszolni már nem volt erőm. Gyorsan bevittek ahol azonnal meg is vizsgáltak.
- Hogy van? - kérdezte Liam. Gondolom azt hitték hogy alszom,de nem. Végre meg akartam tudni hogy mi van velem, ebben az 1,5 hónapban mindenki össze vissza hazudozott nekem és ebből már elegem van.
- Rosszul. Ez a betegség a légutakat is megtámadta.
- De mi ez a betegség? - kérdezte idegesen Liam és hallottam hogy elcsuklott a hangja.
- Kérem nyugodjon meg, meg fogunk minden tenni annak érdekében hogy kiderítsük mi ez. - mondta és elment. Liam leült mellém és megfogta a kezemet. Én kinyitottam a szemem és csak néztem őt.
- Te mióta vagy fönt? - kérdezte mikor felnézett rám.
- Elég ideje ahhoz hogy halljam azt amit hallanom kellett. - mondtam neki és kigördült egy könnycsepp. Annyi fájdalom volt már bennem és ez most segített.
- Szóval akkor tudod.
- Ideje volt megtudnom. Emő hol van? - kérdeztem.
- Kint, miért?
- El szeretnék búcsúzni tőle. - mondtam neki.
- Ilyet ne merj még egyszer mondani. Nem fogsz meghalni, nem hallottad? Mindent meg fognak tenni és nem lesz semmi bajod. - adott egy puszit, kiment és Emő jött be utána.
- Ne sírj. - mondtam neki.
- Liam mondta hogy miért kellett bejönnöm, és nekem nehogy itt elkezdj búcsúzkodni mert akkor bajok lesznek. - mondta kicsit fenyegetés szerűen de a végét elnevette.
- Akkor nem kezdek. - mondtam majd hallgattam egy ideig. - Szeretlek Emő.
- Én is Kimi. - mondta, és sírva a nyakamba borult. El sem tudom hinni hogy a legjobb barátnőm miattam sír.
- Ne sírj kérlek. - mondtam neki és abba is hagyta. Nekem már annyira nem volt erőm hogy felemeljem a kezemet de nem számított.
- Liamet nem hívod be? - kérdeztem tőle ő pedig engedelmeskedett.
- Liam anya itt van? - kérdeztem.
- Nincs. Nem veszi fel a telefonját. - mondta és leült ő is az ágyam szélére azonban egy pillanatban......



 Boldog Karácsonyt kívánok még egyszer... Ki mit kap karácsonyra ha van kedvetek leírhatjátok... :D
És ki csinálj a aLou-s feladatokat. HAPPY BITRHDAY BOO BEAR!! :D