Writing is my life

~30.rész~ Mindig azt bántjuk meg akit a legjobban szeretünk.

Sziasztok itt az új rész. Köszönöm a sok megtekintést és komit.

Mivel ez hosszú rész lett ezért legyen mondjuk 3 komi és 40 megjelenítés.
EZT HALLGASD KÖZBEN

Reggel mikor felkeltem Liam már nem volt velem. Felöltöztem rendbe szedtem magam és le mentem volna a konyhába de a lépcsőnél tovább nem jutott.
- Bu.. - ugrott elő Zayn a szobájából. Én ugrottam egy nagyon és így sikeresen be is vertem a fejemet a mellettem lévő polcba.
- Áu. - fogam meg a fejemet. Lementem a nappaliba de senkit sem találtam.
- Zayn hol vannak a többiek? - kérdeztem és leültem a kanapéra.
- Vásárolni mentek. - mondta és leült mellém. - Jesszus mekkora lett a fejed. - gyorsan kiment a konyhába és hozott egy csomag fagyasztott borsót majd rátapasztotta a fejemre.
- Kösz. - felnéztem és azt vetem észre hogy a fejünk között már egy tű sem férne el. Mikor belenéztem a szemébe szomorúságot láttam.
- Zayn mi a baj? - kérdeztem és még mindig nem húzódott el egyikünk sem.
- Miért?
- Látom rajtad. Ismerlek.
- Perry szakított velem.
- Miért?
- Már nem szerelmes. Hagyjuk. - mélyen belenézett a szemebe és a feje egyre közeledett az enyémhez. Ajkait rátapasztotta az enyémre és én nem ellenkeztem. Nem tudom mi van velem. Liammel járok. És még is mi tetszik nekem Zaynben. Semmi. Csak azt vettem észre hogy visszacsókoltam. De ekkor a fiúk lépek be az ajtóba.
- Itt meg mi folyik? - kérdezte Harry és Liam lépett be és mögé állt.
- Semmi. - mondta és gyorsan elhúzódtam Zayn-től. Liam nem szól semmit csak felviharzott a szobájába.
- Liam engedj be. - mondtam neki és dörömböltem az ajtón.
- Tűnj el innen. - sosem beszélt még velem még így de nekem ez a csók nem jelentet semmit.
- Liam kérlek. - nem szólt semmit csak azt hallotta hogy valamit dobál. Kinyitotta az ajtót és egy bőröndöt tett ki az ajtóba.
- Ez mi? - kérdeztem és ránéztem a bőröndre amihez a táskám is társul.
- A cuccaid. Költözz át Zaynhez vagy bánom is én. Nem akarlak többet látni. - én csak síni tudtam és nem szóltam semmi. - Bíztam benned de most össze törted a szívem. Embert még soha nem szerettem annyira mint téged, de ennek most vége. Szakítok Veled. - becsapta az ajtót. Neki dőltem az ajtónak és lecsúsztam a földre. Arcomat a tenyerembe temettem és sírtam.
- Nessz. Mi történt? - jött föl Lou és egyből a földre ült mellém.
- Liam szakított velem. De ezt kérlek ne itt beszéljük meg. - mondtam és bementünk Louhoz. Ott mindent megbeszéltünk és mikor már egy kicsit sikerült megnyugodnom elindultam haza. Elbúcsúztam Nialltől, Harrytől és Loutól. Zaynt viszont kihagytam. Mikor kiértem a kapuba utánam jött.
- Nessz. Tőlem miért nem búcsúztál el? - kérdezte.
- Zayn soha többet nem akarlak látni érted?! Miért csókoltál meg?
- Mert azt hiszem beléd szerettem. - lesütötte a szemeit én pedig távolabb léptem tőle.
- Hogy mit mondtál? Te.... Engem....
- Igen. De csak egy ölelést kérek és mehetsz. - mondta és megölelt. Felnéztem Liam ablakára ahol őt is ott találtam. Mikor megláttam az arcát féltékenységet pillantottam meg rajta.
- Szia Zayn. - haza húztam a bőröndömet majd belépem az ajtón ahol apa éppen egy munkatársával beszélgetett. Nem tudott érdekelni oda mentem hozzá és megöleltem s közben sírtam.
- Kincsem mi a baj? - kérdezte és kicsit eltolt magától.
- Szakítottunk Liammel. - mondtam és letöröltem a könnyeimet.
- Bántott?
- Nem, igazából ő szakított velem.
- Ő? Mit csináltál?
- Zayn megcsókolt és én nem ellenkezdtem. De nem akartam és olyanokat mondott...
- Shhh. Ne sírj. Sokkal jobba érdemelsz és majd jön más.
- De nekem nem kell más csak ő.
- Akkor miért nem toltad el magadtól Zaynt? A csók közben nem gondoltál arra hogy ezzel milyen kételyt keltesz Liamben? Ő most azon gondolkozik hogy vajon egész végig más pasikkal csókolóztál vagy tényleg szeretted?! Miért nem gondoltál arra hogy megbánod és hogy ezzel mindennek vége lesz?
- Nem tudom.
- Nem tudom, nem tudom. Sajnálom de Liamnek adok igazat megértem hogy haragszik de majd megbékél. Azt mondta hogy nélküled élni sem tudna, és ha elveszítene nem élné túl. Lehet hogy most még haragszik de adj neki idő.
- Köszönöm. - adott egy puszit én pedig fölmentem a szobámba. Elővettem Niall képeit amiket a szülinapomra kaptam és nézegetni kezdtem. Liammel olyan boldogok Voltunk. Hogy tehettem ilyen szörnyűséget? Még most is ilyen boldogak lehetnénk de csak lehetnénk.
 Többet soha nem látom azt a mosolyát ami én okozok csak mert én is mosolygok. Soha nem leszek boldog nélküle soha többet nem várom majd a holnapot csak azért hogy lássam hogy mosolyog és a barna szemeit. Ismerem Liamet és tudom hogy soha nem fog megbocsájtani és ebbe jobb lesz még most bele törődni. Ő lehet hogy majd elfelejt és boldog lesz míg én szenvedni fogok a bűntudattól. Ha ő újra Daniellel lesz én belehalok.