/Twenty-one/

Sziasztok... Hát nagyon nagyon nagyon ( és még 1000x nagyon) sajnálom hogy eddig nem volt rész. Volt rá pár okom... Az egyik hogy elromlott a gépünk. Remélem ez a rész mindenkit kárpótolni fog mindenért. Jó hosszú lett és érzelem dús :P És köszönöm az előző részhez kapott komikat és mindent :)
Mindenkinek KELLEMES ÜNNEPEKET kívánok ezzel a résszel és SOK 1D-s AJÁNDÉKOT IS...
A kövi rész: 5-6 komi és 230 megjelenítés után jön...
Kérlek komizzatok, nekem legyen ez az ajándékom ;) Szóval KOMMENTELÉSRE fel ! :))

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

Felmentem a szobámba és bekapcsoltam a tv-t. Kapcsolgattam össze vissza mikor megláttam Liam-ről és rólam egy cikket:
"Liam Payne és állítólagos barátnője ma a parkban romantikáztak. A szerelmesek úgy látszik újra együtt vannak, és lángol a szerelem. Eddig bizonytalan ideig szakításban voltak, de ezek a jelek arra adnak okot hogy újra együtt vannak és minden a régi. Liam úgy látszik nagyon szereti ezt a lányt, hisz ma olyanok voltak mint egy átlagos tini pár, akiket nem érdekel ki látja őket, s ki nem.
Reménykedjünk hogy ez a tűz nem fog kihunyni, de ha így folytatják egy atom bomba sem fogja tudni szétválasztani őket...,,
Azonnal kaptam a telefonomat és küldtem Liam-nek egy SMS-t.
"Láttad a híreket... Mi voltunk benne a mai "randink,, miatt!,,

Liam:
"Pár perce olvastam az egyik újságban... De legalább már mindenki tudja mennyire szeretem az én Hercegnőmet:*,,

Én:
"Haha.. Lassan hozzá szokok ehhez a jó élethez,,

- Medison, miért nem mondtad el nekem hogy múlt héten orvosnál voltál? - ordítozott velem anya.
- Anyu nyugodj le. Semmi bajom. Jól vagyok.
- De miért nem mondtad el nekem?
- Mert semmi ok aggodalomra. Minek idegesítenélek ezzel?
- Ígérd meg hogy legközelebb megmondod, ha orvoshoz mész!
- Ígérem, de most találkozóm van Liam-mel. - mondtam és felpattantam.
- Med, ebből nagy baj lesz. Ha nem hordasz olyan maszkot és még valamit elkapsz baj lehet ebből.
- Már nem. - mondtam és egy féloldalas mosoly húzódott az arcomra. Anya szemei hirtelen könnyekkel lettek tele, de még maga sem tudta miért. Nem mondtam el neki hogy hiába gürcöl értem, már nincs értelme. Nem tudja hogy már nem sok van hátra. Érzem, tudom lassan jön a vég. A sötétség az életemet kezdi elvenni, és lassan nekem is bele kell törődnöm hogy az élők sorába nem fogok már bele tartozni.
Közelebb léptem anyámhoz és szorosan magamhoz öleltem. Minden érzelmet beleadva szorítottam magamhoz, és ő is így tett. Miután elváltam tőle elindultam. Lassan sétáltam a parkba, és a földön megjelenő kavicsokat rugdostam. Kezeim zsebemben voltak, s ott babráltam a kulcsommal. Zsebemben a telefonom kezdett rezegni, s a telefon képernyőjén szeretett testvérem arca vigyorgott.
- Szia hugi. - köszönt bele.
- Szia. Mizu?
- Semi csak azt akartam megkérdezni, mikor tolod ide a képed hozzám?
- Netán hiányzom? Nem várj tudom. Mosni kell vagy esetleg főzni?
- Ne légy hülye. Tudod hogy szeretünk és hiányzol.
- Oké. Nekem is hiányoztok, de most Liam-mel találkozom majd megyünk.
- Turbékoljatok nyugodtan. - mondta és letette. Komolyan néha annyira hülye tud lenni, de még is az iker tesóm. A park bejáratánál egy másodpercre megálltam és szippantottam egy nagyot a friss levegőből. A köves úton kezdtem sétálni befelé a parkba, és a szokásos helyünkhöz mentem. Nem volt ott senki, csak egy szál vörös rózsa. Felemeltem és egy kis cetlit találtam alatta.
" Egy kis játék...
  Ha helyese sorrendbe rakod a szavakat kijön egy hely neve. Oda kell jönnöd és esetleg rám találsz..

Szeretlek; Liam.,,

Megfordítottam a lapot és megtaláltam a betűket:
artSbucks
Nem nehéz kitalálni mi jön ki, de gondolom nem akar nehezet adni nehogy óráig itt fejtegessek. A Starbucks felé vettem az irányt. Sietősebbre vettem a tempót, s 10 perc alatt meg is érkeztem oda. Mindenki nagy szemekkel nézett rám, s követték a tekintetükkel minden lépésemet. A pulthoz mentem s már épp szólásra nyitottam a számat mikor két kezet éreztem a derekamon. Tudtam ki ő. Kezei gyengéden fonták körbe derekamat, de még is nehéz lett volna szabadulni szorítása közül.
- Hogy vagy hercegnőm? - suttogta fülembe mély, dörmögő hangján.
- Ha veled vagyok, sokkal jobban. Hiányoztál. - mondtam és megfordultam.
- Te is nekem. - mondta és egy lágy csókot adott ajkamra. Leültünk az egyik asztalhoz, és rendeltünk valami reggelit. Közelebb csúszott hozzám, s egyik kezét combomra tette. Másik kezével pedig arcomat simogatta meg. Érintésébe egyszerűen beleremegtem. A szívem lassú tempójáról, egyre gyorsabbra váltott.
- Szeretlek. - suttogta. - Szeretem minden porcikádat, s én elfogadlak úgy ahogy vagy. Nekem te vagy az Igazi. - utolsó szavai vízhangként csengtek a fülemben.
- Én is szeretlek, és én is ugyan így gondolok mindent. De ugye te nem fog engem megcsalni? Ugye nem fogod össze törni a szívemet?
- Ígérem, hogy soha. Én tényleg szeretlek. - mondta és egy puszit adott a homlokomra. Egyedül voltunk az emeleten. Senki más nem volt ott, csak mi ketten.

oooooo

- Srácok megjöttünk! - kiabálta Liam a hatalmas házba, és nagy kulcscsomóját ledobta a többszörösen összeragasztott asztalra, ami hatalmas zajt csapott.
- Na végre. Liam haver, mit csináltál Med-del? - kérdezte Harry és közben föl-le húzogatta a szemöldökét.
- Hülye vagy, tudtad? - vállba boxoltam és Lou-t megöleltem.
- Payne, ha megtudom hogy megrontottad a hugomat én letekerem a....
- Hé haver nyugi. Csak a Starbucks-ban voltunk. - nyugtatta meg Liam.
- Én nekem nem hoztatok semmit? - kérdezte felháborodottan Niall.
- A kocsi hátsó ülésén van! - mutatott az udvarra Liam és Niall-nek már csak a porfelhőjét lehetett látni. Bementünk a nappaliba és játszani kezdtünk.
- Srácok muszáj ezt? - kérdeztem nyafogva. - Tudjátok jól hogy én nem ihatok, de inkább felelni akarok!
- Sajnáljuk ez a szabály! - mondta Zayn, aki mellesleg már eléggé részeg volt.
- Oké, akkor nem leszünk kegyetlenek. - mondta Lou és elszaladt a konyhába. Pár perc múlva egy hatalmas répával és egy doboz nutellával tért vissza.
- Tessék, ezeket edd meg. - mondta Niall és segített felnyitni az üveget. Bele mártottam a répát, majd bele haraptam. Az ízek keveredtek a számban, majd mindent lenyeltem.
- Hagyj nekem is! - kiabálta Lou és kikapta a kezemből a maradék répát majd rágcsálni kezdte.
- Liam, felelsz vagy mersz?
- Felelek.
- Szoktál pózolni a tükör előtt? - kérdezte Zayn. Komolyan nem is meglepő, ki más kérdezhette volna.
- Nem, nem vagyok olyan mint TE! - gúnyolódott Liam. Zayn-nek arca elborult, és gonosz szemeket meresztett Liam-re.
- Megbánod Payne, jobb ha most futsz. - mondta Zayn és elkezdte kergetni Liam-et.
- Payne jobb ha kijössz a szekrényből, mert van itt számodra egy kis meglepim. - mondta Zayn és a jobb kezében lévő kanállal kezdte ütögetni a szekrény ajtaját.
- Zayn hagyd békén. - léptem hozzá közelebb.
- Csak akkor hogy ha kapok tőled egy csókot! - mondta és fel-le kezdte húzogatni a szemöldökét. Most komolyan, részeg azt sem tudja mit akar, de Liam miatt muszáj lesz.
- Med meg ne csináld. Inkább kanállal a seggemben ébredek. - mondta Liam, de még mindig nem merészkedett elő a szekrényből. Fogtam magam és közelebb léptem Zayn-hez. Lábujjhegyre álltam és ajkamat övére helyeztem. Dőlt belőle a pia szag, de el kell ismerni nagyon jól csókol. Kezét derekamra csúsztatta én pedig bele túrtam hajába.
- Liam kijöhetsz. - mondtam barátomnak aki végre kibujt. Megfogtam kezét és felhúztam a szobájába.
- Menj fürdeni! - mondtam miután beértünk a szobába, de ő csak állt és nézett engem.
- Miért nem megyünk együtt, szépségem? - kérdezte és egy huncut mosollyal közelebb lépett hozzám. Felemelte egyik kezét és végig simította testemet arcomtól egészen a csipőmig. Lábaim remegni kezdtek, és a szívem majd át szakította a mellkasomat. Olyan közel volt hozzám hogy beszívhattam férfias illatát. Ha a közelemben van, többet akarok. Most is többet kívántam. Belenéztem két szép, nagy szemébe amik a menybe repítenek. Ha vele vagyok, nincs lehetetlen. Egyre jobban hátráltunk, majd mikor az ágyhoz értünk elfektetett rajta. Pántos ruhámat lejjebb húzta rajtam, s a nyakamon apró csókokat hagyott.
- Liam.. - suttogtam fülébe, de mintha meg sem hallotta volna. Fejét felemelte nyakamról, s homlokát az én homlokomnak támasztotta. Orrunk össze ütközött folyamatosan amibe mind a ketten bele mosolyodtunk. Barna szemei, vágytól égtek. Annyi minden tombolhatott benne is az ilyen pillanatokban.
- Szeretlek. - suttogta és egy csókot adott a számra.
- Én is, de szeretnél még velem fürdeni? - kérdeztem.
- Naná...
- Jaj te.. - forgattam meg szemeimet és felkeltem az ágyról.
- Most mi van? Pasiból vagyok!
- Vettem észre. - mondtam és bementem a fürdőbe.


oooooo


A srácok túrnén vannak és én megint kezdhetem szétunni az agyamat. Annyira hiányoznak és mióta nincsenek itthon kezdek megint beteg lenni. A köhögéseim egyre gyakoriabbak. Ma végre rászántam magamat arra hogy elmondjam anyának miért is voltam 3 hete orvosnál... Nagy nehezen lesétáltam a nappaliba, de anyát sehol sem találtam.
- Anya!! - kiabáltam és sétáltam a házban. A gardróbba érve megláttam anyát fényképek közepette sírni. Sosem láttam még sírni, és ez engem is erre késztetett. Nagyon magabiztos nő, és sosem ad fel semmit addig míg az az övé nem lesz, vagy meg nem oldja a problémát. A régi esküvői képeket nézegette, és apa arcát simogatta a képen.
- Elhagyott minket, de okot nem adott rá. Miért tette? Meg volt mindene és még is másnál keresett vigaszt! - sírt tovább.
Az embernek ez a gyenge pontja, mikor az édesanyját aki a legfontosabb személy az életében sírni látja. Nem mondhatom el neki. Nem törhetem még jobban darabokra a szívét. Most kezdődik el minden, de véget is tér pár napon belül. Nem akarom egyedül hagyni. Mindig egymásra voltunk utalva, de itt kell hagynom...

/Twenty/

Sziasztok. Meghoztam az új részt. FONTOS KÖZLEMÉNY:
Sajnálom hogy nagyon szarul írtam le nektek mindnet....
Annyira össze zavartam mindenkit, hogy még én sem értem mit írtam.
Ebből a részből azt hiszem minden kiderül és ha van valami akkor írjatok egy KOMIT.. Kérlek titeket most nagyon nagy szükségem van a tanácsotokra...
Az előző részhez 5 komit és 4 tetsziket kaptam:(((((
Tudom nagyon szar minden, de kérlek titeket írjátok meg mi nem tetszik mert nekem ez nagyon szarul esik...
A kövi rész: 5-6 komi és 190 megjelenítés után jön...

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

- Oh, nagyon sajnálom! - mondtam és felsegítettem a napszemüveges, kapucnis fiút.
- Semmi baj. - mondta. Olyan ismerős volt a hangja. A teste, a ruhája. Nem, az nem lehet. Med állítsd le magad. Ő NEM Liam.
- Kire vársz ilyen hidegben? - szólított meg.
- Öhm. Egy barátomra, megbeszéltünk egy találkozót... - mondtam mire ő levette a szemüvegét és megláttam az arcát. Levettem a napszemüvegemet és értetlen arccal szólítottam meg.
- Real_LiPxo?
- TommoSister?
- Liam, kérlek hallgass végig. - mondtam neki.
- Mikor veled beszéltem a gyomrom görcsbe rándult, ahogy a szavaidat olvastam tudtam hogy hasonlít rád és olyan mint te. Most már bebizonyosodott minden.... - nem tudtam befejezni a mondatomat, mert közbe szólt.
- Te megcsaltál engem valamelyik 1D taggal? - kérdezte megsemmisült arccal.
- Sajnálom. De mikor megtudtam hogy te és Dani.... Akkor valahogy ez jutott először eszembe. Liam kérlek kezdjünk mindent előről, nem lehet így vége mindennek!
- Hogy érted?
- Egyszer már nem leszek itt, de én úgy akarok elmenni hogy nem haraggal válunk el... - elhallgattam, nem akartam tovább folytatni  Sok mindent anyának sem mondtam el, és Liam-nek sem. Igen, ki akartam törölni az életemből, de nem megy. Annyira a szívem része lett hogy nehéz elengednem. Nem akartuk ezt megtenni, de valahogy akkor ez tűnt a legjobb ötletnek, s ami már megtörtént azt nem tudjuk vissza forgatni. Így lettem az az ember aki most vagyok és így lett mindenki az életem része. Sokáig titkoltuk, de mára már tényleg nem tudom elviselni azt hogy hazudok neki.
- Kicsim nyugodj le! - mondta és közelebb lépett hozzám. Jobb kezét végig simította arcomon, mire engem szokás szerint a remegés és a liba bőr kerülgetett. - Nem érdekel mit tettetek Niall-lel, hisz én is megtettem sok mindent Dani-vel. Hagyjuk hátra a múltat és legyünk megint boldogak... Kérlek, sajnálom amiket mondtam és tettem nem... - nem hagytam hogy befejezze, s megcsókoltam. Habozva, hisz megilyedt, de vissza csókolt.

/Niall Horan/


Amy Green egy csodálatos lány. Szerethető és olyan mint ÉN, de még sem Med. Benne megvan minden. A stílusa, az arca, a teste, a szeme mindene. Liam-mel járnak, de én akkor is szeretem. Ki kell vernem a fejemből, hisz Ő sosem fog belém szeretni. Barátok vagyunk, s ez így is marad.
Itt vagyok Amy-vel és tökéletesen érzem magam vele. Olyan csodálatosan néz ki, és tudom hogy nekem szükségem van rá. Amy imád enni, s ettől megőrülök. Ahogy tüsszent az valami fenomenálisan aranyos.
- Amy, én éhes vagyok még mindig... - nyafogtam, de az éttermi kosztot már unom.
- És most mi legyen? - kérdezte, azon az aranyos hangján.
- Menjünk el valahova, ahova pizzát lehet rendelni. - adtam az ötletet.
- Menjünk el hozzám!
- Oké. - kifizettem a vacsorát, és elindultunk a fekete kocsim felé. Beszálltunk és elindultunk Amy háza felé. Egy átlag egyetemista lány, akiben semmi "különleges,, nincs a rajongóim számára, de nekem még is van benne valami. Leparkoltam a háza előtt és gyorsan kinyitottam neki az ajtót. Ahogy beléptünk a házba megcsapott az az igazi női illat amit szavakba nem lehet önteni. A meleg levegő átjárta testemet és végig csiklandozta. Miután megrendeltük a pizzát, leültünk Paranormal Activity-t nézni. Utálja a horror filmeket, szint úgy mint én. Egymásba gabajodva ültünk a kanapén és reszkettünk.
- Niall én félek. - törte meg a csendet.
- Ne félj, itt vagyok és megvédelek. - mondtam férfias hangomon, de belülről egy pici, éles hang szólalt föl hogy most kapcsoljam ki ezt a filmet. Ha lehetne én már lehet hogy otthon feküdnék a takaróm alatt reszketve, és várnám a nappalt. Most nem szabad, erősnek kell mutatnom magam, de valójában nagyon be vagyok tojva. Egy félelmetes rész következett, s ő fejét belefúrta mellkasomba.



Ahogy a kislány felnézett, és a ház végleg felrobban a kislány arca hirtelen szellemmé változott át, mire Amy egy nagyot sikított. Félve nézett fel rám én pedig le rá. Azok a gyönyörű zöld szemei elvarázsolnak. Jobban mint Med. Jobban mint mikor együtt voltunk és nem tudtunk magunknak megálljt parancsolni, ahogy most sem. Ajka olyan hívogató volt hogy nem tudtam magamat türtőztetni és megcsókoltam. Lassan közelebb húztam magamhoz, ő pedig bele túrt szőke, de még is lassan barna színbe átmenő hajamba. Olyan közel volt holmit már régóta szeretnék érezni. A filmmel már nem is nagyon foglalkoztunk és csak hallgattuk ahogyan a szereplők kiabálnak. Eldöntöttem a kanapén és ott folytattuk a dolgot. Igen, azt hiszem szeretem. Azt hiszem megtetszett és vele akarok lenni. Minden tökéletes pillanatot tönkre kell tennie valakinek.
- Megyek már! - kiabált Amy, hisz a pizzás gyerek rá volt ragadva a csöngőre.Lassan oda sétált és kinyitotta az ajtót. Olyan jó volt nézni ahogy illatos ruhája tökéletesen áll rajta, és feszül is.

oooooo

Egyedül hagyott egy 10 percre a gondolataimmal, tetteimmel, és szavaimmal.
Szerettem, de ő Liam-é.
Szerettem, de hiába hisz neki másért dobog a szíve.
Szerettem, de tovább kell lépnem.
Ő tovább lépett és Amy-vel nekem is menni fog.
Vissza mentem a házba, fel a szobájába és leültem az ágyra. Vártam hogy kijöjjön és mindent onnan folytassuk ahol abba hagytuk, a pizzás gyerek miatt. Nem kellett sokat várnom mire kijött egy szál átlátszó pólóban és egy rövid naciban.
- Látom te nem nagyon fogsz fürdeni menni. - mondta és rám mutatott. Igaz már alsó gatyában voltam ami most jutott eszembe.
- Amúgy szeretnél itt aludni? - mondta és ki öltötte rám a nyelvét. Megfogtam derekát és az ölembe rántottam.
- Most tudatosult bennem hogy Niall Horan ölében ülök! - mondta és maga el kezdett bámulni.
- Nem ez az első hidj nekem! - kacsintottam egyet és tovább csókolóztunk.........

/Medison Tomlinson/

 Sétáltunk kéz a kézben s nem gondoltam semmi másra. Niall-t és azt az estét kitöröltem az emlékeimből és többé nem állhat közénk se ez, se semmi. A hátralévő időmet VELE akarom eltölteni és senki mással.
Olyanok voltunk mint az igazi, átlagos tinik. Liam-en és rajtam is kapucni és napszemüveg, s így senki nem vett észre minket. Nem kellett autó grammot osztogatni és nem kell fényképet csinálnunk.
- Ugye te is megbocsájtasz nekem? - törte meg a csendet Liam és rám nézett.
- Ez milyen kérdés? Igen megbocsájtok. - húztam mosolyra a számat és egy apró puszit nyomtam az arcára. Ekkor előjött az az iszonyú köhögésem. A fulladozástól nem kaptam levegőt, s a tüdőm is elszorult. Liam leültetett egy padra és egy üveg vízzel jött vissza mellém. Annyira figyelmes és kedves hogy azt már el sem tudom mondani.
- Jobban vagy? - kérdezte és kezét a combomra tette.
- Persze. - mondtam. A tüdőm kezdett jobb lenni, de valahogy nem a legjobb még mindig. Félek az ilyen pillanatoktól, hogy nem lehetek vele többet és hogy nem élhetem meg majd azt amikor a gyerekeimet fogom a kezemben tartani. Ott ültünk és csak néztem magam elé. Liam meleg keze ahogy a combomat simogatta nagyon megnyugtató volt, de valahogy nagyon feszült voltam. Niall és az én helyzetem még mindig nem tiszta a fejemben. Az az éjszaka még sem akar kitörlődni a fejemből.

A srácok buliba mentek, de Niall-t szokás szerint senki nem hívta meg. Olyan maga alatt van szegény és nem tudok neki semmiben sem segíteni. Liam elment valahova és csak órák múlva jön haza. Nem tudom elképzelni hogy a menedzserük hogy lehet ennyire szemét... Niall-t miért akarja kitenni a bandából? Nagyon jó énekes és jó pasi is.
- Niall, gyere csinálok neked valamit enni! - ajánlottam föl boldogan.
- Nem, bocs most nem vagyok éhes.
- Mi az hogy Niall James Horan nem éhes?
- Nem tudom.
- Jaj Niall. Van egy remek ötletem táncoljunk. - mondtam és benyomtam egy zenét. Én elkezdtem táncolni, de egyedül nem megy. Felrángattam Niall-t és tangózni kezdtünk. Olyan rosszul pakoltam egymás után a lábaimat hogy elestem, de szerencsére Niall hirtelen elkapott és együtt estünk a földre. Én feküdtem alul, ő pedig felül. Szemei mosolyogtak, de a fájdalom is látszott benne. Egyik kezével bele túrt a hajamba és ajkát enyémre tapasztotta. Hosszú csókcsatánk után, megragadott és felvitt a szobájába....


Minden pillanat lejátszódott a fejemben. Ahogy rárakott az ágyra és mindent engedtem neki. Akkor azt hittem boldog vagyok, de ez nem igaz.
- Kicsim min gondolkozol ennyire? - kérdezte Liam és hideg orrát az én arcomhoz nyomta egy puszi kíséretében. Annyira gyengéd, annyira figyelmes és annyira szeretem. Puha arca súrolta az enyémet és meleg bőrétől kirázott a hideg. Combomon lévő keze egyre feljebb csúszott, de nem tudott érdekelni. Végül is ő is pasiból van...
- Semmin. Nem megyünk haza? - kérdeztem mire ő csak bólintott egyet és elindultunk.

oooooo


Felmentem a szobámba és bekapcsoltam a tv-t. Kapcsolgattam össze vissza mikor megláttam Liam-ről és rólam egy cikket......

/Nineteen/

Sziasztok. Sajnálom hogy eddig nem volt rész, de össze kellett szednem a gondolataimat, mert írtátok hogy tényleg nem kellett volna Liam-nek így kiakadnia... Igazatok van, és nem tudtam hogy hogyan írjam még is meg! Hát nem tudom hogy ehhez a részhez mit fogtok szólni, de remélem tetszeni fog és kérlek KOMMENTELJETEK mert most NAGYON szükségem van a kritikátokra...
NEM KELL KÓDOT ÍRNI KÉRLEK KOMIZZATOK!!!!
A kövi rész: 5 komi és 200 megjelenítés után jön...

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

*Medison Tomlinson*

Talán még sem kellett volna elmondani neki.
Jobb ötlet lett volna hallgatni, és csöndben fájlalni a szívemet. Liam kitörését akkor sem értem. Egy csókon nem tudom miért akadtunk ki ennyire, de én hiába keresem nem veszi föl a telefonját. Mrs. Wilson csak magyaráz nekem, de egy szót sem értek belőle. Teljesen máshol jár az eszem.
- Medison, mi a baj? - tért el a történetétől.
- Semmi. - mondtam még mindig magam elé meredve.
- Látom rajtad, nekem nem tudsz hazudni. Pelenkás korod óta ismerlek! Liam-mel van baj igaz?
- Honnan tud Liam-ről?
- A kis unokám is nagyon szereti ezeket a fiúkat és tegnap mesélte hogy együtt voltatok, de szét mentetek.
- Igen. Szörnyű, és az a legnagyobb baj hogy semmire sem tudok koncentrálni.
- Ennyire min tudtatok össze veszni?
- Niall a legjobb barátja belém szeretett és megcsókolt. De Liam-nek csak ennyit mondtunk el. Sajna több is történt, magamnak sem merem bevallani, de miután megtudtam azt hogy Dani-vel még találkozgat bosszút akartam rajta állni. Ez a kapcsolatunk elején volt és akkor Niall még nem mondott semmit. Sem azt hogy szeret, semmit. De most a csók után kinyögte hogy belém szeretett.
- Jobban tennéd, ha elmondanád Liam-nek, de azt is hogy tudsz róla és Dani-ről.
- Ez az egész kapcsolat hazugságokra alapul! Nem tudom mi legyen. Nem merem bevallani neki mert tudom hogy nem bocsájtana meg és azt a kevés időt ami hátra van szeretném Vele együtt tölteni!
- Te tudod kincsem, de remélem mindent ésszel csinálsz! - mondta és vissza tértünk a matekhoz.

/2 nappal később/


Eltelt 2 nap és hiába hívom, nem veszi föl. Elhatároztam hogy nem keresem, de nehéz.
Bekapcsoltam a gépemet és felléptem twitterre. A követőim száma napról napra több lesz, és a levelek is sűrűbben jönnek. A kis boríték mellett megpillantottam a kék pontot. Unottan kattintottam rá és néztem meg ki írt. Ahogy görgettem lefelé az egeremmel megpillantottam az Ő nevét. Rákattintottam és boldogan olvastam az üzenetét.
Real_LiPxo: Az ember mindig mindent okkal tesz. Hiába minden ha már megtetted, nincs vissza út és én megértelek.Ahogy elmondtad a személyiségét, és a tetteit biztos vagyok benne hogy még mindig szeret csak nem tudja mit tegyen.
TommoSister: Igazad van, de nem mondtam volna el neki soha. Ha a barátja nem csókol meg akkor nem érzem azt hogy most telt be a pohár és hogy el kell mondanom.
Real_LiPxo: Hidd el, van remény. Titkos hamupipőkém, kinek még igazi nevét sem tudom, szeretném megismerni becses személyiségét!
TommoSister: Oh, szóval már költőies nyelven beszélsz?
Real_LiPxo: A te kedvedért bármit! De most komolyan, tényleg szeretnék veled találkozni. Szóval találkozzunk a Big Ben melletti parkban. A park közepén van egy tó és azon egy híd vezet át. A jelszavunk pedig legyen a nevünk. És mondjuk kettő körül, én várok rád!
TommoSister: Küldetésre megyünk hogy jelszó is kell?
Real_LiPxo: Kérlek Hamupipőke!!!
TommoSister: Eldöntöm holnapig. Ha fél 3-ig nem megyek akkor nem is fogok!
Enyém volt az utolsó szó s többet nem beszélgettünk. Real_LiPxo számomra olyan int Liam. Megért és vele is ugyan az történt ami velem. Vagy talán azért látom mindenkiben ŐT mert még mindig szeretem és nem tudom nélküle élni. Egyedül csak a csókot tudja, de azt hogy én és Niall együtt voltunk még nem. Szörnyű ezt kimondani, de megtörtént és tovább kell lépnem. el kell fogadnom hogy Liam nagyon kiakadt a csók dolgon. El kéne neki mondanom, de ő sem kötötte az orromra hogy Dani-vel találkozgat és ki tudja miket csinál.
Nem, nem szabad őt támadnom. A legfőbb oka hogy Niall-lel megtettük az volt hogy rajtakaptam ahogyan Dani üzenetet küldd neki. Borzalmas érzés volt mikor olvastam azt hogy hol és mikor találkozzanak.
Lementem a nappaliba Mrs. Wilson várt rám nagy szeretettel és bele is vágtuk magunkat a tanulásba.
Eldöntöttem, találkozni fogok vele. Ebben a pillanatban a gyomrom zakatolni kezdett és a pillangók is jelentkeztek, a toromban a gombóc egyre nagyobb lett. Hányingerem lett, a fejemben pedig minden Liam-mel együtt töltött idő lejátszódott.

/Másnap/


Felhúztam egy cica nadrágot, és egy hosszabb kapucnis fölsőt. A telefonomat beraktam a felsőm zsebébe és felhúztam a kapucnit is a fejemre. Mindig mindenki akivel találkozok elkezdni kérdezgetni a Liam-mel való kapcsolatomat, de én nem szívesen mesélek róla. Felhúztam egy napszemüveget is. Az emberek ezért is hülyének néznek, hogy 10 fokban minek a napszemcsi, de mikor vagy 20 fotós fényképez a vaku nagyon vakító tud lenni. Elindultam a parkba, és közben vagy 10 rajongó állított meg. Elértem a parkba, a hídhoz és nézelődni kezdtem. Sehol senkit nem találtam.
Igen ez jellemző. Megint átvágtak. Elindultam hátrafelé, de azonban valakinek neki mentem és elestünk.
- Oh, nagyon sajnálom! - mondtam és felsegítettem a napszemüveges, kapucnis fiút.
- Semmi baj. - mondta. Olyan ismerős volt a hangja. A teste, a ruhája. Nem, az nem lehet. Med állítsd le magad. Ő NEM Liam.
- Kire vársz ilyen hidegben? - szólított meg.
- Öhm. Egy barátomra, megbeszéltünk egy találkozót... - mondtam mire ő levette a szemüvegét és.....

/Eightteen/

Hello! Itt az új rész, remélem tetszeni fog és kapok komikat is....Köszönöm az előző részhez kapott 5 kommentet!!!
Olvassátok barátnőm blogját, megéri : Katt ide
Kövi rész: 5 komi és 220 megjelenítés után jön!:)


--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

A telefonom vagy 100-szor megcsörrent és mindig a 5 fiú arcképe mosolygott rám. Most egyedül akartam lenni, de nem sikerült most sem. 2 rajongó jött oda hozzám.
- Liam kérlek alá írnád nekem? - dugott az orrom alá egy papírt. Én alá írtam mind a kettőnek majd elmentek. Kezd elegem lenni a narancsléből így rendeltem egy pohár wisky-t. A vesém miatt tudom nem lenne helyes, de most az egyszer erre van szükségem. Még soha egy szerelmi bánatom sem késztetett erre, de most igen.
Miért a legjobb barátommal kellett ezt tennie? Miért nem mondta meg hogy már nem szeret engem? Nekem kell kimondanom a fájó szavakat, és nekem kell szakítanom kell vele.
A zsebembe kutattam pénzért majd indulni készültem.
- Szépfiú, melyik lány tette ezt veled, hogy narancslével próbálod leinni magadat? - kérdezte a pultos nő.
- Ezt meg hogy érti?
- Látszik hogy nagyon szereted a lányt. És ismerem is. Medison csodálatos lány és ne hagyd elmenni, mert ha egyszer hagyod, többet nem kapod vissza. Liam ne engedd el!
- Honnan tudja hogy ki vagyok? És honnan ismeri Medison-t? - kérdezte.
- Days barátnője vagyok és ő mesélte hogy kivel jár az ő kicsi lánya.
- És most maga szerint mit kéne tennem?
- Erre neked kell rájönnöd! - mondta és ment a további asztalaihoz.

/Otthon/

Lassan léptem be az ajtón és megpillantottam Medison kisírt szemeit. Mikor megpillantottam minden haragom és dühöm elszállt. A karjaimban akartam tudni, de erősnek kell lennem és nem hagyhatom.
- Te még mit keresel itt? - kérdeztem gorombán.
- Liam kérlek, beszéljük meg!
- Én erről nem akarok beszélni. Menj el innen és többet ne lássalak meg! - tudom hogy most fájdalmat okoztam neki, de ő is nekem. Kiszaladt a házból és gondolom haza indult. Zayn utána indult én pedig felmentem a szobámba. A lépcső tetején megálltam és vissza fordulni készültem. Lou-t pillantottam meg a hátam mögött és idegesen tolt be az egyik szobába.
- Ezt olvasd el! - mondta és a kezembe nyomott egy levelet.
" Eldobtad őt. Eldobtad azt a lányt, aki az életénél is jobban szeret.
Eldobtad azt a lányt, aki az egész világot benned látta.
Eldobtad azt a lányt, aki keresztül ment a poklok poklán és csak miattad nem adta föl.
Eldobtad azt a lányt, aki még mindig a életeként kezel téged.
Eldobtad azt a lányt, aki még akkor is neked hitt mikor mások a te állításoddal ellent mondtak.
Eldobtad őt, tudod mit? Most elvesztetted ŐT!,,
Ez a kis idézet pontosan rám illet rám s Medison-ra. A borítékban még egy levelet is találtam amit Ő írt.
" Kedves Liam.
Fájó szívvel búcsúzom el tőled. Tudtam hogy el fogsz küldeni.
Tudtam hogy hiába is szeretlek már nem tudsz nekem megbocsájtani.
Megértelek hisz nem kellett volna ezt tennünk. Annyira kérlek hogy 
Niall-re ne haragudj. Nem tehet róla hogy érzései vannak és ezt tettük.
Eljöttem és többet nem megyek vissza, csak egy feltétellel. Ha ebben az 1 hétben
keresel engem, akkor nem lépek ki örökre az életedből. Sajnálok mindent, de ennek így jobb lesz.
1 hét múlva talán újra együtt leszünk!
Egyet soha ne felejts el!
Én mindig is szeretni foglak...
Medison!,,
Sírni lenne most kedvem. Könnyes szemmel néztem Lou-ra aki megvető pillantással nézett rám.
- Niall is nagyon sajnálja, de nem mer veled beszélni. - mondta.
- Nem haragszom senkire egyedül csak Med-re. Egyszerűen nem tudom elhinni hogy ezt tette. Pont Ő. Pont az a személy aki az életemet is jelenti.
- Liam! Akkor emlékezz vissza arra mikor össze jöttetek. Dani-vel még akkor is találkozgattatok és elcsattant egy csók is... Emlékszel?
- Igen. - mondtam és az emlékek előtörtek.

A parkban álltam és ekkor megcsörrent a telefonom.

- Szia kicsim!

- Liam hol vagy? - hallottam meg Med hangját.

- Mindjárt indulok haza! - mondtam és letettem. Ekkor megláttam ŐT közeledni. Barna, göndör haja a széllel dacolt s vékony lábait a feszülős nadrág nagyon kiemelte. Nagy mosoly terült az arcára mikor oda ért hozzám. Egy-egy puszival köszöntöttük egymást, s leültünk a padra.

- Annyira hiányoztál! - mondta és hozzám bújt. Olyan jó volt újra érezni rózsához hasonló illatát és vattacukor illatól haját.

- Te is nekem! - mondta. Ezzel megcsalom Med-et, de ez volt az utolsó. Arcunk egyre gyorsabban közeledett a másikéhoz és megcsókoltam.

Tisztán emlékszem arra a napra, de el akartam felejteni. Lou még is megint emlékeztetett rá.
- Mindenre emlékszem!
- És szerinted Ő mit tenne ha ezt megtudná? - kérdezte.
- Kiadná az utamat, de én azt a csókot nem akartam...
- De még is megtetted! Liam szereted?
- Milyen kérdés ez? Persze hogy szeretem, de Niall a legjobb barátom.
- És nem szerelmesek egymásba.
- Niall szereti ŐT.
- De neki ott van Amy, akivel ma elment randizni. Liam gondolkozz ezen. Med nagyon makacs lány, és ha egyszer Őt eldobják nehéz lesz vissza kapni! - felállt és egy kicsit megbokszolta a vállamat, majd kiment.
Megint egyedül vagyok a gondolataimmal és megint minden eszembe jut. Attól a naptól fogva utálom magamat, mikor Dani-t is szédítettem miközben Med volt a barátnőm. Nem szabadott volna ennyire kiakadnom, de még is nagyon fáj. Nekem az a csók semmit sem jelentett, és nem csókoltam vissza, de Ő igen.

A telefonommal kezdtem babrálni és felléptem twitterre. Minden rólam és Med-ről szólt..
" Ő is csak egy futó kaland volt Liam számára. A csaj nem szerette Liam-et... Ő is belépett az ex csajok csoportjába..,,
Mindig a mi életünk a központ. Lassan már az is felkerül a netre ha wc-re megyek. A sok kép ami rólunk volt fent, mindent eszembe juttatott. A szép napokat, csodálatos éjszakákat és mindent. Eldobtuk magunktól a problémát s nem próbáltuk megoldani. Haza ment, de az emléke, az illata, és az össze tört szíve még mindig itt van velem. De nem csak ő van össze törve hanem én is.

/Seventeen/

Sziasztok. Meghoztam az új részt...
A 9 kommentnek NAGYON örültem... És a rész jó Hosszú és érzelem dús lett!!!! Na meg aztán csavarok is vannak benne... A Véleményetekre kíváncsi vagyok!!!
A kövi rész: 7 komi és 220 megjelenítés után jön! :))

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------


Liam tegnap még késő este haza furikázott, majd vissza ment a villába.
Reggel korán keltem, és halkan mentem le a lépcsőn nehogy felébresszem anyát, hisz ma végre szabadnapot kapott.
- Jó reggel! - szólalt meg a hátam mögött mire én egy hatalmasat ugrottam.
- Jó reggelt... Azt hittem alszol még.
- Nem vagyok álmos. De ha már mind a ketten így fent vagyunk, mesélhetnél nekem erről a Liam dologról!
- Mit meséljek? Összejöttünk! - nem tudom mit mondjak neki erről az egész dologról, hisz már voltak komolyabb kapcsolataim.
- Szeret téged?
- Igen. - adtam válasz mire ő csak gondolkozni kezdett.
- Hívjuk át őket ebédre. Telefonálj nekik... - mondta és már ugrottam is. Tárcsáztam Liam-et aki 3 csöngés után fel is vette.
- Szia kicsim.
- Szia. Mit szólnátok hozzá ha ma nálunk ebédelnétek? - a vonal végéről recsegést hallottam majd Niall szóllt bele:
- Jól hallottam, ebédről volt szó?
- Igen Niall!
- Indulok is! - mondta és Liam -nek adta a telefont.
- Oké benne vagyunk, de tudd hogy Niall 3 perc múlva ott lesz. - nevette el magát.
- Nem baj. Akkor délben, szia. - köszöntem el és kinyomtam, mire valaki csengetett. Gyorsan kinyitottam az ajtót és a postás áltt ott.
- Jó napot Fred!
- Szervusz Medison. Ez a tiéd. - nyujtott át egy levelet majd elment. Én felszaladtam a szobámba és nagy mosollyal az arcomon nyitottam ki.

"Drága egyetlen Medison-om!
Tudom hogy sok volt ez mind. Neked, nekem, Lou-nak és anyádnak is, de meg kellett tennem. Sosem bírtam harcolni semmiért és senkiért és ennek most meg is lett az eredménye. Mindig megfutamodtam és most a gyerekeim szörnyű apának tartanak. Meg értem mindannyiótokat. Anyád esélyt sem adva küldött el, s az akkor még kicsi Lou sem értette hova megyek, ma meg már képtelen meghallgatni.
Te akkor még nagymamádnál laktál, s anyád nem engedte hogy megkeresselek. Fel kellett hagynom ezzel és boldogan élnem tovább, de nem ment. 
                                                                                                     Szerető apád: Dav!,,

Könnyes szemmel olvastam mindig kézzel írt levelét. A papír széle könnyeim miatt fel volt gyűrődve. Fél éve felkerestem és azóta levelezünk, de senki nem tud róla. Tisztában vagyok vele hogy elhagyott minket és azóta nem is kereste egyikünket sem, de akkor is az apám és hiányzik. Olyan lett számomra mint a legjobb barátom. Ő tudta meg először hogy mit is érzek valójában Liam iránt, és azt is hogy együtt vagyunk.
Elmesélte az eddigi barátnőjit, akik mind csak azért voltak vele mert Louis Tomlinson apja, és bőven van pénze. Neki a nők csak felejtésnek kellenek, de nem megy. Még mindig anyáért van oda, de 10 után nem mert újra a szemébe nézni, hiába kereste éveken át. Gondolatmeneteimet kopogás zavarta meg.
- Med miért sírsz? - lépett közel hozzám Niall és törökűlésben leült az ágyamra.
- Nincs semmi baj.
- Nekem nem tudsz hazudni. 8 hónap alatt kiismertelek. Szóval mi a baj?
- Hiányzik az apám, hiába levelezünk nekem az már nem elég. - sírtam el megint magam. Letörölte előbuggyanó könnyeimet, s én felnéztem rá. Kék szemei olyan gyönyörűek hogy azt szavakba nem lehet önteni. Jobb kezével megfogta a tarkómat és arcomat közel húzta övéhez. Autómatikusan lehunytam szemeimet és hagytam hogy meleg, puha ajkát enyémre helyezze. Akaratom ellenére is visszacsókoltam, de ekkor jöttem rá mit is teszünk. Ellöktem magamtól és felpattantam.
- Miért tetted ezt? - fogtam meg a számat.
- Beléd szerettem. Nem tehetek róla, de az ajkad, a szemeid, a tested mágnesként vonzzák a szívemet.
- Niall ne mondd ilyet. Tudod jól hogy nem helyes!
- Hát persze. Mindig Liam kapja meg azokat a lányokat akikbe Én bele szeretek. Ott volt például Dani is. - ez a kijelentése lesokkolt. Hogy Ő szerelmes volt Dani-be? Niall szerette ŐT? És most Engem is?
Nagy hangzavar és ordítozás szakított félbe minket majd mi is lementünk. Liam közel jött hozzám és egy csókkal köszöntött ami nem esett jól. A tudat hogy megcsaltam és hogy megint szomorúságot okozok neki fájt.

/1 nappal később/


Az éjszakám szörnyen telt. Csak arra a csókra tudtam gondolni és arra hogy hazudok Liam-nek. Az ebédnél is azt kellett tettetnem hogy semmi sem történt és boldogan fogadnom azt ahogyan hozzám ért.  El kell mondanom neki, hisz jobb ha tőlem tudja meg mint mástól. 11-re jön értem addig pedig valamit ki kéne találni, hogy még is hogyan kezdjek bele...
"Liam, tegnap délelőtt...,, - ez így nem jó.
"Szóval, tegnap mikor Niall átjött.. - még mindig nem az igazi. Ahogy így próbálgattam elment az idő, s Liam is megérkezett. Beültünk a kocsiába és a villáig meg sem álltunk.
- Liam beszélnünk kell! - mondtam és elindultunk a szobája felé, de út közben Niall megállított engem.
- Ne mondd el neki.
- Muszáj. Neked nincs bűntudatod hogy a legjobb barátod, csajával csókolóztál? - sutottgtam s ő arckifejezése is más lett. 1 nap nekem bőven elég volt ahhoz, hogy a szerelmemet bántsam. Miután beértünk a szobába bezártam az ajtót és leültem az ágyra.
- Mi a baj kicsim? - kérdezte.
- Jobbat érdemelsz nálam.
- Miket beszélsz már megint?
- Én egy szörnyű alak vagyok. Neked olyan ember kell aki nem csal meg!
- Hogy.. hogy mondtad?
- Tegnap, Niall-lel a szobámban csókolóztunk! - mondtam ki fájó, és nehéz szívvel. Tudom hogy nem kellett volna beköpnöm Niall-t, de ha most nem mondom el és később kiderül még jobban pipa lesz.
- Visszacsókoltál? - állt föl az ágyról és fájó tekintettel nézett rám.
- Igen! De tudd hogy téged szeretlek! - mondtam sírva. Tudom ez nem fog semmin sem segíteni, de muszáj volt kimondanom. Itt, most, ebben a pillanatban mindennek vége. Ökölbe szorította kezét s egy hatalmasat ütött a kék falába. Az erei karján győzedelmesen dagadtak, a ökle piros színben tündökölt.
- De miért? Én miért nem voltam elég? Ha szeretsz nem teszed ezt! Miért is dőltem be megint egy lánynak a sok közül?
Tudod, azt hittem TE más vagy.
Azt hittem TE szeretsz és soha nem leszel képes arra hogy összetörj engem. TÉVEDTEM! - ordított már, amit tökéletesen megértek. Kiviharzott a szobából, s az ablakból nézve néztem ahogyan beszáll fekete kocsijába és elhajt. Soha nem láttam ilyennek. Barna szemei tele voltak fájdalommal és ez mind miattam van.
Fáj a tudat, hogy mindennek vége és erről csak is ÉN tehetek.


/Liam Payne/


Ott hagytam egyedül. Eljöttem otthonól, mert a fájdalom ami bennem gyülemlik ordítozásban tör ki belőlem. Megcsalt, de még is Szeretem. A sztrádán autók sokaságát előztem meg, s az ablaktörlőmet nagyobb fokozatra kapcsoltam hó miatt. Megálltam egy barna, bordó ajtós ház előtt és becsengettem rajta. Lakója nagy mosollyal nyitott ajtót és egy öleléssel fogadott. Bementem és leültem a kanapéra. A falon, keretekben még mindig a mi képeink voltak, s minden együtt töltött idő eszembe jutott. De amire tisztán emlékszem az a szakítás. Tisztán emlékszem arra amikor azt mondta: "Nekem ez nem megy. Én 24 éves vagyok, te pedig 19. Annyi mindenben tapasztaltabb vagyok és nekem már egy komolyabb kapcsolat kell.,,
Minden szavára emlékszem, minden, elhullajtott könnyemre és a vérző szívemre, de most még is itt vagyok. Ránéztem és mosolyát kémleltem. Egyik pillanatról a másik megcsókolt, de nem szabad.
- Liam szólalj már meg! - förmedt rám. Nem szóltam semmit. Medison mellett a helyem és nem Dani mellett.
- Sajnálom! Vígaszért jöttem, de itt úgy is csak szomorúságot kapok. - mondtam és eljöttem. A házunktól 2-3 km-re lévő bárba mentem ahol egy narancslevet rendeltem. Tudom hogy a pia semmin sem segít és semmit nem old meg, ráadásul még a vesém sem bírja. Attól mert még valaki részeg lesz, nem oldódik meg a problémája. Sőtt még nehezebb lesz, hisz a pia csak tompítja az agyat, de nem felejtet. Ott ültem és forgattam a kezemben lévő poharat aminek tartalma lassan elfogyott. Megbántott, de a szívem nem tört 1000 darabra, csak 2-re. Az agyam a helyes döntést követeli, de a szívem csak a rossz után megy. Tudom hogy ezt csak Egy ember tudná újra össze ragasztani, úgy hogy a törésvonalakra se emlékezzek. Ha elhagyom ki tudja mi lesz vele, és hogy vissza kapom-e még valaha. Nélküle az életem sem lenne a régi és már ha 1 percet is nélküle kell élnem szörnyű az életem. De ha most vissza megyek hozzá, a félelem bennem marad hogy esetleg megint ugyan ezt teszi. A szerelem nehéz, de a csodás napokért megéri minden szenvedés.
- Hozhatok még valamit? - kérdezte egy aranyos női hang.
- Igen. Még egy limonádét. Köszönöm. - mondtam és a nő már is eleget tett kérésemnek. A limonádé nem old meg semmit, de legalább a szervezetemnek jót tesz. Most az akire a szívem legjobban vágyik az az anyukám. Hiányoznak a jó tanácsai, az ölelései és azt hogy megértő. Nem tudom mit kéne tennem. Nem tudom mi a helyes döntés.
Már csak abban vagyok biztos hogy Liam Payne a nevem és hogy szeretem Medison Tomlinson-t.

/Sixteen/

Sziasztok... Sajnálom hogy 3 napig nem volt rész, de nem jutottam ide!
A következő részt HOSSZÚRA és IZGALMASRA írtam meg nektek előre, már csak be kell gépelnem... Köszönöm a 6 komit és a megjelenítést...
A kövi rész: 6 komi és 200 megjelenítés után jön..
Komizzatok mert nagyon izgi lesz ;)

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

Felálltam és én is neki iramodtam. Leszaladt a lépcsőn majd be a nappaliba. Ott sikerült utol érnem és ledöntöttem a kanapéra.
Csak néztük egymást s az egyik pillanatról a másikra rosszul lett.
- Medison mi a baj? - kérdeztem.
- Szúr a mellkasom és zsibbad a jobb felem! - mondta és a kezét próbálta fel emelni, de nem ment neki.
- Kicsim azonnal orvoshoz kell mennünk!
- Nem, nem kell. Kezd elmúlni.
- Nincs apelláta leviszlek és kész. - mondta és felkapott az ölébe. Egész úton csak köhögött amit iszonyú érzés volt hallgatni és a legrosszabb hogy nem akart orvoshoz jönni. Mikor beértünk azonnal behívták, de engem nem engedtek be. Ismét ugyan az az érzés futott át rajtam mint mikor először itt voltam vele. Nekem mindig is itt kint lesz a helyem, akkor is ha a gyerekeim fognak születni. Férfi vagyok, de belülről zokogok és ezt nem szabad kimutatnom.


/Medison Tomlinson/


Bementem a váró terembe és jobb oldalam még mindig zsibbadt. Az orvos minden félét kérdezgetett s megállapította mi történt.
- Kisasszony, jobban tenné ha most befeküdne a klinikára!- javasolta nyugodt hangnemben.
- Nem. Elegem van az orvosokból, a sok gyógyszerből és a kórházakból. Elegem van abból hogy mindenki csak találgat.
- Én most nem találgattam.
- Igen tudom, és most nem is önről beszéltem.
- Az ön döntése, de félek hogy ennek rossz következménye lesz!
- Ígérem vigyázni fogok magamra, de ez mind maradjon köztünk.
- Számíthat a diszkréciómra  - mondta és kimentünk. Liam idegesen ült az egyik székben s mikor kiértem egyből felpattant és átkarolt.
- Mi van veled kincsem? - kérdezte ilyedten.
- Semmi. Csak egy kis zsibbadás, semmi más.
- Biztos? - nézett most már a doktorra.
- Igen. - mondta és elment.
- Medison tudom hogy van valami!
- Nincsen semmi. Jól vagyok. - mondtam és elindultunk haza. Nem lenne szívem megmondani neki.
Nem tudnám ezzel tönkre tenni a életét.
Nem tudnám végig nézni ahogy tönkre teszi a saját életét, a fiatalságát.
És ha a banda jövője is rámenne? Miattam ezt nem teheti kockára.
Tudom hogy szeret, de erről jobb ha nem tud.
Egy apró könnycseppet töröltem le a szemem sarkából, de úgy hogy Liam ne lássa meg. Olyan szörnyű hazudni neki, de nem tehetek mást. A szívem szakad meg hogy egyszer itt kell hagyjam, de nem akarom ezt.
- Liam. Miért nem viszel haza? - kérdeztem egy apró köhögés kíséretében.
- Nem szeretnélek most egyedül hagyni. - nem válaszoltam rá semmit, csak mentem utána be a házba. Ott a srácoknak köszöntem és felmentem Liam szobájába.
Annyira szeretem a ruhái illatát, ahogy átjárja az egész szobát. Imádom azt a sok mese film figurát és a sok Disney filmet. Szeretem a képeket amik a családjáról vannak, és persze rólam is. A sok iskolás füzetét amikben az ő macskakaparásai vannak. Ahogy elsőtől szépen fejlődött az írása és szinte minden füzet szélére van valami firkantva  "Forever... Forever Alone,, és még sok már. A szerelmei neve, de vannak amelyek át vannak húzva. Az egyik fiúkban egy kék kis noteszt vagy inkább napló szerűséget találtam. Tudom nem szabadna, de bele kell olvasnom...

     " Danielle a múlté... Medison egy igazi LELKI TÁRS a számomra és mind hiába szeretem. Akár mennyit is hazudott, nem tudok megválni tőle. Szeretem már gyerek korunk óta. Mikor a kórházban megtörtént az ELSŐ csókom vele azóta nem tudom kiverni a fejemből...,,

A feltörekvő emlékek megakadályozták hogy tovább olvassam. Eszembe jutott minden... Az a nyár Wolverhamptonban... Nekem is ő volt az első Igazi csók lovagom. És már akkor szerettem. Hogy is felejthettem el? Miért nem jutott eszembe akkor amikor megcsókolt?
- Az hogy került hozzád? - kérdezte Liam mikor belépett a szobába. Megsemmisülten csaptam össze a kék naplót és dobtam az ágyra.
- Sajnálom, én nem akartam. Nem tudtam mi van benne és csak egy kicsit olvastam belőle el. Kérlek ne haragudj! - mondta.
- Szívem nem haragszom hisz csak jót tudsz benne olvasni magadról!
- Fel sem tűnt soha, hogy te vagy az.. - mondtam.
- Ki vagyok én?
- Mikor kisebbek voltunk akkor találkoztunk először és most esett le hogy TE voltál az!
- Nyugi nem vagy ezzel egyedül.. - mondta de a mondatát nem tudta befejezni ugyan is a srácok rontottak be a szobába, s mindegyik Liam-re ugrott és verekedni kezdtek. Olyan jó volt nézni ahogy mindegyikük nevet és próbálja a másikat csikizni vagy éppen egy kicsit megütni. Az ágy bal oldalán egy hatalmas puffanásra lettem figyelmes.
- Niall, jól vagy? - kérdeztem és már nyúltam felé, mivel szegény gyerek lefejelte az éjjeliszekrényt.
- A Szendvicsem!!! Ezért most meghalsz PAYNE! - kiabálta Niall és Liam felé vette az irányt, aki gyorsan felállt a többi srác mellől és mögém szaladt.
- Védj meg Med! - kiabálta nekem, s én szinte megsüketültem.
- Nem kell ordítani.
- Bocsi.- mondta és egy puszit adott az arcomra.
- Niall hagyd békén! - parancsoltam a szendvicse után siránkozó fiúnak.
- De a szendvicsem... - mutatott az asztalon heverő szendvicsre amiből a majonéz a ketchup és minden kifolyt.
- Ha csinálok neked egy másikat, akkor megnyugszol és nem bántott ezt a tökfőzeléket? - mutattam a mögöttem lévő srácra.
- Mi az hogy tökfőzelék? - háborodott fel Liam.
- Védjelek meg, vagy ne?
- Bocsi...  - mondta és bedobta a kiskutya szemeket.
- De abban ugye minden lesz? - kérdezte Niall.
- Igen te kis haspók. - csíptem össze hüvelyk és mutató ujjammal az arcát.
- Az unokáid nem fognak szeretni, ha te is ilyen csipkedős banya leszel! - mondta és közben dörzsölte az arcát...

/Fifteen/

Sziasztok...Tudom megint egy rövid résszel jelentkezem, de ebben viszont romantika van bőven :P
Nagyon szépen köszönöm a kommenteket és a megjelenítéseket... Igaz 200 megjelenítést kértem és kaptam helyette 600-at, nagyon örültem!!!!!!
A kövi rész: 5-6 komi és 210 megjelenítés után jön!

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

/Liam Payne/


Ahogy mellettem feküdsz és lassan szívta be a tiszta levegőt, majd ki egyre jobban bele szerettem. Az ember a szerelméből merít erőt. Én mindig is azt állítottam hogy nekem Dani az igazi, de mára már rájöttem hogy nem. A rajongóim nagy része bánja hogy vége lett, de még is örültek hogy "szingli,, vagyok. Nem tudják elhinni hogy újra boldog vagyok Medisonnal.
Már a kórházban megfogott bennem valami. Már akkor éreztem hogy valami különleges dolog van benne. Mikor megtudtam hogy hazudott és "haragudtam,, rá az sem volt igazi. Rá sosem tudnák. Akkor is csak az indulat beszélt belőlem, de minél előbb vissza akartam kapni ŐT és vele lenni. Kicsit jobban oldalra fordítottam a fejemet és még jobban szemügyre vettem tökéletes arcát. Azt a pár szeplőjét minden reggel gondolatban össze kötöm és mindig egy kicsi aránytalan szív jön ki belőle. Ő nem szereti magát, az az egy-két pattanást az arcán, a szeplőit, a combját  a hasát és semmit, de nekem így TÖKÉLETES. A külső megfog, de a belső tart meg. Kezemet derekára csúsztattam és még közelebb húztam magamhoz, hogy még jobban érezhessem tökéletes illatát.
- Jó reggelt. - adtam egy puszit homlokára, de ő csak nyöszörögni kezdett.
- Med, mi a baj? - kérdeztem aggódva és fejét egyik kezemmel felemeltem. Ahogy megláttam az arcát ledermedtem. A szeme alatt kék volt, és az egész arca vörösen virított.
- Mi történt veled?
- Miért mi a baj? - szólalt meg már végre.
- Nézd meg! - mondtam és egy tükröt fogtam meg majd az arca elé raktam. Ő csak arcát kezdte tapogatni, de egy szót nem szólt.
- Ne is nézz rám kérlek. - mondta és bebújt a takaró alá. Halk szipogásokat hallottam és ez persze a gyenge pontom  Ha egy lányt sírni látok annyira megenyhül a szívem hogy akár mit is ártott nekem muszáj megvigasztalnom.
- Figyelj kicsim. Nekem így is tökéletes vagy! Engem ez nem érdekel mert akkor is TE vagy. - mondtam és lehúztam fejéről a takarót.Nem szólt semmit ismét, csak szorosan hozzám bújt és testemet áztatta könnyeivel.
- Most akkor mi lesz? Anyudnak szóljunk vagy egyből menjünk orvosoz? - kérdeztem.
- Itt maradok a szobámban amíg el nem múlik. És anya estig megint nem jön haza!
- Miért?
- Minden nap bevállalja az esti műszakot is, így sokkal több pénzt keres és a gyógyszereimet is ki tudja fizetni.
- Miért nem szóltál erről semmit nekem? Szívesen adok pénzt és akkor anyukádnak nem kell állandóan dolgoznia!
- Nem! Nem fogok rajtad élősködni.
- Ez nem élősködés....
- Liam. Kérlek erről ne beszéljünk többet. - ült föl az ágyra s az ágy mellett lévő szekrényről elvett egy kis dobozt és bekente vele az arcát. Annyira szörnyű nézni hogy szenved maga miatt. Utálja hogy ilyen betegsége van és még én sem tudom elhitetni vele hogy ezzel is tökéletes és nekem így kell.
- Ettől el fog múlni? - kérdeztem és a krémre mutattam.
- Igen. Mit csinálunk ma?
- Nem tudom...  - mondtam. Felültem és kezemet ismét derekára tettem majd az ölembe húztam.
- Habár... Nekem van egy ötletem mit csinálhatnánk! - mondtam egy huncut mosoly kíséretében és nyakán apró puszikat hagytam.
- Olyan vagy mint egy rossz tini. - nevette el magát.
- Akkor te még nem láttál rossz tinit! - suttogtam neki és ismét puszilgatni kezdtem. Kicsit felém fordította a fejét s így már megtudtam csókolni. Lassan felültünk és derekára csúsztattam a kezemet. Ő kezeit átfonta a nyakamon és néha néha beletúrt a hajamba. Lassan elfektettem az ágyon és most én kerekedtem felül. Olyan óvatosan fogtam meg minden testrészét, mint ha egy porcelán baba lenne. A puha bőre ahogy hozzá simult az én testemhez valami felemelő érzés volt.
- Várj Liam! Biztos hogy egy ilyen lánnyal szeretnéd, mint én? - kérdezte félénk, ziháló hangon.
- Medison nekem te egy különleges lány vagy. Soha nem akarlak elveszíteni és nem is hagylak el. Szeretlek. - mondtam és megcsókoltam. A választ abból vettem le hogy vissza csókolt. Megszabadítottam minden felesleges ruhájától és minden ment ahogy szokott.....


Ismét a karjaimban feküdt. Kezem a hasán pihent és simogattam azt. Aludt és közben még is mosolygott. Olyan igazi volt a mosolya mint még soha. Ettől nekem is mosoly húzódott a számra. Boldogan adtam homlokára egy puszit s benyomtam egy filmet. A film felénél éreztem hogy megfordul és még jobban hozzám bújik. 1 éve boldogan tervezgettem az életem Dani-vel és nem is gondoltam, hogy egy ilyen tökéletes lányt fogok magam mellé kapni, akit még az életemnél is jobban szeretek.
- Felébredtél álom szuszék? - kérdeztem.
- Persze így könnyű engem álomba ringatni. - mondta és kiöltötte rám a nyelvét.
- Ne nyújtogasd mert leharapom. - mondtam neki fenyegetés szerűen.
- Nem menne. - mondta és megint kiöltötte rám. Fogtam magam és egy ügyes mozdulattal számat az övére helyeztem és egy kicsit megharaptam a nyelvét.
- Én mondtam hogy leharapom. - mondtam neki és egy hatalmas mosoly terült az arcomra.
- Pimasz vagy nagyon!
- Én? Soha...
- Akkor most menekülj! - mondtam mire ő egy nagyot sikított és szaladni kezdett előlem. Felálltam és én is neki iramodtam. Leszaladt a lépcsőn majd be a nappaliba. Ott sikerült utol érnem és ledöntöttem a kanapéra.
Csak néztük egymást s az egyik pillanatról a másikra rosszul lett...

/Fourteen/

Sziasztok! Sajnálom hogy mostanában nem sűrűn van rész, de annyi minden össze jött és nincs időm írni. Nem fogok nektek itt hosszú sorokat regélni arról hogy mi van velem, mert tudom hogy a részre vagytok kíváncsiak... Még annyit hogy KÖSZÖNÖM NEKTEK a 15000 oldalmegjelenítést + az előző részhez kapott 7 komit :)) Remélem ehhez is össze fog jönni annyi :)
A kövi rész: 6 komi és 200 megjelenítés után jön :))

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------


Már 2 hete haza engedtek a kórházból. A srácok 1 hete elmentek Németországba koncertre és ma jönnek haza hogy itthon is koncertet adjanak. Egyre izgatottam vagyok hogy újra láthatom Liam-et. Ráadás képen
ma vagyunk együtt 5 hónapja. Ez az 5 hónap volt életem legszebb időszaka. Lou-val azóta egyre szorosabb kapcsolatot ápolunk és mindent megosztunk egymással. Minden este Skype-on beszélgetünk, s anya is kezd bele törődni hogy Liam nélkül nem élet az élet. Az elején még ellenezte a sok koncert és rajongók miatt, de neki idő kellett. Ed azóta nem keresett mióta megállapították a TBC-met (Tubercolózis). Az orvosok azt mondták nincs ok aggodalomra nyugodtan éljem az életemet, de óvatosan. Liam többször is csábított a koncertjükre, de én nehéz szívvel mindig nem-et mondtam. Emiatt is gyötör a bűntudat. Ő iszonyatosan szeret és ezt nem tudom eléggé megköszönni neki. Folyamatosan ajándékokkal halmoz el és mindig kedveskedik nekem, de én nem tudok neki semmivel örömet okozni. Azt mondja neki már az is elég, ha vele vagyok és nem kell több, de nekem ez nem jó érzés.
- Kicsim, ma is vállaltam az ügyeletet úgy hogy csak holnap reggel érkezem haza. - mondta anya miközben vészesen pakolta össze a cuccát hisz megint késésben volt.
- Oké, szia. - köszöntem el, de miután becsukta az ajtót maga után egyből egy csodálatos dolog jutott az eszembe. Többször is megfontoltam a héten, de most döntöttem el igazán. A srácok koncertje 2-kor kezdődik úgy hogy gyorsan felkentem egy kis sminket és felhúztam egy csinos ruhát. Negyed kettőre készen is lettem. Fogtam egy taxit és lediktáltam a sofőrnek a címet. Sálamat még jobban a számra húztam így legalább egy kicsit védett a levegőtől, hisz nem szabadna ilyen helyeken mászkálnom. A koncert arénájánál kifizettem az utat majd bementem azzal a jeggyel amit Liam arra adott hátha meggondolom magamat. Kevesen voltak így az első sorba kerülhettem. Fél óra várakozás után megérkezett a többi rajongó is és a srácok is. Ahogy néztem Liam-et feltűnt mennyire eleven és hogy mennyire otthonosan mozog a színpadon. A rajongók sírtak, kiabáltak és egyes ruhadarabokat feldobáltak a színpadra. Lou is hozta a megszokott formáját s az egyik földön hevert melltartót Liam fejére tette. Szegény gyerek helyett inkább én szégyelltem magamat. Egy rossz álló pillantást vetett Lou-ra majd vissza a a rajongókra. Egyből kiszúrt engem, de én egy hatalmasat sikoltottam így egyből elterelte rólam a figyelmét. A koncert úgy másfél órás volt aztán jött a dedikálás. A hosszas várakozás minden Directioner idegeit felőrölték. Főleg az enyémet, hisz már egy hete nem lehettem a karjaiban. A várakozás közben köhögni kezdtem, s egy zsebkendőmben vér is volt. Már csak 3 lány választott el Tőle....
Mikor én jöttem lehajtott fejjel battyogtam a srácokhoz akik unott fejjel alá írták a papíromat, majd mentem tovább Liam-hez.
- Mi a baj kanalas? - kérdeztem kedves hangon mire Liam fel emelte a fejét s a szememet kereste.
- Medison?
- Szia. - emeltem fel a fejemet s az ő arcára egy fülig érő mosoly telepedett.
- Oh kicsim annyira hiányoztál! ugrott át a dedikáló asztalon és szorosan magához ölelt. A rajongók még jobban sírni kezdtek és a fényképező vaku-i egyre nagyobb fényt csináltak. A testőrök pedig egyből Liam után ugrottak.
- Nyugi fiúk! - parancsolt rájuk.
- Boldog 5-dik hónapot szívem. - mondta és megcsókolt. Lábaim szokás szerint bele remegtek, de ezt már kezdem megszokni.
- Neked is. - mondtam.
- Hogy hogy eljöttél? Nem szabadna itt lenned. - suttogta mikor leültünk az asztal mögé, közben pedig a rajongóknak alá írta a képeiket.
- Elegem van abból hogy soha sehova nem mehetek és hogy veled is csak házban lehetek!
- De a köhögésed?
- Nem érdekel és csak egyszer köhögtem itt is. Ami már vagy 40 perce volt. - erre már nem válaszolt semmit csak tovább dedikált.
- Liam, ő a barátnőd? - állt elénk egy kissé magas lány sírva és alig tudta kinyögni még ezt az egy mondatot is.
- Igen, és nagyon szeretjük egymást. Remélem sikerült neked is elfogadnod!
- Persze. - mondta mosolyogva és még egy ölelést kért Liam-től. Vaj szíve mint mindig most is megjelent s a lány megkaptam az ölelést.
- Féltékeny vagyok! - mondtam miután elment.
- Te ennél sokkal többet fogsz kapni! - mondta és kacsintott egyet. Tudtam mire érti. Csodálom hogy 5 hónapot kibírt.
- Mi a terved? - kérdeztem rá.
- Az majd meglátod!
- Srácok ezt talán nem itt kéne. - mondta Zayn.
Még millió síró, ordítozó és izgatott lány várt arra hogy ezek a srácok itt mellettem egy aláírással vagy esetleg még egy öleléssel boldoggá tegye őket. Bele gondolva én nagyon szerencsés lány vagyok hogy ilyen CSALÁDOM van. És főleg Liam az akivel nagy szerencsém van. Feltétel nélkül szeret és erre minden rendes lány vágyik. Mi lányok sosem érezzük magunkat tökéletesnek, de az az EGY ember el tudja velünk hitetni hogy még is. El tudja hitetni hogy smink nélkül is szépek vagyunk, és hogy nem vagyunk dagik.
S ha az az egy ember már egyszer elszalasztotta a lányt utána jön rá mekkora hibát követett el, hisz még egy ilyen nincs. Mindig is azt hittem Ed-del leszek boldog életem végégig, de kiderült hogy egy szemét. A hátam mögött más lányokkal volt és még csak bűntudata sem volt. Nem tudok bánkódni emiatt, hisz Liam mellett a mosoly az arcomról levakarhatatlan. Ha az ember boldog semmi nem tudja elrontani a kedvét, de nekem még is sikerül. A betegségem miatt korlátozva vagyok sok mindenben és ennek nem örülök. Ha anya ezt meg tudná hogy én így eljöttem egy ilyen helyre többet soha ki nem engedne a szobámból és Liam-et sem látnám többet...

/Thirteen/

Sziasztok. Megint egy friss résszel jelentkezem, de sajna nem lett valami hosszú DE viszont érzelem az van benne... Remélem!
Mostanában a suli miatt nem nagyon tudok írni, de igyekszem.
Szavazni is lehet a rész végén :))
Nagyon szépen köszönöm a +2 feliratkozó és lassan elérjük a 15000 oldalmegjelenítést.
A kövi rész: 4 komi ( mivel az előző résznél nem kaptam meg a kért 6 -ot) és 200 megjelenítés után jön... 
Remélem most meglesz a komi limit... 

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

/Liam Payne/

Idegesen sarkon fordultam és elindultam a hosszú úton ami haza felé vezetett. Még hallottam ahogy Medison szipog egyet- kettőt, de próbáltam ügyet sem vetni rá. Egyik pillanatról a másikra egy hatalmas csattanásra lettem figyelmes. Megfordultam és megláttam a földön. Gondolkodás nélkül oda szaladtam.
- Medison! - kiabáltam neki. Előkaptam a telefonomat és először a mentőket aztán Lou-t tárcsáztam.

/Kórházban/

A kórterem előtt fel s alá járkáltam. Ezer érzelem és kérdés futott át rajtam.
Mi van ha még is neki volt igaza?
Mi van akkor ha tényleg a halál kerekedik felül és ő nyer?
Mi van ha ő még sem olyan erős?
- Haver, ülj már le! - szólt rám Niall.
- Nem. - mondtam ingerülten. Életemben csak 1-szer voltam ennyire ideges. Akkor amikor Danielle azt mondta terhes. Elmentünk a dokihoz és miközben vizsgálták ugyan így ácsorogtam oda kint. Abban a pillanatban mikor megmondta mi van azt sem tudtam fiú vagy-e vagy lány. Aztán kiderül hogy félre értett valamit és nem terhes.
- Liam, nyugodj meg! Minden rendben lesz.  nyugtatott Lou. Az ő szemeiben is látszott a félelem és a kétségbeesettség. A kezei és lábaim remegtek, de próbálta tartani magát ahogy én is. Az ember ilyenkor hogy tudna megnyugodni ?A szerelemem élet és halál között ingázik és én nem tehetek semmit ellene. Nyílt a kórterem ajtaja és egy fehér köpenyes ember jött ki rajta.
- Jó napot, maguk Medison Jade Tomlinson hozzátartozói?
- Igen. Hogy van?
- Egyre súlyosbodik az állapota. Az eredeti betegsége szépen visszahúzódott, de most diagnosztizáltunk nála egy újabban.
- Mit? - kérdeztem szomorúan.
- Tubercolózisa van. - csak ezt nem akartam hallani. Ez az egy olyan betegség ami fertőző és halálos. Nem bírnám ki ha nem lehetnék a közelében. Tudtam mit jelent ez az egész és hogy mi a vége.
- És neki mennyi esélye van a teljes felépüléshez? - kérdezte Zayn és hangja egyre jobban halkult.
- 50-50%! - mondta. - Bemehetnek hozzá, de kérem önöket hogy csaj kettesével és semmivel se zaklassák föl a kisasszonyt.
- Köszönjük. - mondjuk. Az elsők én és Lou voltunk. Lassan besétáltunk és én megláttam Őt. Megálltam az ágy mellet és csak néztem. Olyan lassan vette a levegőt mintha már élni sem akarna. Lou a vállamra borult és sírni kezdett.
- Nincs miért sírnunk. Én tudom hogy fel fog épülni hisz erős csaj és nem hagyna itt minket. - biztattam és csak bólintott egyet majd kiment. Kívülről talán én erősnek tűnök, de belülről ordítok. Segítségért kiáltok, de nem jön senki. Senki nem húz ki abból a mély szakadékból amibe bele estem és tudom hogy erre csak is egy ember lenne képes. Ahogy közelebb mentem hozzá egy feltörő emlék kép jelent meg bennem. Olyan déjá vu érzésem volt és tudom hogy pont ugyan ezt éltem át. Még közelebb mentem és akkor ugrott be minden. Ismerem Őt. Régebbről. Mikor 14 éves voltam vele volt az első csókom.
A szomszédban nyaral az első szerelmem. A nagymamájához jött három hétre és olyan bámulatos. Minden nap átjön játszani, de még mindig nem jön. Fogalmam sincs miért késik ennyit, de kezdek aggódni. Fogtam magam és átmentem. Csöngettem, de csak hosszas percek után nyitottak ajtót. A nagymamája kisírt szemekkel nézett rá és próbálta eltakarni hogy valami baj történt.
- Szervusz kedveském. Medison nincs itthon. - mondta.
- Csókolom. Hol találom.
- Az a helyzet hogy beteg már születése óta és kórházban van! - alig tudtam elhinni ezt a pár szót, de valahogy sikerült feldolgoznom. Sebesen futottam a kórház felé amit Leona mama magyarázott el nekem. Ebben a pár napban annyira  szívemhez nőtt és nem tudom elengedni. Annyira kedvem, aranyos és miatta jelentkeztem az x-faktorba is. Ő biztatott hogy jó vagyok és hogy nem szabad feladnom semmi és senki miatt. Ahogy oda értem a kórházba megkerestem az Ő szobáját és bementem. Ott feküdt csövekkel a szájában és az orrában, de még akkor is mosolygott.
- Szia Liam! - mondta erőtlenül és köhögött egy párat.
- Miért nem mondtad el nekem is hogy beteg vagy? Miért így kellett megtudnom?
- Mert eddig akinek elmondtam azok mind féltek tőlem hogy ők is betegek lesznek és attól tartottam te is elpártolsz mellőlem.
- Hidd el én soha nem foglak elhagyni. Túl erős ahhoz a barátságunk.
- Jó akkor fogadjunk nem mernél megcsókolni! - mondta és bal szemöldökét felhúzta. Én is követtem a példáját majd leültem az ágy szélére.
- Megmernélek. - mondtam és arcomat közel tettem az övéhez. Sosem csókolóztam még életemben, de a filmekből eltanultam úgy ahogy. Lecsuktam a szememet és ajkamat az övére tettem. Pár perc után elváltunk és csak mosolyogni tudtunk egymásra.
- Mondtam hogy megmerem.
- Ez volt életem első csókja. - mondta.
- Nekem is. - mondtam én is és még jobban nevetni kezdtem...
Az a nyár volt életem legszebb időszaka. De miután elment kezdődött az x-faktor és bekerültem a mentorok házába. Ha ő akkor nem biztat lehet 3 éve sem mentem volna el és ma nem tartoznék a One Direction-ba. Annyira megváltozott és ezt eddig észre sem vettem. Nem tűnt föl hogy ő volt a legjobb barátom és mikor megígértük egymásnak: " Sosem felejtjük el egymást. Sosem lesz jobb barátom nálad. És sokszor fogunk találkozni!,,  Én még is megszegtem az ígéretem. Elfelejtette és azóta nem is találkoztunk. 2 hónapja láttam meg először, de csak most tört fel bennem ez az emlék. És vajon ő emlékszik? A koncertek, dedikálások és késői haza járások teljesen elfeledtették velem hogy valaha volt egy Medison nevű lány aki a világon a legjobb barátom. Lassan felemeltem egyik kezemet és végig simítottam az arcától egészen le a kezéig. Ott megálltam és megfogtam. Olyan meleg volt a tenyere hogy testem bele remegett és liba bőrös lettem. Ujjait lassan mozgatni kezdte és szeme kinyitódott.
- Li...Liam.. -mondta erőtlenül és gyenge, nőies hangja szinte dallamként érintette a fülemet.
- Igen. Sajnálom amiket mondtam és tettem. Kérlek ne haragudj.
- Sosem tudnák rád. Én sajnálom hogy kiakadtam! - mondta, de hangja hullámként akadt el. Olyan rossz volt így látni, de mikor össze jöttünk tudtuk mit kell végig szenvednünk.
- Hogy vagy?
- Rosszul.
- Azt nem is csodálom. - suttogtam.
- Liam!
- Tessék.
- Végig tudod ezt nézni? Azt ahogyan szépen tönkre megyek?
- Nem fogsz tönkre menni. És szeretlek sosem tudnálak elhagyni. - mondtam és egy csókot adtam neki ami teljesen eszembe juttatta a múltat.

/Medison Tomlinson/

Ezzel a csókkal amit Liam adott minden eszembe jutott. 2004-ben ő volt a legjobb barátom és nem emlékeztem rá mostanáig. Azon nyafogtam hogy soha nem volt egyetlen rendes barátom sem pedig Ő ott volt nekem, és most itt van. Nagyon féltem attól ha esetleg nem élem túl a betegséget és Ő ebbe bele őrül. Félek hogy nem fogja feldolgozni ha még jobban közel kerül hozzám. Szeretném ha nem lennék olyan közel egymáshoz és nem lenne olyan szoros a kapcsolatunk, de ahogy közelebb jön hozzám és megcsókol vagy hozzám ér egyszerűen elfelejtem mit fogadtam meg. Ha a közelemben van teljesen átváltozok.


Kérlek komizzatok és ha nem tetszik valami akkor írjátok le ígérem változtatok rajta!

/Twelve/

Sziasztok. Mivel megkaptam a komikat előbb hoztam nektek a részt és szerinte eléggé hosszú is lett. Köszönöm a komika, megtekintéseket és stb... :D Remélem mindenkinek tetszeni fog ez a rész és tessék olvasni a barátnőm blogját is!!!
A linkért katt : IDE
A kövi rész: 5 -6 komi és 200 megjelenítés után jön :)

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

Reggel szörnyű fájdalomra ébredtem. Mikor ránéztem az órára láttam hogy még csak hajnali 5 van. Lou-t nem volt szívem föl kelteni így inkább elindultam a konyhába.
Azonban a lépcsőnél megbotlottam. Két kezet éreztem a derekamon amik vissza húznak és szorosan magukhoz ölelnek. Liam csak egy boxerben állt ott, de olyan meleg volt a teste. Az illata csak úgy sugárzott mindenfelé és sikerült jó sokat beszippantanom. Izmos karjai erősen, de még is gyengéden szorítottak.
- Jó reggelt.
- Jó reggel és köszönöm. Ha nem vagy itt, leesek! - mondtam és egy puszit adtam az arcára.
- Segítek ha tudod! - mondta. - Miért nem aludtál nálam?
- A többiek miatt! Mi nem lehetünk normális pár....- kezdtem el a mondandómat de berántott a szobájába.
- Miért? Miért nem lehetünk olyanok mint a többi tini?
- Mert beteg vagyok és nem mehetünk oda ahova akarunk, az emberek elítélnek engem!
- Engem nem érdekel milyen vagy. Már az enyém vagy és többet nem engedlek el.
- Pedig egyszer muszáj lesz, és lehet hogy ez az egyszer nincs is olyan messze. - mondtam szomorúan és lesütöttem a szememet. Egy kósza könnycsepp gördült le az arcomon. Liam kezét állam alá tette és felemelte fejemet.
- Erre ne is gondolj. Együtt fogunk megöregedni és majd ha 70 évesek leszünk együtt fogunk sétálni a parkban az unokáinkkal együtt...
- Jó is lenne.
- Így lesz. Ígérem. - mondta és egy kisebb mosolyt eresztett felém.
Bár tudnák hinni az ígéretének.
Bár elhihetném hogy 70 éves koromig fogok élni.
Bár ne kéne minden nap félve lefeküdnöm hogy vajon megérem-e a holnapot.
- Tudod a halál mindenkin felül kerekedik, és Ő nyer. Az ember és halál küzdelem közül csak egy jöhet ki győztesen és mindig ugyan az jön ki. A halál diadalmaskodik évek óta.
- De nálad ez nem így lesz. Sok szép évet fogunk együtt leélni. - mondta és egy lágy csókot adott a számra. Annyira meggyőző volt hogy erőm nem volt veszekedni vele, pedig tudom mi lesz ennek a vége. Az orvosok azt mondják javulok és van esélyem, de én nem így gondolom. A sok szép után jönnie kell valami rossznak is. A sok szép az az hogy megismertem ezt az 5 csodálatos srácot és a rosszat még nem tudom.
- Liam kelj.... - rontottak be a srácok a szobába. Én ilyedten Liam-re néztem és elengedtem a kezét.
- Mi folyik itt? - kíváncsiskodott Lou.
- Semmi csak beszélgetünk.
- Szuper akkor jöhettek faházat építeni. - mondta Harry.
- Minek nekünk egy faház? - kérdezte értetlenül Liam.
- Niall szeretne egyet. - mondta Lou és a szendvicset evő fiúra nézett.
- Cica hogy aludtál? - ült le mögém Harry és hátulról átölelt.
- Kösz jól, de engedj el. - mondtam és eltoltam a kezét. Liam rossz állóan rám majd Harry-re nézett.
- Nagy a szerelem kettőtök között. - mondta nekem és Harry-nek Niall.
- Ezt most fejezd be, vagy nem lesz faházad! - fenyegettem meg mire két kezét feje mellé tette és megadta magát.
- Harry-vel nem vagyunk együtt. Értsétek meg. - mondtam idegesen és elmentem felöltözni. Mire kész lettem mind az 5 srác már lent rakosgatta a fákat. Az ajtónál habozva lépkedtem ki. Maszk nélkül nem kéne mennem, de egyszer élünk.
- Kész vagy hercegnő? - kérdezte Lou.
- Igen. Kezdhetjük. - mondtam, de ebben a pillanatban Lou eltűnt előlem és a földön feküdt a fejét fogva ugyan is Zayn egy tető léccel fejbe vágta miközben megfordult.
- Ó, te szerencsecsomag. - mondtam nekik. Felsegítettem Lou-t és nekiláttunk. A srácok már nagyjából felszegelték a fára és csak a tető hiányzott. Mi Liam-mel már fönt voltunk a fán és festettük le a deszkákat amik össze voltak szögelve.
- Mi volt ez a Harry-s dolog? - kérdezte halkan Liam, de nem nézett rám csak festett.
- Semmi. Mióta itt vagyok Harry mindig rám mászik! - forgattam meg szemeimet és rá néztem.
- Szóval akkor szerelmes beléd? - kérdezte félénken.
- Nem. Csak ég a vágytól egy egy éjszakás kalandra... - mondtam és elmosolyodtam.
- Igaz. És mi van ha én is ezen utazom? - mondta és bal szemöldökét föl-le kezdte húzogatni.
- Oh, te kis hamis. - mondtam és az ecsetemmel egy kisebb csíkot húztam a nyakán.
- Ezt még meg bánod. - mondta és átölelt majd a pólómba festett egy "L,, betűt és mellé egy szivet.
- Szép lett! - mondtam és egy puszit adtam az arcára.
- De nálad nem szebb. - mondta és közel húzott magához. Az illata szokás szerint megint megbolondított. Kezét derekamra csúsztatta és arca lassan közeledett az enyémhez. Egyszerre hunytuk le a szemünket és már szinte majdnem össze ért a szánk.
- Tudtam, tudtam, tudtam! - kiabálta Niall majd felénk nézett mindenki.
- Ez már a második. - suttogtam Liamnek hisz anya előtt is lebuktunk.
- Ti most tényleg együtt vagytok? - kérdezte nagy szemekkel Harry.
- Igen és ha még egyszer meglátom hogy a csajomhoz hozzá érsz letöröm a kezedet! - fenyegette meg Liam.
- Oké haver, de én csak viccelődtem vele. - mondta, de ahhoz képest hogy viccelődött még is megcsókolt.
- Na jó srácok, fejezzük be aztán menjünk be! - mondtam és vissza tértünk a festéshez. Mikor készen lettünk bementünk a házba és beraktunk egy horror filmet. A filmben ahogy a pasi ment az ajtó felé és ahogy a srácok ordítozták "Nehogy kinyisd,, egyre jobban félni kezdtem.
- Gyere ide szépségem! - mondta Liam és hatalmasra tárta a karjait. Átmásztam Lou-n és hozzábújtam.
- Így már jobb igaz? - kérdezte barátságosan és egy puszit adott a homlokomra.
- Sokkal. - mondtam és fejemet befúrtam a mellkasába. A film végére mindenki be volt tojva.
- Na én elmegyek aludni!- mondta Liam és felállt.
- Várj... Léci haza viszel. - mondtam.
- Aludj itt ma is itt. Gyere felhívjuk anyudat. - mondta és egyik kezét felém nyújtotta. Bal kezemet bele csúsztattam az övébe és mellé mentem majd együtt mentünk föl az emeletre. Megkerestem a telefonomat és tárcsáztam anya számát.
- Szia anya.
- Szia kicsim, hol vagy? - kérdezte és hangján hallottam az aggodalmat.
- Itt vagyok a srácoknál. Maradhatok máma is?
- Nem is tudom. - habozott.
- Kérlek anya.
- De semmi rosszalkodás se Liam-mel se a többiekkel! - kötötte ki mint mindig.
- Nyugi. Hát nem ismersz engem? - kérdeztem ártatlanul és színpadiasan felsóhajtottam.
- De ismerlek nagyon is jól és ha van kiért rossz lenni akkor te képes vagy. Jók legyetek puszi.
- Szia. - köszöntem le és kinyomtam a telefont.
- Akkor asszem ma tőled kell kérnem pólót.
- Akkor kérj!- mondta és arcát közel tette az enyémhez.
- Kaphatok egy pólót?
- Hát persze. - felkelt az ágyról és a szekrényéhez indult. Ott egy ideig kutatott majd oda jött hozzám egy rövid és igen csinos pólóval. Duzzogva kivettem a kezéből és elmentem zuhanyozni. Miután végeztem felhúztam a pólóját és a fehérneműmet majd kimentem.
- Szépfiú te így fogsz aludni? - kérdeztem tőle és azt ajtóban megtorpantam.
- Miért ne? Meleg van!-  mondta és befeküdt az ágyba. Érdekes látvány volt ahogy boxerben mászkál....
Reggel korán keltem ahogy Liam is majd haza vitt. Otthon egy ideig egyedül voltam majd megérkezett Mrs. Winslow és tanulni kezdtünk. Az életem fenekestül felfordult és ez a tanuláson is meglátszik hisz nem tudok oda figyelni. Azon jár az agyam hogy az az 5 hülye vajon most mit csinálhat...
Vajon épp most milyen hülyeségen törik az agyukat és melyikük fogja jobban megszívni. Miután Mrs. Winslow elment megint magamra maradtam egy ideig. *Csöngettek*
- Megyek már! - kiabáltam mikor már az a valaki 50-szer megnyomta az ajtón lévő gombot. Mikor kinyitottam az ajtót egy nem várt személy állt ott.
- Ed, te még is mit keresel itt? - kérdeztem nagyra nyitott szemekkel.
- Hozzád jöttem cica.
- Ha jól tudom nem én vagyok a cicád hanem az akivel megcsaltál. - mondtam és rá akartam csapni az ajtót, de ő oda rakta a lábát és nem ment. Hátrálni kezdtem, de ő egyre gyorsabban jött utánam.
- Mit akarsz?
- Azt hogy újra együtt legyünk.
- Azt már elszúrtad bogaram.
- Ne mondd hogy már nem szeretsz. Hogy már nem vágysz arra hogy megölelhess, hogy megcsókolhass! - mondta és közel jött hozzám. - Tudom hogy még mindig szeretsz. - mondta egész halkan és megcsókolt. A pillangók már nem jelentkeztek a gyomromban és a gombóc sem a torkomban.
- Gyertek fiúk, valahol itth.... - lépett be anya a házba az 5 fiúval mögötte. Gyorsan ellöktem Ed-et aki nem nagyon akarta venni a lapot hogy miért is tette. Nem jelent számomra semmit és még is engedtem neki hogy megcsókoljon.
- Liam, kérlek ne értsd félre... - kezdtem el mondandómat, de nem hallgatott meg hanem elment. Kiszaladt az ajtón és vészes gyorsasággal elindult az utcán.
- Liam, várj meg. - kiabáltam mire megállt.
- Még is mire várjak? Őt szereted és ezt megértem. Nem kellett volna ilyen gyorsan kikezdenem veled. - mondta és a szemében látszott hogy megbántottam és hogy fájt neki.
- Könyörgöm én nem szeretem. Ők akart megcsókolni és meg is tette. Téged szeretlek, nem őt!
- Akkor miért csókolóztál vele? - kérdezte, de erre nem tudtam választ adni. Lesütöttem a szemem ő pedig hátat fordított és elment. Ahogy bandukolt az úton és a kavicsokat rugdosta még jobban bele szerettem és még nagyobb bűntudatom lett. Csak néztem ahogy távolodik el tőlem és nem tehetek semmit. Egyik pillanatról a másikra rosszul lettem és már csak arra emlékszem hogy a földnek csapódik a fejem és egy hang kiabálja :" Medison,,

/Eleven/

Sziasztok! Bocsi hogy eddig nem hoztam új részt, de nagyon megcsappant a fantáziám és tanulnom is sokat kellett és kezdek is elbizonytalanodni. Megpróbálok nektek több és érdekesebb részeket hozni és remélem menni is fog.... Örülnék nagyon pár kommentnek.
A köv rész: 5 komi és 190 megjelenítés után jön :D

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

Reggel boldogan ébredtem föl. A mosoly az arcomról levakarhatatlan volt.Talán a tegnap este hatása volt, de lehet csak azért mert Liam mellett ébredtem.
- Liam át kell menned a szobádba mielőtt anya észre vesz. - mondtam és keltegetni kezdtem.
- Már késő gyerekek! Erről majd még beszélgetünk, de most mennem kell dolgozni. Semmi rosszalkodás. - mondta anya és elment.
- Lebuktunk! - fordultam Liam felé.
- Este lesz egy koncertünk, nem jössz el?
- Nem mehetek. Tudod jól hogy ahol nincs ilyen légszűrő ott nem nagyon maradok meg. Na meg a sok ember akik bacikat terjesztenek.
- Akkor sehova sem tudunk soha együtt menni?
- Nem tudom. - arva hirtelen vált csalódottá. Annyira szívesen elmennék vele, de nem szabad. A betegségem miatt sajna nem vagyok átlagos lány és Liammel soha nem lesz olyan kapcsolatunk amilyet ő megérdemelne és szeretne. Kikeltem az ágyból és elmentem felöltözni. Mikor a konyhába tartottam le megláttam az asztalnál szomorkodó Liamet aki épp evett.
- Medison, az a 10 fajta gyógyszer a púlton mind a tiéd?
- Igen.
- Ennyire beteg vagy?
- Még egy ideig megmaradok. - mondtam. Miután megreggeliztünk Liam elment. Egész nap iszonyatos bűntudat mardosott. Sosem tudom neki azt megadni amit egy egézséges lány megtudna. *Telefon csörgés*
- Szia hugi!- kiabált a telefonba Lou.
- Szia!
- Te mit csináltál Liammel hogy ennyire maga alatt van?
- Semmit. Miért?
- Minden ajtót csapkod, az öklét már szinte véresre verte. És a sírás kerülgeti.
- Jesszusom. Kérlek gyere át értem.
- Oké, sietek. - mondta és kinyomta. Megfogtam az egyik fekete táskámat és pár dolgot bele dobáltam. Gyorsan szaladtam le a lépcsőn és felhúztam a cipőmet. A fájdalommal ami a tüdőmben kezdett erősödni nem törődtem. Mikor meghallottam hogy Lou dudál kiszaladtam és beültem a kocsijába. Pont ilyenkor kell nekem is elkezdeni köhögni, de nem tudott érdekelni.
- Jól vagy? - nézett rám nagy kék szemeivel.
- Persze. Szarul, de büszkén.
- Tudod min gondolkoztam? - kérdezte miközben rám nézett majd vissza az útra.
- Min?
- Hogy anya miért most mondta el hogy tesók vagyunk?! Miért nem mondta meg még kicsi korunkban?
- Nem tudom.
- Lou van barátnőd?
- Igen. Eleanor Caldernek hívják és csodálatos lány. Pont olyan mint én. Vicces, bolondos és még is nagyon aranyos.
- Mióta vagytok együtt?
- Nem is tudom. Talán egy éve!
- Nem tudod mikor jöttetek össze?
- Nem. De ő sem tudja.
- Az szép. - mondtam. Az idő csiga lassú volt. Mikor az ember vár valamit és már azt akarja hogy ott legyen mellette akkor 1 perc örökké valóságig fog tartani. Miután megérkeztünk beszaladtam a házba és a nappaliban szótlanul megálltam. A srácok az emelet felé mutattak én pedig arra folytattam tovább maratoni futásomat... Liam szábájának ajtaja előtt megállva gondolkoztam hogy vajon mit mondjak, mit tegyek?
- Liam kérlek engeddj be. - mondtam miközben kopogtam. Kattant a zár és kinyílt az ajtó.
- Szia. - köszönt.
- Mért tetted ezt magaddal? Tiszta vér a kezed! - teremtettem le és bementem a szobájába.
- Nem tudnám elviselni ha nem lennél mellettem. És mikor azt mondtad "Még egy ideig megmaradok,, szörnyen fájt valami belülről. Egy érzés erősödött bennem fel hogy nem szabad hagynom hogy elmenj és nem is akarom ezt.
- Nem fogsz soha elveszíteni. És ha netán még is akkor örökké a szívedben fogok élni. - mondtam neki és megint rámtört az iszonyatos köhögés.
- Sosem hittem volna hogy Dani után fogok még így szeretni valakit mint téged!
- Szóval akkor szeretsz? - néztem rá nagy szemekkel.
- Az életemnél is jobban. - mondta és megcsókolt. A gyomromban pillangók jelentkeztek és szaporodni kezdtek. A torkomban a gombóc egyre nagyobbra nőtt, de a tüdőmben a fájdalom nem akart elmúlni. Szenvedő arccal váltam el Liamtől és megfogtam mellkasomat.
- Med, jól vagy?
- Igen csak nagyon szúr valami itt belül! - mondtam és megint köhögni kezdtem.
- Elviszlek az orvoshoz. - mondta és felállt. Megfogta a csuklóját és vissza húztam.
- Nem akarok orvoshoz menni. Jól vagyok. - mondtam. Lementünka többiekhez és játszottunk. Üvegezni kicsi korom óta utálok mikor meg kellett puszilnom azt a srácot aki tetszett nekem. Miután megpusziltam többet soha nem láttam.
- Medison, felelsz vagy mersz? - kérdezte Niall.
- Felelek! - mondtam nagy mosollyal az arcomon.
- Mi volt a legcikibb helyzet ami előfordult veled amikor egy fiúval voltál?
- Öhm... Talán az első csók. Mindig elnevettem magamat és sosem tudtam uralkodni magamon. - mondtam el az őszintét. Ha nem mondom meg jöhet egy pohár wisky ami nekem nem tenne annyira jót. Annyira irigylem ezeket a srácokat. Tökéletes élet, család és barátság. Niall az aki mindig eszik és sosem lesz tele, de még is ő a legboldogabb Sovány ember a földön. Egy kilót sem hízik pedig nem is tudom mennyit eszik. Csodálatos hallgatóság és megnyílik az előtt akiben megbízik. Harry a kis nőcsábász. Még mindig próbálkozik nálam, hisz nem tudja mi történt köztünk Liammel. De ő is csodálatos ember. Olyan akivel bármit meg merek beszélni és tanácsot is tud adni. 5 nap nem volt elég ahhoz hogy teljesen kiismerjem őket, de még is befogadtak. Zayn a rosszfiú aki minden nap más lány hoz haza még is velem olyan másképp bánik.
Lou az ikertesóm aki olyan hülye mint én. Energia hiánya nincs, de még is sokat alszik. imádja a répákat amiket én utálok. És itt van Liam. Ő az a személy aki levesz a lábamról. Az érintésétől padlón vagyok, de még is sikerült megbántanom. Sosem tennék neki olyat ami fájna, de egyszer ez is be fog következni. Érzem hogy egyszer annyira össze fog törni hogy soha többet ki nem mászik abból a mély gödörből.
- Én jövök. - mondtam és megpörgettem az üveget ami Zayn felé mutatott.
- Felelsz vagy mersz?
- Merek! - mondta bátran.
- Te akartad. Menj át a szomszédba és énekelj szerenádot Mrs. Higinsnek! - mondtam neki a többiek pedig már a földön feküdtek a röhögéstől. Zayn nagy nehezen kikullogott és az ablaka alá ment. Mikor elkezdett énekelni Mrs. Higins az ablakhoz ment és egy vödör vízzel leöntötte Zayn-t.

oooooo


A nagy játék után mindenki elvonult a szobájába főleg Zayn aki vérig volt sértve. Miután lezuhanyoztam vissza mentem Lou szobájába mivel nem volt kedvem egyedül aludni és testvérem nagy szeretettel befogadott.
- Med, akkor te és Harry most....? - nézett rám kérdőn.
- Mi van velem és Harry-vel?
- Jártok? - bökte végre ki. Nem tudom minek kell célozgatni.
- Fúj, dehogy. Nem Harry-t szeretem. Harry nekem olyan mintha a tesóm lenne. Én sehogy máshogy nem gondolok rá és tudom hogy ő benne is csak a vágy ég.
- Honnan veszed? Mi van akkor ha Harry szerelmes beléd, ami persze kétség kívül lehetetlen.
- Ismerem Harry fajtáját. Neki nem én vagyok megírva.
- Olyan bölcs vagy. Mint én.
- Igen. Na Lou mester mikor ismerhetem meg Eleanort?
- Hát most épp divatbemutatón van, jövő héten vizsgái lesznek szerintem majd azután.
- Minek tanul? - kérdeztem és törökülésben leültem elé az ágyra.
- Ügyvéd szeretne nagyon lenni. Nagyon kitartó és imádni való lány. Aki egyszer megismeri nem bánja meg. Mikor először találkoztam vele egyik koncertünkön teljesen levett a lábamról. A kisugárzása annyira megfogott.... - mondta és elkezdte sorolni a dolgokat amiket még szeret benne. Ahogy hallgattam rájöttem mennyire szereti és hogy ez igaz szerelem. Egy kép ugrott be...
" Lou és El sétálnak a Big Ben előtt s egy kisfiú meg egy kislány játszik a galambokkal amik közé beszaladnak...
- Apu, apu te nem jösz? - kérdezte aranyosan a kisfiú Lou-tól aki csak egy kedves kis mosollyal nézett a fiára.
- Most nem. Menj csak játszani. - Lou kék szemeiben látszott a fájdalom. Boldog volt, de még is valami hiányzott az életéből, valami olyasmi ami már nincs meg neki. A srácok bukkantak fel családjukkal a tér másik végében. Elkezdtek beszélgetni, de egy ember hiányzott közülük és az az egy ember nem volt más mint....,,
- Medison!! - integetett szemem előtt kezével Lou.
- Bocsi nem figyeltem.
- Ti Ed-del még együtt vagytok?
- Nem. Szakított velem. De nem is nagyon érdekel.
- Én úgy tudtam ő volt életed szerelme.
- Azt hiszem már más.... - mondtam, de elhalkultam.
- Ki az? - kíváncsiskodott. A föld forogni kezdett velem és kis csillagokat láttam a fejem körül forogni. Testemet bizsergés fogta el és zsibbadni kezdett mindenem.
- Medison jól vagy?
- Persze. - mondtam levegőért kapkodva. Mostanában sűrűn jönnek a rosszul létek, de egy pár perc múlva el is mennek.
Reggel szörnyű fájdalomra ébredtem. Mikor ránéztem az órára láttam hogy még csak hajnali 5 van. Lou-t nem volt szívem föl kelteni így inkább elindultam a konyhába. Azonban a lépcsőnél megbotlottam.......