Writing is my life

~31.rész A hosszas séta~ 

Sziasztok itt az új rész és szeretném felhívni a figyelmeteket arra hogy ez az utolsó előtti rész. Remélem tetszeni fog és mivel ez az utcsó előtti legyen 50 megjelenítés.

Hetek óta nem beszéltem egyik sráccal sem. Már vagy 3 hete nem is láttam őket pedig nagyon hiányoznak. A sok hülyeség, nevetés, és játék annyira hiányzik. Liam keresett egy időben de felhagyott vele mert nem válaszoltam 1 SMS-re sem és semmire. Legszívesebben regényeket írtam volna neki hogy hogy érzem magamat és hogy mennyire hiányzik de nem. Ő szakított velem és azt mondta nem akar látni. 1 hete nem voltam sehol a fürdőszobámon kívül. Apu minden nap hoz be kaját de semmi több. Ha bent maradt előjön a kínos csend ami belőlem sírást vált ki. Liam 1 hete nem is keresett ami szörnyű és lehet hogy el is felejtett. Mi van ha újra együtt vannak Danivel? Muszáj felhívnom. Felkeltem az ágyamról és elkezdtem keresni a telefonomat amit persze hogy akkor nem találok meg amikor a legnagyobb szükségem lenne rá. Akkor mikor az életem múlna rajta. Mind egy majd meg lesz. Leültem a tv-m elé és elkezdtem valami filmet nézni.


/Rob Darson (Nessz apja)/

Nem tudom nézni ahogy Vanessza tönkre teszi magát. Napok óta enni sem akar és a szobájából már egy hete nem dugta ki az orrát. Így hát mikor tegnap este bementem hozzá és ő elment fürdeni elhoztam a telefonját. Tárcsáztam Liamet és vártam hogy felvegye.
- Szia Nessz.
- Szia Liam. - szóltam bele.
- Á jó napot uram.
- Figyelj Liam. El kell jönnöd hozzánk Nessz már napok óta ki nem jön a szobájából és csak sír. Nagyon kikészült. Nagyon megbánta ezt a Zaynes dolgot.
- De Rob én hívtam egy időben küldtem SMS -t Email-t és nem válaszolt egyikre se.
- Tudod jól milyen makacs. De hidd el nekem hogy szeret.
- Tényleg?
- Az apja vagyok ismerem. Szeret és soha sem akart elveszíteni de nem én szeretnék itt magyarázkodni ha nem kérlek gyere át és beszéljétek meg.
- Oké átmegyek. - kinyomtam a telefont és leültem dolgozni.

/Vanessza Darson/

Hallottam hogy valaki csenget így gondoltam hogy apához jönnek. Egy idő után kopogtak az ajtómon.
- Nyitva van. - mondtam halkan és figyeltem hogy ki fog belépni rajta. Egyszer csak megláttam egy ismerős cipőt, lábat, testet és végül egy arcot. El sem tudom mondani milyen érzés öntött el. Olyan volt mint ha vissza kaptam volna az elveszett másik felemet.
- Liam te mit keresel itt? - kérdeztem és felálltam az ágyamról közelebb lépve hozzá. Ő becsukta maga után az ajtót és közelebb lépett.
- Apukád hívott. Mondta hogy napok óta csak sírsz és hogy ki sem mozdulsz a szobádból.
- Értem. - erre nem tudtam mivel felelni ugyan is nem tudtam betelni a tökéletesen belőtt sérójával és cuki mosolyával. Már annyira hiányzott ez a tekintete. Ma vagyunk együtt 3 hónapja már mint csak lennénk ami szörnyű érzés.
- Olyan csinos vagy. - mondta és még közelebb lépett.
- Ja persze. Így mackó naciban, egy nagy pólóban, kócosan és smink nélkül? - néztem rá csodálkozva.
- Igen. Nekem így vagy tökéletes. Nem pedig úgy hogy 2 kiló smink van rajtad. Így vagy szép, így természetesen. - megint közelebb lépett és már össze ért a homlokunk. Ajkait az enyémre helyezte és én persze vissza csókoltam. Nem is tudom hogy Zaynnél hogy tudtam vissza csókolni miközben Liam sokkal jobban csókol. Szeretem és örökké szeretni is fogom.
- Hiányoztál. - leheltem ezt az egy szót a szájára ő pedig elmosolyodott.
- Te is nekem. Nem is tudom hogy volt erőm szakítani veled.
- Én pedig nem is tudom hogy hogy tudtam Zaynnel... - nem folytattam mert elcsuklott a hangom és ismét előtört belőlem az iszonyú bűntudat, - Liam nekem iszonyatos bűntudatom van. - mondtam és leültem az ágyra az ő ölébe.
- Egyezzünk meg abban hogy megbocsájtok te pedig cserébe újra a barátnőm leszel?! - mondta.
- Te nem jöttél újra össze Danivel? - kérdeztem csodálkozva.
- Nem. De ezt meg honnan vetted? Igaz volt nálunk de nemet mondtam.
- Hát. Hagyjuk oké. - megcsókolt s majd lementünk apuhoz kézen fogva.
- Téged már itt lent is lehet látni? - kérdezte apa viccesen.
- Igen. - mondtam majd leültünk a kanapéra, most kivételesen az ölébe ültem mivel már nagyon hiányzott. Most nem érdekelt mit mondd apa nem tudott izgatni mert már hiányzott hogy hozzá bújhassak hogy érezhessem az illatát.
- Nem megyünk át hozzánk? - kérdezte Liam.
- De menjünk. Apu elmegyek a srácokhoz.
- Haza jössz?
- Nem tudom még. - mondtam és elindultunk. Szépen lassan mentünk és én azt akartam hogy most had állítsam meg az időt. De ennek a pillanatnak hamar vége lett mert jöttek a rajongók.
- Liam kaphatnánk egy autógrammot? - kérdezte az egyik.
- Persze.
- Én egy képet? Én is? - vagy ott álltunk egy órát amit én már nem bírtam így leültem egy közeli padhoz. Elkezdtem telefonozni de Liam nemsokára végzett. Kétségbeesetten nézett körül mert nem talált.
- Itt vagyok. - mondtam neki és hirtelen mellettem termett.
- Már azt hittem haza mentél. - mondta és adott egy puszit a homlokomra. Össze kulcsoltuk az ujjainkat majd elindultuk. Ez a csodálatos pillanat megint nem tartott sokáig mert most az újságírók és fotósok jöttek. Tőlük már nehezebb volt szabadulni.
- Liam, Liam ti most újra együtt vagytok? Nem jöttél újra össze Danivel? Mit szeretsz egy átlagos lányban? - hangzottak a kérdések mi pedig egyre gyorsabb léptekkel próbáltunk menni ami nem ment. Liam már kezdett kicsit idegesnek látszani majd megállt.
- Liam mit csinálsz? - kérdeztem halkan.
- Elegem van. Tudjanak meg mindent. Addig úgy sem nyugszanak. - feléjük fordultunk és Liam kezdett beszélni. - Hogy mit tudok szeretni egy átlagos lányban? Nekem nem kell az hogy híres legyen. Nem számít, így szeretem és nekem így tökéletes. És igen az utóbbi hetekben nem voltunk együtt de most már újra együtt vagyunk. Csak egy kis szünetet tartottunk de most már minden rendben van. Nem tudom hogy miért kell mindig Danit szóba hozni ha már valami nem a régi. Én már nem szeretem Daniellet. Vanesszát szeretem és sokkal jobban érzem vele magam mint Danivel. Többet nem nyilatkozom. - elindultunk a srácokhoz és nekem csak tátva volt a szám.
- Csukd már be a szád mert még valami belerepül. - mondta én pedig hallgattam rá.
- Például, mi? - néztem rá ő pedig megállt.
- Mondjuk én. - mondta és hirtelen megcsókolt. A hosszas séta után megérkeztünk a fiúkhoz akik nagyon örültek nekem.
- Nessz! - ordított Niall.
- Ti együtt? - kérdezte Zayn.
- Igen. - mondtam boldogan és adtam egy puszit Liam arcára.
- Hiányoztál már te kis okoska.
- Te is nekem Lou. - mondtam és megöleltem. Elkezdtünk beszélgetni majd elmentünk aludni.

Srácok megkérlek titeket aki eddig nem komiziott az most léci komizzon... Szükségem lenne rá hogy folytassam e a töri, hogy van e értelme... Köszi