27.rész~ A nagy család 1/2

Sziasztok meghoztam nektek az új részt...

Na ez most extrém hosszú lett ;)

Remélem tetszeni fog.

Szuper olvasók vagytok. 9120 oldalmegjelenítés. Ugrálok örömömben el sem tudom hinni hogy ennyinél tartok... és azt sem hogy amit kérek komi és megjelenítés határt az mindig egy nap alatt meg van. Nálatok jobb olvasókat álmomban sem kívánhatnék. Köszönök mindent.

A kövi: 4 komi és 200 megjelenítés után jö ;)

Mikor az ember szerelmes az idő csak úgy repül. Szárnyat kap s meg sem áll míg valami nem állítja meg. Ilyen a mi szerelmünk is Liammel. Boldogan várjuk a babánkat és közeleg az évfordulónk is. El sem hiszem hogy 2 éve együtt vagyunk. Reggelente boldogan nyitom ki a szememet hisz tudom a valóság már szebb mint az álmaim. Ez is egy ilyen reggel volt. Felemeltem fejemet és boldogan néztem rá Liamre aki még aludt. Lassan felkelltem mellőle, de nem jutottam messzire ugyan is vissza rántott az ágyba.
- Jó reggelt. Hova ilyen sietősen?
- Jó reggelt.  Hát el fogunk késni a dokitól. - mondtam. - Mehetek öltözni.
- Valamit adnod kell hogy elengedjelek. - mondta én pedig szemforgatva megcsókoltam.
- Mehetek?
- Igen. - bementem a fürdőbe és valami tűrhető ruhát vettem magamra. Kimentem ahol Liam egy szál alsó gyatyában volt.
- Csinos vagy. - mondta és közelebb húzott magához. Én feltűnően végig néztem rajta.
- Te is. De így akarsz jönni az orvoshoz?
- Persze. Félmeztelenül mászkáljak az utcán minusz 10 fokban. - mondta és felöltözött. Elindultunk az orvoshoz gyalog mivel nem volt kedvünk kocsival menni. Lassan sétáltunk a kórház felé kézen fogva. Liam hideg, kirepedezett kezébe annyira passzolt az enyém hogy az el sem lehet képzelni. Mindig is egy ilyen pillanatra vágytam, ahol nem kell megjátszanom magam és végre önmagam lehetek.
- Kicsim és még a szüleimmel sem találkoztál. - mondta Liam idegesen.
- De, emlékszel tavaly karácsonykor mikor beteg lettem. Akkor bejöttek hozzám és beszélgettem velük.
- Jó akkor, de az nem egy rendes találkozás.
- Muszáj velük még egyszer?
- Én szeretném ha találkoznátok.
- És ha megtudják hogy terhes vagyok és megutálnak?
- Már miért utálnának meg? Az én hibám is, és szerintem a te szüleid fognak engem megutálni.
- Majd együtt elmondjuk nekik. - mondtam és közben oda értünk a kórházba.
- Kimberly Swanson. - szólított a nővér.
- Nagyon félek.
- Nyugi minden rendben lesz. - mondta és egy puszit adott a homlokomra. Félve mentem be a kórterembe ahol egy mosolygós orvos várt.
- Szóval azt hallottam valaki 8 és fél hónap múlvára rendelet egy babát. - mondta viccesen nekem pedig arcomra egy kisebb mosoly szökött.
- Igen, ez igaz.
- Akkor kezdjük el. - mondta és megvizsgált. A végén az eredményeket az aszisztensel beszélgette és elment valahova ami kimutatja hogy lány lesz e vagy fiú. Liamet behivták hozzám aki ott állt mellettem és szinte tűkön ült az eredményektől.
- Fiút szeretnél vagy lányt?
- Mind a kettőből egyet.
- Kimondta hogy kettő lesz?
- Nem most, majd 1-2 év múlva. Hisz örökre együtt leszünk. - mondta és egy apró csókot adott a számra. - De először lányt. Hogy olyan legyen mint te. Te?
- Én is lányt szeretnék, de ne hasonlítson a csúnya anyjára.
- Nem vagy csúnya... Nem tudom miért ócsárlod állandóan magadat. - mondta és ekkor belépett az orvos komor arckifejezéssel.
- Szóval szeretnék tudni a baba nemét?
- Igen. - mondtuk egyszerre izgatottan. Féltem hogy még nem tudja megmondani hisz még csak 1 hónapos vagyok.
- Akkor... Lányuk lesz. - mondta mosolyogva Liam pedig felkapott és megpörgetett a levegőben. Elindultunk haza és még mindig repestünk az örömtől.
- Jó volt a selytése apuka. - mondtam viccesen.
- Igen. - mondta boldogan. Látszott a szemében az a csillogás amit annyira imádok, s mikor rám néz akkor is ezt látom benne. Boldog és ennek hihetetlenül örülök. Végre megtaláltam életem szerelmét és szerintem ő is boldog velem.

ooooooooo


- Kim kész vagy már? - kérdezte Liam és közben az órájára nézett.
- Mindjárt. - mondtam és lementem. - Jaj én nagyon ideges vagyok. Egy napra mind a két család?!- mondtam miközben felvettem a kabátomat. Idegesen szálltam be az autóba és el indultunk a szüleim házához. Féltem hogy vajon mit szólnak a kicsihez.
- Drágám nyugodj meg. - mondta Liam és az egyik kezét a kormányról a combomra helyezte.
- És ha azt mondják ne tartsam meg?
- Megtartod és együtt felneveljük. Nem hagyom hogy az első gyerekem ne szülessen meg.
- Oké, de te nem félsz vajon mit szólnak? Hisz még csak 18 éves vagyok.
- Nem. Felnőtt emberek vagyunk és már nem gyerekek. Én 5 hónap múlva 20 leszek, van annyi eszem hogy egy gyereket felneveljek és hogy eldöntsem akarom e vagy mégsem.
- Szeretlek. - mondtam és egy óvatos puszit adtam az arcára.
- Én is. - az út további részében nem beszélgettünk. Egy jó 30 perc alatt meg is érkeztünk. Liam lassan hajtott be a házunk udvarára és leparkolt. Kiszállt és az én ajtómat is kinyitotta. Hát igen, a szülői ház ahová már 1 éve nem jöttem. Igaz anyáékkal találkoztam, de itthon régen jártam már.
- Nyugi. -súgta a fülembe Liam egy puszi kíséretében és közben megfogta a kezemet.
- Oh... Kincsem már annyira hiányoztál... - mondta anya és közben szorosan átölelt amit viszonoztam is. Anya mögött apát pillantottam meg aki Liammel fogott kezet.
- Jó napot. - köszönt szerelmem.
- Szervusz drágaságom. De még hányszor kell elmondanom neked hogy nyugodtan tegezhetsz? - parancsolt anya viccesen Liamre közben pedig megöleltem apát. Lassan beindultunk a házba és bent leültünk a kanapéra.
- Liam végül is kiderült miért hitték azt hogy meghaltál? - érdeklődött anya.
- Hát igazából nem. Elvileg valami a tüdőmmel volt és nem látták hogy lélegzem-e meg a gépek sem mutattak semmit, de nem értettem mi ez az egész.
- Ugye akkor már minden rendben van?
- Igen.
- Kincsem, gyere segíts nekem a konyhában. - mondta anya. Most aggódnom kéne mert ilyenkor jönnek mindig a kínosabbnál kínosabb kérdések. A konyhában elkezdtem bepakolni azt az 1-2 poharat bepakolni a mosogató gépbe, de azok is elfogytak. Körbe néztem hátha tudok még valamit csinálni, de minden TÚL tiszta volt.
- Nem azért hívtalak ki hogy tényleg segíts.
- Akkor?
- Hány hetes vagy? - kérdezte és közben a póltnak dőlt, karjait összekulcsolta a melle alatt és egy selytelmes mosolyt virított.
- Honnan veszed hogy terhes vagyok.
- Ugyan szivem. Annyira más vagy. Az anyád vagyok, észre vettem hogy az elmúlt 4 hétben annyit híztál... Szóval?
- 5. - mondtam és ő boldogan ugortt a nyakamba.
- Jaj az én kicsikém anya lesz. - mondta és közben puszilgati kezdett.
- Igen, de kérlek apának ne mondd el. Tudod hogy milyen hagyd hogy mi tegyük meg majd alkalmas időben. - Oké, ha ezt akarod akkor nem szólok neki.


/Liam Payne/


Mikor Kim és Carina elmentek Greg komoly pillantásokat vetett rám.
- Fiam ugye szereted Kimet? - kérdezte. Szóval ez egy ujjabb komoly beszélgetés lesz.
- Persze.
- Szeretnél vele megállapodni és csaldot alapítani? Tudom hogy korai kérdés mert még fiatalok vagytok, de kíváncsi vagyok mit gondolsz erről a kapcsolatról.
- Igen. Mindennél jobban szeretem a lányod.
- Egy dolgot SOHA ne feleljts el. A nőket tisztelni, becsülni és szeretni kell. Vigyázz rá, ő a mindenem.
- Megjegyzem és vigyázok rá.
- Helyes. Carina-val azt beszéltük egy pár napja hogy egyszer szivesen megismernénk a te családodat is mivel kezdenek a dolgok komolyra fordulni közted és Kim között.
- Délután oda is át megyünk, ha szeretnétek eljöhettek velünk és ott is maradhatunk pár napra.
- Remek ötlet. - mondta. Végre valahára vissza jöttek Kim-ék és egy pár óra múlva el is indultunk.

/4 óra múlva Liam szüleinél Wolwerhamptonban/


- Anya, apa bemutatom nektek Carina, és Greg Swansont. Greg, Carina ők itt a szüleim Karen és Geoff Payne.
- Örvendek. - mikor mindenki megismert mindenkit és ki is beszélték magukat elmentünk a szobánkba és letusoltunk. Előtte anyát is behívtuk.
- Anyu. - ránéztem Kim-re akin látszott az idegesség. - Nagymama leszel.
- Ááááá... Ez most komoly?
- Igen.
- Jaj gyere ide prüntyőkém. El sem hiszem hogy az én pici fiamból apa lesz. - mondta és a könnyek csak úgy záporoztak a szeméből. A családban már mindenki tudta 1 ember kivételével és az az ember nem más mint Greg.
- Kim mondd meg neki. - győzködtem miközben befekdütünk Superman-es ágyneműm közé.
- Nem akarom. - mondta és nem akart róla többet beszélni.
- Jó éjt. - mondtam és közben megcsókoltam. Egyik kezemet derekára tettem és magamhoz húztam, majd hasát kezdtem simogatni.
- Ígérd meg hogy soha nem fogsz elhagyni! Nem tudnám egyedül felnevelni a Te gyerekedet. - mondta és közben megfogta azt a kezemet ami a hasán volt.
- Soha, nekem te vagy a mindenem. - mondtam majd felém fordult. Homlokát enyémnek dönttte és így merültünk mély álomba.
Azonban másnap reggel hatalmas zürzavarra ébredtünk.

26.rész~ Örökké együtt!

Sziasztok... Egy kicsi késés után meghoztam nektek az új részt. Ez most tényleg hosszú lett és a tartalma is szerintem minden kérdésetekre választ fog adni. Remélem tetszik és komiztok is...

Ígérem a kövi rész akkor jön ha meglesz minden. 

A kövi: 3-4 komi és 180 megjelenítés után jön :D
Ui: Lassan elérjük a 9000 oldalmegjelenítést amit nagyon szépen köszönök nektek.. .Oldalt láthatjátok a Chatet ha kérdésetek van vagy csak beszélgetni szeretnétek nyugodtan írjatok :D

A legnagyobb félelmem az hogy ez csak egy álom és felébredek. Egyszer csak egy nagy csengőhöz hasonló sziréna hangot hallottam és felébredtem. Egy álom volt melyre boldogan emlékezem vissza percek óta, ott Liam velem volt és nem engedett el, de itt... Ebben a világban elengedte a kezemet és elment. Egy álom volt melyben Liam James Payne élt s velem volt, de ez a rideg, igaz valóság ahol nincs velem. Kinyitottam a szememet és egy fehér szobában találtam magamat... Mellettem egy gép csipogott és belőlem tűk álltak ki. Első gondolatom Liam volt, mi van ha tényleg él, mi van ha most is rám vár, arra hogy segítsek neki. Kihúzgáltam karomból a tűket és az infúziót majd lassan szédelegve keztem keresni a szobáját. Hosszas keresgélés után megtaláltam, már elég rosszul voltam így rövid időre neki dőltem a falnak s mély levegőket kezdtem venni.
- Maga miért nem a szobájában van? - kérdezte egy orvos aki Liam kórterméből jött ki.
- Muszáj beszélnem vele, és jól vagyok. De Ő hogy van? - kérdeztem és leültünk egy székre, pont mint az álmomban... Vajon minden ugyan úgy fog megtörténni?
- Hát önt oda bent találtuk meg nála, és akkor már élt, de most kómában van. Valami különleges csoda történt vele amit még mindig nem értek pedig már 4 órája vizsgálom.
- Él?
- Ha a mai napot túl éli akkor van remény a teljes felépüléshez. - mondta mosolyogva. Akkor ez ismét egy álom és mikor majd Liam kimondja hogy szeret flébredek. Tudom, mert már vagy 100 ezerszer volt ilyen és mindig felébredtem a megfelelő pillanatban. Sokszor keverem össze az álmot a valósággal, de mindig magamhoz térek és csinálom a dolgom. Kezdek hozzá szokni a gondolathoz hogy Liam meghalt és nekem ezzel a tudattal kell élnem, megismerni egy másik embert akit tudok szeretni és ő is engem. De Liamnél jobban soha senkit nem fogok. Ha Liam nincs többé én sem akarok létezni.
- Kisasszony jól van?
- Persze csak szédülök. - mondtam és felálltam. - Bemehetek hozzá?
- Csak csendben. - mondta és kacsintott egyet. Szépen lassan bementem és ezt a részt az életemnek mindenki ismeri. Bemegyek minden szép és jó 10 percig aztán felébredek,és az egész napom egy szörnyűség lesz. Lassan lépkedtem az ágya felé és az asztalon megpillantottam egy újságot Liammel a címlapon.
"Liam James Payne a One Direction leérzelmesebb, legaranyosabb és legcsodálatosabb fiúja eltávozott tőlünk. A fiatal fiú családja nem említett nekünk semmit az esetről, de egy ember még is tájékoztatott minket. Kimberly Swanson Twitteren beszélt a rajongókkal és tájékoztatta őket az esetről. A One Direction és persze a család is maguk alatt vannak, de ebben a helyzetben ezérthető. A Directionerek hogyan fogják ezt az egészet feldolgozni?,, - idegesen dobtam le az újságot az asztalra és közelebb léptem Liamhez. Az illata még mindig a régi volt s ugyan olyan csábító volt mint mikor velem van. Egyre közeledtem arca felé és egy lágy csókot adtam az ajkára. Olyan más volt mint az álmomban, lehet hogy ez most nem álom, hanem a valóság? Puha ajka hirtelen vörös lett és ezt a színt az arca is követte. Ismét tehetetlen voltam hisz nem vagyok még orvos. Szóval akkor lassan föl kell ébrednem. Kezdtem egyre jobban megilyedni és megint az a sípoló hang a gépen... Fel kell ébrednem miért nem ébredek fel...
- Dr. Wisedlo siessen a 320-asba.. Dr. Wiedlo siessen a 320-asba.. - ismételte el újra a nő és orvosok rohantak be a szobába. A defibrilátort vették elő és Liamet újra élesztették.
- 300- mondta a fekete hajú magas doki. A mellkasára tette, de semmi.
- 320... - ismételgette ezt egy ideig míg a 360-nál újra vissza hozták.
- Sikerült emberek. Szép munka volt. - dícsérte meg a főorvos a többit. Nem értettem ezt minek kellett, de Liam újra él.  Újra és újra felteszem magamban a kérdést hogy vajon álmodok-e vagy nem. Elegem van ebből . Ha álmodok valaki ébresszen fel mert ezt a tétlenséget utálom.

oooooo


Az álmoknak vége, Liam életben van, igaz kómában de nekem már ez is elég. Minden reggel eddig boldogan keltem s úgy is mentem be a kórházba. Lassan sétáltam az utcán el a játszótér mellet ahol egy szerelmes pár ült a hintában és egymás kezét fogták. Olyan boldogok, és nem tudják milyen az mikor a másik nélkül kell élni. Egész úton rólunk gondolkoztam. A találkozáson és a sok boldog percen. Mikor beértem a kórházba az orvos boldogan fogadtak.
- Jó reggel Mrs. Swanson. Hogy érzi magát?
- Köszönöm jól. Habár egy kicsit hányingerem van, meg szédülök,de nem vészes.
- Értem, de ez normális ha az ember terhes. - mondta és egy féloldalas mosolyt küldött felém.
- Honnan tudja?
- Orvos vagyok. A leletek kimutatták.
- Szóval akkor már biztos?
- Igen. Már 3 hetes. És szerintem Liam is fog neki örülni, sőt ha szeretné ma el is mondhatja neki. - mondta és az ajtóra mutatott ami Liam szobájába vezetett.
- Ezt meg hogy érti?
- Liam tegnap este éjfél körül felébredt a kómából és azóta csak téged hívogat.
- Köszönöm. - mondtam boldogan és átöleltem az orvost. Beszaladtam Liamhez aki az ágy szélén ült és épp felállt.
- Feküdj vissza. Még nem vagy annyira jól. - mondtam és segítettem neki vissza ülni, de mikor leüllt nem annyira figyeltem és bele húzott az ölébe.
- Arra mindig is jól voltam hogy veled foglalkozzak. - mondta és közben mosolygott. Szemeibe néztem amik csillogtak, barna szemi mindig is elvarázsoltak. Hirtelen puha ajkát enyémen éreztem és szememet is lehunytam. 2 hete nem éreztem érintését, és ez mind annyira hiányzott. Keze a hátamról a derekamra csúszott és közben egyre jobban húzott magához. Én hajába túrtam ami mint mindig most is tökéletesen be volt lőve, közben pedig mind a ketten bele mosolyodtunk a csókunkba. Most ismét félni kezdtem hogy felébredek-e vajon.
- Szeretlek Kimi. - mondta mikor elhűzódott tőlem.
- Én is szeretlek Liam. El sem tudod képzelni mennyire hiányoztál már nekem.
- És nem szeretnél nekem valamit elmondani?
- De szeretnék, de te honnan tudsz erről?
- Tegnap az orvos mondta hogy majd valami jó hírt is fogok kapni pár napon belül és erről nekem mindjárt te jutottál eszembe. Szóval mi is az a jó hír? - kérdezte kiváncsi tekintettel. Mély levegőt mondtam és bele kezdtem.
- Terhes vagyok. - mondtam ki egyszerűen és az ő álla a padlót súrolta.
- Mi?... Hogyan?.. És mikor?
- Mikor haza jöttetek a túrnéról és aznap... De most azt is mondjam el hogyan?
- Azt a részét már ismerem. - mondta s egy kisebb nevetés hagyta el a számat.
- De ha te nem szeret.... - mondatomat nem tudtam befejezni mert mutató ujját a számra tette.
- Shhh. - mondta és egy puszit nyomott a homlokomra. - Mindennél jobban szeretném ezt a kicsit.
- Nem tartod magunkat fiatalnak?
- Nem. Te 18 én 20 mi ebben a rosz? Sőt engem nem érdekel az emberek véleménye. Szeretlek és ez a lényeg.
- Én is szeretlek.
- Hány hetes vagy?
- 3. Akkor tudtam meg mikor azt is hogy te meghaltál.
- Hé, nem sírj. Most már itt vagyok vele örökre és együtt leszünk.
- Tudod csak ttól félek hogy ez megint csak egy szép álom és fel fogok ébredni mikor eljön a tökéletes pillanat.
- Szerintem a tökéletes már megtörtént. És Kim ez nem álom. - végre sikerült megnyugodnom hisz most jött el a tökéletes pillanat és még nem ébredtem föl úgy hogy ez már tényleg a valóság.

25. rész~ A rideg, s igaz valóság.*

Sziasztok, meghoztam nektek az új részt. Kicsit hosszúra sikeredett és előbb is akartam hozni, de valahogy nem volt időm begépelni. Nagyon, nagyon örültem a komiknak. :D Köszönöm szépen őket. 

És ha ehhez a részhez is összegyűlik ennyi mondjuk akkor azonnal hozom a 26-os részt.

Mondjuk legyen : 3-4 komi és 150 megjelenítés.

Ui: Köszönöm szépen a 8000 oldalmegjelenítést, repesek az örömtől hogy ezt is elértük.

Lassal felemletem bal kezemet és erősen leejtettem mellkasodra. Ezt megismételve 3-szor, de mindegyik egyre erősebb volt. Viszont az utolsónál furcsa dolog történt. A mellettünk lévő gép fülsiketítően kezdett sípolni s megjelent egy egyenes vonal rajta. Felkaptam a fejemet a az egyenes vonalból barázdás vonalak alakultak és lassú egyenletes pittyegő hangot adott ki. Mire felfogtam volna mi is történt orvosok szaladtak be és ketten ki is vittek engem majd vissza mentek hozzá. Kint ültem arcomat tenyerembe temetve s vártam hogy szerelmem él-e vagy meghalt, s végleg nem látom már. Idegeskedésemet telefonom csörgése zavarta meg, és Emő arca mosolygott rajta.
-Szia. - köszöntem bele.
- Szia. Beszélnünk kell, hol vagy?
- A kórházban, nem tudom mi van Liammel. - mondtam idegesen.
- Liam meghalt. Kim, értsd meg többé nm látjuk és jobb lenne ha ebbe bele törődnél. De muszáj beszélnünk rólam és Zaynről.
- Nem halt meg, én tudom. És kit érdekel ilyenkor Zayn, mikor Liam élet és halál között van? - ordítottam idegesen a telefonba és könnyeim patakként folytak végig az arcomon.
- Kim azért ez durva volt. Én mindig meghallgattalak akármi bajod is volt. - mondta és hallottam hangján ahogy sírt, közben pedig kinyomta a telefont. Lehet hogy megbántottam, de ők engem ezekben a napokban nem vígasztaltak. Magamra hagytak mert azt hitték én tettem hisze nekem Liam olyan mintha az életem lenne, minden megtennék csak azért hogy ő élhessen. De ők ezt nem fogják föl, miért hiszik azt hogy én öltem meg?  Nem is tudják milyen az amikor az ember elveszti a szerelmét s egyben a barátait is meg azok azt hiszik Ő tette. De az iszonyú bűntudat hogy így leráztam Emőt ráébresztett arra hogy tényleg mindenben meghallgatott és a támaszom volt. Előkerestem a mobilomat és a számát kezdtem tárcsázni mikor az orvos hirtelen előttem termett. Mikor megláttam fehér köppenyét a vér is megfagyott bennem hogy vajon jó hireket fog velem közölni vagy mint 3 napja tragédiát. Lassan felálltam s szemébe néztem amiből nem tudtam kikövetkeztetni mi lehet Liammel.
- Kérem mondja hogy jól van. - könyörögtem neki sírva ezért a három szóért " Nem hal meg,,.
- Szóval Mrs. Payne. - mondta ki s nem ellenkeztem olyan jó volt ezt hallani. Mrs. Payne, remélem egyszer még felvehetem büszkén ezt a nevet s Liammel az oldalamon fogok kisétálni a házasságkötő teremből.
- A férjével valami csoda történt. Mit csinált vele miközben bent volt? - kérdezte és vissza ültünk a narancssárga székekre.
- Semmit..... Vagy is... Oh. - mondtam sejtelmesen hisz már beugrott. Ahogy ütögettem a mellkasát egyre erősebben. És most már mindent értek. Akkor ezért láttam Liamet minden nap minden egyes órájában, ezért kért tőlem segítséget.
- Szóval? - kérdezte a doki nagyra nyitott szemekkel.
- Hát a kezemmel kezdtem ütögetni a mellkasát egyre erősebben, de ez mind csak idegességemben volt.
- Ahá... Akkor már sejtem. - elővett a zsebéből egy papírt és egy tollat amire egy embert rajzol fel és felém mutattam. - Mr. Payne légutai valamiért bezárultak. Erre 2 lehetőség van. Vagy valami közben túl gyorsan vette a levegőt vagy pedig valakivel verekedett.
- Azt hiszem az elős... - mondtam mire az orvos egy kisebb mosolyt villantott.
- Szóval akkor mikor egy nagyobb levegőt vett a légutak túlságosan is kitágultak és vissza. De azonban mikor újjabb levegőt vett nem tudtak újra kinyitódni annyira hogy a mellkasa mozogni vélhető legyen és a szívverését sem lehetett érzékelni. Akkor ezek szerint Mr. Payne mindvégig élt.
- És akkor most is...? - kérdeztem hitetlenkedve pedig eddig mindig én tarottam magamban a hitet hogy nem halt meg.
- Igen. Bemehet hozzá ha szeretne. - mondta majd hatalmas örömömben megöleltem az orvost.
Benyitottam szép lassan, csendesen Liamhez aki ott ült az ágyon s mosolyogva nézte a telefonját. El sem hiszem hogy mosolyog. Csak álltam az ajtóban és néztem ahogy néha hangosan felnevet. Ez egy csodálatos álom, de valaki csípjen meg. Ott akartam állni és nézni ahogy vigyorog, de mivel neki dőltem az ajtónak ami hangosan becsapódott nem sikerült, majd felém nézett.
- Kim, hiányoztál. - mondta. Nem szóltam semmit csak oda rohantam és jó szorosan hozzá bújtam. 3 nap nem sok idő, de ha az ember azt hiszi hogy szerelme meghalt akkor az, nagyon is. Karjaiban megállt az idő, s izmos karja és teste közé úgy illettem mint a telefon a tokjába. Nekem Liam volt a tokom aki megvéd attól hogy összetörjek.
- Szeretlek Kimberly Swanson, az életemnél is jobban. Egy percig sem bántam meg egész életemben hogy megismertelek. - mondta s egy puszit nyomott a hajamba.
- Én is szeretlek Liam Payne. - mondtam és hosszasan megcsókoltam. Ajkai is tökéletesen illenek az enyémhez, soha nem akarom elveszíteni hisz 3 napig az volt bennem hogy soha többé nem látom most pedig itt vagyok a karjaiban. A legnagyobb félelmem az hogy ez csak egy álom és felébredek. Egyszer csak egy nagy csengőhöz hasonló sziréna hangot hallottam és felébredtem. Egy álom volt melyre boldogan emlékezem vissza percek óta, ott Liam velem volt és nem engedett el, de itt... Ebben a világban elengedte a kezemet és elment. Egy álom volt melyben Liam James Payne élt s velem volt, de ez a rideg, igaz valóság ahol nincs velem.


Van ismét egy kérdésem hozzátok... Szerintetek innen mi lesz?
Tudom hogy ezek hülye kérdések, de akkor is kíváncsi vagyok ti mire gondoltok.

24.rész~Földszint, balra a második szoba.

Sziasztok.

Itt egy új rész. Nincs sok hozzá fűzni valóm csak annyi hogy bocsi hogy rövid lett.:(

Köszönöm a komikat és a +1 feliratkozót, mivel rövid 2 komi és 100 megjelenítés.

Ui: elkezdtem törni a fejem egy új törin és lehet ennek is lassan vége.

3. nap nélküled


A harmadik szörnyű reggelem nélküled. Egyre nagyobb bűntudatot érzek pedig még azt sem tudjuk miért mentél el. A srácok egyre rosszabbul vannak és ezt meg is tudom érteni. Kinyitottam a szemem és megint téged láttalak meg ahogy engem nézel.
- Kim segíts. Már csak ma tudsz engem megmenteni.
- Liam kérlek mondd meg hogyan tudok segíteni. Szörnyen hiányzol de nem tudom mit tegyek.
- Nem segíthetek többet, erre sajnos neked kell egyedül rájönnöd. - s ismét eltűntél. Esküszöm én megbolondultam. A srácoknak igazuk van, én nem vagyok normális hisz minden nap a halott pasimat látom. De ebben az egészben még is van valami hihető.
- Louis!! - ordítottam s közben szaladtam szobája felé.
- Louis. Louis. Louis! - dörömböltem az ajtaján mire végre valahára kinyitotta.
- Kim, menj aludni. - mondta kómás hangon, s szemén láttam a megbántottságot. Látszott hogy szenved, s hogy elege van.
- Be kell vinned a kórházba.
- Minek, mi bajod van? - kérdezte hidegen. Ebben a 3 napban a srácok úgy bántak velem mintha az én hibám volna hogy Liam elment. Megutáltak engem, pedig nekem is szörnyen hiányzik. Nem is tudják mekkora üresség van a lelkemben, mint mikor ki harapunk egy hatalmas darabot az almából és ott az az üres lyuk. Ezt az űrt soha semmi nem fogja betölteni.
- Látnom kell Liamet. Segítenem kell rajta.
- Értsd meg hogy meghalt. Nem látjuk őt többet. Vége mindennek.
- Akkor be megyek egyedül. Én meg még azt hittem a barátaim vagytok. - mondtam utálkozva és vissza mentem a szobámba maga után pedig minden ajtót jó erősen becsaptam. Tudom hogy még élsz és nem hiába látlak minden nap minden órájában. Egyik barátod sem akar elkísérni, vajon miért van ez? Miért hiszik azt hogy én tettem? Ugyan úgy szeretlek mint ők, sőt talán még jobban is. Egész úton te mentél előttem s követtelek.
- Miért van az hogy csak én látlak? - kérdeztem s egyre nagyobb tempóval mentél előttem, de én sem lassultam. Nem válaszoltál csak néha néha hátranéztél hogy ott vagyok e még. A kórházba érve meg kérdezték kihez jöttem.
- Liam James Paynet keresem.
- Hölgyem sajnálom, de 3 napja meghalt. - mondta a recepciós egy kis keresgélés utána a gépen.
- Tudom, de nem nézhetném meg még egyszer utoljára?
- Kisasszony nem biztos hogy jó ötlet lenne.
- Kérem. - mondtam s közben végig itt álltál mellettem de senki nem vett észre.
- Menjen le az alsó szintre, onnan balra a második szoba. - mondta és elindultam. Mikor leértem rámutattál a szobára s majd bementem. Bent csak egy ágy volt, s a szoba végében pedig az ágy. Rá mutattál én pedig oda mentem. Lassan levettem fejedről a lepedőt, s könnyeimmel küszködve láttam meg arcodat. Pont olyan volt mint az utolsó éjszakánkon. Semmi sápadtság, olyan voltál mint aki aludt.Leültem az ágy mellett levő székre s kezemet a mellkasodra tettem.
- Liam miért hagytál itt? Azt ígérted örökké velem maradsz és semmi és senki nem állhat közénk. Mi lesz így a srácokkal? Mi lesz velem? Valamit nem mondtam el neked, igaz már késő. De akkor is el kell mondanom. Mi lesz a gyerekünkkel? Egyedül kell felnevelnem?

/Liam Payne/

Mi van velem? Miért nem tudok megmozdulni, vagy a szememet kinyitni, és beszélni? Minden nap emberek jönnek be hozzám s megfürdetnek, megfésülnek, és felöltöztetnek. Vajon ez miért van?Máma ismét egy emberrel bővül a látogatók listája. Bejött sírva s leült mellém. Az illatáról tudtam ki ő. Ő aki mindig mosolyt tud csalni az arcomra, s most sír. Ha ő sír akkor én is. És még csak meg sem tudom kérdeni miért?
- Liam miért hagytál itt? Azt ígérted örökké velem maradsz és semmi és senki nem állhat közénk. Mi lesz így a srácokkal? Mi lesz velem? Valamit nem mondtam el neked, igaz már késő. De akkor is el kell mondanom. Mi lesz a gyerekünkkel? Egyedül kell felnevelnem? - mi az hogy itt hagytalak? És terhes vagy? Jézusom, gyerekem lesz. Még csak egy mosolyt sem tudok az arcomra varázsolni. Tehetetlen vagyok.


/Kimberly Swanson/


Fejem a kezén volt s az én kezem pedig mellkasán pihent. Utálom az életem.
- Liam kérlek. Liam gyere vissza. Nem mehetsz el. Hiszem hogy élsz és együtt leéljük az életünket. Liam. - mondogattam sírva, de semmi. Lassan felemeltem bal kezemet és erősen leejtettem mellkasodra. Ezt megismételtem 3-szor, de mindegyik egyre erősebb volt. Viszont az utolsónál furcsa dolog történt.

23.rész ~ Napok nélküled*

Sziasztok. Meghoztam az új részt. Remélem tetszeni fog. Köszönöm a kommenteket amik egy részére ebben választ fogtok kapni, és köszönöm a megtekintéseket és megjelenítéseket. 

Nem is húzom tovább az időt.

A kövi rész: 3 komi és 140 megjelenítés után jön. :D

Közben léci ezt hallgasd: KATT

Reggel a nap bele sütött a szemembe, de nem tudott érdekelni hisz szerelmem karjaiban ébredhettem. Ránéztem és még csukva volt a szeme. Nem akartam felébreszteni így felöltöztem és lementem enni valamit. A konyhában Niall palacsintát sütött és minden tiszta tészta volt.
- Srácok mi ez a maszat mindenhol? - kérdeztem és éppen akkor léptem bele egy hatalmas palacsinta adagba a földön.
- Reggelit készítünk, kérsz?
- Abból én ugyan nem eszem. - mondtam.
- Hol van a szőke herceged? - kérdezte Lou és betömött egy nagy adagot a szájába.
- Még alszik.
- Nem tudom hogy tudtok ennyit aludni hisz háromnegyed 3 van. - mondta értetlenül Hazza.
- Na jó akkor megyek és felkeltem. - mondtam majd sarkon fordultam és eltűntem a lépcső feljárónál. Mikor beértem a szobába még mindig békésen aludt. Oda dőltem mellé és egy lágy csókot leheltem ajkára. Még csak meg sem mozdult, és ezt elismételtem vagy 3-szor mikor már kezdtem megijedni.
- Liam, ébredj fel. - mondtam neki kicsit halkan, de ezt is elismételtem egy párszor és nem ébredt föl. Ismét nem mozdult meg.
- Liam ébredj már föl. Kérlek ne szívass. - könyörögtem neki és már rángatni kezdtem, de ismét semmi.


/Louis Tomlinson/


A srácokkal ismét ezerrel nyomtuk a hülyeséget mikor egy hatalmas sikítást hallottunk.
- Liam. - ordította Kim és hallatszott hangján hogy sír. Egyből mindenki felszaladt hozzá és ott ült az ágy szélén Liam mellkasára borulva. Fogalmam sem volt mi lehet a baja.
- Hé, Kim nyugodj meg és mondd el szépen mi a baj? - kérdezte Zayn és leguggolt mellé.
- Liam... Nem ébred fel. - hüppögte. Mi rögtön kaptuk magunkat és hívtuk a mentőket. Csapatostul csődültek be a házba és vitték ki egy hordágyon. Az egyik legjobb haveromat most viszik a kórházba és még azt sem tudjuk miért.


/Kimberly Swanson/


Liamet rátették egy ágyra majd betették a mentő autóba.Nem mondtak semmit csak becsukták az ajtót és vitték. Mi is a mentő mögött haladtunk, és Lou vezetett. Ugyan olyan sebességgel száguldoztunk. A kórházban betolták egy kórterembe és onnan a hangokból kiszűrődően nagy baj lehet. Liam itt van, az intenzíven és fogalmam sincs hogy miért. Éjszaka még semmi baja nem volt és reggel fel sem ébredt. Mi van akkor ha most láttam utoljára? Ha többet nem nyitja ki a szemét és soha nem látom a csillogásait? Én így nem akarom leélni az életemet.
- Hogy van? Ugye nincs semmi baja? - bombázták a srácok az orvost aki kilépett a kórteremből. Én szépen lassan felálltam és oda mentem. Azt orvos nem mondott semmit csak sajnálkozóan bólogatott.
- Mondjon már valamit! - parancsoltam rá.
- Sajnálom, de Mr. Payne éjszaka elaludt és többet nem kel föl.- mondta ki én pedig nem akartam elhinni hogy Liam meghalt.Életem szerelme nem halhat meg. NEM NEM NEM ÉS NEM. Liam nem hagyhatsz itt hallod. A földre rogytam és síró görcsöt kaptam.
- Kim, nyugodj meg. - mondta Harry sírva és szinte minden srác sírt. A One Directionnnak és egyben az életemnek is vége. Látszott mind az ötük-ön, vagyis négyükön a sajnálat, idegesség és csalódottság egyszerre. Lou lassan felállított és az ölébe vett. Berakott a kocsiba nagy nehezen hisz én nem akartam elmenni. Ott akartam maradni ahol a szerelmem végleg meghalt. Ott ahol utoljára láthatom.

............

1. nap nélküled

A vágások az alkaromon, a képek a falon, a sok ruha és az illatod még mindig emlékezted Rád. Szörnyen hiányzol és remélem még egyszer találkozhatunk. És akkor ígérem többet soha nem hagylak el, csak te is maradj velem. Akkor örökre együtt leszünk, semmi és senki nem állhat közénk. Csak mi ketten a menyben. De nekem sajnos még maradnom kell nélküled. Mi lesz így a srácokkal, a tömérdek rajongóddal? És mi lesz velem? Bár azt mondhatnám hogy csak egy koncertre mentél s majd este bebújsz mellém az ágyba, de nem mondhatom ezt mert elmentél és itt hagytál ebben a szörnyű világban. Többet nem jössz haza hozzám és nem fogsz engem átölelni, nem nézhetem majd mogyoróbarna szemeidet ahogy engem kémlelnek. Ahogy tovább gyötörtem magamat, még egyet vágtam alkaromba a borotva pengével. S ez valahogy milliószorta jobban fájt mint a többi, sőt még mélyebb is volt. Már hihetetlenül rosszul voltam így a pengét vissza tettem a polcra s kezemre egy fehér törölközőt tettem. Lassan felálltam és elindultam kifelé a fürdőből. Ahogy az ajtóhoz értem megpillantottalak téged.
- Liam, szerelmem hol voltál eddig? Akkor nem haltál meg? - kérdeztem boldogan és elkezdtem feléd szaladni majd mikor át tudtalak volna ölelni eltűntél. A hátam mögül szólaltál meg.
- Kim mit tettél magaddal? És nem örökre jöttem vissza.
- Ezt meg hogy érted. És hogy csináltad ezt?
- Az most nagyon mind egy. Egy dolgot jegyezz meg. Veled leszek, de ments meg. Kim segíts, ments meg. - mondtad és eltűntél. Oda szaladtam ahol álltál, de nem találtalak. Minden helységben megnéztelek, de sehol nem találtalak. Az utolsó hely a konyha volt ahol a srácok ültek.
- Liam, gyere vissza hol vagy?- ordítoztam, s a sírást próbáltam vissza tartani, de nem ment.
- Kim, nyugodj meg kérlek. Sajnálom, de Liam nincs velünk többé. - állt föl Lou az asztaltól s könnyeivel küszködve oda jött hozzám majd átölelt.
- Én tudom hogy nem ment el. Segítenem kell neki. Nem hallt meg. Az előbb beszéltem vele.
- Az lehetetlen hisz meghalt. - mondta még egyszer Zayn. Fel akartak vinni a szobádba de ahogy megfogták a karomat felszisszentem.
- Kimberly, ez mi? - mutatott Harry arra a kezemre amelyiket vagdostam.
- Semmi. - mondtam és próbáltam eltakarni. Addig nem hagytak békén míg el nem mondtam nekik. Majd föl zavartak a szobádba. Lefeküdtem az ágyra és Rád gondolva a TE pulcsidat szagolva, a sírástól mély álomba merültem.

2. nap nélküled


Reggel fájó végtagokkal keltem s ismét Rád gondoltam. Nem tudom el hinni hogy elmentél. Felkeltem az ágyból és megint megpillantottalak.
- Kim, segíts. - mondtad, majd megint eltűntél.
- Liam, mit segítsek? Mondd meg hogy hogyan. - kiabáltam a levegőbe, de választ nem kaptam. Ismét a síró görcs kerülgetett. Miért kellett itt hagynod? Vajon begyógyul ez a fájdalom valaha?

22.rész ~ A szerelem mindent legyőz

Sziasztok:)

Most boldog vagyok és ez is MIATTATOK van ugyan is lassan elérjük a 7000-dik oldalmegjelenítést amit nagyon nagyon nagyon köszönök nektek.Bocs hogy eddig nem hoztam, de nagyon sok dolgom volt. Na, de nem mondok többet csak annyit hogy a kövi részben jön egy Váratlan fordulat.

2-3 komi és 120 megjelenítés után hozom a kövit :D

A reptérről egy apró dedikálásra kellett menni majd onnan haza indultunk. A kocsiban Liam mellett ültem fejem a vállán pihent, s az ő keze pedig combomon. Végre mellettem van és be tudjuk pótolni az egymás nélkül töltött időt. Szörnyen hiányzott az illata, az érintései, a keze ahogy az enyémhez simul. Mikor haza értünk mindenki hulla fáradtan ment a szobájába.
- És milyen volt bejárni a világot? - kérdeztem Liamtől aki az ágyon ült és engem nézett ahogy tiszta ruháit össze tűröm, míg a szennyest a szennyes kosárba dobálom.
- Egész jó. Szar volt hogy te nem lehetsz ott, és iszonyúan hiányoztál, de nem volt olyan rossz. Párizsban állandóan szerelmespárokat láttam enyelegni. Bleee. Mondjuk nem csoda hogy a "szerelem városa,,. Volt fotózás a koalákkal. Az is tetszett, de mikor lepisilt az már nem volt annyira jó. - erre a mondatra hangos nevetésbe kezdtem hisz mindig szegény Liamet jelölik meg az állatok. Egyszer elmentünk sétálni és egy kiskutyát simogatott meg akinek a reakciója az volt erre hogy lepisilte a lábát.
- Igen, nevetsz? - kérdezte gúnyosan, én pedig csak bólogatni tudtam. Meg fogta a derekamat és az ágyra rántott maga mellé. Csikálni kezdett és nem állt le vele.
- Liam... Léci, ne. - a nevetéstől alig bírtam megszólalni, de ezt nagy nehezen ki tudtam nyögni. Hosszas csikálás után abba hagyta és elengedett.
- Öri hari. - vágtam be a mű durcit és hátat fordítottam neki. Ő közelebb jött és a nyakamhoz hajolt. Éreztem  nyakamon a ki fújt levegőt. Elkezdett apró puszikat lehelni a nyakamra és a végén az arcomon kötött ki. Eddig nagyon jól bírtam a kínzást, de mikor vissza tért nyakamhoz megadtam magamat.
- Oké nem haragszom csak hagyd abba. - mondtam és felé fordultam.
- Miért talán nem bírod? - dobott egy kacér mosolyt és bal szemöldökét felhúzta a magasba.
- Nem. Elmegyünk sétálni? - váltottam gyors témát ő pedig bólintott. Bementem a fürdőbe és a sminkes dobozomat vettem le a polcról. Egyszer csak Liam jelent meg az ajtóban.
- Azt most azonnal tedd el!- parancsolt rám mély hangján.
- Miért?
- Mert sokkal szebb vagy ezek nélkül az vackok nélkül. - kezdett mutogatni a dobozom felé. Letettem a dobozt és elindultunk. Olyan jó volt végre kettesben lenni és végre egyedül csak mi ketten lehettünk. Kézen fogva sétáltunk és olyanok voltunk mint egy átlagos szerelmes pár akiknek nem kell a sajtó és a rajongók miatt idegeskedniük. Végre mind a ketten magunkat adtuk amit imádok. Csak szeltünk London utcáit és azon gondolkoztam haza kéne mennem. Már anya biztosan hiányol, habár lehet megint üzleti úton van. Ezzel a problémámmal nem nagyon foglalkoztam, hisz életem szerelmével lehettem. Már nagyon messze járhattunk a házunktól hisz megpillantottam a London Eye-t (Katt a képért). Megálltunk és csodálni kezdtük. Sosem hittem volna hogy egyszer Londonban lyukadok ki ráadásul Liam Paynnel kézen fogva.
- Szeretlek Kimi. - mondta Liam és szembe fordult velem. Megfogta mind két kezemet s feje egyre gyorsabban közeledett az enyémhez. Becsuktam a szememet és csak a pillanatnak éltem. Végre meleg ajkait, puha ajkait az enyémen érezhettem. Boldogan mosolyodtam el és túrtam bele a hajába. Annyira tökéletes pillanat volt, de persze mindig az ilyeneket rontják el. Jöttek a rajongók. Mi elkezdtünk futni és egy zene bolt rajtárában kötöttünk ki.
- Szép. Minden tökéletes pillanatot elrontanak. - mondta Liam mérgesen és az ajtó mögül sasolt ki hátha már elmentek. A millió lány becsődült az ajtón és az eladók alig tudták őket kizavarni.
- Jöhettek. - szólt be az egyik lány.
- Köszi, hálásak vagyunk. - tette még hozzá Liam és cserébe dedikált nekik egy képet. Elindultunk haza felé ami félútig egész csöndesen telt.
- Meg sem kérdeztem hogy vagy?
- Kösz jól. - adtam a választ.
- Min gondolkozol?
- Semmin.
- Olyan nincs.
- Hát most van. - mosolyogtam rá egyet. A haza út még sem a srácok házához vezetett hanem hozzám. Mikor benyitottam a házba korom sötét volt és a hűtőn egy cetli állt.
" Kincsem.
 Ismét egy hosszabb üzleti út vár rám. 4 hónapig távol leszek. Vigyázz magadra, SEMMI hülyeség és maradjon épen a ház. Puszi anya.,,
- Anya megint üzleti útra ment. - mondtam Liamnek aki épp azon volt hogy a redőnyöket húzza föl.
- Mennyi időre?
- 4 hónap.
- Az hosszú idő. - mondta és ismét egy kacér mosolyt eresztett felém. Tudtam mit jelent ez, de inkább figyelembe sem vettem. Megforgattam a szememet és csináltam valami vacsorát. Benyomtuk a tv-t és nézni kezdtük. Nem találtunk semmit így csak kapcsolgattuk.
- "Liam Pay..,
- Kapcsold vissza. - ordítottam Liamnek aki gyorsan vissza is nyomta.
- " Ma rajtakapták a rajongók ahogy barátnőjével Kimberly Swansonnal csókolózik. Azonban ez igazi csók volt nem amolyan szájra puszi. Vajon kezdenek komolyra fordulni az 1D szívtiprója és a táncos lány között? De egyesek Twitteren azt rebesgetik hogy a lány csak Liam szívébe akar férkőzni hisz ez az egész kapcsolat olyan mint a Dani-s időszakban. Mások pedig nagyon is örülnek annak hogy Liam boldog.,, - mondta a nő és raktak be rólunk néhány képet. Hihetetlenül kezd elegem lenni az utálkozókból. Nem tudnak semmit.
- Nyugi szerelmem. Én csak is téged szeretlek és senki mást. - hangsúlyozta ki a Téged és a Senki mást szót.  Most már én kapcsolgattam tovább a tv-t s találtam is valami Disney mesét. Liam egyből azt akarta nézni így ez is jobb mint a semmi. Ásított egy nagyot és közben nyújtózkodni kezdett majd kezét a tőle messzebbre levő vállamra rakta.
- Ez most mi volt? Hisz te akár mikor megölelhetsz. - mondtam neki és közben értetlenül néztem rá.
- Tudom, de mindig is ki akartam próbálni. - mondta és nagyon boldog volt. Én csak bólintottam egyet majd a mesét kémleltem tovább. Liam egyre közelebb került hozzám, de nem vettem figyelembe. Mikor már szinte az ölemben volt rám néztem és egy hatalmas mosolyt villantott. Azoktól a gyönyörű barna szemeitől mindig elájulok. Nem tudtam se pislogni, se lélegezni semmit. Teljesen lefagytam. Éreztem ahogy fejünk közt már egy gombos tű sem fért volna el, s lehelete megcsapta az arcomat. Ajkait enyémre tapasztotta és én engedem neki. Tehetetlen voltam hisz még mindig szemei csillogásának hatása alatt voltam. Kicsit elhúzódtam tőle, de csak annyira hogy arcát tenyereim közé tudjam fogni.
- Szeretlek. - leheltem a szájára.
- Én is téged. - mondta és megint megcsókolt. Sokkal szenvedélyesebb volt és határozottabb is. Eldöntött a kanapén és teljes testsúlyával rám nehezedett, de még is gyöngéd volt.Csókjaink egyre vadabbak lettek és egyre többször bele mosolyodtunk. A pólómtól megszabadított majd én is őt. Annyira jó volt újra érezni izmos, megfeszült testét. Szörnyen hiányzott már az érintése, az hogy azt mondja nekem Szeretlek. Újra az enyém volt és tudtam hogy most nem megy el. Itt marad velem örökre és nem engedem el.


Lenne még egy kérdésem... Szerintetek mi lesz innen a váratlan fordulat?

21.rész~Régen várt pillanat*

Sziasztok itt a friss rész. Köszönöm a kommenteket. És szavazzatok is. Aki arra ment hogy "töröljem,, annak üzenem hogy vannak akiknek tetszik és ha nem olvasná senki akkor is írnám. Sajnálom ha nem tetszik neked.

Mondjuk legyen 2-3 komi és 100 megjelenítés :DD

- Sziasztok Kimberly vagyok. - mutatkoztam be. - Kezdhetjük? - kérdeztem. Elkezdtem mutatni a tánclépéseket, mikor hirtelen egy ismerős lábat, karokat, testet és arcot pillantottam meg magam mellett.
- Kim, te mit keresel itt? - kérdezte Dani meglepett arccal.
- Én vagyok a koreográfus. És te?
- Én egy táncos.
- Miért késtél? - szemétkedtem vele amiért 1 éve ő is.
- Semmi közöd hozzá. Amúgy meg a srácoknál voltam, épp Liammel aki mellesleg még mindig nagyon jó. - mondta és közben egy féloldalas mosolyt virított.
- Kár hogy a srácok turnén vannak, de mind egy. Ez égés volt bogaram. - álltunk szemtől szemben egymással és mint akik villámot szórnak egymásra úgy nézünk.
- Na állj a helyedre, és kezdjük el. - mondtam mire ezt tette. Egész próba közben nekem jött, fellökött és állandóan nézett. Ismét egymás elé kerültünk, de nem tettünk semmit csak néztünk. Ekkor egy vaku villanásra lettünk figyelmesek ami több 100 fotóstól jött. Én gyorsan beszaladtam az öltözőbe és mivel már a próba vége volt felöltöztem és haza indultam. Mikor haza értem elmentem tusolni majd a tv elé ültem ismét. Bekapcsoltam, de semmi érdekeset nem találtam. Megálltam egy zene csatornán és egy csaj kezdett híreket mondani.
- Az ex Danielle Peazer és az új barátnő Kimberly Swanson egy táncon dolgoznak. Vajon ebből mi fog kisülni. Szemtanúk szerint a két lány veszekedett, de nem Liamet hanem a táncon. A tini sztár éppen Ausztriában van a banda tagokkal és mit sem sejtve énekel miközben itthon a két lány szétszedi egymást. Talán szóba kerül Liam is, és netán rajta is össze kapnak? - mondta és közben képeket mutattak rólunk ahogy egymás előtt állunk. Könyörgöm ebből hírt csinálni. Szánalmas. Pár perccel később jött egy SMS-em. Boldogan néztem meg és Liam neve állt a képernyőn.

 "Szia kicsim. Leszállt a gépem és jól vagyok
  Te tényleg Daniellel dolgozol egy táncon?
                                           Liam :*,,

"Szia drágám. Örülök neki.
És igen tényleg Danivel kell táncolnom, de megoldom.,,
                                                         Kim <3,,


" Ne vegyél be semmit amit mondd, én csak TÉGED szeretlek. Senki mást.
                                                                                           Liam,,

"Én is szeretlek.
                Kim ,,

S ezzel abba is hagytuk. Igaza van semmit sem szabad komolyan venni amit Dani mondd hisz eddig minden szava hazugság volt. Lefeküdtem aludni mert eléggé fáradt lettem.

...............

Ma van a bemutató napja. Iszonyatosan félek hogy Dani nekem jön, elcsesz valamit és én iszom meg a levét.
Elindultam a próba terembe ahol a többiek már gyakoroltak is.
- Akkor kezdjük. Srácok ki izgul? - kérdeztem barátságosan. Vagy 6-an feltették a kezüket. - Én is. De nyugi ügyesek lesztek mint a próbákon és még egyszer meg tudjuk csinálni. - mondtam majd bele kezdtünk. A bemutató egész jól sikerült, kivéve azt az egy aprócska problémát hogy Dani elszúrta. Elfelejtett mindent.
- Ügyesek voltatok. - pacsiztam le mindegyikkel.
- Jó napot. Maga Mrs. Swanson? - kérdezte egy ismeretlen férfi.
- Igen, miben segíthetek? - kérdeztem.
- Csomagot hoztam önnek. - mondta és átadott egy gyönyörű kis dobozkát amin egy cetli volt.
" Sajnálom hogy nem lehettem ott a bemutatón, de sajnos Amerikában vagyunk. Tudom hogy ügyes voltál és ez az ajándékom számodra. ,, - kinyitottam a dobozt és egy gyönyörű nyaklánc díszelgett benne.

Innen ezt az zenét hallgassátok léci :Katt

Most kezdett el isten igazából hiányozni. Haza indultam Egyedül. Ha Liam itthon van mindig elkísér, de most nincs mellettem. Amerikában van ahogy írta. Több 1000 km-re tőlem. Óceánnyi a távolság köztünk és napi mint nap ebbe jobban bele törődök, de nehezen. Azt akarom hogy itt legyél velem, de nem lehetsz. S hiába is hallom a telefonban a hangod, nem ugyan az mint mikor élőben beszélsz nekem mély, rekedtes hangodon. Lehajtott fejjel baktattam haza fele, miközben éreztem ahogy valaki követ. Akárhányszor hátra fordultam senki nem volt ott. De aztán megpillantottam egy nagy darab, teste és magas embert. Kicsit gyorsabbra vettem a tempót, de ő is. Mikor már végre haza értem lepakoltam és beszaladtam Emő szobájába.
- Emőőő!! - ordítottam neki.
- Azért hallak ám. Mi bajod van?
- Nézd az az ember. - mutattam a házunk előtt álló emberre. - Egész idáig követett. Mi van ha bántani akar? - kérdeztem ijedten.
- Miért nem hívod fel Liamet. Lehet hogy őt keresi. - elővettem a mobilomat és tárcsázni kezdtem Liam számát.
- Szia kicsim. - szólt bele boldogan.
- Szia. Baj van! - mondtam.
- Mi történt? - váltott komolyra a hangja.
- Egy nagy darab, magas, izmos ember van a ház előtt és idáig követett a bemutatóról. Mit csináljak ? Hívjam a rendőrséget? - kérdeztem ijedten és fel-alá járkáltam.
- Ó, drágám az csak egy testőr akit felfogadtam hogy vigyázzon rád. Nem szeretem ha egyedül vagy és legalább megvéd.
- Jaj de aranyos vagy. Imádlak. Csak ennyit akartam. Szia.
- Én is szeretlek szia. - kinyomtam a telefont és megkönnyebbülten ültem le Emő ágyára.
- Na?
- Csak egy testőr.

................


- Emő készen vagy már? - ordítottam fel az emeletre barátnőmnek aki teljesen olyan mint Zayn. Amíg a szál haja is kilóg a sorból a többi mellől nem indul el sehova. Tökéletesen illenek egymáshoz. Végre leugrándozott az emeletről és elindulhattunk a reptérre.
- Mike kérlek elvinnél minket a fiúk elé. - mondtam a testőrnek aki ebben a 4 hónapban boldogan ugrándozott és játszadozott velünk. Elindultunk, de az út iszonyatosan lassan telt. 10 perc után megérkeztünk a reptérre ahol a magángépük már állt. El sem tudom hinni hogy végre láthatom. 4 hónap után már élőben és nem pedig videókon. A rajongók két oldalon álltak és közében volt egy hosszú folyosó szerű út ki barikádozva. A srácok egyesével jöttek le a gépről. Niall, Harry, Lou, Zayn és végül Liam. Annyira jó volt látni. Ahogy arcán megcsillant a napfény és az a mosoly amit felém dobott. Lassan, de biztosan elindultam a rajongók között kiépített úton hogy minél előbb a karjaiban érezhessem magamat, hogy végre biztonságban legyek. Liam is elindult és egyre jobban gyorsítottunk a tempón. A végére már szinte szaladtunk majd kitárta karjait én pedig bele zuhantam.(Kattints a képért) Annyira jó volt érezni izmos karjait a hátamon, puszijait a hajamban és a szívverését.
- Hiányoztál már. - nézett mélyen a szemembe.
- Te is nekem. - mondtam ki és megcsókolt. A rajongók felsikítottak és a fényképek csak úgy kattogtak. Mind ketten bele mosolyodtunk csókunkba, de folytattuk. Viszont a tüdőnkben a levegő nem tartott örökké így levegő hiányában elváltunk. Én csak kémleltem szép szemét és haját simogattam.
- Szeretlek Liam Payne. És nem az énekest, hanem magadat. Én megismertelek belülről és csodás lelked van, a szíved hatalmas és mindenkinek a sorsa oda bent van. Engem az sem zavarna ha nem lennél sztár. Akkor is ugyan így szeretnélek.
- Én is szeretlek Kim. Nekem mind egy mi vagy, vagy hogy hogyan nézel ki. Nekem nem kell az hogy legyen rajtad 5 kg smink csak is önmagadat ad ha velem vagy. - mondta. Nekem már egy ideje potyogtak a könnyeim hisz ez egy tökéletes pillanat volt.

20. rész~ Újra egyedül

Sziasztok!

Hát hoztam egy új részt habár az előző részhez 1 komit kaptam csak. Ha valamit nem szerettek a blogban nyugodtan megmondhatjátok, nem fogok megsértődni, sőt örülni fogok hogy elmondtad és ha tudok változtatok is rajta.

Egyre közeledtem a hang felé és elképzelésem sem volt hogy ki lehet az, csak éreztem hogy mennem kell és segítenem kell neki. Már majdnem ott voltam mikor megláttam Kimet. Egy csávó ment előtte és húzta maga után.
- Chester kérlek engedj el. - kiabálta neki, de nem engedte el.
- Engedd el! - szóltam és erre meg is álltak. A csávó rám nézett majd közelebb jött.
- Ki vagy te? Jaj tudom. Az a kis ficsúr a tv-ből. Igen meg van, te mindig ott kornyikálsz a többi hülye gyerekkel az oldaladon. Meg kell hagyni nagyon szarok vagytok.  - mondta nekem. Egészen hidegen hagyott  csak az tudott érdekelni hogy Kim-nek ne essen semmi baja.
- Ahogy elnézlek nem is tudom hogy láthattál minket a tv-ben mikor túl csóró vagy ahhoz hogy legyen egy saját tévéd. - vágtam vissza mire lángba borult az arca. Az első ütést én kaptam mire megfejeltem a padot és a földön kötöttem ki. Kim szaladt volna oda hozzám, de ez a görény megfogta és magához rántotta.
- Te már az enyém vagy.- mondta neki. Ahogy ezt meghallottam hihetetlenül ideges lettem. Elkezdtem ütni és a földön kötött ki. Már rajta ültem és úgy ütöttem mikor Kim fogta le a kezemet.
- Liam hagyd. Nem ér ennyit. - mondta és leszálltam róla. Elindultunk haza azt a gyökeret pedig ott hagytuk. Kim-et nagy nehezen sikerült átölelnem és úgy sétálgattunk.
- Mérges vagy? - kérdezte félénken.
- Rád nem. - mondta és elengedtem. Kezemet testem mellé helyeztem és úgy mentünk tovább.
- Sajnálok mindent.
- Nem neked kell sajnálkoznod. Te már nem szeretsz engem amit megértek. Sajnálom hogy annyira nyomulok, de én nem tudlak elfelejteni hisz különleges vagy. - mondtam szomorúan és látszódott rajta hogy meg van hatódva.
- Én sem tudlak elfelejteni. Szerettelek mindig is és szeretni is foglak. - mondta, mire én kevés önbizalommal, de megfogtam a kezét. Tenyere tökéleten illeszkedett most is az enyémbe mint mindig. Egyik kezemben a bőröndöt húztam másikkal pedig Kim kezét fogtam.
- Én is szeretlek. - mondtam ki. Megálltam és felém fordult. Féltem az elutasítástól, de megcsókoltam. Éreztem ahogy bele mosolyodik a csókba, de vissza csókolt. Olyan jó volt újra érezni puha ajkait és kezét a hajamban. Elváltunk egymástól majd elindultunk. Ma este Kim-nél aludtam.
- Hello srácok. Hát sajnálom hogy még nem utaztam vissza, de volt egy halaszthatatlan ügyem amit az életemnél is jobban szeretek. - mondtam és közben Kim lépett be. A kamerához hívtam ahol rajongók ezrei láthatják hogy újra együtt vagyunk. - Ez a fontos dolog Kim volt. Higgyétek el hogy nagyon fontos dolog miatt kellett haza utaznom és a bandát sem fogom elhanyagolni. Mi most viszont megyünk. Hello srácok, és jó éjt. - köszöntem el majd lecsuktam a laptopom tetejét és Kim felé fordultam. Épp rámásztam volna mikor Emő nyitott be.
- LLIIAAMM!! - kiabálta és a nyakamba ugrott.
- Hello hugi. - üdvözöltem.
- Te hogy hogy még itt vagy?
- Hát nem volt erőm felszállni a gépre. - mondtam majd magunkra hagyott. Kim hozzám bújva aludt el. Néztem ahogy a levegőt ki fújja és be szívja. Olyan régen aludtunk már így hihetetlenül hiányzott. Csak néztem és néztem.
- Jó reggelt. - szólalt meg és rám nézett.
- Még este van.
- Nem már 9 óra. - mutatott a falon lógó órára.Ennyire elgondolkoztam volna? - Mit csinálunk ma? - kérdezte.
- Nekem vissza kell mennem sajna. Este míg fürödtél hívott Paul hogy ma már muszáj mennem. Sajnálom kincsem. - mondtam és adtam egy puszit a homlokára. Arca eltorzult és látszott rajta hogy szomorú. Akkor tetűnek éreztem magamat, nem lenne szívem itt hagyni, de ez a munkám és így muszáj.

/Délután/

Kim kijött velem a reptérre és ott búcsúzkodni kezdtünk.
- Muszáj már vissza menned?
- Sajnálom. Legszívesebben én is maradnák,de nem lehet. Ígérem minden nap beszélünk. - mondtam.
- Megkérjük kedves utasainkat hogy kezdjék meg a beszállást a 256-os Ausztriába tartó járatba. - mondta az ismerős női hang akit tegnap délután is hallgattam.
- Mennem kell. Hiányozni fog. Szeretlek. - mondtam és megöleltem.
- Te is nekem. Én is szeretlek. - hosszasan megcsókoltuk egymást majd elindultam. Azt ajtónál még egyszer vissza néztem és integettem neki ő pedig vissza. Szörnyű volt látni hogy miattam sír. Elindultam és mögöttem becsukták az ajtót, a hosszú folyosóra érve legszívesebben vissza szaladtam volna még egy ölelésért, de nem lehet. Ki kell bírnom 4 hónapot a szerelmem nélkül. Felültem a repülőgépre kényelmesen elhelyezkedtem és zenét kezdtem hallgatni.

/Kimberly Swanson/


Ahogy bement az ajtón még integetett egyet majd becsukták azt a vastag ajtót amin már csak 4 hónap múlva jön ki. Legszívesebben oda szaladtam volna és kitörtem volna csak hogy még egy ölelést had kapjak Tőle. Tőle aki az életemet jelenti és még ezt a pár hónapot is szörnyű nélküle élni. Ahogy az ablakból nézetem a gép felszállását görcsbe rándult a gyomrom. Csak hívjon fel, vagy küldjön egy SMS-t hogy leszállt a gépről és jól van. Talán ettől félek a legjobban hogy lezuhan. Miután a felhők között eltűnt a gép elindultam haza. Otthon csak a tv előtt gubbasztottam és chipset zabáltam. *Telefon csörgés*
- Hallo. -szóltam bele.
- Jó napot Mrs. Swanson. Be kéne jönnie egy dalhoz koreográfiát készíteni ugyan is 1 hét van a bemutatóig és eddig úgy volt hogy nem muszáj bejönnie mert kitalálnak valamit.
- Indulok. Hova kell menni. - kérdeztem majd lediktálta a címet és oda mentem. Bementem egy öltözőbe átöltöztem, majd a táncterembe.
- Sziasztok Kimberly vagyok. - mutatkoztam be. - Kezdhetjük? - kérdeztem. Elkezdtem mutatni a tánclépéseket, mikor hirtelen egy ismerős lábat, karokat, testet és arcot pillantottam meg magam mellett.

19.rés~ Régi ismerős

Sziasztok.

Ebben a részben kicsit több szemszög van. Remélem tetszeni fog. Legyen 2-3 komi és mondjuk 100 megjelenítés :D

Az ágyamban ébredtem fájó végtagokkal, de a legjobban a kezem vagyis a csuklóm fájt. Megfordultam az ágyban és Liamet találtam magam mellet aki aludt, keze hasamon pihent és békésen szuszogott. Felültem az ágyon s a csuklómat kezdtem szemügyre venni. A földön minden tiszta vér volt. Nem is tudom miért tettem, miért vágtam el a csuklómat?! Akkor ez tűnt a legjobb megoldásnak. A földről az üvegszilánkok eltűntek.
- Hogy érzed magadat? - kérdezte Liam.
- Jól. - adtam egy egyszerű választ majd ki akartam mászni az ágyból, de nem hagyta és vissza rántott.
- Miért vagy ilyen?
- Milyen? Olyan vagyok mint eddig. - mondtam kissé bunkón.
- Nem, nem vagy olyan. Annyira megváltoztál. Nem zárkózhatsz be. - mondta.
- Azt teszek amit akarok. De neked nem Ausztriában lenne a helyed a srácok mellett?
- Most melletted a helyem.
- Nem. Már semmi közünk egymáshoz. Nem vagyok a barátnőd csak egy egyszerű haver, vagy inkább tekints rajongónak és úgy könnyebb elfelejtened. - mondtam szomorúan és kijöttem a szobából. Útközben felkaptam a kabátomat és elindultam sétálni. Nem tudtam merre megyek csak mentem.

/Liam Payne/


Ahogy Nessz kiment az ajtón, szinte az életemből lépett ki. Ő el akar felejteni, de én őt nem. Felkeltem és elindultam haza a házunkba. Ott nagy csönd volt. A bőröndömet megfogtam és elindultam a reptérre. A reptéren mindig a hátam mögé sasoltam hátha Kim-et megpillantom meg.
- Kérjük meg utasainkat kezdjék meg a beszállást az Ausztriába induló gépre. - mondta egy női hang, még egyszer vissza néztem, de mögöttem csak egy üres házaspár állt. Vissza fordultam előre ahol a stewardess állt.
- Jó napot uram. Kérem szépen a jegyét. - mondta mosolyogva én pedig oda adtam neki. - Köszönöm. Jó repülést. - a hosszú folyosóról még egyszer vissza néztem, de nem láttam. Szóval tényleg ki akar törölni az életéből, nem szeret már. Nekem is ezt kéne tennem elfelejteni mint Daniellet, de nem megy. Ő más, Ő tökéletes, és benne van valami ami miatt nem mehetek el. Nem hagyhatom itt. Egy lépést előre mentem, de kettőt pedig hátra.
- Uram a gép mindjárt fölszáll. Megy vagy marad? - kérdezte a nő.

/Kimberly Swanson/


Már hazafelé sétáltam mikor Emő hívott.
- Szia te lány. - köszönt bele.
- Szia.
- Nem tudod véletlenül Liam hova ment ilyen sietősen?
- De tudom. Vissza a srácokhoz. - vágtam hozzá és kinyomtam a telefont. Kezd elegem lenni mindenből és mindenkiből. Ahogy sétáltam a sötét utcán beleütköztem egy elég büdös és szakadtas ruhájú emberrel.
- Elnézést.
- Semmi baj. Várj, te Kimberly vagy igaz? Kimberly Swanson?
- Igen, de ismerlek.
- Én vagyok az Chester Salenson. Nem emlékszel. Gimi 2 osztály. - mondta.
- De igen. Hogy vagy? És hogy hogy ilyen későn ide kint? - kérdeztem és vele már valahogy kedvesebb voltam.
- Hát egész jól. És csak sétálgattam. Te?
- Valahogy így vagyok én is. - mondtam.
- Képzeld a minap találkoztam apuddal. Hogy van? - kérdezte mosolyogva mire elkezdtünk sétálni.
- Hát, szóval az az igazság, hogy autóbalesetet szenvedett és tegnapelőtt meghalt. - mondtam szomorúan.
- Sajnálom. Bocs nem tudtam.
- Nem tudhattad. - mondtam. Egy 10 perc múlva Chester elővett a zsebéből valamit és a szájába rakta.
- Te cigizel? - kérdeztem csodálkozva hisz mindig azt vallotta hogy ő soha sem fog cigizni.
- Ez nem cigi. - mondta és egy kacér mosolyt dobott felém. Tudtam hogy ami a kezében van nem más mint fű. - Nem kérsz?
- Kösz nem. - tiltakoztam.
- Á szóval te még mindig az az igazi jó kislány vagy mi Kimi? - jött közelebb hozzám. - Mit szólnál hozzá ha ezt most megcáfolnánk. - most nem ő jött közelebb hanem inkább megfogta a derekamat és magához húzott.
- Ne Chester engedj el. - parancsoltam neki, de mintha a falnak beszéltem volna.
- Nem, nem, nem, nem. 3 éve visszautasítottál. Most nem fogsz. - mondta és elkezdett rángatni.
- Segítség, segítség. - ordítottam, de nem jött senki a segítségemre.

/Liam Payne/

Az üres utcákat jártam magam után húzva a bőröndömet. Csak sétáltam és nem is tudtam hol vagyok, de most nem is ez volt a lényeg. Ki akarta szellőztetni a fejemet és nem gondolni semmire, persze z nem ment. A gondolataim elterelték a figyelmet arról hogy merre is kell mennem. Vajon Kim szeret még? Mit érezhet irántam? Netán talált valaki mást? Töprengtem magamban és még millió kérdést is tettem föl mikor sikítozást hallottam. Elindultam a hang felé és segítség kiáltások is elhangzottak a levegőbe.

18.rész~ A levelek

Sziasztok!

Na, ez egy hosszabb rész lett. Remélem tetszeni fog. Most nem mondok limitet. Komizzatok sokan és előbb lesz rész. :* Jó olvasást. :)

Egyszer csak valakinek kezét éreztem a vállamon. Felnéztem és ott állt velem szembe teljes életnagyságban. Felpattantam és a nyakába ugrottam. Sírtam. Végre velem van és nem megy el többet.
- Hogy hogy itt vagy? - kérdeztem szipogva.
- Szükséged van rám. - adott egy egyszerű választ. - Addig a srácok helyettesítenek engem. - mondta. Kicsit elhúzódtam tőle és megcsókoltam. Tudom nem egy kórházba való ez, de nem bírtam ki. Újra feltört belőlem a régi érzés hogy többet akarok és ennyi nem elég nekem.  A pillangók és a gombóc a torkomban jelentkezett. Elöntött egy csodálatos érzés, és végre velem van.
- Hol vannak most a srácok?
- Ausztriában, de ez most nem fontos. Hogy van apud? - kérdezte és leültünk egy-egy székre.
- Rosszul. Liam félek hogy meg fog halni. - mondtam és az ölébe borultam.
- Nem fog meghalni. - mondta és a hátamra tette a kezét. Órák múlva kijött egy orvos és apát egy ágyon tolták el.
- Mi történt? - kérdeztem, de senki nem válaszolt semmi. Anya sem válaszolt csak sajnálkozva rám nézett. Elindultam arra ahová betolták apát, de a nővérek elém álltak.
- Sajnálom, de ide neked nem szabad bejönnöd, menj ki kérlek. - mondta az egyik nővér.
- Nem megyek innen sehova. Apa mellett akarok lenni. - ekkor elindultam előre, de két kéz megfogta a derekamat és kivitt onnan.
- Liam engedd el.
- Nem. Itt kell maradnod.
- Nekem apa mellett a helyem.
- Ha bent vagy az orvosok nem tudnak segíteni rajta. - mondta.
- De nekem mellette a helyem. Be kell mennem hozzá. - próbáltam kiszabadulni Liam karjai közül, de nem ment. Ő az erősebb mint mindig.
- Értsd meg hogy nem mehetsz. - szólt rám erélyesebben. Rádőltem mellkasára és valahogy sikerült elaludnom.
- Kim, kelj fel. - hallottam Liam hangját. Ránéztem és egy könnycsepp gördült ki a szeméből. Értetlenül néztem anyára is aki mellettünk ült.
- Ugye nem? - kérdeztem és hangom elcsuklott.
- Sajnálom kincsem. - mondta anya és eltört a mécses mind kettőnknél. Én torkom szakadtából üvöltöttem és közben sírtam. Liam csak ott ült és nézett. El sem hiszem hogy apa nincs többé. Nem lehetek vele többet.

/Liam Payne/



Mikor felhívott reggel Kim szörnyen éreztem magam hogy nem vagyok mellette. Muszáj volt eljönnöm, a rajongók csak megértik. Ahogy ott sírt az anyja vállán és mondogatta "Apa, nem nem nem. Ez nem lehet igaz. ,, Az én szememből is potyogott pár könny. Mielőtt meghalt volna behívott magához és ezt mondta :
"Liam vigyázz Kim-re. Nem sok időm van hátra. Nem tudok rá már többet vigyázni így neked kell. Ígérd meg nekem hogy soha nem fogod engedni hogy bántsák, és te sem fogod. Én fentről foglak figyelni. Mondd meg neki hogy szeretem és hogy mindig vele leszek.,, Megígértem neki és vigyáznom kell rá. De nem maradhatok itt vele, vissza kell menjek a srácokhoz hisz ez a munkám. Alig 1 órája ment el Robert és már csalódást fogok neki okozni. Kibattyogtam a váróba és leültem Kim mellé. Mikor felébredt szembesült a ténnyel hogy az apja nem él már. Az anyja nyakába borult és torka szakadtából ordított, és sírt. Szörnyű volt így látni, de engem nem akart. Nem hagyta hogy átöleljem.
- Liam haza tudnál vinni minket? - kérdezte Carina.
- Persze. - kimentünk a kórházból majd beültünk a kocsiba. Carina az anyósülésre, Kim pedig hátra az egyik ablakhoz és sírt. Leparkoltam a ház előtt és kiszálltunk. Át akartam ölelni Kim-et, de nem hagyta.
- Ne nyúlj hozzám. - mondta gorombán. Ahogy beértünk a házba felszaladt a szobájába, magára zárta az ajtót és nem akarta kinyitni.
- Kim, kérlek engedj be. - mondtam neki, de semmi. Átszaladtam Emő szobájába aki épp gépezett.
- Liam neked nem Ausztriában lenne a helyed? - kérdezte majd felállt és megölelt.
- De. Kim apja miatt jöttem haza.
- Tényleg mi van vele?
- Meghalt. - mondtam ő pedig sírni kezdett. Átöleltem majd leültünk az ágyra. - Nyugodj meg.
- Hol van most Kim?
- A szobájában, nem hajlandó ajtót nyitni. Szeretnék vele lenni, de ő nem akarja. Elfog taszítani magától.
- Nem fog. Most nehéz neki, ezt meg kell értened. Idő kell neki.
- Nagyon félek hogy valami hülyeséget fog csinálni.
- Nem fog. Van esze. - mondta.

/Kimberly Swanson/

Most egy kis egyedül létre van szükségem. Tudom hogy megbántottam Liamet, de ez van. Felültem az emeletes ágyamra és egy dobozt vettem elő a mellette levő szekrényből. Mostanában sűrűn veszem elő, ilyenkor felidézem a régi emlékeket. Olyan szörnyű hogy apa elment és itt hagyott. Sírva vettem le a doboz tetejét és szedtem ki a rengeteg levelet amit neki írtam.
"Kedves apa.
 Képzeld el már az 5-dik fogam is kiesett és a 2-dik osztály szörnyű. Utálok suliba járni, de anya azt mondja muszáj, és ha szeretnék olyan okos lenni mint te akkor járnom kell.
                                                                                                          2002. szeptember 8.,,
"Kedves apa.
Nagyon hiányzol és szeretném ha már itt lennél velem. Voltam úszó versenyen ahol 2-dik lettem. Azt hittem eljössz, hisz anya azt mondta felhív. De nem jöttél. Kapom az ötösöket az iskolában és már kezdem megszeretni.                                                                                  2002.december 7.,,

"Kedves apa.
Miért nem válaszolsz a leveleimre? Mindig oda adom anyának, de ő sosem hoz nekem levelet. Tegnap este jött a Jézuska és kaptam sok játékot, de nem a legnagyobb élvezet nélküled kinyitni.
                                                                                                    2002.december. 25.,,  

Ahogy olvasgattam a leveleket még jobban sírtam. Annyira hiányzik. Hogy nincs velem. Hogy átöleljen és tanácsot adjon. Igaz nem töltöttünk sok időt együtt, de amit igen azok az emlékeim meg vannak. A doboz alján találtam egy fényképet. Képkeretben volt. Apa és én voltunk benne egy nyáron mikor ott voltam nála. Egyszer csak a kép kicsúszott a kezeim közül és a földre esett. Hallottam ahogy a képkeret üveg része eltörik. Lemásztam az ágyról és szedegetni kezdtem a darabkákat. Egy szilánk darab viszont elvágta a kezemet. Megfogtam azt a darabot ami véres volt, kezemet ökölbe szorítottam és a csuklóm felé irányítottam a darabkát. Elvágtam a csuklómat amiből csak úgy bugyogott a vér. Valaki kopogott. Annyira megijedtem hogy bele vágtam egy nagyobbat. Elkezdtem szédülni és rosszul lettem. Emőék betörték az ajtómat és mellém guggoltak. Láttam Liam arcát majd Emőét, de a világ forgott velem.Minden elsötétült.

17.rész~ Telefon

Sziasztok.

Tudom hogy ez is rövid lett, de a vége miatt lett ilyen. Ott akartam befejezni és nem nagyon tudtam mit bele írni. Ígérem a következő hosszabb lesz. Köszönöm a komikat és a megjelenítéseket. 

Ehhez legyen 2 komi és 80 megjelenítés :D

Apa még nem ébredt föl. Szörnyű így látni. Tegnap este egy műtéten 27 szilánkdarabot szedtek ki a testéből. Nem sokat jósolnak neki, de én tudom hogy túléli. Bízom benne. 1 hete a kórházban van és máma reggel rászántam magamat hogy felhívjam Liamet. Lassan pötyögtem be a számát a telefonomba.
- Hallo. Itt Liam Payne. - szólt bele dörmögő hangján. Olyan jó volt újra hallani a hangját. Testem libabőrös lett és átjárta egy furcsa érzés. - Hallo?
- Szia. - köszöntem bele félénken és próbáltam rejteni hogy sírok.
- Kim?
- Igen.
- Annyira hiányzott a hangod. De miért nem vetted fel a telefonodat?
- Nekem is hiányzott a tiéd. Azért nem vettem fel mert új telefonom van. - mondtam.
- Te sírtál?
- Nem. - adtam a választ.
- Nekem nem tudsz hazudni. Mi a baj? - kérdezte.
- Apa. Kórházban van. - szipogtam neki.
- De miért? Mi történt? - kérdezte és hallottam az idegességet a hangján.
- Karambolozott. Most az intenzíven van. - mondtam.
- Sajnálom. De ne haragudj most mennem kell mert koncert van csak eddig kijöttem.
- Persze. Megértem hisz popsztár vagy. - mondtam neki csalódottan.
- Szeretlek szia.
- Én is szia. - letette. Csak így letette. Nem várhatom el tőle hogy most itt legyen velem, de nagyon jól esne. Felkeltem az ágyból, felöltöztem és lementem reggelizni. Egyedül ültem lent és gondolkoztam a rádió mellett. Megszólalt benne a One Direction. Jó volt hallani a hangjukat, de annyira hiányoznak. Elindultam a kórházba és apa kórtermében anyát találtam bent.
- Rob kérlek. Nem hagyhatsz itt. Nem hagyhatsz el, kivel élném le az életemet. 13 éve arra várok hogy vissza gyere hozzám. Most vissza jöttél és itt akarsz hagyni örökre? - hallottam anya hangját ahogy apa mellett zokog. Én a falnak dőltem és csak sírtam. Egyszer csak egy ember állt meg előttem.
- Meg fogsz fázni ha ott lent ülsz. - mondta apa orvosa.
- Nem érdekel. - adtam a választ mire leült mellém.
- Hogy van? - kérdeztem.
- Hát... Az az igazság hogy sok minden roncsolódott. A veséje, a gyomra, a tüdeje, és a csontjai. Nem sok esélye van. A szilánkok többsége is elfertőződött. - mondta szomorúan.
- Az nem lehet.
- Sajnálom. - tette hozzá és átkarolt. Ott ültünk a földön én pedig gondolkoztam. Szörnyű érzés hogy apa ott fekszik bent és nem tehetek semmit, tehetetlen vagyok. Limre gondoltam. Miért kellett elmennie, miért nem lehet velem?
- Kincsem, be mész hozzá? - jött ki anya. Az orvos felkelt és bejött velem. Leültem az ágy szélére és megfogtam a kezét. Csak néztem míg ki nem ment a doki.
- Apa, kérlek. Nem hagyhatsz itt. Ki fog rám vigyázni? Apaaaaa.. - kiabáltam. Anya berohant hozzám és vállamra tette a kezét. Már nem sírt.
- Kincsem.
- Anya. Nem halhat meg. - mondtam és átöleltem.
- Kicsi az esély.
- Miért nincs itt Liam? Miért ilyenkor kell elmennie? - siránkoztam.
- Kincsem sztár. A sztárok sosem maradnak egy helyen. Mindig úton vannak. - mondta és a hátamat simogatta. Tökéletesen igaza volt. Kimentem a kórteremből és leültem elé. Arcomat tenyerembe temettem és sírtam. Egyszer csak valakinek kezét éreztem a vállamon. Felnéztem és ott állt velem szembe teljes életnagyságban.

16. rész ~ Hiány*

Sziasztok.

Nagyon, nagyon, nagyon szépen köszönöm a kommenteket. Örömmel olvastam őket és válaszoltam is mint ahogy szoktam. Előbb akartam nektek hozni a részt csak nem volt időm írni. De most itt van és nem is untatlak titeket tovább. Jó olvasást :D

 3 komi és 100 megjelenítés után hozom is a kövi részt :D

Reggel a kisírt szemeimbe éles fájdalom nyilallt. Emő ott ült mellettem és nézett engem.
- Jó reggelt. - mondta.
- Jobbat.
- Sajnálom. Zayn mesélte.
- Te hogy bírod ilyen jól?
- Hát nehéz, de erősnek kell lenni. - mondta és láttam ahogy a szeméből versenyt futnak a könnyek cipője felé. Nem akartunk többet beszélni erről felöltöztem és lementem tv-t nézni. Az egész napom hihetetlenül szarul telt. Estére bezárkóztam a szobámba és felléptem twitterre. Liam épp twitcamozott.
- Igen igazak a hírek, szakítottunk. Ezt nagyon eltoltam, de a turné és még sok más. Kimnek igaza volt abban hogy találhatok mást, de abban nem hogy belé is tudnák szeretni na mg hogy pótolja őt?! Őt senki sem pótolhatja. Vele valahogy másabb mint Dani-vel. Tudom hogy van aki Kim-et sem bírja, de én szeretem és remélem hogy ennek a kapcsolatnak nincs még vége. - mondta az én szememben pedig könnyek sorakoztak fel és szépen levándoroltak az arcomon. - Remélem el tudjátok fogadni ezt a döntésem és nem fogtok neki fenyegető leveleket küldeni. Szeretlek titeket is, de őt is. - tette még hozzá majd kilépett. Egyre jobban fájt belülről hogy nem lehet velem. Ezen gondolkozva aludtam el.

.................

Hónapok teltek el nélküle és kezdem megszokni hogy egyedül fekszem le és kelek is fel. Hogy nem köszönt a csókjával és nem látom gyönyörű barna szemét amiből csak úgy tükröződik a boldogság. Hónapok óta most lett erőm fellépni twitterre, Facebookra és az Email-ket elolvasni. Liamtől érkezett 1 levél. Nem akartam kinyitni, de túlságosan is kíváncsi voltam.
"Kedves Kimberly.
 Sajnálom ezt az egészet. Én nem akartam ezt, nem akartam szakítani. Tudom nehéz lett volna úgy hogy én a világot körbe járom, te pedig otthon vagy. 1 hónap telt el azóta hogy eljöttem, de iszonyatos bűntudatom van hogy ott hagytalak. A koncertek után meglátok egy-egy szerelemes pár akik boldogok, mi jutunk eszembe. Mikor együtt töltöttünk minden időt. Szörnyen hiányoznak ezek az idők. Szeretnék újra veled lenni, de nem lehet, itt kell hogy maradjak és te sem jöhetsz ide. Szörnyen hiányzol. A csókjaid, reggelente ahogy felnézel rám és jó reggelt kívánsz, a hangod, az érintésed. Mindened. Senki nem érzi át ezt a fájdalmat csak mi, ezt nem értheti meg senki. Hívtalak már ezerszer, de soha nem vetted fel a telefont. Félek hogy találtál mást helyettem. Tudom te azt akartad hogy én is találjak valakit, de téged senki sem pótolhat. Remélem hamar válaszolsz. Szeretlek. Csókol Liam Payne.                    
                                                                                                                           2013.01.04.,,

4 hónapja küldte ezt a levelet nekem. Hogy hiheti azt hogy találtam valaki mást. És mi az hogy Kimberly? Sosem szólított így, mindig Kim-nek. Belefogtam a levélírásba.
"Kedves Liam.
 Sajnálom hogy nem vettem föl a telefont, de a másik tönkre ment és új telefonom van aminek új a száma is. Azt is sajnálom hogy eddig nem írtam, de nem volt erőm elolvasni bárminemű levelet is. Most láttam hogy írtál és megnyugodhatsz nincs senkim. Én sem akartam ezt, én sem akartam szakítani, de ez tűnt akkor a a legjobb megoldásnak hisz több millió kilóméterre vagy tőlem. Hiányzol nekem is nagyon nagyon Szeret,, - írtam volna tovább ha anya nem ront be a szobámba és sírva vonszol le a nappaliba. Ott leültünk a kanapéra és folytatta a sírást.
- Anya mi történt? - kérdeztem ilyedten.
- Apád haza indult és frontálisan ütközött egy kisbusszal. - mondta ki ezeket a szavakat amik hallatán elsírtam magamat. Anya ölébe borultam és sírtam. Szörnyű hogy pont apa.
- Hol van most? Ugye nem halt meg? Kérlek mondd hogy nem halt meg.
- Nem. A belvárosi kórházban van az intenzíven.
- Akkor mire várunk még? Menjünk be hozzá. - mondtam és anya sem tétovázott. Mikor beértünk a recepciós nő megmondta hol kell keresni a szobáját. Elindultunk a lifttel a 3-dik emeltre. Ott megkerestük a 23-as szobát és én annak az ablakába álltam. Az arcomon patakokban folytak végig a könnyek. A vidám, bolondos apámat így látni. Be volt nyugtatózva, arca tiszta sem és meg sem mozdult, alig lehetett látni hogy a levegőt is veszi. Anya próbált vigasztalni, de nem sok sikerrel járt. Egy ember karjai közt nyugodnék meg egy kicsit, és ez az ember most a világot járja.

15.rész ~ Apai szigor

Sziasztok.

Itt az új rész :D

Köszönök mindent az előző részekhez.

Tudom hogy ez rövid lett, de valahogy mostanában nem tudok írni. Egy új törin kezdtem dolgozni ami jobban elveszi a fantáziám. De ezt a blogot sem fogom elhanyagolni ha meg lesz 3 komi és 90 megjelenítés hozom a övit :)

/Liam Payne/

Ahogy követtem Kim apját fel a lépcsőn majd be egy szobába, kezdtem berezelni. Leültünk az ágyra és rám nézett.
- Mióta vagytok együtt Kimmel? - kérdezte és hangja még mindig mély, és szigorú volt.
- 7 hónapja. - mondtam.
- Hány lánnyal csaltad meg eddig?
- Eggyel sem. Figyeljen uram, én szeretem a lányát és soha semmikor nem okoznák neki fájdalmat. Megvédem az életem árán is. - mondtam és erre megenyhült az arca.
- Helyes. De tudd hogy nekem a világon ő a legfontosabb és ha valami baja esik Miattad, megkeserülöd. - mondta fenyegetés szerűen.
- Értettem.
- Akkor mehetünk le. Amúgy pedig nyugodtan szólíts Robert-nek. - mondta majd lementünk. Leültem Kim mellé de nem sok merszem volt átölelni.
- Na mi volt? - kérdezte.
- Be lettem fenyítve. - mondtam.
- Miért?
- Hosszú. De apud előtt nem enyelgünk. - mondtam majd tv-t néztünk. Aznap este ott aludtam nálunk. Este elmentünk fürdeni majd be az ágyba és bekapcsoltuk a gépeket.

/Kimberly Swanson/

Liam filmet keresett én pedig twittereztem. A sok poszt rólunk megdöbbentett. Egyre növekedtek a követők száma és üzenetek hada is jelentkezett. Az utálók levele felzaklatott. De voltak kedvesek is. Volt aki csak annyit kért ne törjem össze Liam szívét, amit soha életemben nem tennék. Imádom, és ez soha nem fog megváltozni. Nem tudnák reggelente úgy felkelni hogy ne halljam a mély, dörmögő hangját, hogy ne érezzem a csókját.
- Csak Toy Story-t találtam.
- Na ne mondd hogy a neten csak Toy Story van fent?
- De, ez az egyetlen film van fent. Léci... - rám nézett olyan igazi boci szemekkel ami az én vaj szíven drogja. Nem tudtam neki ellenállni. Elkezdtük nézni amin és hamar be is aludtam. Reggel arra ébredtem hogy Liam nincs mellettem, de hamar megtaláltam mert a szoba végében telefonált. Idegesen tette le és vágta a földhöz. A telefon egy ideig "gurult,, majd megállt és a darabjai tőle messze.
- Mi történt? - kérdeztem ő pedig fel alá járkált a szobában.
- Világ körüli turnéra kell mennünk. - mondta idegesen az én arcom pedig eltorzult. Tudtam hogy egyszer itt fog hagyni. Tudtam hogy nem szabad egy sztárral járnom mert csalódni fogok, de még is megtettem.
- Oké. - mondtam majd kiszaladtam a szobából, le a lépcsőn, át a konyhán, de a nappaliig már nem jutottam el. Liam elkapta a csuklóm és magához húzott.
- Kim, szeretlek.
- Igen ezt most mondod. Ez addig lesz így még meg nem ismersz egy nálam sokkal szebb lányt és engem el fogsz felejteni.
- Ez nem igaz. Szeretlek és ez soha nem fog megváltozni. - mondta, az én szemembe pedig a könnyek sorakoztak. Ezek a pillanatok olyan voltak számomra mint mikor a kisgyereknek meg kell válnia attól a játékáról amit mindegyiknél jobban szeret. Nekem most nem a játékomtól kellett megválnom hanem a legkedvesebb személytől az életemben. Liam nekem többet jelent mindennél, érte bármit megtennék, de most a legjobb az lesz ha kitöröl a életéből.
- Jobb lenne ha többet nem találkoznánk. - mondtam ki a végső szót ami késként hatolt a szívembe. Hogy is mondhattam ilyet?
- Most szakítani akarsz? - kérdezte és hangja egyre jobban torzult el.
- Jobb lesz így mind a kettőnknek. Maradjunk ba... - mutató ujját számra helyezte és nem hagyta hogy végig mondjam.
- Kérlek ne mondd ki a barát szót.
- Akkor nem mondom.
- Kim, ne csináld ezt.
- Sajnálom. Jó volt veled, de ez így nem fog menni. 1 évig távol leszel.
- Akkor én kimondom. Legjobb barátok? - mondta szomorúan és az arcáról egy könnycsepp gördült le.
- Legjobb barátok. - mondta és adtam egy puszit az arcára, pont oda ahol a könnycsepp lefojt. Szörnyű volt így látni. - Menned kell.
- Igaz. Remélem azért ha vissza jöttem, találkozunk még. - mondta és a kezemet még mindig nem engedte el. Úgy illettek egymásba mint a kirakó megfelelő darabjai, ha nm jót raksz bele nem passzol de ha a megfelelő darabot akkor tökéletes. Pont így illett az én kezem is Liamébe.
- Örülök hogy megismertelek és hogy az életed része lehettem. - mondta szomorúan és végül nálam is eltört a mécses.
- Én is. Szeretlek. Szia.
- Én is. Szia. - mondtam majd szép lassan kicsúszott kezem az övéből. Az ajtó felé tartott amit kinyitott és kiment rajta. Becsukta maga után és itt hagyott. Lábaim alól a talaj kicsúszott és a földre estem, ott kezdtem zokogni.
- Kincsem mi a baj? - kérdezte apa és közben átölelt.
- Liam... - hüppögtem neki.
- Bántott? - kérdezte idegesen.
- Nem.
- Hát akkor meg mi van vele?
- Világ körüli turnéra ment. Én meg szakítottam vele.
- Ó kincsem, ilyenek a sztárok. Tudhattad volna hogy ez lesz. El kell felejtened, jobbat érdemelsz.
- De nekem nem kell jobb. Nekem Liam kell aki hozzá való, mert szeret és soha nem hagy el, mert most is én hagytam el hisz én szakítottam vele. - na jó ebben nem volt igazam hisz ő megy el. Kibújtam apa karjai közül és berohantam Emő szobájába. Sehol sem találtam, gondoltam a fiúkkal van hisz neki is el kell búcsúznia Zayntől. Bebújtam az ágyába és a sírástól mély álomba merültem.

14. rész~ Bejelentés 2/2

Sziasztok.

Ez az év első bejegyzése. Köszönöm az előző részhez a kommenteket és a megtekintéseket.

A kövi rész mondjuk 3 komi és 80 megjelenítés után jön :)

- Liam kérlek. - könyörgött neki Niall, aki persze vaj szívét nem tudta félre tenni így bele ment. Elkezdtek énekelni aminek viszont hamar vége is lett, ugyan is a közönség közül egyszer csak valaki beleszólt egy mikrofonba.
- Hé.... - mondta. Mikor a kamerák rá irányultak nem tudtam hinni a szememnek. A makacs Harry Styles állt ott és mosolygott.
- Srácok, ezt a dalt együtt énekeltük vagy nem? - kérdezte le közben lerohant a 4 fiúhoz. Egy nagy csoportos ölelést rendeztek majd Harry mikrofonját a szájához emelte.
- Hy, we're One Direction. - ordította Harry a mikrofonba és átölelte Lou haverját. - Srácok sajnálom, hülye voltam. - mondta Harry és most már a srácok felé fordulva.
- Testvéri szív, testvéri lélek. Testvéred leszek, amíg élek. - mondták egyszerre egymásnak majd elkezdték a koncertet. Aztán jött ismét egy interjú ahol megbeszélték hogy a One Directionnak nincs vége. És persze milyen interjú az ahol a szerelmi élet nem kerül elő?! Lou, Zayn boldogan elmondták hogy kapcsolatban vannak, Niall, Harry hogy most nincs senkijük. És jött Liam.
- És te Liam? Mostanában sok pletyka kering rólatok egy Kim nevű lánnyal.
- Igen, ő a barátnőm.
- Mióta vagytok együtt?
- 6 hónapja.
- Az bizony szép idő. És szerelem volt első látásra?
- Hát ez hosszú történet, de a lényeg az hogy rájöttem nélküle semmit nem ér az életem és hogy ő a mindenem.
- Szóval akkor vele tervezed a jövődet is?
- Hát a terveimben benne van. - mondta majd a kamerába kacsintott egyet. Én már szinte lefolytam a kanapén. Elolvadtam ettől a pár mondatától.
- Csukd már be a szád. - mondta anya mellettem és közben csak nevetni tudott.
- Hallottad mit mondott? - kérdeztem.
- Igen. - mondta, felállt és ment ajtót nyitni. Én még mindig csak a tv-t tudtam bámulni ahol a fiúk integettek és mosolyogtak. Az ajtóban megjelent apa.
- APAAA!! - kiabáltam és a nyakába ugrottam. Annyira hiányzott. 1 éve már nem láttam. Mióta anyával elváltak és vissza költözött Magyarországra nem töltünk együtt annyit időt mint mikor itt lakott Londonba. Születésemtől fogva imádtam apát, az első pillanat mikor a kezében tartott és alig voltam 3 kg. Most meg már nagy vagyok. Hiányoznak az együtt töltött idők, a reggelek mikor kimondhatom hogy " Jó reggelt Apa,,. Egy lány életében egy apa a legfontosabb személy, hiába van ott az anyja aki lehet hogy jobban szereti. Egy lány életében az apai szeretetnél nincs erősebb dolog. És akár hány éves is lesz ez a lány nem fogja elfelejteni az együtt töltött időket, azt amikor az apukája az országút előtt még akkor is megfogja a kezét mikor már tinédzser. A lánya hagyja mert örül hogy az apja még most is gondol a biztonságára, és jobb ha így mennek át az úttesten. Mint mikor a madár mama a kicsi madarakat repülni tanítja. A madárkák már tudnak maguktól repülni, de a mama még ott van velünk mert nem szeretné ha valamelyik kicsijének baja essen. Ilyen apa és az én kapcsoltatunk. Ha mentünk vásárolni és úttesten kellett átmenni, megfogta a kezem és én hagytam.Annyira hiányoznak ezek a pillanatok.
- Hogy vagy kincsem? - kérdezte és közben adott egy puszit az arcomra.
- Egész jól, te?
- Megvagyok. - mondta. Leültünk a kanapéra ahol a tv-ben még mindig a fiúk mentek.
- Te is megszeretted őket? - mutatott a tv-re.
- Túlságosan is. - mosolyogtam.
- Hát ha ennyire szereted őket akkor elvigyelek egy koncertre? - kérdezte, az én arcomra pedig még nagyobb mosoly ült ki.
- Már nem kell. Én vagyok a koreográfusuk. - mondtam.
- Jaj kincse, megkaptad a munkát?
- Igen. - mondtam boldogan és átöleltem.
- És melyikbe vagy szerelmes? - kérdezte. Apa mindig is jól értett a fiúk dolgokhoz. Mindig tudta ha szerelemes vagyok, csak rám nézett és már szinte azt is tudta hogy kibe.
- Liambe. - ahogy ezt a nevet kimondtam belül melegség öntött el.
- Sajnálom kincsem. Emő mesélte hogy annak a fiúnak van barátnője. - mondta szomorúan apa.
- Igen, tudom. Én vagyok a barátnője. - olyan jó érzés volt ezt kimondani. Liam Payne és Én. Sosem gondoltam volna erre, de végre csak is az enyém. Senki másé.
- Komolyan?
- Igen.
- El kell hogy beszélgessek ezzel a kis daloló pacsirtáddal! - mondta komolyan.
- Na, de most miért ?
- Mert a kislányom vagy és nem szeretném hogy valami hülyeséget csináljon veled. Beszélek vele és téma lezárva. - mondta. Szegény Liamet előre sajnálom hogy milyen fejmosást fog kapni. 5 óra felé Liam is átugrott hozzánk. Anyáék valahol a konyhában voltak és beszélgettek.
- Szia drágám. - mondta.
- Szia. - mondtam majd megcsókolt.
- Khhh... - köhögött apa. - Fiam, türtőztesd magad az én jelenlétemben. - mondta apa és szigorú szemeket meresztett ránk.
- Apa. - szóltam rá.

- Szeretnék veled négy szem közt beszélni. - mondta Liamnek aki szegény megszeppenve ment utána fel az emeletre.

   Boldog új évet mindenkinek. Nagyon szépen köszönöm a sok megtekintést és megjelenítést, a feliratkozókat és a többnél-több kommentet. Remélem szeretni fogjátok ebben az évben is szeretni a részeimet, és igyekszem egyre jobbakat és jobbakat hozni. Puszi :*