15.rész ~ Apai szigor

Sziasztok.

Itt az új rész :D

Köszönök mindent az előző részekhez.

Tudom hogy ez rövid lett, de valahogy mostanában nem tudok írni. Egy új törin kezdtem dolgozni ami jobban elveszi a fantáziám. De ezt a blogot sem fogom elhanyagolni ha meg lesz 3 komi és 90 megjelenítés hozom a övit :)

/Liam Payne/

Ahogy követtem Kim apját fel a lépcsőn majd be egy szobába, kezdtem berezelni. Leültünk az ágyra és rám nézett.
- Mióta vagytok együtt Kimmel? - kérdezte és hangja még mindig mély, és szigorú volt.
- 7 hónapja. - mondtam.
- Hány lánnyal csaltad meg eddig?
- Eggyel sem. Figyeljen uram, én szeretem a lányát és soha semmikor nem okoznák neki fájdalmat. Megvédem az életem árán is. - mondtam és erre megenyhült az arca.
- Helyes. De tudd hogy nekem a világon ő a legfontosabb és ha valami baja esik Miattad, megkeserülöd. - mondta fenyegetés szerűen.
- Értettem.
- Akkor mehetünk le. Amúgy pedig nyugodtan szólíts Robert-nek. - mondta majd lementünk. Leültem Kim mellé de nem sok merszem volt átölelni.
- Na mi volt? - kérdezte.
- Be lettem fenyítve. - mondtam.
- Miért?
- Hosszú. De apud előtt nem enyelgünk. - mondtam majd tv-t néztünk. Aznap este ott aludtam nálunk. Este elmentünk fürdeni majd be az ágyba és bekapcsoltuk a gépeket.

/Kimberly Swanson/

Liam filmet keresett én pedig twittereztem. A sok poszt rólunk megdöbbentett. Egyre növekedtek a követők száma és üzenetek hada is jelentkezett. Az utálók levele felzaklatott. De voltak kedvesek is. Volt aki csak annyit kért ne törjem össze Liam szívét, amit soha életemben nem tennék. Imádom, és ez soha nem fog megváltozni. Nem tudnák reggelente úgy felkelni hogy ne halljam a mély, dörmögő hangját, hogy ne érezzem a csókját.
- Csak Toy Story-t találtam.
- Na ne mondd hogy a neten csak Toy Story van fent?
- De, ez az egyetlen film van fent. Léci... - rám nézett olyan igazi boci szemekkel ami az én vaj szíven drogja. Nem tudtam neki ellenállni. Elkezdtük nézni amin és hamar be is aludtam. Reggel arra ébredtem hogy Liam nincs mellettem, de hamar megtaláltam mert a szoba végében telefonált. Idegesen tette le és vágta a földhöz. A telefon egy ideig "gurult,, majd megállt és a darabjai tőle messze.
- Mi történt? - kérdeztem ő pedig fel alá járkált a szobában.
- Világ körüli turnéra kell mennünk. - mondta idegesen az én arcom pedig eltorzult. Tudtam hogy egyszer itt fog hagyni. Tudtam hogy nem szabad egy sztárral járnom mert csalódni fogok, de még is megtettem.
- Oké. - mondtam majd kiszaladtam a szobából, le a lépcsőn, át a konyhán, de a nappaliig már nem jutottam el. Liam elkapta a csuklóm és magához húzott.
- Kim, szeretlek.
- Igen ezt most mondod. Ez addig lesz így még meg nem ismersz egy nálam sokkal szebb lányt és engem el fogsz felejteni.
- Ez nem igaz. Szeretlek és ez soha nem fog megváltozni. - mondta, az én szemembe pedig a könnyek sorakoztak. Ezek a pillanatok olyan voltak számomra mint mikor a kisgyereknek meg kell válnia attól a játékáról amit mindegyiknél jobban szeret. Nekem most nem a játékomtól kellett megválnom hanem a legkedvesebb személytől az életemben. Liam nekem többet jelent mindennél, érte bármit megtennék, de most a legjobb az lesz ha kitöröl a életéből.
- Jobb lenne ha többet nem találkoznánk. - mondtam ki a végső szót ami késként hatolt a szívembe. Hogy is mondhattam ilyet?
- Most szakítani akarsz? - kérdezte és hangja egyre jobban torzult el.
- Jobb lesz így mind a kettőnknek. Maradjunk ba... - mutató ujját számra helyezte és nem hagyta hogy végig mondjam.
- Kérlek ne mondd ki a barát szót.
- Akkor nem mondom.
- Kim, ne csináld ezt.
- Sajnálom. Jó volt veled, de ez így nem fog menni. 1 évig távol leszel.
- Akkor én kimondom. Legjobb barátok? - mondta szomorúan és az arcáról egy könnycsepp gördült le.
- Legjobb barátok. - mondta és adtam egy puszit az arcára, pont oda ahol a könnycsepp lefojt. Szörnyű volt így látni. - Menned kell.
- Igaz. Remélem azért ha vissza jöttem, találkozunk még. - mondta és a kezemet még mindig nem engedte el. Úgy illettek egymásba mint a kirakó megfelelő darabjai, ha nm jót raksz bele nem passzol de ha a megfelelő darabot akkor tökéletes. Pont így illett az én kezem is Liamébe.
- Örülök hogy megismertelek és hogy az életed része lehettem. - mondta szomorúan és végül nálam is eltört a mécses.
- Én is. Szeretlek. Szia.
- Én is. Szia. - mondtam majd szép lassan kicsúszott kezem az övéből. Az ajtó felé tartott amit kinyitott és kiment rajta. Becsukta maga után és itt hagyott. Lábaim alól a talaj kicsúszott és a földre estem, ott kezdtem zokogni.
- Kincsem mi a baj? - kérdezte apa és közben átölelt.
- Liam... - hüppögtem neki.
- Bántott? - kérdezte idegesen.
- Nem.
- Hát akkor meg mi van vele?
- Világ körüli turnéra ment. Én meg szakítottam vele.
- Ó kincsem, ilyenek a sztárok. Tudhattad volna hogy ez lesz. El kell felejtened, jobbat érdemelsz.
- De nekem nem kell jobb. Nekem Liam kell aki hozzá való, mert szeret és soha nem hagy el, mert most is én hagytam el hisz én szakítottam vele. - na jó ebben nem volt igazam hisz ő megy el. Kibújtam apa karjai közül és berohantam Emő szobájába. Sehol sem találtam, gondoltam a fiúkkal van hisz neki is el kell búcsúznia Zayntől. Bebújtam az ágyába és a sírástól mély álomba merültem.