2013. április 27., szombat

/Twenty-Eight/


Sziasztok. Tudom hogy ez a rész Nagyon össze csapott lett, de sajnálom. Lehet hogy lesznek benne helyesírási hibák, de elég későn fejeztem be és valahogy nem sok erőm volt...
Remélem mindenkinek tetszeni fog még így is.. KÉRLEK KOMIZZATOK, MERT LASSAN VÉGE A TÖRINEK..!!!! Tettem ki egy új szavazást az új törimről... Szavazzatok melyik cím a jobb..
Köszönöm a komikat és megjelenítéseket és a + 1 feliratkozót!!! :)))
A kövi rész: 4-5 komi (mivel az előző részhez nem gyült össze a kér 5 komi ezért most csak 4-et kérek) és 300 megjelenítés után jön! :)

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

- Medison!! Összepakoltál már? - kérdeztem barátnőmet, aki épp a fürdőszobájából hozott ki egy bőröndnyi cuccot.
- Drágám, nem megy az olyan gyorsan! - haladt el mellettem és egy lágy csókkal ajándékozott meg. Én csak megforgattam a szememet, és elkezdte lecipelni azt a tömérdek bőröndöt amit össze pakolt.
Igen, elköltözünk. Mivel úton van a kicsi, vettünk egy új házat. Pontosabban az 1 éves évfordulónkra volt ez az ajándékom, és 2 napja elhatároztuk hogy oda költözünk. Csak hogy Med-nek annyi cucca van, hogy szerintem nagyobb házat kellett volna venni.
- Liam, szerintem nem viszek át annyi cuccot, hisz minek az?!
- Nekem 8... Csak legyél már kész kérlek! - idegeskedtem.
- Jól van na, nem kell egyből leszedni a fejemet.

oooooo

A kék falakat bámultam és egyszerűen nem tudtam elhinni hogy álmodom, vagy éppen ébren vagyok?! Med , mint mindig most is békésen aludt, de én nem tudtam. Nem tudom eldönteni hogy össze tartozunk-e valójában, vagy ez megint csak egy bolond álom. Nem, ez nem lehet álom. Ez a rideg valóság, ahol Med beteg és a gyerekem. Az első gyerekem meg fog halni! Med-et kell választanom, nem tudom megtenni ezt Vele. Szerelmes vagyok belé, és ezt nem tudom elfogadni. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy elveszítem  hogy többet nem lehet az enyém.Már most teljesen össze vagyok omolva, mi lesz akkor ha végleg elveszítem?
- Miért nem alszol? - kicsit feljebb csúszott mellkasomon és a nyakamra adott egy puszit.
- Tudod, az új ágy. - erőltettem egy mosolyt. Nem tudhatja meg ennyire szenvedek és hogy mennyire utálom az életet. Én miért nem mehetek majd vele?
- Lemegyek inni! - kelt ki az ágyból és ki az ágyból, de nem hagytam. Vissza húztam és egy lágy csókot nyomtam a szájára, közben pedig combját simogattam.
- Mehetek? - egy aprót bólintottam és figyeltem ahogyan kimegy. Tudom, most már az enyém nekem szabad bámulnom, de még akkor is elolvadok ha ránézek, vagy meglátom. Olyan csodálatos és tökéletes.
- Liam, ez nagyon feltűnő! - fordult vissza az ajtóból és egy huncut mosoly terült az arcára.
- Még is mi? Nem csináltam semmit, csak a hajadat néztem hogy milyen tökéletesen, és egyenletesen göndör.
- Nagyon rosszul hazudsz. Főleg nekem! Tudom hogy a seggemet nézted. - kiabálta már a lépcsőről. Annyira ismer, komolyan mondom ha egy hangyát kezdenék bámulni még azt is észre venné. Lila bársony takarónkat lerugdostam magamról és egy bőröndöt fogtam magamhoz. Elkezdtem kipakolni, amit nem kellett volna. Előkerültek a régi, szörnyű emlékek. Danielle-ről és rólam képek, levelek, és még sok szörnyű emlék. Egy kupacnyi levél hevert a képek alatt, és a kísértés is hatalmas volt. Muszáj volt kivennem és beleolvasnom.
" Az egyetlen embernek, akinél a világon nem fogok jobban szeretni!
A tömérdek turné, koncert, dedikálás és interjú miatt nem láthatom csodálatos arcodat. Miért nem lehetünk átlagos emberek és miért nem lehetünk együtt feltűnés nélkül? A világ forog velem, és több ezer kiló-méterre vagyok TŐLED. Sosem bírtam a távolságot a szeretteim és köztem, de ha RÓLAD és RÓLAM van szó, megőrülök. Nem bírom már, hogy úgy fekszek le hogy csak a laptop képernyőjén keresztül láthatlak. Utálom mikor úgy kelek föl hogy TE nem vagy mellettem. Danielle kérlek szakítsunk több időt egymásra, mert ez így már nem állapot hogy 2 hónapja nem láttalak és 1 hete nem is beszéltünk!!,,
Mosolyogva tettem le a levelet, de csak azért mosolyogta hogy leplezzem idegességemet. A következő levél az én nevemre érkezett. Danielle válasza.
" Drága egyetlen Liam.
Sajnálom hogy ezt itt kell közölnöm veled. Tudod hogy az x-faktorral turnézok, és mostanában folyton próbálunk. Liam, nekem ez már nem megy. Egyszerűen ez nekem nem megy. A távolság, a korkülönbség közöttünk mind gátolja azt hogy együtt legyünk. Egy kapcsolatban az a legfontosabb hogy mind a két fél szeresse egymást. Te őrülten szerelmes vagy belém, de én már nem érzem azt a tüzet ami kettőnk közt volt. Nem érzem hogy vonzódok hozzád. Azt hiszem szakítanunk kéne!
Az utolsó levél, utolsó könnycsepp és egy megtört szív. Ekkor beszéltünk utoljára. Azóta már csak egy-két perce, mikor vissza adtuk a cuccainkat. A leveleket magamtól kicsit távolabb raktam és a képeket vettem elő. Sorra raktam le a földre a képeket és egyre több emlék jutott az eszembe.
 Ez a kép, volt az első képünk. Ezen a télen történt az első csókunk, és azt első nyilvános mutatkozásunk. Itt még annyira más voltam, annyira naiv és boldog. Mindent elhittem neki és nem láttam át a dolgokat. Megfogtam a mellettem levő szemetes kukát és a képeket beledobtam. Aztán jöttek sorra a többi vackok.
- Miért dobod ki őket? - guggolt le mellém Med és kivette a kukából a képeket és leveleket.
- Mert én már Téged szeretlek, és nem akarok ezekre a pillanatokra emlékezni.
- De ha megtartod engem nem fog zavarni.
- Med. Nem! Danielle megszűnt létezni számomra.
- De pár napja még azt mondtad hogy barátok maradtatok?!
- Tudom, de akkor még nem olvastam ezt a levelet! Már mint akkor még nem szakítottam fel a régi sebeket.
- Szeretlek.
- Én is. - suttogtam és megcsókolta. A bőrönd tetejét lecsaptam és beraktam Med-et az ágyba.

Reggel ismét korán kelltem, ezért úgy döntöttem lemegyek és rendbe rakom a kertet. Félmeztelenül mentem ki az udvarra és elővettem a garázsban lévő piros fűnyírót. Lassan beindítottam és elkezdtem fel alá tolni a füvön.

/Medison Tomlinson/

Hangos zajra ébredtem ami ráadásul az ablakom alól jöhetett. A nap fénye a szemembe sütött így nem igazán tudtam tovább aludni sem. Kikeltem az ágyamból és az ablakhoz mentem. Ahogyan a tágas udvarunkra tekintettem, megpillantottam Lim-et egy szál fűrdőnadrágban füvet nyírni. Felső teste izzadt volt és a kockái nagyon kidagadtak. Ott olvadoztam az ablakban  mikor felpillantott és meglátott. Hatalmas férfias kezét felemelte és integetett vele. A lábaim remegni kezdtek és szívem sokkal gyorsabban kezdtek verni. El sem hiszem hogy 1 éve már az enyém, és még mindig ilyen hatást vált ki belőlem. Lementem a lépcsőn és kivettem egy üveg vizet a hűtőből, majd az udvar felé vettem az irányt. Liam éppen a fűnyírót tisztította ki mikor oda értem.
- Nekem tudod mire emlékeztetett az előző integetés? - nézett rám nagy szemekkel és koszos kezével az állát kezdte vakargatni. Most komolyan, még csodálkozik hogy pattanásos az arca?
- Na mire? - kérdeztem mosolyogva.
- Carly Rea Jepsen - Call me Maybe számára.
- Egy kicsit tán nekem is. De ha jól emlékszem abban a klippben a csávó buzi volt. Akkor te is az vagy? - szemei kitágultak és bosszúálló tekintettel nézett rám.
- Nem is tudom. Ha buzi lennék, akkor nem veled lennék. - közelebb húzott magához és szorosan átölelt.
- Amúgy ma átjönnek a srácok játszani. - ezt már a távolból kiabálta és beugrott a medencébe.
- Liam Payne, tegnap takarítottam ki, és még csak lábat sem mostál mielőtt bele mentél.
- Bocsánat.. - kiskutya szemei most is meghatottak és így inkább bementem. Előkészítettem nagy tálakba nasit és a földre sok párnát, na és persze ami nem maradhat el egy üveget.
Lassan megérkezdtek a srácok is és egy körbe tömörültünk. Hát elkezdtünk játszani aminek nem nagyon lett jó vége.
- Liam, felelsz vagy mersz? - kérdezte barátomtól Zayn.
- Felelek.
- Felavattátok már az új házat Med-del?
- Hülye. De ha szeretnéd tudni, igen! - nyújtotta ki a nyelvét Liam és tovább játszottunk. Én következtem. Barátom próbált kíméletes maradni a merésben, de emellett a 4 flótás mellett nehéz. Felkelltem a földről és felmentem a lépcsőn. Ráültem a korlátra, és megfordultam. Kezemet szemem elé raktam és próbáltam egyensúlyozva lecsúszni. A végén (mint mindig) siekeresen el is taknyoltam és bevertem a fejemet.
- Szívem jól vagy? - szaladt oda hozzám Liam és feltett a kanapéra.
- Nem egészen. Sajog nagyon a fejem, és asszem megin vért köptem. - felemeltem a kezemet és egy nagy vér folt volt benne. Egymást után jöttek az egyre nagyobb és gusztustalanabbak a köhögéssel. A srácok haza mentek és Liam sem tudott mit kezdeni velem. Ott ültem az ágy szélén egy lavorral az ölemben és mostam le a vért a kezemről amit mindig beleköhögtem.
- Med, menjünk be a kórházba! - térdelt le elém Liam, és szemeiben láttam hogy lassan sírni fog.
- Az utolsó perceimet veled akarom eltölteni, és boldogan!
- Ne beszélj butaságokat kérlek! Még Ő is itt van. - fogta meg már dudorodó pocakomat. 2 hónapos vagyok és már elég nagy pocakkal rendelkezem. Ahogyan Liam megérintett egyszerre múlt el a köhögés, a fájdalom és helyette egy jó érzés futott át rajtam. Egyszerűen nem tudtam mit tenni csak nézni ahogyan könnyei végig folynak az arcán. Kezemet az övére helyeztem, ezzel bíztatva hogy ne sírjon. Rosszul esik őt szenvedni látni. Tudja hogy nem érem meg azt a kort amit ő eltervez velem. A mi jövőnk évek, hónapok esetleg napoig tarthatnak. Velem nem lehet hosszú távra tervezni és ezt ő is nagyon jól tudja. Velem ha egyszer valaki is boldog, az nem lehet sokáig az, mivel egyszer minden rossz elkezdődik és akkor kezdődik el igazán a szenvedés.

2013. április 23., kedd

/Twenty-seven/



Hy!!! Na meghoztam nektek HAMARABB az új részt! :D Köszönöm a 7 komit és a megjelenítéseket!!
Szóval.. Lassan vége a törimnek :( Ebben a részben minden tökéletes lett, és minden romantikus! :D
A következő részektől azonban minden beindul!!
Szóval KOMIZNI, NEM KELL KÓDOT ÍRNI...
Legközelebb szombaton várható a rész! Kommentre fel, ha hamarabb akarjátok a részt...
A kövi rész: 5-6 komi és 300 megjelenítés után jön.

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------




Liam még mindig a kanapén ült, és érzékeny testrészét jegelte. Miután megérkezett a pizza kiszolgáltam majd meg is etettem. Fejemet vállába fúrtam és úgy tűrtem fájdalmaimat, amik az egész testemet bejárták.
- Mit szeretnél ma csinálni? Próbáljunk olyat kitalálni amit ülve is lehet. - nevette el magát, de nekem nem ment.
- Nem tudom. Nekem mind egy csak veled legyek. - mondtam ki nehézkesen.
- Hé, mi a baj? - emelte fel mutatóujjával a fejemet. Válaszolni akartam, de a szavak nem jöttek ki a számon. Kétségbeesetten kapálóztam, de senki sem segített. Számból még mindig nem sikerült semmi hangot kipréselnem. A szemei leragadtak és nem tudtam őket kinyitni. Forgott velem a világ és Liam is eltűnt. Éreztem ahogyan két erős kéz magához szorít, de itt minden elsötétült.

/Liam Payne/

- Med, szólalj meg! - szóltam a tátott szájú lánynak, de egy szó nem jött ki a száján. Kétségbeesetten kapaszkodott belém, és egyik pillanatról a másikra elájult. Teste élettelenül zuhant az enyémre.
- Neeeee. Istenem, kérlek ne vedd el őt tőlem! - kiabáltam és a kocsimhoz szaladtam vele. Betettem az anyós ülésre és én beültem a volán mögé. Eszeveszettül nyomtam a gázt. Féltem hogy ma, ebben a pillanatban látom utoljára ezeket a szemeket. Féltem hogy most mindennek vége és még csak nem is lehet többet az enyém.

A kórházban, Med kórterme előtt megint idegesen toporogtam. Már annyira felevett a düh hogy ujjaimat kezdtem tördelni. Immár 4-szer vagyok ugyan ebben a kórházban ugyan ezen a helyen. Minden itt kezdődött el számunkra.
Emlékszem az első napra mikor találkoztunk.
Emlékszem az első érintésre, az első fájdalmas szóra.
Emlékszem az első csókra, és éjszakára.
Emlékszem az első olyan veszekedésre amelyben mind kettőnknek össze tört a szíve.
Minden itt kezdődött el, és itt is lesz vége. Egy esős napon mikor minden balul fog elsülni. Itt fog végződi a nap legszörnyűbb eseménye.
Az ajtó nyitódott és kijött rajta az orvos mögötte pedig megpillantottam egy ágyon feküdni Med-et.
- Örvendek Liam.
- Én kevésbé.. Hogy van?
- Nem is tudom hogy mondjam.. - hajtotta le a fejét. Eljött a vég. Ebből a mozdulatából tudtam hogy többet nem fogom látni. Az ajtó még résnyire nyitva volt és láttam ŐT, ahogyan itt fekszik a hátán és szeme be van csukva.
- Meghalt igaz?
- Dehogy is! Nagyon is él. Neked és Medisonnak gyereketek lesz! - erre a mondatra felkaptam a fejemet és nagy szemekkel néztem.
- H-hogy mondta?
- Jól hallottad. Apa leszel Liam. - mondta mosolyogva mire én nem bírtam a véremmel, felkaptam és megöleltem. Annyira boldog voltam hogy azt elmondani nem lehet. Beszaladtam a kórterembe és megcsókoltam Med-et.
- Liam?
- Igen, szívem. Én vagyok az.
- Mi történt?
- Babánk lesz. - újságoltam neki is a nagy hírt mire egy hatalmasat sikoltott és még jobban magához húzott. Hosszú csókcsatákban törtünk ki és nem tudtuk hogyan kifejezni az örömünket.

/2 héttel később/

- Most vagy, soha szivem! - adtam egy biztató csókot Med-nek és lementünk a hosszú lépcsőn, ami a nappaliba vezetett le. Igen, elmondjuk hogy gyerekünk lesz. A srácokat is áthívtuk hozzánk, és elmondjuk a nagy hírt.
- Szóval, valamit el kell nektek mondanunk! - csaptam össze a két kezemet. Days és a többiek nagy figyelemmel fordultak felénk, mi pedig úgy éreztük tényleg el kell mondani.
- Babánk lesz. - mondtam ki, mire mindenki kiabálni kezdett.
Mikor kimondtuk már kevésbé örültem. 9 hónapot Med nem fog kibírni. A lábai már így sem bírják el az 50 kilóját. Mi lenne ha még egy gyereket kéne a hasában hordania. Az orvos is megmondta nekem.
"- Liam kérlek annyira ne örülj. - fogta meg a karom az orvos és szomorú arccal nézett rám.
- Miért?
- Med, nem fogja bírni a szülést. Vagy ő, vagy a kicsi. Neked kell majd döntened, hisz ismerem nem fogja elvetetni. Az egyikőjüket neked kell majd megölnöd. Tudom hogy ezt most furcsa, és megrázó hallanod, de így kell lennie. Vagy Med, vagy a kicsi,,
Életem talán legmegrázóbb beszélgetése volt. Talán sokkal könnyebb életem volt Dani mellett? Ezt kétlem mind, Med mellett megkapom azt a szeretetet amit Dani mellett sosem kaptam meg.

Apa leszek! Sosem gondolkoztam még el ezen a dolgon, de most ideje lenne. Egy gyerek hatalmas felelősség, ami persze bennem meg van. A nagy Daddy Direction-nak gyereke lesz. Eddig könnyű volt főnökösködni a banda felett, de egy gyerek más. Annyira szeretném már a karjaimban tartani, és érezni a pici szívveréseit. Azt szeretném ha már az enyém lehetne, és megvédhetném őt. Ha a karomban tarthatom egyszer, többet sosem engedem el. Ha a játszótéren valaki rátaposna a homok várára, egy külön kastélyt építettnek neki. Ha az iskolában terrorizálnák, egy testőrséget küldenék csak hogy ne essen baja.
Ha Med és közte kéne választanom, az életemet is oda adnám csak hogy mind a ketten élhessenek. Számomra Medison olyan mint az embernek a levegő, vagy mint a sztároknak a rajongók. Nem tudnak nélkülük élni, hisz ezek nélkül a dolgok nélkül nem érnek semmit. Meghalnának. Ha nekem Ő nincs én sem tudok tovább állni.
És a kicsi. A saját gyerekemet nem vagyok képes megölni. Olyan nehéz ezen gondolkozom.
Itt fekszem Med ágyában és ő is itt van mellettem. Hatalmas mosollyal az arcán nyomkodja a laptopot és még csak nem is szomorodik el.
 Mikor ránézek hirtelen görcsbe áll a gyomrom, és mosolyognom kell. Azt hiszem ez a szerelem. Mikor az ember alig várja hogy láthassa és reggel szereti a legjobban. Smink nélkül, kócosan, és pizsamában. Olyankor még semmi smink, semmi cicoma, akkor önmagát adja és olyankor olyan igazi.
Még mindig Őt néztem. Arcvonala olyan csodálatos mikor mosolyog. A szeplői olyan tökéletesen helyezkednek el az arcán, hogy egy formát tudnák összekötni belőlük. Életemben nem voltam még ilyen boldog, s egyben szomorú sem.Talán minden túl könnyen jött, és most könnyen is vesztek el mindent.
- Liam, nézd csak! - fordította felém a laptopját Med és egy cikket mutatott rajta.
"Liam szívtipró Payne ma szakított barátnőjével. Az okot még sajnos nem tudjuk, de valószínű hogy Danielle Peazernek van ehhez köze?! Liam mindig is Danielle-hez vonzódott jobban és sosem szeretett senkit jobban. Azonban Medisonnal (Louis húgával) sokkal nagyobb volt köztük a vonzalom. Vajon mi sül ki ebből a kis félrelépésből?,,
- Erre már nem tudok mit mondani. Nem tudnak jobb okot mondani hogy ne szeresselek. Mindig Dani-vel jönnek, nem mondom hogy nem vagyunk jó barátok, de ár nem szeretem.
- Szóval még barátok vagytok? - húzta föl egyik szemét Med, és rossz állóan nézett rám.
- Ez nem olyan... Tudod... Dani és én nagyon közel kerültünk egymáshoz 2 év alatt és egyszerűen nehéz elszakadni a másiktól. Annyi mindent tud rólam, és már ha csak rám néz akkor tudja mi a bajom. - halkan mondtam. Med csak bólogatott, de nem szólt semmit. "Liam, most nagy szarban vagy,,- mondtam magamban. Látszott rajta hogy fájt neki, hisz ár ő sem találkozik Ed-del.
- Értem... - csak ennyit tudott kinyögni.
- Figyel. Én Téged szeretlek. Dani csak egy haver, de már nem láttam 3 hónapja. Akkor is csak azért találkoztunk hogy vissza adja a cuccaimat, és megbeszéltük hogy barátok maradunk a szemétsége ellenére is.
- Liam, nekem nem kell magyarázkodnom.
- De látom hogy rosszul esett, és nem szeretném ha valamit még is félre értenél. - emeltem egy kicsit feljebb a  hangomat.
- Nem értettem semmit sem félre. Megértek mindent. És én is téged szeretlek. - fejét egyre közelebb emelte hozzám és megcsókolt. Miután elváltunk bementem a fürdőbe és lefürödtem.
Csak egy törölköző volt rajtam, ami takarta alsó részemet. Felső testem még vizes volt, de általában a takaró beszívja a vizet. A hajamat megmostam, így még egy törölközőt fogtam és azzal törölgettem miközben kimentem a szobába. Med azonnal felkapta a fejét, és egy huncut mosolyt eresztette felém. Szemei csillogtak és hol a törölköző, hol pedig az arcomat fürkészte.
- Tetszik mi? - nyújtottam ki a nyelvemet, mire ő csak egy párnát dobot felém.
- Ha harc, hát legyen harc. - mosolyogtam rá, és én is megfogtam egy párnát. Hozzávágtam a hátához, majd huncutul mosolyogtam. Ő is vette az adást és elkezdtünk párna csatázni.
- Srácok, mit sikítoztok? - nyitott be az ajtón Harry, és mögötte Lou ácsorgott álmosan. Én csak ott álltam egy törölközőben megszeppenve, de Med-et sehol sem láttam. Egyszer csak éreztem hogy valaki megfogja a törölközőt ami rajtam van, és egy ügyes mozdulattal lerántja rólam.
- MEDISON!!!!- kiabáltam, de ő csak vörös fejjel röhögött. Ránéztem Lou-ra és Harry-re akik épp lepacsiztak Med-del, de a nevetéstől még a kezüket is nehéz volt felemelni. A párnát a földről felkaptam és beszaladtam a fürdőbe.
Miután már semmi hangot nem hallottam kint, kimentem egy boxerben és az ágyba zuhantam. Med mellettem nevetett, de próbáltam nem felfogni hogy mit csinál.
- Oh., most durci vagy? - bújt hozzám, de ahogy megéreztem meleg testét bizsergés fogott el. Erőt vettem magamon és arrébb csúsztam.
- Jaj, Liam! Én csak viccnek szántam!
- Nekem nem volt vicces!
- De a srácok láttak már meztelenül, akkor meg mi bajod van? - ült föl, és csípőmre ült.
- Láttak, de már itt vagy te és ez más. Most te húztad le, és ez azt jelenti hogy beégettél engem előttük. - még mindig durci voltam, de közben a hátamra fordultam. Med a hasamon ült és még mindig paprika vörös volt a feje.
- Liam maci!!!! - csábos mosolyt helyezett az arcára, és úgy nézett rám. Kezét mellkasomra tette és előre dőlt.
- Még eddig fogsz jönni? Tudod, csak tudni akarom hogy meddig fogsz még rajtam feküdni? - mutogattam össze vissza.
- Már jobban nem tudok! Szóval, léci ne haragudj már, de nem tudtam kihagyni.
- Nem haragszom. Rád sosem tudnék. - nevettem el magamat.
- Szóval végig csak szivatál? - ült föl hirtelen és így ezzel sikerült megütni a gyenge pontomat, oda lent. Hirtelen egy fintor ült ki az orromra, és nem tudtam merre forduljak.
- Ez már a második. - mutattam föl a mutató és középső ujjamat.
- Sajnálom.- feküdt el ismét rajtam. - Micsoda kockáid vannak! - kacsintott egyet.
- És még én vagyok a perverz?- néztem rá nagy szemekkel.
- Mér ne? - válaszolt kérdéssel a kérdésere.
- Én így is szeretlek! - adtam egy puszit a szájára.
- Én is téged! - ő már nem volt rest és egy normális csókot kaptam tőle. Fordítottam magunkon, így már én kerekedhettem felülre és nekem volt több szabad terem! Jobb kezemmel végig simítottam puha arcát, mire egy sóhajtás hagyta el a száját. Ahogy nyakát csókolgattam, mind a ketten libabőrösek lettünk. Olyan gyengéd voltam, de még is határozott. Nem akarom bántani. Nem akarok neki csalódást okozni.
- Ugye, nem fájt?
- Még is mi? - nézett rám értetlen tekintettel.
- Ahogy megérintettelek?!
- Liam, nyugi engedd el magad! Nincs semmi baj. Jól vagyok.
- Nem tudom... Egyszerűen nem.. - nem hagyta hogy végig mondjam, hirtelen megcsókolt és elég biztató volt. Pólója szélét kezdtem gyürködni, és felhúztam. Oldalán, ahol már megszabadítottam a ruhától, végig simítottam. Kezét nyakamra tette és még jobban húzott magához. Oldalara fordulunk és akkor kockáimat kezdte simogatni. Imádom! Olyan jó kényetetés, és ettől be is tudok aludni.
Mint mindig minden történt egymás után, és megtörtént aminek meg kellett.


Hajnalban arra ébredtem hogy az orrom viszketni kezdett és hirtelen jobb kezemet - ami az ágyról lelógott - felemeltem és meg akartam vakarni. Azonban ahogyan az arcomhoz ért valami volt a tenyeremben és az mind az arcomra kenődött. Ránéztem az órámra ami 23:59-et mutatott. Az óra mellett megpillantottam egy fejet.
-Harry!!! - ordítottam és azt arcába kentem ami az enyémen is van.
- Látom jól el voltatok! - mosolygott és Med-re majd rám nézett.
- Harry az én csajom! - kiabáltam és löktem egyet rajta. Miután a srácok kimentek és végre békén is hagytak a hülyeségeikkel. Med hála isten nem ébredt föl, s így nézhettem ahogyan alszik. Nem tudtam elaludni. Egyszerűen nem tudtam megunni arcának tökéletes vonásait. Annyira aranyosan szuszogott hogy fejét mellkasomra tettem és úgy aludtam el ismét.

2013. április 20., szombat

/Twenty-Six/

Sziasztok. Annyira sajnálom hogy eddig nem hoztam nektek egy darab részt sem, de egyszerűen annyit kellett tanulnom hogy sosem tudtam befejezni. Na de most itt van az az extra hosszú és izgalmas rész amit ígértem. Köszönöm a komikat és a FELIRATKOZÓKAT.
A kövi rész: 5-6 komi és 300 megjelenítés után jön.

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------


1 hete Magyarországon! A temérdek sok látnivaló csak arra vár, hogy mi felfedezzük és fényképezőgépünkkel megörökítsük. Csodálatos most az életem. A többi 1D-s lány is utánunk jött, így legalább nem egyedül kell ezeket a gyerekeket felügyelnem. Eleanor járt már itt egyszer, szóval neki szinte minden ismerős, de Perri-nek és Amy-nek minden újdonság  pont úgy mint nekem. Egyedül csak az nem jó hogy nem Liammel aludhatok. Paul kiszabta hogy mindenkinek külön szobája van, és így nem kell senkinek osztozni, főleg nekem és Liamnek nem. Szóval ő az egyik oldalon én pedig a másikon alszom.
- Ismertetem a holnapi programot! - kiabált Paul mire mindenki kiment a szobájából és a nagy nappali felé vette az irányt.
- Szóval. A koncert 16:30-kor kezdődik. Nagyjából, mint mindig 1 órás lesz aztán jön még 1 óra dedikálás és utána szabadok vagytok. - olvasta a fehér nagy papírját. - Van kérdés? - tette fel határozottan.
- Ugye lesz közben szünet, mert akkor mikor tudnék enni?! - kérdezte nagy szemekkel Niall, mire Paul csak megforgatta a szemét és fejen vágta magát.
- Drága egyetlen, kis haspókunk. Persze hogy lesz közben koncert, de ezt a kérdés minek teszed fel minden koncert előtt? - kérdezte idegesen Paul, mire mindenki rezzenéstelen arccal ült előtte. Néha tud elég ilyesztő is lenni, de még is olyan mint egy 20 éves fiatal akinek csak a játékon jár az agya.
- Na jó, én elteszem magamat holnapra! - mondta Liam és felém vette az irányt. Megfogta jobb kezemet és egy lágy puszit adott rá. - Milady! - mondta mosolyogva és közben kicsúsztatta kezét az enyémből, de úgy hogy egy kis papírdarab az enyémben maradjon. Kacsintott egyet majd elment. Én is felálltam és bementem a szobámba. A papírt lassan hajtottam szét nehogy véletlen is valahol szétszakadjon. A kis, sárga, gyűrött papíron piros betűkkel virított az üzenete:
"Az erkélyed alatt leszek 8-kor. Öltözz fel csinosan és mássz le! Liam :* <3,,
Elmosolyodtam ezen az egy soron. Hihetetlen hogy akár egy sortól is amit ő ír el tudok ájulni, és mosolyt tud csalni az arcomra. Nem tudom még hogyan tudná ezt az egészet űberelni, de nekem már most minden tökéletes. Ebben a 7 napban mindent megvett nekem, amit csak kiejtettem a számon, sőt volt amit mondanom sem kellett. Olyan mintha olvasna a gondolataimban. Csodálatos ez az utazás, és remélem hogy örök emlék marad ez mindenki számára.
Felálltam az íróasztaltól és a szekrény felé vettem az irányt. Egy fekete-fehér, szűk, kicsit mélyebb kivágású ruhát választottam magamnak és gyorsan fel is vettem. Sminket nem mertem magamra kenni, mert Liam általában leszedi érte a fejemet. Kisétáltam az erkélyemre, és megpillantottam Liamet, amint fel s alá sétálgat egy szál vörös rózsával a kezében. Haja tökéletes ( mint mindig ) volt belőve, és az öltöny csak úgy feszült izmain.
- Pszt! - Liam egyből rám kapta a tekintetét, és mosolyra húzta a száját.
- Júlia, mit kell adnom e tökéletes testedért cserébe hogy lejöjj hozzám? - térdelt le a földre és bal kezét felém nyújtotta.
- Óh, Rómeo, segíts lemenni és tiéd vagyok! - nevettem el magamat, mire persze ő is. Kimásztam az erkély előtt álló fára, ő pedig fel jött hozzám. Megfogta a derekamat és segített lemászni. Belátom lehet nem szoknyát, és magas sarkút kellett volna húznom.
- Csinos vagy! - mondta miközben pár pillantást vetett a dekoltázsomra.
- Ennyire feltűnően ne! - nevettem el magamat ismét.
- Nekem szabad!- húzta fel egyik szemöldökét és egy gyors mozdulattal megcsókolt. -  Ez a tiéd! - nyújtotta felém a rózsát. Én azt óvatosan felcsúsztattam a fára és ott hagytam. Kézen fogva sétáltunk a kertben és nem igazán beszélgettünk. Egy csodás kis fedett házhoz értünk ahova az üvegen keresztül be lehetett látni. Rózsákkal és gyertyákkal volt tele, ami csodálatosan nézett ki.
- Ez olyan gyönyörű. - mosolyogtam Liamre, majd kihúzta előttem a széket és helyet foglaltam. Liam megkerülte az asztalt és leült velem szemben. Én csak néztem ahogyan villájával eszi a spagettit és mosolyog közben rám...
- Gyerekek, mit mondtam az éjjeli  találkákról? - nézett ránk idegesen Paul.
- Ennek is ilyenkor kell jönnie! - suttogta Liam és felállt.
- Med, te aztán jól kicsípted magadat! - dobott felém egy kacér mosolyt Harry , mire Liam levette a zakóját és rám borította.
- A szüleitek rám bíztak titeket, úgy hogy nem szeretném ha 9 hónap múlva kicsi Payne-k potyognának.
- Paul, most komolyan engem ilyennek ismertél? - kérdezte felháborodva Liam. Belőlem a nevetés tört ki, mindenki arc kifejezés láttán.
- Nem, de akkor is fiatal vagy és hát pasiból. Van egy 16 éves fiam, szóval tudom milyenek a tinik. - sóhajtott egyet ma elindult vissza a "házba,, Liam lehajtott fejjel bandukolt vissza a házba, és azt nézte ahogyan a többiek lökdösik egymást. Kicsit közelebb léptem hozzá és megfogtam a kezét. Meleg tenyerét érezve egész testemet bizsergés fogta el.
- Ígérem bepótoljuk. - kacsintottam egyet majd felmentem a szobámba.

/A vidámparkban, és a haza utazás napja/


- Oké srácok. Mindenhova együtt megyünk, szóval mi legyen az első? - kérdezte Paul.
- Én az óriáskerékre akarok menni! - kiabálta Lou és Harry.
- Én a dodgemre!- Zayn.
- Én a hamburgereshez! - kiabálta Niall és a hasára tette a kezét. Paul fejét csóválva hajtotta le, és valamit motyogott magában.
- Oké, megyünk az óriáskerékre!- csapta össze a kezét Paul és elindult előre. Mi elindultunk liba sorba mögötte és olyanok voltunk mint a kacsa mama a gyerekeivel. Olyan fura volt a srácokat így látni. Itt olyan össze szedettek, és szerények voltak hogy rájuk sem lehetett ismerni. A kapucnit jobban a fejükre húzták mikor a sorba álltunk. Hála istennek Liam és én kerültünk egy hintába.
- Félsz? - kérdezte Liam mikor beültünk a hintába és már elindult az óriáskerék.
- Kicsit, de mivel te itt vagy tudom hogy megvédesz! - egy huncut mosoly terült szét az arcomon és fejemet vállára hajtottam. Egyre jobban fáradtam el és nem tudom mitől. Mostanában napról napra egyre fáradékonyabb vagyok, és minden végtagom a nap végére fájni kezd. A mai nap sem volt másképp. A lábaim egyre jobban fáradtak és alig bírták el épp 50 kilós testemet. Szemeim majd leragadtak a fáradtságtól.
Az óriáskerék a legmagasabb ponton hirtelen megállt és nem akart tovább mozdulni. Kinéztem a hintából,de gyorsan vissza is ülte a padra és Liamhez bújtam. Hirtelen nagyon berezeltem,de ő csak nevetett rajtam.
- Most még is mi ilyen vicces?
- Szerinted? Egyik lábad itt van az ölemben, a kezeid a nyakamban vannak... - nevette el még mindig magát.
- Jól van na, de tudod milyen ijesztő? Menj oda és nézz ki. Mi lenne ha most kanalak lennének az én fejem helyén?
- Na az lenne ég a fura! Tuti hogy nem mernélek megpuszilni! - mondta és kiöltötte rám a nyelvét. Hirtelen megindult az óriáskerék, mire egy hatalmas kő esett le a szívemről. Végre nem kell itt fönt dekkolni, mert már kezdek rosszul lenni és a gyógyszereimet is jó volna bevenni. A mellkasom egyre jobban kezdett szúrni, és szorult is össze. Bal karom zsibbadni kezdett és szédülni kezdtem. Ettől az érzéstől sírni tudnék, de tudom mi ez. Sajna egyre több ilyennek kell előjönnie. Bal oldalamon minden zsibbadt és ez csak egyetlen dolognak lehetett a jele. Egy újabb szívrohamom van. Óvatosan dőltem neki Liamnek és becsuktam a szememet. Ő egy puszit adott a hajamba és átkarolt. Fogalma sincs ezekről az  érzésekről, de a szíve neki is ennyire fájhatott mikor megtudta hogy lassan vége lesz a szerelmünknek.


oooooo


Egy újabb reggel. 1 hete jöttünk haza Magyarországból, de már most vágyom vissza abba a csodálatos országba. Valami annyira megragadott benne hogy egyszerűen, ott akarom leélni az életem hátra levő részét, ami kevés. Lou, drága testvérem is nyafogott hogy vissza szeretne menni,de Paul most nem engedte, mert kezdődnek a koncertek és a többi fontos esemény. Kikeltem az ágyamból és a konyhába mentem. A lépcsőn lefelé mentet elgondolkoztam, hogy nagyon megváltoztam. Már vagy 1 hónapja le sem csúsztam a barna fa korláton. Megálltam még a lépcső tetején és gondolkoztam. Csússzak le, vagy inkább ne?!
Fenekemet rátettem a korlátra és kicsit elrugaszkodtam. Boldogan, és mosolyogva csúsztam végig a korláton, azonban a végén megbotlottam és leestem róla. Fejemet bevertem a falba, és csillagok kezdtek forogni. Bal kezemmel tarkómat kezdtem simogatni, és egy apróbbat felszisszentem. Nagy nehezen feltápászkodtam, de megszédültem és vissza estem. Négykézlábra erőlködtem magamat, és elmásztam a konyhába, a fagyasztóig. Onnan kivettem egy zacskó jeget és óvatosan a fejemhez nyomtam, ismét egy hangos szisszenés hagyta el a számat majd vissza másztam a lépcsőhöz. Útközben sikerült még lefejelnem z asztalt, mire hangos kiabálásban törtem ki. Azonban ahogy másztam tovább két lábba ütköztem. Convers dorkójára volt rátűrve enyhén szűk nadrágja, ami szakadtas volt. Térdemre ültem, és fejemet felemeltem, de egyre jobban kezdett fájni a fejem.
- Hát te? -hallotam meg azt a csilingelő hangot amitől szívem egyre gyorsabban kezd verni. A gyomromban pillangók jelentek meg és ilyenkor semelyik végtagom nem tud megmozdulni.
- Leestem a korlátról, és azóta nem tudok felállni! - mondtam nagy nehezen. Combjára tette a kezét és kicsit feljebb húzta a nadrágját. Leguggolt hozzám, s közben térde egy hatalmasat rottyant. Illata az apró szellő hatására megcsapott és azt hittem mentem elájulok. Már lassan 1 éve együtt vagyunk és még mindig alig tudok megmaradni úgy a közelében, hogy az ájulás ne kerülgessen, ha megérzem édes illatát. Ha hozzám szól csodálatos, és tökéletes hangján. Ha mosolyával ajándékoz meg.
- Jaj te csaj! Miért nem hívtál föl? Ha most nem jövök át egész nap így közlekedtél volna? - nevette el magát majd egy ügyes mozdulattal felsegített. Erőtlen testemet neki támasztotta az övének és az asztalnak dőlt. Karjaimat átfontam a nyakán, ő pedig fejét belefúrta a vállamba. Éreztem ahogyan meleg lehelete megcsapja a kulcsontomat, amin szája pihent. Apróbb puszikat is hagyott nyakamon, de annyira nem volt észrevehető.
 Mindig olyan tökéletesek vele a pillanatok. Sosem tudok betelni tökéletességével, még akkor sem mikor rosszul vagyok.
- Liam, nagyon szorítasz! - próbáltam ellökni, derekamról karjait, de egyre jobban szorítottak magához. Fájt. El sem tudom mondani mennyire. Ilyenkor annyira félek tőle, és az a legnagyobb baj hogy sűrűn jön elő ez a pillanat.
- Liam, engedj el! - már kiabáltam neki,de még mindig nem hallotta meg. Az ilyen pillanatokban kell sajna megtenni azt az egy mozdulatot, ami szörnyen fog fájni neki. Nekem pedig a szívem fog fájni emiatt. Kicsit elhúzódtam tőle, és bal térdemet felemeltem, de elég hirtelen. Ő egy kicsit megrogyott és hirtelen letérdelt. Hangosan nyögdécselt, és meg sem tudott szólalni. Szája tátva maradt és a szeme könnyes lett.
- Sajnálom. - mondtam neki halkan. Leguggoltam hozzá, és a tasak jegemet átadtam neki.
- Vörösek? - kérdezte erőltetett hanggal.
- Igen.
- Fájt?
- Igen. - hangom halk volt, és alig érthető. A házat Liam apró szisszenései töltötték be.
- Jól tetted. Igaz rúghattál volna kisebbet is, de legalább nem bántottalak. Annyira. - na jó annyira tényleg nem volt jó ötlet tökön rúgni, de nem volt más ötletem.
- Na az tuti, hogy mostanában nem lesz gyerekem. - mondta és közben egy nagyot sóhajtott. Nehezen feltápászkodott a földről és elment a kanapéig. Én még mindig nem voltam fényesen. Szédültem és fájt minden porcikám. Erőt vettem magamon és elmentem Liam mellé. Óvatosan leültem, és csak bámultam magam elé.
- Med, mi a baj?
- Semmi.
- Látom hogy van valami, hisz olyan sápadt az arcod.
- Rosszul vagyok.
- Ugye nem...?
- Nem... - hirtelen egy nagyobb böfögés jött elő belőlem és jött a reggeli. Mindent Liam ölébe ürítettem ki, aki szegény csak undorodva figyelte hogy még is mit csinálok. Miután kihánytam mindent csak egy fintorgásra lettem figyelmes és arra hogy Liam tiszta hányás.
- Annyira sajnálom. Gyere öltözz át!
- De mibe? - rázta le a kezéről, ami rá került.
- Van itt apumnak még 1-2 cucca. - felvezettem az emeletre, és bementünk anya szobájába. A szekrény mélyében megtaláltam apa egyik régi ingjét, és nadrágját. Ráadtam Liamre és az össze hányott cuccot, pedig kidobtuk. Most annyira hasonlított arra a "féregre,, aki az apám. A ruha annyira passzolt rá, mintha csak rá öntötték volna. Most olyan volt mintha csak mi ketten lennénk a világon, és együtt élnénk már évek óta. Olyan volt mintha évek óta házasok lennénk és boldogok lennénk.
Most Ő volt a ház ura, és senki más.

Mindenkit megkérek hogy komizzon, írjátok le hogy mi a véleménye a sztorival kapcsolatban és mindennel!!! Nem kell kódot írni!!!!

2013. április 13., szombat

/Twenty-five/




Sziasztok. Megérkeztem nektek, egy normális és remélem türhető résszel. Nincs sok hozzá fűzni valóm csak annyi hogy köszönöm a komikat ;) Kérek most mindenkit hogy kommenteljen!!! Nem kell kódot írni!!!
A kövi rész: 5 komi és 250 megjelenítés után jön!



--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

A kanapén ültünk és valami hihetetlenül unalmas, és nyálas filmet néztünk. Végignéztem a mellettem ülő 5 fiún akik épp a popcornt tömték a szájukba és izgatottan várták vajon most mi fog történni. Lou felhúzott lábakkal ült mellettem és közben előre hátra billegett.
- Na jó, én feladom! Ez baromi szar, gyerekek! pattant fel Liam, majd elindult fel a lépcsőn és eltűnt.
- Srácok, itt alszotok máma?
- Aham. -nyögték egyszerre, majd tovább eresztették a szemüket a tv-re. Ez a 4 "macsó,, majdnem elsírta azon magát hogy a kutya gazdája meghalt és egyedül maradt az eb.
- Oké, asszem nekem sem bírják tovább az idegeim. Felmentem Liamhez! - adtam be én is magamat és felmentem. Lassan lépkedtem fel a bársonyszőnyeggel borított lépcsőn ami alatt a parketta hatalmasakat recsegett. A lépcső legtetején elfordultam balra és kinyitottam a padlásszobámnak ajtaját. A nagy szoba közepén megpillantottam Liamet ahogyan az ágyon fekszik egy szál pólóban és alsógatyában közben pedig a laptopomhoz beszél. Amint észre vette hogy az ajtóban állok rám kapta tekintetét. Egy csábos mosolyt vetett felém, majd biccentett is egy aprót a fejével, ami azt jelentette hogy menjek oda hozzá.
- Sokatok kérésére, itt van Medison! - mondta és egy ügyes mozdulattal maga mellé rántott. A lendület kicsit, sőt túl nagy volt és ahogyan lezuhantam az ágy egy nagyot reccsent. A fenekünk alatt pedig egy hatalmas lyuk lett. Mind kettőnkből egyszerre tört ki a nevetés, és nehezen tudtuk abba hagyni.
- Liam, anya meg fog nyúzni minket, remélem azt tudod? - levegő után kapkodtam, mivel tüdőm megint össze szorult és majd megfulladtam. Pár perc után ez a szönyű érzés elmúlt, majd tovább folytattuk a twittcam-ot.
Fejemet kezemre hajtottam,hisz szemeim már leragadtak és el akartak repíteni az álmok országába, azonban Liam ezt nem nagyon engedte. Ő benne szinte most kezdett feltöltődni az a bizonyos elem, amit tartalékol. Ha a rajongókkal beszél, mindig olyan boldog. Koncerteken nincs olyan pillanat mikor ne mosolyogna, hisz az a több millió ember őt nézi ahogyan kitárja nekik a szívét. A zene az élete, és ő ezzel tudja kifejezni magát. Ha nem énekelhetne belehalna.
- Srácok, azt hiszem mi most elköszönünk, mert Med lassan itt fog nekem horkolni.
- Ez nem is igaz! - háborodtam föl és bevágtam a mű durcit.
- Na jó, sajnálom. - adott egy puszit az arcomra.
Nem igazán szeretek a rajongók előtt pusziszkodni Liammel, hisz vannak akik azért lesznek öngyilkosak, mert Liam sosem fog velük együtt lenni. És talán azért is mert annyian nem szeretnek engem, de Liamet igen hogy miattam elpártolnak mellőle .És ez mind azért van mert Engem szeret.
Miután elköszöntünk a rajongóktól befeküdtünk az ágyba. Liam az ölébe vette a laptopot és még játszott rajta.
- Szívem!
- Hm?
- Van egy meglepetésem! - éreztem ahogyan tenyere végig csúszik csípőmön, aztán a hasamnál ér célba. Ebbe a mozdulatába bele remegtem, és liba bőrös lettem.
- Majd holnap oda adod!
- De akkor már nem tudunk oda menni!
- Akkor add oda most! - ültem föl hirtelen az ágyon. Elmosolyodott és az éjjeli szekrényből elővett 2 darab repülőjegyet.
- Hova megyünk?
- Olvasd el, és megtudod! - jobban szemügyre vettem a két jegyet és ez állt rajta: "Magyarország 2013. április. 01. 10:00 E/30k,, 
- Ez most komoly?
- Igen. Mindig mesélted te is és Lou is hogy Magyarország mennyire csodálatos hely és hogy elszeretnél oda jutni. Gondoltam minek várni tovább menjünk most, mielőtt.... - nem folytatta tovább mondatát, ugyan is hangja elcsuklott és a padlót kezdte kémlelni. Tudom mit akart mondani. Belőlem megint hirtelen előtört az a szörnyű érzés, hogy itt kell hagynom, és hogy nem lehetek vele. Arcát két kezem közé fogtam és egy puszit adtam a homlokára.
- Na mesélj. Hányan megyünk? Mit csinálunk? - vidítottam fel egy kicsit a témát, és egy erőltetett mosolyt dobtam fel az arcomra.
- Jönnek a srácok, meg persze Paul. 2 hét lesz az egész, de közben 2-3 nap koncert és dedikálás lesz. Ha te nem vagy akkor nem hiszem hogy mostanában, sőtt valaha oda is elmegyünk. Budapesten fogunk megszállni, azt hiszem a Parlamentben és sok szép helyet bejárunk majd... - arca, és szeme egyszerre csillogott miközben mesélt. Olyan izgatott volt, látszott rajta hogy beleéli magát ebbe az egészbe. A világ legszerencsésebb emberének mondhatom magamat hogy megkaptam azt az embert aki hercegnőként bánik velem.
- Ugye tudod, hogy most iszonyú boldoggá tettél?
- Ígérem mellettem soha, semmiben nem fogsz hiányt szenvedni. - ebben a pillanatban éreztem úgy hogy nem bírom tovább. Kigördült az első könnycsepp és azt követte a többi.
- Miért sírsz? Fáj valami? Vagy talán nem tetszik? - kérdezte kétségbeesett arccal.
- Nem, hihetetlenül boldog vagyok. El nem tudom mondani mennyire tökéletes minden és azt hogy mennyire Szeretlek téged!
- Én is szeretlek. - kócos, szőke hajamat eltűrte az arcomból és kitörölte épp arcomon végig folyó könnyeket. Hol szememet, hol pedig számat nézegette. Értettem a célzást és engedtem is a szívdöglesztő mosolyának. Jobbját tarkómra csúsztatta és közelebb húzta a fejemet az övéhez. Ajka, oly puha volt hogy nem tudtunk megállni egy csóknál...

/Reggel 10:10 perc/ /Innentől ezt a zenéz hallgassátok: KATT/

- Kérjük kedves utasainkat, kapcsolják be öveiket, megkezdjük a felszállást. - idegesen szorongattam az övemet, hisz életemben először ültem repülőn. Liam látva ideges arcomat, megfogta a kezemet és ujjainkat össze kulcsolta. Akaratlanul is mosoly húzódott a számra. Hirtelen egy puha érintésre lettem figyelmes az arcomon, mire elfordítottam a fejemet és Liam szája az enyémre tapadt.
- Drága, Payne gerlepár. Tudjuk hogy magángépen vagyunk, de akkor is. Mi is itt vagyunk!! - fintorgott Niall, majd tovább ették a mogyorót amit felszolgáltak nekünk.
- Payne-ek, ti megeszitek vagy megkaphatjuk? - jött oda hozzánk Niall és a két tálkára mutatott.
- ', Nem vagyok Payne.
2. igen megkaphatod. - világosítottam fel a szöszit.
- Ne foglalkozz vele. Sőt tetszik ez a név. Medison és Liam Payne! - próbálgatta össze a nevünket Liam.
- Ho-ho-ho-hó. Hátrább az agarakkal nagyfiú... - néztem rá szigorú szemekkel, de ahogy megláttam mogyoróbarna szemeit ahogyan engem figyelnek, megenyhültem. - Nem mondtad a középső nevünket! - adtam be a derekamat, majd lehajtottam a fejemet.
- Liam James és Madison Jade Payne. Most komolyan, jó lenne ha neked is L-el kezdődne a keresztneved és akkor egy lenne a monogramunk is.
- Hogyne Leeyum! - nevettem és fejemet vállára hajtottam. Mosolyogva néztem ki a pici ablakon amin keresztül csak a fehér felhőket, és egy-egy madarat lehetett látni.
- Paul, hova megyünk először? - kérdezte teli szájjal Harry, mire Paul megforgatta szemeit és feljebb ült fehér, bőr ülésében.
- A szállásra, aztán pedig a hősök terére, és aztán jön a többi szépség is.
Nagy álmom volt ide kijutni, és hála Liamnek sikerült is.
- Hugi, anyát hogy sikerült meggyőznöd?
- Nem volt egyszerű, de pár szép szó és a végére oda tettem hogy Paul is jön, úgy ogy beadta a derekát.
Lopva néha rá néztem Niallre aki boldogan, s egy nagy mosollyal az arcán dobálta Zayn szájába a mogyoró szemeket. Boldog végre. Boldog Amy-vel aminek nagyon örülök. Emlékszem arra a napra amikor olvastam az újságban a nagy hírt:
"Niall Horan a One Direction szöszi, ír manója még sem a szakmabeli csajokra hajt?! Napvilágot látott a hír, miszerint Amy Green és Niall nyilvánosan is bejelentették hogy együtt vannak, amit egy csókkal is megpecsételtek. Niall a top Boys Magazinnak adott interjúban elárulta mind ezt :
- Engem nem izgat hogy a lány sztár vagy sem. A lényeg hogy boldog lehessek vele és jókat lehessen vele beszélgetni. Legyen okos, és szép, na meg persze szeressen enni. ,,

Leesett állal olvastam az akkor megjelenő cikket, és nem tudtam egy szót sem szólni. Sikerült neki tovább lépni, aminek hihetetlenül örülök. Örültem annak is hogy nem kell végre Niall arckifejezését néznem mikor megcsókolom, vagy éppen megpuszilom Limet. Sajnáltam mikor látta hogy együtt vagyunk.
De most mindenki boldog, talán engem kivéve. Itt kell hagynom ezeket a csodás embereket, de még sem fáj annyira. Tudom hogy Lou-t majd El fogja vissza hozni és újra önmaga lesz. Tudom hogy Harry és Zayn idővel megbékélnek a gondolattal hogy nem vagyok itt, hisz annyira szoros kapcsolatunk nincsen. Tudom hogy Niall majd Amy fogja felvidítani. De azt nem tudom hogy mi lesz Liammel. Túlságosan is szeret, ahhoz hogy sikerüljön neki valaha is elfelejteni engem és az a törékeny szíve már akkor ketté tört mikor megtudta hogy kevés idő van hátra. Féltem az ártatlanságát, és a szívét. Ő nem fog tudni vissza jönni, Ő nem lesz az után a régi soha miután elveszít engem. És talán mindenkiben lesz egy kis kitöltetlenül űr, amit valakinek, annak a tökéletes embernek a szívével lehet betölteni, de Liamnek nem fog menni. Ő annyira oda adó, és annyira oda van értem hogy miattam fog tönkre menni. Miattam fogja elveszíteni önmagát.

2013. április 9., kedd

/Twenty-four/



Sziasztok!! Itt az új rész...Szóval, az előző résznél írtátok hogy Dark-os lett a részem!
MAGYARÁZAT:

Szóval, ennek semmi köze nem volt a Dark-hoz. Én nem onnan vettem ezt! Amikor elolvastam akkor jutott erről eszembe egy rész, és ennek a vörös szemnek a történet végén lesz NAGY jelentősége!!!!!
Ne gondolta hogy a Dark fog eszetekbe jutni, mert megmondom őszintén mikor írtam nekem ESZEMBE SEM JUTOTT!!!!!
Remélem, mindenkinek így már érthető :) És tudom hogy nem rosszból írtátok, csak gondolom tisztázom a dolgokat... Köszönöm a komikat :)
A kövi rész: 6 komi és 270 megjelenítés után jön!! :)

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

- Kicsim, gyere már le! Van itt számodra egy meglepetésem! - kiabált föl anya az emeletre. Nem is tudom mi lehetne annál jobb meglepetés hogy Liam haza jöjjön? Nekem csak Ő lenne a tökéletes meglepetés, SENKI más. Lassan lépkedtem le a piros szőnyeggel borított lépcsőn, kicsit oldalra fordítottam a fejemet és megpillantottam egy fekete cipőt. Ismerős volt, de nem eléggé hogy tudjam ki az. Gondolom anya valamelyik pasija lehet. A konyhába érve megpillantottam a meglepetésemet.
- Ááááááá. - kiabáltam egy hatalmasat és a konyhapult mellett álló Liam nyakába ugrottam.
- Annyira hiányoztál! - mondtam sírva és a nyakára egy puszit adtam. Kezei derekamon voltak és szorosan húzott magához.
- Te is nekem. Nem bírtam nélküled! - suttogta a fülembe, és ő egy nagyot szippantott a frissen mosott hajam illatából. Hosszú perceken át ölelkeztünk, de ezek a percek mindig olyan gyorsan eltelnek. Ilyenkor azt kívánom, bárcsak ketten lehetnénk ebben a hatalmas világban és senki és semmi nem árthatna nekünk.
Bárcsak az idő soha nem múlna el, és örökké így maradhatnánk. Ha megállna az idő, soha nem halnák meg.
- Magatokra hagylak, nekem úgy is dolgozni kell mennem. Aztán semmi rosszalkodás. Liam! Kapsz ha valami baja lesz. - anyám mutatóujját felénk biggyesztette és keményen szólt hozzánk.
- Nyugodj meg Daysi, nem lesz semmi baja! Ígérem. - mondta Liam és egy féloldalas mosolyt dobott anyu felé.
- Aztán védekezni! - kiabálta anya még vissza az ajtóból. Most komolyan azt hiszi, ha egyből kettesben vagyunk mindjárt azt a dolgot csináljuk.
- Sajnálom. Anyám néha nagyon... Tudod, olyan tud lenni. - mondtam neki dadogva, de ő csak elmosolyodott rajta. Most komolyan mi ezen a vicces?
- Kicsim, hisz fiatalok vagyunk. Tudja milyenek a mai fiúk. - mondta kacéran.
- Liam, akkor is, ez nekem nagyon gáz volt. - mondta és levágódtam a kanapéra. Liam nagy mosollyal az arcán jött közelebb és leült mellém. Egyik karját áttette a vállamon a másikat pedig combomra helyezte. Fejemet vállára hajtottam és elmerengtem. Illata ismét szokatlanul bódító volt. Sosem tudok betelni vele, de nem is kell.
- Miért nem állíthatjuk meg az időt? - kérdeztem.
- Mert ha megállítjuk az időt, akkor nem ismerhetjük meg a többi csodás, és szép dolgot ami még következni fog. Ha én annak idején megállítottam volna az időt, most nem ülnék itt veled. - mondta és egy apró puszit adott a hajamba.
- Igazad van. - mondtam és letöröltem a könnyeimet.
- Na, akkor táncoljunk.- mondta és megfogta a kezemet, majd felhúzott. Miközben próbált felhúzni, karjai megfeszültek és izmos karján megjelent a "dudor,,. Hihetetlenül izmos, amitől elolvadtam.
- Jársz kondizni? - kérdeztem és közben kicsit megszorítottam izmát.
- Egy ilyen bomba nő mellett nekem is jól kell kinéznem. - ezen a mondatán fejemet csóválva lehajtottam és nagyot mosolyogtam. Komolyan néha olyan perverz tud lenni.
- Ahj Liam. - mondtam és táncolni kezdtünk. Tüdőm egyre jobban szorult össze és köhögésem elő tört. Egyre jobban kezdtem erőtlenül állni és Liamre borultam.
- Szivem, jól vagy? - kérdezte és a kanapéra tett majd elszaladt egy pohár vízzel.
- Persze most már jobban. - mondtam és erőltettem egy mosolyt.
- Nem is tudom mit tennék ha bármi bajod esne. - mondta és lágyan megcsókolt. Számról egyre jobban tért lefelé és nyakamnál kötött ki. Pántos ruhám mellett apró puszikat hagyott, és meleg lehelete egyre jobban csiklandozta bőrömet. Hiányzott hogy velem legyen. Hiányzott hogy hozzám érhessen.
- Liam, várj. Mi lesz azzal amit anya mondott? - kérdeztem.
- Most miért? - nézett rám kiskutyaszemekkel.
- Tudod hogy ennek nem tudok ellenállni!
- Tudom. - mondta egy kacér mosoly kíséretében majd tovább folytatta ahol abba hagyta. Liamet mindenki egy szerény,ártatlan, csendes fiúnak képzeli, de valójában nem az. Egy igazi tini akinek rendes élete van, és minden megadatott neki.
- Gyerekek, itthon hagytam a kocsi kul... - jött be anya hirtelen és a szeme elé rakta a kezét.
- Oké, én azt hiszem nem jó helyre jöttem. - mondta anya és ledobta a cuccát a földre. Liam hirtelen felpattant rólam és vissza húzta a pólóját. Én is felálltam majd anyához mentem.
- Azt hiszem kettesben hagylak titeket. - mondta Liam és egy kacsintással ott is hagyott minket.
- Tudtam, tudtam, tudtam!
- Mi van? - néztem anyára értetlenül. Zsebéből hirtelen előhúzta terepjárónk kulcsát és lobogtatni kezdte a szemem előtt.
- Anyaaaaa! Most ezt miért kellett? - kérdeztem felháborodva és kezét letettem a pultra.
- Tudtam hogy amint elmegyek Liam letámad.
- Miért ne? Hisz fiatalok vagyunk! - annyira kínosak nekem az ilyen beszélgetések. Olyan mint mikor utoljára felvilágosított engem, de ez akkor is rosszabb.
- Igazad van... - mondta és ekkor Liam telefonja csörrent meg. Liam előbujt a lépcső feljáró mögül, és megszeppent arccal állt ott. Gondolom zavarban lehetett hogy hallgatózott.
- Fiacskám gyere csak ide! - mutatott rá anya. Liam lehajtott fejjel oda csoszogott hozzá és felemelte a fejét. Barna szemiben huncutság lakozott, de nem merte kimutatni. Legszívesebben elnevette volna magát, de nem tehette.
- Aztán ügyesen! - kacsintott egyet anya, és Liam arcát megpaskolta. Mosolyogva sarkon fordult és elment. Most ez komoly? Anyám azt mondta a pasimnak hogy :"Aztán ügyesen,,? Ez kész.
- Szóval akkor ő... Most.. Azt akarja hogy te és én? - nézett rám értetlenül Liam. Én csak elnevettem magamat és átöleltem.
- Szeretlek.
- Én is. - mondta és lágyan megcsókoltuk egymást. A szokásunk szerint belemosolyodtunk csókunkba, de ez egyikünket sem tántorította el attól hogy tovább folytassuk. Kezei egyszerre csúsztak le fenekemre, amin ismét elnevettem magamat. Féltem hogy anyám ismét beront, de nem volt időm ezzel foglalkozni, ugyan is Liam kicsit lejjebb ereszkedett és a térdem alá nyúlt. Felemelte a lábaimat és így már karjában voltam. Ott álltunk a nappali közepén és nem törődtünk semmivel. Nem érdekelt volna minket, ha ez lett volna az utolsó pillanat amit együtt tölthetünk, vagy hogy az ablaknál millió paparazzi állt volna. Ebben a pillanatban csak egymáséi voltunk, és csak a másikkal törődtünk. Csodáltam hogy perceken keresztül elbírt, és nem remegett a keze a testsúlyom alatt. A csodás pillanat közepette valaki kopogott.
- Pont most kell ennek is jönnie? - kérdezte levegő után kapkodva.
- Időnk mint a tenger. - mondtam és egy puszit adtam az orrára, amitől már is jobb kedve lett. Egy ügyes mozdulattal lerugaszkodtam a karjáról és az ajtóhoz mentem. Kinyitottam és egyszerre vagy 4 ember szaladt be rajta, és már csak azt vettem észre hogy mindegyik Liamen fekszik.
- Srácok, hagyjátok! - parancsoltam a 4 srácra, de a fülük botját sem mozgatták. A tesóm és Hazza azon veszekedtek hogy Lou miért Kevint szereti jobban.
- Lou drágám, én azt hittem hogy szeretsz. Egy buta galambért képes vagy engem eldobni?
- Hazza, ő nem csak egy galamb!!! - kiabálta Lou és egy pofon félét akart adni Harrynek, de az elhajolt, majd megütötte Lout aki a földre esett. Meg sem ütötték egymást csak játszottak. Annyira hihető volt. Ez az 5 hülye itt játszik előttem pedig elvileg mindegyik felnőtt ember.

Aki nem olvasta el a rész előtti kis szövegem az léci tegye meg!! Köszönöm. Komizni még ér;))

2013. április 6., szombat

/Twenty-three/

Ohh My Gooooodd <3



Sziasztok. Meghoztam nektek hosszas várakozás után a következő részt! Remélem mindenkinek tetszeni fog, és kapok SOK SOK komit is. Nagyon sajnálom hogy mostanában nem hozok nektek részt, de egyszerűen nem tudok géphez jutni. Ígérem ma, meg holnap írok nektek még 1-2 részt és jövő héten felteszem :D KÖSZÖNÖM A 22 FELIRATKOZÓT!!!!
Kövi rész: 5 komi és 300 megjelenítés után jön!
Ezt a zenét hallgassátok közben!! KATT

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

/Medison Tomlinson/

Hihetetlen erő uralkodik Liam-ben és ezt most tökéletesen is éreztem. A karomon piros foltok jelentek meg keze szorításától, de nem tudott érdekelni. Felnéztem barna szemeibe amik vörösek voltak. Arcomon hirtelen ezer érzés átfutott, és nem tudtam mit tegyek. Olyan ijesztő volt hogy nagy barna szemei színe vörösben tündököltek. Féltem. Annyira féltem hogy vajon most mit fog velem tenni, hogy vajon hogyan fog velem viselkedni.
- A szemei... vörösek! - mondtam félve, és messzebb mentem tőle amennyire csak tudtam.
- Med, én vagyok az. Attól mert még a szemem ilyen, a régi Liam vagyok. - lépett közelebb. Nem mertem bele nézni a szemébe. Eddig azt imádtam rajta a legjobban, de olyan mint egy vámpír.
- M-mitől lett ilyen?
- Ha ideges vagyok, átváltozik. Kicsi korom óta ilyen.
- Csak akkor ha ideges vagy?
- Nem. Akkor is ha beindulok. Volt hogy egy csaj és én... Szóval és hát ő szolt hogy mi van a szememmel, de azóta nem is láttam a csajt.
- Miért? Mitől lett ez az egész veled?
- Csoda gyerek vagyok. - komolyan mondom úgy mondja mintha minden napos dolog volna ez az egész, de nem az. Ő talán hozzá szokott ehhez, de én még nem. Most tudtam meg hogy az az ember akit szeretek át tud változni egy démonná.
- Gyere ide. - tártam szét két karomat, mire ő nagy mosollyal leült az ágyamra és átölelt. Még mindig vörös volt a szeme, szóval a "démonja,, hatása alatt volt. Szorosan ölelt, ami már kezdett nagyon fájni. Perceken keresztül ölelkeztünk. Karjai egyszer csak megfeszültek majd engedtek a szorításból.
Olyan más volt. Olyan érzéki. Már nem szorított annyira magához. Kicsit elhúzódtam tőle és szemét kezdtem nézni. Barna színben tündökölt.
- Vissza jöttél hozzám. - mondtam neki.
- Mindig vissza jövök! - mondta és egy lágy, de még is szenvedélyes csókot adott a számra. Ez már nem volt olyan durva. Lesz következő alkalom is. Sajnos vissza kapom majd az "ÚJ,, Liamet is akinek vörös a szeme.
- Féltél igaz? - kérdezte és pillantásomat kereste. Hallgatásomat, beleegyezésnek vette. Nem akartam elmondani hogy rettegtem tőle. Annyira ijesztő volt ahogyan a vörös szemit rám meresztette.
- Sajnálom. Az éjszakánkba is ezért nem merültem annyira bele. Nem akartalak bántani, de még így is sikerült. Ez a "démon,, elveszi az eszemet és ő irányítja minden mozdulatomat. Sosem tudtam ilyen gyorsan legyőzni, és elnyomni őt, mint most. Volt hogy napokig is eltartott. De egy lány akivel ugyan ez történt mint velem, azt mondta: "Ha megtalálod az IGAZIT és vele is átváltozol akkor már nem fog napokig tartani. Egy-két perc lesz mind össze, mert a szerelem le tudja győzni ezt a démont. Túl gyenge ahhoz hogy a szív érzéseit irányítsa, és ha az a lány akkor ott van akkor hamar vége lesz mindennek.,,
Meg sem tudtam szólalni. Annyira hirtelen ért minden.
- Med, szólalj már meg! - mondta Liam és felállt, majd a kórterem ablakához ment és azon bámult kifelé.
- Nem tudok mit mondani.
- Szóval elítélsz?!
- Nem! Így szeretlek, csak ez egy kicsit sok volt nekem. - mondtam. Furcsa ez az egész számomra. Új dolog amihez hozzá kell szoknom.
- Elmúlik ez valaha?- kérdeztem, mire ő végre megfordult, de szemét lesütötte.
- Nem hiszem. - mondta és még mindig cipőjét kémlelte. Felálltam és közel mentem hozzá. Gyenge, és erőtlen lábaim alig bírták el testemet, de tartottam magamat. Karjaimat átfontam nyakán, és egy lágy csókot adtam a szájára.
- Nem érdekel mi vagy, vagy hogy vörösek a szemeid. Nekem akkor is ez a Liam kell aki most vagy, és nem engedlek el. Túl értékes vagy a számomra. - döntöttem neki homlokomat az övének és úgy mondtam.
- Eddig minden lány aki megtudta menekült előlem, féltek tőlem, attól hogy bántom őket. De te annyira más vagy. Te olyan Tökéletes vagy. - mondta mosolyogva.

oooooo

3 hete haza engedtek a kórházból, vagy is jobban mondva haza jöttem saját felelősségre. Elegem van a kórházi kosztból, hisz főzni nem tudnak. Liam 1 hónapon keresztül bejárt hozzám, de a következő hónap kezdetén turnéra kellett menniük. Igaz 1 hónap még nem a világ, de már szörnyen hiányzik. Naponta beszélünk telefonon, de az nem ugyan az. A hangja telefonon keresztül olyan más. Nem is láthatom csodás barna szemit, ami kikészít.
Miután kikeltem az ágyból a mosdó felé vettem az irányt. Szemeim vörösek voltak a sok sírástól. Hogy miért is sírok, mikor minden kezd tökéletesen alakulni? Nagyon egyszerű. 2 oka is van.
Az első, hogy Liam nincs mellettem és a távolléte alatt vagy 20 csajjal hírbe hozták, és köztük van Dani is. Hiszek neki abban hogy engem szeret, de Dani még sem beteg hanem egészséges és sokkal szebb mint én. Bízom Liamben és hiszek a szerelmünkben, de a hírek nagyon hihetőek voltak.
A második pedig hogy beteg vagyok. Sokkal jobb lehet egy olyan lánnyal aki nem várja a halált.
- Kicsim, gyere már le! Van itt számodra egy meglepetésem! - kiabált föl anya az emeletre. Nem is tudom mi lehetne annál jobb meglepetés hogy Liam haza jöjjön? Nekem csak Ő lenne a tökéletes meglepetés, SENKI más. Lassan lépkedtem le a piros szőnyeggel borított lépcsőn és a konyhába érve megpillantottam a meglepetésemet...

2013. április 1., hétfő

/Twenty-two/




Sziasztok!!! Szünet és húsvét alkalmából hoztam megint egy részt!!!! Most azért sem várom meg a komi limitet! :D De azért köszönöm nektek ;)
Na ez a rész szomorú is és még nem tudom milyen :D
A kövi rész: KOMMIK (most nem mondok limitet mert... nem tudom jó kedvem van és nem mondok) és 240 megjelenítés után jön...

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

Másnap reggel kicsit boldogabban ébredtem, de még mindig nem a legfényesebb. A mellkasomba minden egyes percben szörnyű fájdalom nyilalt. Izzadtam, de még is majd megfagytam. Elbattyogtam a másik szobában lévő lázmérőért, majd megmértem a lázam. 10 perc után jelezni kezdett és 39.00-át mutatott. A köhögésem hangja hálózta be a házat, és anya még aludt. Fogalmam sincs mit tegyek az ilyen pillanatokban. Belenéztem a szobámban lévő tükörbe és elszörnyedtem. A szám széle véres volt. Kinyitottam a számat és a fogaim, a nyelvem mindenem olyan volt. Az arcom lángol. Rosszul voltam. Szokás szerint minden forogni kezdett, és egy idő után el is sötétült minden.

/Liam Payne/

Sasszézva lépkedtünk ki a színpadra ahol egy nő várt minket. Szorosan ültünk mind az öten azon a kicsi kanapén, én még is boldog voltam. 7 hónapja a világ legboldogabb embere vagyok.
- Helló mindenki. Szóval ma a tini lányok kedvenceikkel, a világ legjobb énekeseivel fogunk intejút készíteni. És vajon ki ez a banda... Bizony a One Direction. - nagy taps és sikoly vihar tört ki.
- Sziasztok srácok. Kezdjünk is bele.
- Oké. - mondtuk egyszerre.
- Legyen az első téma. A csajok. - na igen érdekes egy téma. Mindenhol a nőügyeink az első. Harry-ről alig tudnak valamit, de még is úgy tesznek mintha annyira ismernék. Folyton ő az újságok fő híre. Hogy hány csajjal volt eddig, és hogy most vajon ki lesz a következő. Harry tökéletesen is tiszteli a nőket, és eddig ha 5 lánnyal volt együtt. És azt az ötöt tisztelte, szerette és soha nem volt egyetlen rossz szava sem rájuk. Vannak olyan lányok akikkel hírbe hozzák, mint például Taylor Swift is. Vele egy ideig találkozgatott, de csóknál több nem is történt közöttük és még is kit állítanak be rossz embernek. Harry-t.
- Liam, mostanában te vagy a fő téma. Mesélj nekünk egy kicsit.
- Hát szóval... Hogy is kezdjem. Medison egy csodálatos lány, aranyos és nagyon jól megértjük egymást.
- Megmondanád a teljes nevét?
- Medison Tomlinson.
- Áh, szóval Lou tesója. Lou te mit szólsz ehhez az egészhez?
- Hát megmondtam Liam-nek hogy ha a hugom hajszála is görbül akkor kanál invázió lesz... - mondta Lou és egy fenyegető pillantást vetett felém.

oooooo


/Medison Tomlinson/

Egy fehér szobában ébredtem fel. Jobbra fordítottam a fejemet és az ablakon kinézve csak az utcát láttam. Az emberek siettek megvenni az utolsó ajándékot is karácsonyra. Ismerős helyen vagyok. Fehér szoba, fehér falak, zöld takaró és gyógyszer szag.
- Kicsim! Óh drágaságom. - sírt anya és szorosan magához ölelt. Fekete szemfestéke nem volt vízálló így könnyeivel együtt az is lefolyt az arcán.
- Miért nem mondtad el? Miért hallgattad el hogy már csak 1 hónap és mindennek vége?
- Azt reméltem nem tudod meg. Azt hittem csöndben elmehetek és senkinek nem fogok fájdalmat okozni.
- Liam-nek is illene elmondanod. - mondta majd felállt. Kiment a szobából, és a folyosón ráborult egy embernek a vállára és ott sírt tovább. Az ajtó ismét nyitódott és belépett rajta Ő. Lassan oda lépkedett az ágyamhoz és leült a mellette levő székre. Csöndes volt és megviselt. Megfogta egyik kezemet és szájához szorította. Nem volt erőm megszorítani a kezét. Egyre gyengébbnek érzem magam.
- Liam...Kérlek menj el! - mondtam és az ablak felé fordítottam ismét a fejemet.
- Nem. Nem hagylak egyedül. Szeretlek.
- Én is.
Túl hamar vége lesz mindennek. Az élet miért adta meg nekem ŐT, ha most el kell hogy veszítsem?
Miért kell neki és nekem is szenvednem?
- Hogy érzed magad?
- Jobban. - erőltettem egy féloldalas mosolyt, mire ő is feltette csábos még is aranyos mosolyát. Cseppet sem vagyok jobban. Sosem voltam még ennyire rosszul, de a vég mindig is fáj.
- Öhm, használhatom a mosdódat? - kérdezte.
- Persze. - mosolyogtam rá. Ő gyorsan beszaladt és becsukta maga után az ajtót.
- Szervusz Medison! - lépett be az ajtón az orvos.
- Jó napot!
- Megérkeztek az eredményeid, és örömmel mondhatom hogy még egy évig biztosan élni fog.
- Ezt meg hogy érti?
- A multkori eredmények csak pár hónapokat mutattak, de ezek biztosra kimutatják hogy 1 éve van hátra.
- Szóval 1 év és mindennek vége. - mondtam könnyezve. Tudtam hogy Liam mindent hall, de én ezt nem tudom neki elmondani. Nincs szivem látni az arcát, ahogyan csalódik bennem.


/Liam Payne/

Már kiakartam menni az ajtón mikor meghallottam hogy az orvossal beszélget. Miért nem mondta el nekem, hogy már csak kevés időt tölthetünk együtt? Nekidőltem az ajtónak és lassan lecsúsztam rajta. Könnyek szöktek a szemembe és minden eszembe jutott. A régi szép idők. Ez a 8 hónap életem legszebb időszaka volt, és még ezt az 1 évet is széppé teszem. Minden időnket együtt fogjuk tölteni és mindent megadok neki.
Az első együtt töltött esténken Med-del csak beszélgettünk. Tudom hogy nem ezt kellett volna tenni hisz én is pasiból vagyok, de én a jobbik fajtából. Akkor ismertük meg igazán egymást. Akkor jöttem rá hogy nekem RÁ van szükségem és SENKI másra.

"- Harry azt mondta nagyon szemtelen gyerek vagy! Amilyen cuki, ártatlan a kinézeted... nem tudom elképzelni rólad! - mondta nagy mosollyal az arcán.
- Igen, gyerek koromban nagyon is az voltam, de kamasz vagyok. - mondtam és kiöltöttem a nyelvemet.
- Na akkor mind a ketten mondunk magunkról egy egy dolgot, most te jösz.
- Oké, imádom a Disney filmeket.
- Én is! - kiabáltam fel. - Szeretem ha megcsókolják a nyakamat. - mondtam és egy kaján vigyor terült az arcomra. Ő egy kisebbet bele boxolt a vállamba, de nem nekem fájt hanem neki.
- Egyszer eltörtem az orromat a suliban.
- Imádom a kék szemű lányokat! - mondtam és kacsintottam egyet. Tudom nagyon rámenős vagyok,de megteszek mindent hogy az enyém lehessen. Nem akarom hogy valamelyik másik srác kaparintsa meg előlem. Ő az ENYÉM. Van benne valami különleges amit már 2 hét után észre vettem.

- Kicsi koromban féltem a víztől, de apukám bedobott és valahogy megszerettem.
- Egyszer Harry megkérdezte tőlem : Mit tennél ha egy hatalmas kanállal nyúlnék feléd?
Erre én: Kivasalnám a hajad. Szegény annyira beszart hogy egy hétig nem jött a közelembe. - mondtam és mind a ketten nevetni kezdtünk.,,

Életem legjobb éjszakáját töltöttem vele akkor. Vele minden perc olyan mint Disney Land.
Vagy 20 percet töltöttem el összesen a fürdőben majd utána kimerészkedtem. Med az ágy szélén ült és sír. A csöveket amik a kezéből lógtak ki, lassan tépkedte ki magából. Odaszaladtam és lefogtam, de egyre jobban küzdött hogy engedjem el.
- Med, hagyd abba! - kiabáltam már mire szegény egy hatalmasat ugrott. Lassan levettem róla kezemet és az ujjaim nyoma ott maradt a kezén.
- Ne haragudj, nem akartam fájdalmat okozni. - kértem bocsánatot.
- Semmi baj, nekem már úgy is mind egy. Megmondtam neked, a halál kerekedik felül és ő fog nyerni.
- Medison ezt most fejezd be! Nem fogsz meghalni. Még sok szép időt fogunk együtt tölteni. - ordítottam. Arca meglepett, és ilyedt lett. Hirtelen fal fehér lett, és csak a szememet nézte.
- Mi az? - kérdeztem.
- A szemeid... - mutatott az arcom felé...


Komizzatok!! szerintetek mi lesz??