/Ten/

Sziasztok. Sajnálom hogy eddig nem voltam résszel, de nagyon sokat kellett tanulnom és nem tudtam fölrakni... Na de most itt van és nagyon nagyon köszönöm a 6 kommentet aminek nagyon nagyon örültem... 
Fontos:
Van egy érésem hozzátok... Egy barátnőmnek van blogja és csak akkor akar új törit hozni ha szavaznak sokan! De annyira jól ír hogy nema karom hogy abba hagyja :D Kérlek szavazzatok hogy folytassa :) Megköszönöm nektek.
KATT IDE A LINKÉRT.. Kérlek szavazzatok!!
Véleményt kérek szóval KOMIZZATOK!! :D
A kövi rész: 4-5 komi és 190 megjelenítés után jön :D

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------


Reggel az ágyamban feküdtem és csak mosolyogtam. Meg kell csókoljam azt az embert aki megdobogtatja a szívemet és mosolyt csal az arcomra bármit is tesz. És ő is akarja ami nekem hatalmas dolog. A telefonom kezdett csörögni.
- Szia szívem! - köszönt bele boldogan Ed. El is felejtettem őt.
- Szia.
- Beszélnünk kell a tegnapról. Nekem nem tetszett annak a srácnak a hangja szóval szeretnék egy kis szünetet kérni! - hadarta el egyszerre.
- Te most szakítasz velem?
- Hát valami olyasmi. Sajnálom. - mondta és kinyomta a telefont. Egyáltalán nem voltam elszomorodva hisz már nem annyira szeretem.
- Kicsim megyek dolgozni! Ma Mrs. Winslow nem tud jönni mert beteg lett. Este jövök szia. - kiabált föl anya.
- Szia. - kiabáltam vissza. Elővettem a kedvenc könyvemet és olvasni kezdtem mire valaki csöngetett. Már megint itthon hagyta a kulcsát? Lassan lebattyogtam s mikor kinyitottam az ajtót egy nem várt személy állt ott.
 - Liam hát te? Eltévesztetted a ház számot? - kérdeztem.
- Szia és nem. - köszönt és egy puszit adott az arcomra. Ahogyan ott állt azzal az egy szál rózsával a kezében tökéletes volt. A ruha annyira passzolt a tökéletes testéhez hogy szinte irigyeltem az ingjét, a mellényét. A mosoly az arcán oly igazi volt. Olyan amilyenről Dani mesélt. A szemeiben csillogott a boldogság.
- És mi szél hozott? - nyögtem ki nagy nehezen egy épkéz láb mondatot.
- Tudod az a csók... - mondta.
- Na jó ezt inkább ne itt kint tárgyaljuk meg. Gyere be! - tessékelte be és kitártam a ajtót. Ő belépett rajta és ahogy elhaladt előttem megcsapott az a tökéletes illata amitől a padlón vagyok. Az előszobában lefeszegette magáról a tökéletes Convers dorkóját és bement a nappaliba ahol helyet foglalt.
- Szép lakásotok van. - mondta.
- Igen. Anya nagyon kitesz magáért!- mondtam és leültem mellé.
- Szóval a lényegre térve. Lou mondta hogy ma anyud megy egy állásinterjúra és egész nap dolgozik a kórházban is úgyhogy úgy döntöttem meglátogatlak. És a srácok sem hagytak békén a csókkal. - hadarta el. A tökéletes száját figyelve szinte elmerültem a mondatában és nem tudtam válaszolni. A szívem egyre gyorsabban kezdett el zakatolni és a gyomromat a torkomban éreztem.
- Értem. És ez a csók dolog.... Most mi lesz?
- Képet kell róla csinálnunk. - mondta és elővette a telefonját.
- Ezek hülyék. - mondtam ki az igaz tényt. Beállította kamerára és mélyen a szemembe nézett.
- Kész vagy? - kérdezte mielőtt még elindította volna a felvételt.
- Asszem. - mondtam. Arca egyre sebesebben közeledett az enyémhez. Mind a ketten egyszerre hunytuk le a szemünket és ekkor hallottam a kamera pittyegését. Ajkát enyémre tapasztotta és vadul megcsókolt. Mind a ketten belemosolyodtunk, de ez érthető hisz ez az első csókunk amit ráadásul videóra kell venni a hülye tesómnak. Vagy percekig vívtuk csókcsatánkat majd vége szakadt a felvételnek és a csókunknak is. Én elvörösödve ültem a kanapén és néztem Liam-et. Hirtelen ő is rám emelte tekintetét a földről és közelebb csúszott majd a derekamnál fogva közelebb húzott magához.
- Nem bírom ki! - suttogta és lehelete megcsapta az arcomat. Felállt és az ajtó felé vette az irányt.
- Liam, várj! Hova akarsz menni? - szaladtam utána.
- El innen. Félek ha most itt maradok megint megcsókollak ami nem helyes hisz te Edward-dal jársz! - mondta végig és közben fekete zokniját kémlelte.
- Szakított velem. - mondtam és erre felcsillantak azok a szép barna szemei.
- Miért?
- Mert Lou-nak azt mondta hogy tegyen úgy mint ha a pasim lenne, hisz szerintem ő is megcsal.
- Ezt honnan veszed? - lépett közelebb.
- Kaptam egy olyan hang üzenetet amit gondolom a haverjainak akart el küldeni és azon ő meg egy csaj.....
 - Sajnálom. - mondta.
- Nem kell. Már rég másért dobog a szívem.
- Oh értem. - mondta csalódottan. Most én léptem közelebb hozzá, lábujjhegyre álltam és hevesen megcsókoltam. Annyi érzelem dúlt bennem, de mikor vele vagyok inden kiesik a fejemből . Elfelejtek mindent és a világ megszűnik létezni.
- Nézzünk valami filmet! - vetette fel az ötletet. Mivel csak Disney mesék jöhettek szóba ezért beraktuk a Micimackót. Leültünk a kanapéra és én szorosan hozzá bújtam.
- Tudod ez nem horrorfilm! Ha csak nem vagy Niall és betojsz attól hogy Micimackó minden t feleszik és nem marad kaja.
- Én ilyentől nem tojok be. De örülök hogy végre kettesben lehetünk.
- Én is.- mondta és egy puszit adott a homlokomra. Bal keze, bal vállamon pihent fejem pedig mellkasán. Annyira romantikus ez a pillanat. Liam ebben a pár napban olyan volt számomra mint a lelki társam. Annyira összhangban vagyunk és hasonlítunk egymásra.
- Medison! - kiabált egy hang az előszobából és egyre közeledett felénk. Ez a hang az Övé volt. Azé az emberé akit mindig is szerette, de elvesztette a bizalmamat.
- Edward, mit keresel itt? - kérdeztem ás felálltam Liam mellől.
- Beszéljük meg a dolgokat. Várjunk csak. Ez mit keres itt?
- 1. Nem Ez hanem Ő.
   2. Hogy jössz te ahhoz hogy miután megcsalsz még gyere könyörögni? - mondtam idegesen. Köhögni és szédülni kezdtem. Már dőltem el, de Liam elkapott és a kanapéra rakott.
- Jobb lenne ha most elmennél! - tessékelte kifelé Edward-ot.
- Mit képzelsz ki vagy te? Én vagyok a barátja azt csinálok amit akarok.
- A legjobb barátja vagyok és ha nem akarsz magadnak rosszat eltűnsz. - mondta Liam fenyegetően és ennek hatására Edward elment.
- Jobban vagy? - jött vissza hozzá.
- Nem mondhatni. A mellkasom megint nagyon szúr. érlek azt a piros gombot tekered el balra egy kicsit. - mondtam és közben a falra mutattam.
- Ettől jobb lesz? - kérdezte.
- Nem mindig, de van mikor igen. - mondtam. Liam hozott nekem egy pohár vizet majd a gombhoz indult és eltekerte. Vissza ült mellém és az ölébe húzott.

oooooo


- Medison, kicsim! - keltegetett anya.
- Igen? - kérdeztem álmosan.
- Liam itt alszik ma este? - mutatott a mellettem szuszogó Liamre.
- Megkérdezem tőle. Menj nyugodtan aludni. - miután elment, Liam arcára egy puszit adtam mire nagy mosollyal a száján ébredt.
- Itt alszol ma este? - kérdeztem miközben ő próbált magára nézni.
- Nem tudom.
- Jobb lenne ha maradnál. Késő van már. Gyere megmutatom a vendégszobát. - mondtam és felhúztam majd elindultunk fel a hatalmas lépcsőn.
Éjfél tájt arra ébredtem hogy valaki hátulról átölel és befészkeli magát mellém.
- Liam. Menj aludni. - mondtam kómásan.
- Itt ígérem alszok, de egyedül nagyon nem jó. - mondta. Felé felé fordultam és akkor láttam hogy szemét a hold fénye megvilágítja. Azok a szép barna szemei kiskutya szemekként néztek rám és sikerült beadnom a derekamat.
- De korán reggel még át kell menned a szobádba! - parancsoltam neki ő pedig boldogan elaludt.
Sosem gondoltam volna hogy egyszer örülni fogok annak hogy Ed dobott. Őt hittem életem szerelmének, de tévedtem. Ezt a helyet már más tölti be a szívemben.

/Nine/

Sziasztok. Ma is hoztam egy részt mert holnap nem tudtam volna! Remélem tetszeni fog mert szerintem nagyon Lapos lett... Szeretném ha kommentelnétek megint SOKAT :)
A kövi rész: 4 komi és 170 megjelenítés után jön

Ja és tessék szavazni a rész végén ;) A kövi rész ígérem EXTRA IZGALMAS ÉS HOSSZÚ LESZ HA KAPOK KOMIKAT :))) 

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

Lent ültünk a nappaliban és valami nyuszis filmet néztünk. A srácok imádják ezt, de én alig bírom elviselni.
- Muszáj ezt nézni? Mit tudtok ezen szeretni?
- Tapsi hapsi szeret enni! - kiabálta Niall és szúrós pillantást küldött felém.
- És nem csak enni szeret, hanem a répát is imádja. - mondta Lou.
- Oké, oké. Nekem nyolc. - mondtam és felmentem Lou szobájába. Az éjjeli szekrényen a telefon kezdett rezegni.
- Szia Ed.
- Szia kicsim. Anyud egyedül hagyott még is? - kérdezte.
- Nem. Áthozott 5 sráchoz. - mondtam neki közben pedig Lou lépett be a szobába.
- Csinálj úgy mintha a pasim volnál. - súgtam oda neki.
- Cica kivel beszélsz? - kérdezte viccesen. A nevetést nehezen, de vissza tartottam.
- Medison, ki az ott?
- Senki, de most mennem kell. Szia, szeretlek. - mikor kinyomtam a telefont hatalmas nevetésben törünk ki mind a ketten.
- Miért kellett ezt tennem? - kérdezte.
- Mert elegem van hogy mindig leráz. Hagyjuk.
- Menjünk le. Itt van Dani, Liam be akarja mutatni. - bólintottam és lementünk.
- Szia. Danielle Peazer vagyok. - mutatkozott be.
- Szia. Medison Tomlinson. - felerőltettem egy mű mosolyt és leültem a kanapéra. Dani Liam ölében foglalt helyet és csak beszélt. Liam néha néha egy bíztató mosolyt küldött felém amit Dani sokszor észre is vett. Semmi bajom vele, de egyáltalá nem illenek össze. Nem azt mondom hogy én illenék hozzá, de nem is Danielle. Egyszerűen megszakad a szívem mikor megcsókolja vagy megöleli.
- Medison beszélhetnénk? - kérdezte Dani. A gyomrom zakatolni kezdett és gombócok jelentkeztek a torkomban. Vajon miről akar velem beszélni? Felálltam és követtem a konyhába.
- Szóval... Segítened kell! Egyedül te tudsz nekem segíteni most.
- Miben? - kérdeztem.
- Liam. Egyszerűen nem bírom ezt már! Máshogyan néz rád mint én rám...
- Igen. Mert téged szeret engem pedig csak barátnak gondol.
- Már nem úgy néz rám mint régen. Nincs meg az a tűz köztünk ami régen volt. Hiányzik a szenvedéj. És rád teljesen úgy néz mint akkor amikor össze jöttünk. Az az igazi mosoly ami neki van azt most neked adja.
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Azt hogy már nem engem szeret, de azt sem mondom hogy téged. Segíts hogyan mondjam meg neki hogy nem szeretem?
- Csak egyszerűen mondd meg neki.

/Este/


- Gyerekek megjöttem! - kiabált anya.
- Szia anya. - köszöntem neki miután oda szaladtam.
- Na milyen volt?
- Alapjába véve nagyon jó. Megtudtam hogy Lou az ikertesóm, Liammel jól elszórakoztunk és a srácokat is megkedveltem.
- Louis Wiliam Tomlinson most azonnal told ide a seggedet! - kiabált neki anya.
- Szia anyu, mit csináltam? - kérdezte ártatlan tekintettel.
- Elmondtad neki? Nem úgy volt hogy együtt tesszük?
- Kicsúszott a számon.
- Sosem fogsz felnőni. Na gyere Medison! - elbúcsúztam a srácoktól kivéve Liam-et.
- Várj Medison! - kiabált utánam mikor már az autóba szálltam volna be.
- Tőlem már el sem búcsúzol? - kérdezte és szorosan magához húzott. Ölelése olyan meleg volt és szeretettel teli. Nem tudtam megállni hogy ne szívjam be friss, férfias illatát amitől megint alig bírtam állni a lábamon.
- Vigyázz magadra szépségem! - miután kimondta ezt a mondatot a szája elé kapta kezeit és kétségbeesett pillantást vetett felém. Azt mondta "szépségem,,?
- Semmi baj. - mondtam és egy puszit adtam arcára.
- Remélem még találkozunk Batman! - egy kisebb mosoly húzódott arcára és beszálltam a kocsiba. A sírás kerülgetett hisz tudtam túrnéra mennek és többet nem látom. Megismerkedik egy másik lánnyal és boldog lesz vele. Fejemet neki döntöttem az ülés fejtámlájának és egy kósza könnycsepp gördült le az arcomon.
- Kincsem mi a baj? - kérdezte anya és jobb kezével végig simította az arcomat.
- Semmi.
- Akkor miért sírsz?
- Anyu kérlek hagyjuk! - mondtam ingerülten.
Miután haza értünk bekapcsoltam a gépemet és felnéztem minden közösségi oldalra. A legtöbb helyen rólam és a srácokról vannak képeket amiket nem értek hisz a házban voltunk.
A telefonom kezdett rezegni. Egy új SMS-em érkezett.
" Törpe!
   Lépj fel Skype-ra. Beszéljünk!
                      A te bátyád Lou! :),,
Mosolyogva olvastam végig és gyorsan be si jelentkeztem majd videóhívást indítottam.
- Hello srácok! - köszöntem a 4 fiúnak.
- Szia hugi!
- Akkor most megkérdezem anyát ki az idősebb. Fogadjunk hogy én vagyok!
- Oké benne vagyok. Ha én vagyok az idősebb megcsókolod Liam-et! Ha pedig te akkor 1 teljes napig nem eszek répát.
- Már a répásért megéri. Benne vagyok. Anya!!! - kiabáltam.
- Mondd kicsim.
- Melyikünk az idősebb Lou vagy én.
- Louis. 2 perc 34 másodperccel. - mondta.
- Ezt megszívtad HUGIIII! Te vesztettél. A csókot Liam-mel még behajtjuk rajtad. - mondta és kidugta a nyelvét.
- Ahjjj! De ez így nem ér és Liam bele egyezett? - kérdeztem.
- Ne keress kifogásokat, meg csókoljátok egymást és kész. - mondta.
- Akkor is tudni akarom bele egyezett-e?! - hiztiztem. Lou megforgatta szemeit és Liam felé forgatta a kamerát.
- Szia Med! Nyugi nekem is meg kell csókoljalak téged, mivel mi is fogadtunk és hát nagyon merész voltam.
- Akkor nem vagyok egyedül! De most mi lesz? Hogy ússzuk ezt meg?
- Sehogy! Meglesz a csók és mindenki boldog lesz.
- Még te is? - kérdeztem félénken.
- Még én is! - kacsintott egyet és vissza fordították a kamerát a srácok.

/Eight/

Szisztok. Megérkeztem a résszel. Köszönöm a kommenteket és a megjelenítéseket...

Nincs sok hozzáfűzni valóm a rézhez csak hogy KOMIZZATOK , remélem mindenki rongyosra hallgatja a One Way Or Another-t :D Mert én igen...

A következő rész: 4 komi és 190 megjelenítés után jön :D

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

Danielle a világ legmázlistább lánya. A szülinapja, a valentínapok, az évfordulóik, a krácsony és még az a millió ünnep amit együtt eltöltenek csodálatosan telhet, hisz Liam romantikus és érzelmes.
Ha egyszer érezhetném a közelségét.
Ha egyszer puha ajkát az enyémre tapasztaná és percekig csak engem csókolna.
Ha egyszer úgy rámmosolyogna mint Danire.
Ha egyszer velem lenne én soha többet nem engedném el.
Talán féltékenynek tűnök, de vannak amikre nem vagyok az. A távolság ami a kapcsolatuk közé állhat szörnyű lehet. A mostani túrné 250 napig fog tartani. Én nem bírám ki ezt az időt. Beleőrülnék hogy nem lehet mellettem, nem csókolhatom meg amikor akarom, nem bújhatok hozzá bármikor. Ha nem látnám a barna szemi csillogását nap mint nap, ha nem mosolyogna rám megőrülnék. A másik pedig a rajongók akik utálják őt. Nem lehet könnyű a rajongói leveleket olvasni és közben rájönni mennyire utálnak az emberek csak is azért mert Liam Payne-nel jársz. De mind ezek ellenére hihetetlenül szoros kapcsolatot ápolnak és legyőzik ezeket a gondokat. Olyan erős a köztük lévő kötelék hogy azt már semmi szét nem szakíthatja. És Liam hosszútávra tervez vele, ami nekem a legszörnyűbb.
- Menj el fürdeni és szerintem feküdjünk le! - osztotta ki a parancsot Lou.
- Oké, de várj. Nem találom a pizsimet, se a fogkrémemet semmimet.
- Öhm... Itt egy póló! - nyomott a kezembe egy répás felsőt ami félig csíkozott volt.
- Most ez komoly? Ebből mindenem kilóg!
- Nincsen hosszabb.
- Hát jó. - feleltem csalódottan és elmentem letusolni. Fürdés után elindultam megkeresni a cuccomat ami nem a legjobb döntés volt. Két kezet éreztem a derekamon amik berántottak a fürdőbe.
- Liam? - kérdeztem.
- Harry vagyok, de neked elnézem kicsim.
- Jaj, Hazza engedj el.
- Miért? Olyan csinos vagy! - mondta és a pólóm végét kezdte gyürkölni.
- Harry elég.
- Tudom hogy nem tudsz nekem ellenálni. Tudom hogy arra vágysz hogy megcsókolhass... - nem fejezte be a mondatot hanem ajkát enyémre tapasztotta és a falnak nyomott még jobban. Nem akartam ellenkezni hisz hihetetlenül jól csókol. De végig Liam járt az agyamban.
- Harry ezt nem szabad!
- Ez egy szabad ország. Mindent szabad! - jelentette ki és ekkor nyílt az ajtó.
- Gyerekek ezt szerintem nem itt kéne. Menjetek inkább a szobátokba. Ha az ember WC-re jön ki nem szeret ám csókolózó párokat találni a rötyin. - osztott ki minket Liam.
- De örülök hogy együtt vagytok. - mosolyodott el a végén.
- Nem is vagyunk együtt!
- Akkor mi volt ez a csók Medison? - néztek rám mind a ketten kérdőn.
- Harry csókolt meg engem...
- Na jó nem érdekel. Sipirc aludni, mert ha nem mentek már el az útból be pisilek. - toporgott egy helyben én pedig arrébb álltam az ajtóból. Liam beszaladt rajta és becsapta maga után. Harry megragadta a csuklómat és húzni kezdett maga után.
- Harry engedj el!
- Liam mondta hogy menjünk a szobánkba.
- Igen, mindenki a maga szobájába. Engedj el! - elkezdtem csuklómról lefeszegetni ujjait kisebb nagyobb sikerrel. Miután elengedett beszaladtam Lou szobájába.
- Hol voltál eddig?
- Harry..... - ennél többet nem kellett mondanom. Kiszaladt a szobából idegesen. Leültem az ágyra és figyelmesen néztem ki az ajtón vajon most mi fog történni. A köhögésem egyre erősödni kezdett és szinte nem telt el úgy 1 másodperc hogy ne köhögtem volna. Kezdett nagyon zavaró is lenni és hihetetlenül fájt is. Fogtam egy zsebkendőt és abba kezdtem köhögni.
- Medison jól vagy? - szaladt be hozzám Liam. Nem válaszoltam. Amit a zsebkendőben találtam az ledöbbentett. A fehér zsepit amit nemrég a kezembe fogtam pirossá változott. Megint kezdődik minden előről? Vér köpés? És egyre több? Miért van ez?
- Medison itt vagy? - kérdezte ismét Liam. Félve felnéztem rá és felé fordítottam a véres zsebkendőt. A látványtól ő is elszörnyedt és arcáról lefagyott az a kisebb mosoly is ami volt.
- Kérlek mondd hogy csak az orrrod vérzik! Kérlek mondd!
- Sajna nem az.
- Úr isten. Tuberkolózis-os beteg vagy? - kérdezte.
- Mi van? Nem... Miért?
- Mert akik vért köpnek elvileg azok ilyen betegek. Már mint én úgy tudom.
- Ez mindig csak jön és megy. Van mikor előjön és egy pár perc múlva elmúlik.
- Nem kéne orvoshoz menni?
- Nem. Jól vagyok. Egy életre megutáltam az orvosokat.
- Biztos?
- Persze.
- Oké, akkor most beszéljünk a fontos dolgokról. Te és Hazza együtt vagytok? - most komolyan neki ezekek a fontos dolgok? Ugyan már én és Harry Styles?
- Nem. Nekem van barátom, de ezt ő nem érti meg.
- És szereted is azt az Ed gyereket?
- Persze. De honnan tudod a nevét?
- A kórházban mondtad mikor sétáltatok. Ő is téged?
- Igen, már mint azt hiszem. Mostanában nagyon titkol valamit. Nem engedi hogy a telójával csináljak bármit is meg ilyenek...
- Ebben addig nem lehetsz biztos amíg nem ad olyan jeleket, hogy mondjuk ne menj át hozzá mert tanulnia kell vagy... - nem tudta befejezni a mondatát ő sem. Komolyan ezek a srácok nem hagyják egymást beszélni? Valamelyik mindig akkor nyit be mikor épp fontos dolgokról beszélgetünk.
- Mi folyik itt srácok? - kérdezte Lou.
- Semmi. Beszélgetünk.
- Liam, Dani keres a lenti telefonon.
- Oké köszi. És Med még majd beszélünk. - fordult vissza hozzám majd kiment és becsukta az ajtót.
- Akkor én hol is fogok pontosan aludni? - kérdeztem.
- Itt mellettem. - mutatott az ágyra.
- Nekem megfelel.
- Vérzett az orrod? - kérdezte.
- Nem miért?
- A zsebkendő! - mutatott rá.
- Az nem az orromból van, hanem ahogy köhögtem.
- Menjünk orvo...
- Ki ne mondd az orvos szót. Nem megyek dokihoz. Jó éjt Lou.
- Jó éjt hugi. - befeküdtünk az ágyba és a plafont kezdtük bámulni.
- Melyikünk az idősebb? Már mint ugye ikrek vagyunk, de melyikünk született előbb meg?- kérdeztem.
- Egyértelműen én, hisz okosabb vagyok.
- Azt kétlem.
- Igen?
- Igen. - gúnyolódtam mire fölém magasodott és csikálni kezdett. A nagy játszásba elaludtunk.
Reggel valami förtelmes bűzre ébredtem. Az arcomnál megláttam Lou lábát és meg volt a bűz forrása is.
- Vidd a büdös patáidat a képemből. - fintorogtam és lelöktem az ágyról.
- Nem is büdös. Rózsa illata van. - mondta és az orrához tornászta hogy meg tudja szagolni.
- De az. Ajánlom neked azt az anyag féleséget amit az embrek a lábukra húznak hogy ne büdösödjön bele a cípőbe. Ja várj meg is van ZOKNI-nak hívják.
- Haha de viccesek lettünk! Te húzol zoknit?
- Persze.
- Akkor te nem az én hugom vagy! - vágta be a durcit.
- Nem is biztos hogy te vagy az idősebb, lehet hogy én. Sőtt agyilag te még gumibugyiba totyogsz. - kiöltöttem rá a nylevem.
- Akkor most fuss az életedért. - fenyegetett meg mire megindultam. Kiszaladtam a szobájából, rá a lépcsőkorlátra azon lecsúsztam majd a konyhába szaladtam. A srácok épen reggelit gyártottak és mivel Liam volt a legközelebb beszaladtam mögé.
- Mi folyik itt?
- Lou azt mondja ő az idősebb! - panaszkodtam mint egy óvódás.
- Miért melyikőtök mikor született? - kérdezte Niall és egyet bele harapott a szendvicsébe.
- Ha nem lennél szőke azt hinném festeted. Ikrek vagyunk. - mondtam neki.
- Jól van na. Nem lehet mindenki géniusz mint Liam. - védekezett.
- Oh köszönöm. - dícsérte magát Liam.
- Nem kell annyira elszállni magadtól Liam.
- Ha nem tudnám hogy Lou tesója vagy azt hinném testet cseréltetek.
- Na jó srácok fejezzétek be, vagy mára ilyen oltogatós napot terveztetek? - állt közénk Harry és egyet kacsintott rám. Észrevettem hogy még mindig a rövid pólómban vagyok és még a tegnap esti ruhám is eltűnt úgy hogy itt valami nem stimmel.
- Apropó Hazza, nem láttad a cuccomat amit tegnap hoztam? Mert tudod semmim sincs meg! - mondtam szemrehányóan mire egy kacér mosolyt kaptam válaszul.
- A szobámban vannak. - vallotta be és közben lepcsizott Zayn-nel.
- Zayn szét áll a hajad! - viccelődtem egy kicsit vele is.
- Hol? Kell egy tükör! Hol van egy tükör? - ordítozott kétségbeesetten és elszaladt. A jóízű nevetés után felmentem megkeresni a ruhámat és fel is öltöztem. Mit ne mondjak sokkal jobb volt a saját ruhámban lenni mint a tesóm rövid pólójában.

/Seven/

Sziasztok. Lassan, de biztosan megérkezett az új rész. Remélem tetszeni fog és hogy ehhez is komiztok... Bocsi hogy rövid lett...
A kövi rész: 3-4 komi és 180 megjelenítés után jön :)

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

Csak sírni volt erőm, s másra nem. Lou dörömbölt az ajtón, de nem engedtem be.
- Mediso, kérlek engedj be!
- Nem. Lou kérlek hagyj egyedül.
- A testvérem vagy. Nem hagyhatlak el. Kérlek. - kiabálta. Lassan felálltam és kinyitottam az ajtót. Csak állt és nézett percegig, s én is így tettem. Mivel magasabb volt nálam felnéztem rá és azok a kék hatalmasan ragyogó szép szemei engem fürkésztek. Az arcomat a testemet. Hasonlít rám. Na jó ez hülye megállapítás hisz ikrek vagyunk, de akkor is.
- Ne foglalkozz Liammel. Szegény kicsit oda van egy csaj miatt.
- Igen tudom. Én vagyok az a csaj. - mondtam és leültem az ágyára mellé. A szája szó szerint tátva maradt amit megértek. Átvertem a legjobb barátját, de nem vagyok rá büszke. Az eszem ezt diktálta. Most egyszer végre nem a szívem döntött ami már többször volt darabokra törve, de eddig mindig sikerült újra össze raknom.
- Na ide figyelj hugi. Oké ez még furi, de figyelj Liam nagyon megszeretett téged. Míg a kórházban volt folyton rólad beszélt hogy te milyen megértő vagy meg ilyesmi. Úgy hogy szerintem nem fog tudni sokáig haragudni rád.
- Tuti?
- Persze, ismerem. Sosem tud haragudni elég ideig senkire mert hihetetlen jó szíve van.
- Tudom. Abban a pár napban sikerült elég jól megismernem. - Lou lassan magához húzott és szorosan tartott a karjaiban. Talán úgy mint egy porcelán babát amire nagyon kell vigyázni. Karjai gyengéden fogták át a testemet és közben jobb kezével a hátamat kezdte simogatni. Olyan megnyugtató volt, talán azért is mert ő az elveszett tesóm.
- Srácok, segítenétek össze rakni egy szekrényt? Vagy rosszkor jöttem? - kérdezte Niall.
- Csak egy kicsit, de megyünk. - mondtam és felálltam. Követtem a szőkeséget és leértünk a kertbe. Az ajtónál kicsit megtorpantam hisz nekem nem szabadna kimennem maszk nélkül.
- Gyere már Medison. Mi van csak nem halálos beteg vagy? - viccelődött Harry ami elég nagy tapintatlanság volt. Igaz nem tudja, de az vagyok. Kicsi korom óta, félek bevallani az embereknek hisz akkor ki tudja mit tesznek.
- Ezt most nem kellett volna! - mondtam neki és a zsebemből kivettem a sprémet ami a köhögésemet enyhítette.
- Miért az vagy? - kérdezte Harry én pedig a cipőmet kezdtem kémlelni. Sírva beszaladtam a nappaliba.
- Várj Medison! - kiabált utánnam Lou és megfogta a kezemet.
- Szóval az vagy igaz? - kérdezte sajnálkozva. Jobb kezét állam alá rakta és felemelte azt. Kék szemiben a sajnálat csak úgy tükröződött, de nem is neki kéne sajnálkozni hanem nekem.
- Igen. Kicsi korom óta az vagyok. Ebből nem lehet kigyógyulni. És az utcára sem mehetek ki védő maszk nélkül.
- De akkor a kórházban miért voltál a nélkül? - jelent meg Liam Lou mögött és mélyen a szemembe nézett. El is felejtettem milyen szép, nagy barna szemei vannak amikben el tudok veszni. Amikor bele nézek a lélegzetem is megáll és nem hogy gondolkozni, de megmozdulni sem tudok. Egyszerűen lefagyok és csak állok s nézek. Belegondolva ilyenkor olyan lehetek mint egy zombi, de azok a szemek. S mikor mosolyog kicsi ráncok jelennek meg a szeme sarkában amitől még jobban megőrülök.
- Medison! - lóbálta meg a kezeit szemem előtt.
- Mit kérdeztél?
- A kórházban miért voltál maszk nélkül? Az udvarra sosem húztad föl!
- Az mind csak egy teszt volt. Hogy hogyan bírom a kinti levegőt és mi lesz a szervezetem reakciója rá. Hát most már kiderült.
- Mi lett az? - kérdezte Zayn és leült a kanapéra a 4 srác meg mellé. Én a fotelba ültem és onnan mindegyiküket tökéletesen láthattam.
- A szívem sem bírja egy ideje és az a levegő valahogy árt neki. Ne kérdezzétek miért mert én sem tudom. A szobámban is van egy levegő szűrő berendezés és mindenhol ahová járkálok. Csoda hogy itt nem fulladok meg. - meséltem.
- Ahogy hallom rendesen köhögsz. - állapította meg Niall.
- Medison, beszélhetnénk? - hallottam meg Liam rekedtes, férfias hangját. Bólintottam egyet és a konyha felé indultunk.
- Nagyon sajnálom, hogy akkor és most is ilyen szemét voltam, de elég szarul esett és ha tudom hogy ilyen beteg vagy én soha nem csúfoltalak volna ki.
- Nekem kéne sajnálkoznom, hisz hazudtam neked. - ismét cipőmet kezdtem kémlelni. Egyik kezét fölemelte és az állam alá nyúlt majd fölemelte azt.
- Hagyjuk ezt. Kezdjük előről! Helló én Liam Payne vagyok. - mondta és jobb kezét felém nyújtotta. Én ezen elmosolyodtam és jobb kezemet bele helyeztem az övébe. Mikor megfogta szorosan kezemet vagy millió érzés átfutott bennem.Olyan meleg volt a tenyere, szinte tűz forró. És azok a szemek megőrjítenek engem. Csillog belőlük a boldogság és ha az ember belenéz egyből jobb kedvre derül. Tudom ezek a szemek soha nem fognak miattam ragyogni, úgy mint Danielle Peazer-ért. Soha nem fognak úgy rám nézni mint Ő rá. Soha nem mondhatom el neki hogy titkon szeretem. Már az első pillanattól fogva bele szerettem, hisz egy tökéletes ember. Talán először a kinézete fogott meg, de miután megismertem bele szerettem a szívébe. Nagylelkű, szerethető és viszonozza is.
- Szia. Én Medison Tomlinson. - válaszoltam.
- Örülök hogy megismertelek. -kezemet elengedte és egyik kezével átkarolta a vállamat. Most olyan közel voltam hozzá mint még soha. Beszívhattam igen tökéletes illatát amitől a padlóra kerülök. Gyenge lábaim még tartottak, de nem sokáig. Úgy éreztem össze esek ettől. És ez az ember tetőtől talpig Danielle-é

/Six/

Sziasztok. Hát itt az a bizonyos KÜLÖNLEGES rész..

Remélem tetszeni fog és nem bánjátok meg hogy kommenteltetek, de nagyon boldog voltam. Sőtt azt ki sem lehet fejezni mennyire. 8 komment, eddig ez a REKORD. 

A kövi rész: 4 komi és 180 megjelenítés után jön

      --------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

- Itt vagyunk! - mondta én pedig kicsatoltam az övemet és izgatottan szálltam ki.
- Azta! - döbbentem le a ház láttán.
- Anya melyik barátnőd lakik itt? - kérdeztem miközben a kapu felé tartottunk. De nem szólt semmit.
- Halló. - szólt bele a kapu mellett lévő telefonba
- Hello Roger.
- Hello Days. Gyere be. - mondta a telefonból Roger azt hiszem, majd a hatalmas kapu magától kinyitódott előttünk.
- Anya én tudtam 20 éves korod óta nem hív senki Days-nek. - ismét nem szólt egy szót sem csak sejtelmesen kezdett mosolyogni. Mikor a hatalmas ház ajtajához értünk kopogás, csengetés nélkül benyitott és beinvitált a házba. Elénk egy hatalmas tér tárult és az emeletre egy hosszú lépcső széles korláttal vezetett föl.
- Lecsúszhatok rajta? - kérdeztem és a lépcső korlátjára mutattam.
- Ugyan Medison. 20 éves vagy légy egy kicsit komolyabb! - teremtett le.
- Én is imádok rajta csúszkálni. - szólalt meg mögülünk egy hang.
- Csinos vagy! - dícsérte meg a pasi anyát majd egy puszit adott az arcára.
- Anya ha azt akarod hogy a pasid vigyázzon rám akkor inkább hagyjuk.
  Úr isten nem lehet több 25-nél! - állapítottam meg mivel a srác tényleg nagyon fiatal volt.
- Ugyan. Louis nem a pasim. Hanem a.... - fejezte be gyorsan a mondatot.
- Hanem ki?
- Nekem mennem kell mert elkések. Lou vigyázz rá! - parancsolta neki és elment.
- Na, akarsz csúszkálni? - kérdezte kedvesen. Én félve bólintottam egyet és fölszaladtunka hosszú lépcsőn majd ő ráült a korlátra és lecsúszott. Utánna én jöttem. Már vagy harmadszor csúsztunk le mikor rájöttem hogy nem vagyunk egyedül ebben a hatalmas házban.
- Lou ha megint össze töröd a kisasztalt hobitokat csinálok belőled! - kiabálta egy fekete hajú srác és idegesen jött oda hozzánk.
- Öhm, hello Zayn Malik vagyok! - mutatkozott be.
- Medison.
- Oh hello. Harra Styles vagyok a jövendőbelid. - csókolta meg a kezemet mint az igazi filmekben.
- Nem, Harry maradsz. Ő tabu a számodra! - parancsolt rá Louis.
- Niall Horan vagyok. Nem vagy éhes?
- Medison, és nem.
- Lou ha ráestél az asztalra megetetem veled a darabjait, vagy 50-szer ragasztottam már össze. Niall mindig ráül és a tonnáit sem bírja már el.
- Hé, nem is vagyok dagi. - háborodott föl Niall.
- Az a helyzet hogy sikerült pont olyan szögből oda esnek hogy... - mentegetőzött és ez számomra olyan vicces volt.
- Te lehetetlen vagy! - jelentette ki Zayn és elviharzott majd Louis utánna.
- És hány éves vagy? - kérdezte tőlem Harry s közben mikor mosolygott megjelentek a gödröcskéi.
- 20.
- Pedig kevesebbnek néztelek. És cica mit gondolsz rólam?
- Cica? -kérdeztem vissza.
- Miért ne? Tudom hogy oda vagy értem! - mondta és közben közelebb húzott magához.
- Harry engedj el!
- Miért?
- Mert van barátom! - elkezdtem ütögetni a mellkasát és a vállát amibe nekem fájdult bele a kezem hisz hihetetlenül erős.
- És engem az nem zavar. - mondta, de már elengedett.
- Mit mondtam Styles? - jött be Lou idegesen.
- Én nem csináltam semmit.
- Hagyd békén a hug.... - hagyta hirtelen abba a mondatot.
- Mi van? - néztem rá értetlenül. - Miért nem fejezed be?
- Hagyjuk. - ment el búsan.
- Elmehetek körbe nézni? - kérdeztem.
- Persze menj csak nyugodtan. De tudd hogy az én szobám a 2-dik. - mondta Harry és kacsintott egyet. Megforgattam a szemem és elindultam. Hatalmas ház és rengeteg idő is kell a felfedezésére. Elindultam föl a lépcsőn és minden helységbe benéztem. Találtam egy zene szobád ahol mindent ki is próbáltam, egy hatalmas gardróbot ahol szinte 50 embernyire elég ruha volt. Ahogy felértem a legfelső emeletre ahol szobák voltak a jobb oldalon volt és velük szembe egy-egy fürdő. Az elsőre Tomlinson volt írva. Mikor benyitottam iszonyatos kupit találtam. Egyetlen egy polcon volt tisztaság ahol apuról, anyuról és Louis-ról voltak képek. Volt egy ahol Louis és egy lány csókolóztak, gondolom a barátnője lehet. Tovább mentem a következőre Styles volt írva, hát igen a drágalátos Harry nem hazudott. Mikor benyitottam csodálatos rend és tisztasággal találtam szembe magamat. A mentol és a parfűm illata össze keveredve csiklandozta meg az orromat, de nagyon kellemes volt. Tovább mentem a következőre nm volt semmi írva. Gondoltam ez is egy gardrób lesz, de nem. Mikor benyitottam  Batman-es poszterekkel találtam szembe magamat.
- Te ki vagy? - kérdezte az ágyon ülő alak.
- Bocsi, nem tudtam hogy van itt valaki. - mondtam. A hangja nagyon ismerős volt, de mivel sötét volt és a laptopja tetejét is lecsukta nem tudtam ki ő.
- Várjunk csak. A hangod olyan ismerős. - mondta és felált majd közelebb jött hozzám én viszont hátrálni kezdtem és a folyosóra érve meglátta ki vagyok.
- Medison? Te mit keresel itt? - kérdezte és közelebb jött így már én is tisztán láttam hogy kivel állok szenben.
- Liam?!
- Te követsz engem? Minek vagy itt?
- Anyum hozott át, foggalmam sincs Lou-t honnan ismeri. - vallottam be.
- Akkor te.... - nem fejezte be. Elegem van már abból hogy mindenki elkezd egy mondatot és be sem fejezi.

- Mi van velem?
- Mi a vezeték neved?
- Tomlinson. Miért? - és ekkor leesett nekem is minden. Louis Tomlinson. Melani Tomlinson. Akkor Ő az Én testvérem, vagy is jobban mondva Ikertestvérem.
- Leesett mi? - kérdezte szemrehányóan. Komolyan néha akkor egy tetü tud lenni. Önelégült arckifejezéssel neki dőlt az ajtónak és csak nézett engem. Most ezzel mit akar?
- De miért nem mondtad el? - kérdeztem tőle.
- Nem is tudom Brook.
- Még hányszor mondjam el hogy sajnálom? Sztár vagy és ezt jobbnak tartottam.
- Attól mert még sztár vagyok miért kell engem másnak nézni? Sosem értettem ezt a csajokban. Én is ember vagyok és nekem is vannak érzéseim. Tudod mennyire a lelkembe gázoltál azzal hogy hazudtál? - szavai késként hatoltak a szívembe. Hogy miért, azt én sem tudom, de nagyon megbántottam és ez engem is idegesít. Nem tudom miért tettem, jó ötlet volt. Mostanra már tudom hogy mégsem volt az.

- Liam rettentően sajnálom. Nem is tudom mi ütött belém.
- Én tudom. Az ami most belém. Utállak soha többé nem is akarlak látni, de ez nem lehetséges hisz itt leszel többször is. Nem akarok veled többet beszélni mert minden szavad hazugság. Nem vagy igazi Tomlinson mert ők rendesek, és soha nem hazudnak... - nem bírtam már szavait amik megint késként hatoltak szívemig. Sírva szaladtam be Lou szobájába és becsuktam az ajtót. Neki támasztottam a hátam és szépen lassan sírva lecsúsztam....

Miben reménykedtek mi a folytatás?

/Five/

Sziasztok. Itt van megint a friss rész :) Köszönöm a komikat az előzőhöz.
És a + 1 feliratkozót ismét!  És azt szeretném tőletek megkérni hogy aki ezt a részt elolvsata az dobjon egy komit mert a következő KÜLÖNLEGES RÉSZ lesz... :D

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

~Medison Tomlinson.~

Semmihez sincs kedvem. Életem legpocsékabb napjai. Anya próbál felvidítani, de kis sikerrel.
- Szia kincsem. Hogy vagy? - jött be anya nagy mosollyal az arcán.
- Szia. Rosszul. Szörnyen szúr a mellkasom és a köhögés sem csillapodik.
- Talán ettől jobban leszel. Hoztam neked valakit. - mondta és kinyitotta az ajtót amin egy kapucnis srác jött be ő pedig kiment. Azonnal tudtam ki az. Az illata a járása minden az Övé volt.
- Ed? Mit keresel itt?
- Bocsánatot szeretnék kérni!
- Még is miért? Nincs rá szükség!
- De van. Szeretlek,és nekem soha nem kell más egyedül te létezel.
- Ed....
- Ne. Kérlek ne mondj semmit csak annyit hogy szeretsz. - mondta és egyre közeledd felém amit hagytam.
- Menjünk el sétálni. - vetettem fel az ötletetmiután véget vetettünk csókcsatánknak. Szinte az egész kórházat bejártuk már mikor sikeresen beleütköztünk Liambe.
- Á, Medison. Talán szeretnél még valamit hazudni nekem?
- Na ide figyelj bájgúnár, jobb lesz ha leszállsz róla mert nagyon megfogod bánni! - fenyegette Ed.
- Srácok fejezzétek be, de sürgősen. - álltam közéjük. - Ed, jobb lesz ha most kimész az udvarra majd utánnad megyek. - mondtam neki mire ő duzzogva elment.
- Na ide figyelj Liam...
- Vár várj, te most hazudni fogsz nekem vagy igazat mondasz? Tudod szeretném előre tudni hogy még is hogyan fogadjam.
- Lehetetlen vagy. Utállak Payne. - mondtam hidegen és elmentem. Hátat fordítottam és most én hagytam faképnél. Miért is álltam le vele beszélgetni, hisz ő csak egy nagyképű sztár aki azt hiszi hogy övé a világ.

oooooo

Itthon lenni isteni érzés. A kórház sem volt más hisz ott is az időm nagy részét egyedül töltöttem,de azért hiányzott a saját ágyam. A selyem ágynemű ami szinte az én testemre van szabva és ahogy bele fekszem felveszi testem alakját. Az illat ami a házban uralkozik teljesen különbözik a kórházban lévővel. Ha belépünk a házba átjárja mindenünket az eper illat, s a kórházban a fertőtlenítő szaga. Mivel Ed sulija közel van hozzánk minden nap fel tud jönni, és általában ha lyukas órája van akkor is feljön.
- Szia kicsim. - hallottam meg az a csilingelő férfi hangot a hátam mögül.
- Szia. Hát te?
- Anyud beengedett. Kimegyek a mosdóba. Midjárt jövök
- Megnézhetem az e-mail-eimet a telódon?
- Lemerült sajna. - ment ki. Hogy Ed telefonja lemerüljön? Képtelenség hisz mindig magával hordja a töltőt is. Kicsit közelebb húztam a táskáját amiben a telefont meg is találtam mellette pedig a töltőt. Megnéztem és még 70%-on volt az aksija.
- Hohohó, te mit csinálsz azzal? - mutogatott a telefnora majd kikapta a kezemből és pár pillantást vetett rá.
- Semmit. De miért hazudtál? - fura hogy ezt pont én kérdezem, de Ed-nek soha életemben semmiről nem hazudtam.
- Én nem hazudtam csak elromlott a tölrőm és nem akarom hogy lemerüljön. - oké ennél bénább hazugságot sem hallottam még életemben hisz ott van a táskájában.



Anya végre ma szabadnapos. A sok munka mellett igen kijár neki egy ilyen nap is. Végre velem is tud lenni és magára is tud fordítani egy ki időt, hisz a ház ragyog a tisztaságtól, kivéve az én szobám így neki is fogtam. A hangos zene és a takarítás elvonta minderől a figyelmemet ami néha jól is jön.
- Medison, gyere le kérlek! - kiabált föl anya én pedig engedelmesen a lépcsőhöz mentem. Ráültem a hosszú korlátra és boldogan csúsztam le mint a filmekben. Csak hogy az enyém nem igazán úgy sült el mert a lépcső végén lévő szőnyegben sikeresen megbotlottam és ráestem az előszöba közepén lévő kisasztalra ami ripityára tört.
- Még jó hogy ezt nem látta senki. - tápászkodtam fel és megpillantottam mellettem anyát kinek csipőn volt a keze és bólogatott.
- Kislányom, te soha nem javulsz meg?
- Soha. Én mindig éretlen akarok maradni. De miért kellett lejönnöm.
- Este egy fotos vacsorára kell mennem és haza sem jövök. Úgy hogy szeretném ha ma estére Ed átjönne hozzád hogy ne légy egyedül.
- Szuper! - kiabáltam és felszaladtam a szobámba amit ismét nem kellett volna mert iszonyatosan köhögni kezdtem. Anya sosem volt az együtt töltött éjszakák híve, de ugylátszik végre belátja hogy 20 éves koromra már együtt alhatok a barátommal. Ed számát tárcsáztam.
- Szia. - köszönt bele.
- Szia. Képzeld anya ma elmegy estére és azt mondta hogy hívjalak át. - újságoltam.
- Ezt tényleg ő mondta?
- Igen. Nekem is fura volt, de átjössz?
- Sajnálom, de pont ma nem tudok. Tanulnom kell és a bandával is próbálni.
- De végre kettesben lehetnénk! - nyöszörögtem neki, de tudom hogy ezzel soha nem sikerült meghatnom.
- Sajnálom. Holnap írunk dogát és szeretném ha jól sikerülne. Szeretlek szia.
- Én is.- kinyomtam. Sosem volt a tanulás híve akkor most minek teper? Nem értem. Most már a lépcsőn tartottam lefelé anyához aki az általam össze tört asztalt takarította össze.
- Nini. Hogy hogy nem a korláton?
- Nincs mi megfogjon ha leérek. - mutattam az asztalra már mint a darabjaira.
- Amúgy Ed nem tud átjönni.
- Miért?
- Tanul meg próbál a bandával. De nagylány vagyok már, nem maradhatnák egyedül itthon?
- Nem! Az orvos is megmondta hogy tartsalak szemmel. Még jó hogy beszéltem vele.... - halkult el.
- Kivel?
- Azzal akihez mész!
- De anya ki az akihez megyek?
- MAjd meglátod.
- Húh. Kezdek félni. - mondtam és leültem a tv elé.

/este/

- Anya hova viszel? - kérdeztem ma már vagy századjára.
- Majd meglátod!. - egész nap ilyen volt. Nem tudom mi ebben olyan nagy dolog. Vajon ki fog rám vigyázni az elnök, hogy ennyire nem akarja megmondani?
- Itt vagyunk! - mondta én pedig kicsatoltam az övemet és izgatottan szálltam ki.
- Azta! - döbbentem le.......


Szóval komizzatok mert a kövi rész KÜLÖNLEGES RÉSZ lesz ;)

/Four/

Sziasztok. Itt az új rész. Köszönöm a komikat és ennek hála ez egy hosszabb rész lett :)
Nincs sok hozzá fűzni valóm. Kaptam egy blogtól kritikát, így sok változás lesz a blogon. :D
A kövi: 3-4 komi és 150 megjelenítés után jön ;) Puszi

-----------------------------------------------------------------------&----------------------------------------------------------------------


NAPLÓ... Már kicsi korom óta ez az egyetlen "ember,, aki meghallgat anya után. Ide akármit le tudok írni, bánatot, szomorúságot és örömet. Örömből 19 év alatt kevés jutott nekem, de ami még is jutott annak jobban tudtam örülni. Ebbe a naplóba 10 éves koromtól kezdve minden bele van írva, s ha ezt valaki elolvasná egy őrült, de még is kedves, szerethető lánynak találna. Megkértem anyát hogy hozza be nekem és meg is tette. Ma dolgoznia kell, és ismét egyedül vagyok. Ed-el nem beszéltem már 3 napja, de hidegen hagy. Mostanában nem foglalkozik velem ellentétben Liammel aki rendes és mindig bejön hozzám. Amint kinyitottam a szememet, benyúltam az ágyam dunyhája alá és kihúztam a rózsaszín naplómat. Egy üres oldalhoz lapoztam és írni kezdtem.
"Kedves naplóm.
 Miért ilyen nehéz az élet? Minden nap felteszem magamban ezt a kérdést, de 3-4 napja már nem. Mióta Liam velem van nem. Minden nap mosolyt csal az arcomra és felvidít. Mióta barátok vagyunk az állapotom is jobb lett. És vajon Ed szeret-e még? Ebben már nem vagyok biztos, de én még mindig érzem azt a szikrát ami mindig is megvolt köztünk. Amikor meglátom belüről egy bizsergő, de egyben meleg érzés tölt el. És ezt már 3 napja nem éreztem. Első nap hihetetlenül össze tört a szívem és nem találtam a helyemet, de ahogy Liam nap mint nap bejött és foglalkozott velem ez a fájdalom elmúlt.,,
- Szia Brooki! - jött be nagy mosolyal az arcán Liam.
- Szia Liam. - mondtam és a naplómat a takaró alá csúsztattam nyitva.
- Az mi volt? - mutatott a kezemre ami a hátam mögött volt.
- Semmi.
- De láttam valami rózsaszín kis könyv.
- Az csak a naplóm.
- Oh, bocs. És hogy vagy hercegnő?
- Egész jól. - mondtam. - És te?
- Hát, holnap délután már mehetek ki. - mondta szomorúan.
- Én még itt leszek péntekig.
- De ha ez csak egy nátha volt akkor miért kell ennyi ideig itt lenned? - kérdezte értetlenül, majd leült mellém az ágyra.
- Én sem értem. - mondtam neki. 4-dik hazugság. Miért hazudok egy olyan embernek akit szeretek?
- Még meg sem kérdeztem. Hova jársz suliba?
- Magántanu... Már mint.. - dadogtam.
- Magántanuló vagy?
- Igen. - vallottam be.
- De miért? - kérdezte.
- Hát... Tudod anyum az egyik zene csatorna elnöke és mindenki csak kihasznált. Nem engem akartak megismerni és ezért inkább kiiratkoztam. - életemben nem hazudtam még ennyit.
- Akkor téged is sokan kihasználhatnak. Jó végre egy olyan emberrel beszélgetni aki mind ezt megérti. - mondta és közben megint egy csábos mosolyt festett föl az arcára.
- Bizony. - mondtam és nekem is sikerült egy hamis mosolyt erőltetnem magamra.
- Szia Medinson. - jött de Mr. Oliwers.
- Hello. - köszöntem.
- Liam, hát te? - kérdezte tőle.
- Én Brookhoz jöttem elbúcsúzni.
- Milyen Brook? Ő itt Medison.
- Oké azt hiszem most magatokra hagylak titeket. - mondta és kiment.
- Liam meg tudom magyarázni. - fordultam felé. Ő teljesen le volt döbbenve amit megértek. Vagy 9-szer hazudtam neki az elmúlt napokban, de nem akartam.
- Szóval végig csak játszottál velem? Minden amit mondtál hazugság volt? Nem is vagy beteg? Fogadok hogy paparazzi vagy.
- Nem vagyok az. Beteg vagyok! És meg volt rá az okom hogy hazudjak.
- Tévedtem veled kapcsolatban, azt hittem más vagy, de nem. Ugyan olyan vagy mint a többi lány.
- Liam kérlek. Had magyarázzam meg. - mondtam neki sírva.
- Nem. Te Liammel akartál össze barátkozni, nem velem. - mondta, felállt és az ajthóz ment majd kinyitotta azt.
- Légy jó hercegnő. - mondta szemrehányóan és közben megforgatta a szemét majd elment. Ki akar törölni az életéből , de nekem nem megy. Olyan iszonyú bűntudat mardosott belülről hogy azt el sem lehet mondani. Eddigi életemben ő volt a legjobb barátom és most elvesztettem.
- Medison mi volt ez az egész? - jött be anya is és Liam felé mutatott már mint csak arra amerre ment.
- Hazudtam Liamnek sokmindenről.
- De miért?
- Azt akartam hogy végre legyen egy normális barátom. És mivel Liam sztár azt hittem el megy és nem tudja meg és többet nem is látom. De ez nem így történt.
- Akkor félre ismerted őt. Liamnek aki egyszer a barátja lesz az örökre az is marad. Ő mindig keresi a régi barátait.
- Mind egy nem fontos.
- Hívd föl Ed-et. - javasolta és belőlem még jobban kitört a sírás.
- 4 napja szakítottunk.
- Miért?
- Féltékeny volt Liamre. - mondtam. Elvesztettem számomra 2 fontos embert is és ki tudja mikor fogom őket látni újra, ha látom őket még valaha.

/Liam Payne/

Medison. Ilyen csodálatos lányt még soha életemben nem láttam. A világ legjobb barátja Volt. Vagy is szeretném ha még az lenne, de nem tudok neki megbocsájtani. Hazudott amit utálok. De a kisugárzása megfogott. Félénk, de még is mindig mosolyog. Nem csodálom hogy Edward is szakított vele, ki tudja miket hazudozott neki is. Szinte futottam a szobám felé, és minden ajtót becsaptam magam után. Hihetetlen idegesség uralkodott rajtam. Ahogy beléptem a szobába kinyitottam a kis szekrényem fiókát és kivettem belőle a kék kis naplómat. Igen én is naplót írok. Tudom giccses dolog egy fiútól, de így szeretnek az emberek. Elkezdtem belőle kitépkedni a lapokat amik Brookról vagy is Medisonról szóltak. A dalok amiket ebben a pár napban írtam mind a barátságunkról szóltak, de soha nem fogom őket eljátszani.
- Hello haver. - köszönt Harry és utána sorba jöttek be a srácok.
- Mi ez a papírhegy? - mutogatott Niall felém.
- Semmi. - mondtam unottan és gyorsan eltüntette őket.
- Hogy vagy? - kérdezte Zayn.
- Szarul, de büszkén.
- Csaj, mi? - nézett rám nagy szemekkel Harry.
- Igen. Az ember azt hinné megbízhat valakiben. Azt hiszi megtalálta a másik felét, de mikor minden kezd klassz lenni elveszíti. - fakadtam ki.
- Szóval hazudott neked? - kérdezte Lou a háttérből. Végre beszélni hallottam.
- Pontosan. - ez a 4 srác mintha a lelkembe látna. Mindig is ilyen barátokra vágytam akik meghallgatnak, és ha rádnéznek már tudják mi bajod van. Medison is erre vágyott.

/Three/

Sziasztok. Hát megjöttem az új résszel, habár az előzőhöz csak 2 komit kaptam. Nagyon sajnálom ha valami nem tetszik, de kérlek mondjátok meg mi nem és változtatok rajta ÍGÉREM.

A következő: 1-2 talán 3 komi és 100 megjelenítés után jön...

---------------------------------------------------------------------&----------------------------------------------------------------------

~Medison Tomlinson~

Kinyitottam a szememet és egy fehér szobában találtam magamat. Szám ki volt száradva és mellkasom hihetetlenül szúrt.
- Anya. - szóltam anyumnak aki az ágyam széléél ült.
- Mi a baj kincsem? Fáj valami?
- Hol vagyok?
- Kórházban. Rosszul lettél.
- Kivel beszéltél telefonon? - kérdeztem. Mielőtt felébredtem anyát hallottam beszélni valakivel.
- A testvéreddel.
- Daisy? Phoebe? Lottie?
- Nem. Louissal.
- Az meg ki?
- Az ikertestvéred. - a szám is tátva maradt és a mellettem levő gép is jobban kezdett csipogni. A szívverésemet mutatta ami eléggé felgyorsult. De ekkor leesett ha ő Louis és Tomlinson akkor ő a nagy Louis  Tomlinson a One Direction énekese.
- De... Hogyan? És hol van?
- Nem tudom. Azt mondta bejön.
- Hát persze. Mivel Ő a nagy Louis Tomlinson biztos fontosabb neki az éneklés hisz nem is ismer. - mondtam és befordultam a fal felé. Igaz két perce tudtam meg hogy van egy ikertesóm, de azt biztosra tudom hogy nem fog eljönni.
- Kicsim, ne legyél ilyen magaddal. - simogatta meg anya az arcomat.
- De ilyen vagyok. Nekem nincs iker testvérem hisz akkor nem kéne éreznem hogy ha valami baja van? Vagy akkor hol élt, mert csak nem az utcán. Ez biztos valami tévedés. El akarom felejteni ezt a pár percet. Oké?
- Nem oké. Kicsim neked i..
- Anya. - szóltam rá ingerültem mire láttam hogy száraz kirepedezett arcbőrén egy könnycsepp gördül végig. Kék szemeiben látszott a fájdalom.
- Sajnálom, de sztár és nem is biztos hogy tesók vagyunk. Remélem csak tévedsz és nem az. Nekem már nem sok időm van hátra. Minek ezzel traktálni őt is.
- Na ezt most fejezd be. Nem fogsz meghalni érted. Az én kislányomnak nem lesz semmi baja. - bíztatott anya és valahogy ismét álomba merültem.


ooooooooo

Egy hete folyamatosan orvosok vesznek körül és a friss levegő amit az udvaron szívok. Egyre jobban érzem magamat és lehet még sem az utolsókat rúgom.
- Szervusz Medison. - köszönt az orvosom Mr. Oliwers.
- Hello. - köszöntem és letettem az újságot ami a kezemben volt.
- Hogy vagy?
- Jobban.
- Hát én is jó híreket hoztam neked. A betegséged ebben az 1 hétben nagyon háttérbe szorult és egyre jobbak az eredményeid úgy hogy jövő héten lehet haza is mehetesz.
- Ez szuper. Köszönöm. - mondtam majd elment. Még egy ideig olvasgattam, de már szét untam a fejemet így elindultam sétálni. Csak csoszogtam a rózsaszínű papucsomban és a fehér köntösömben nem is figyelve merre megyek mikor beleütköztem valakibe.
- Sajnálom nem volt szándékos. - mondtam, de mikor felnéztem egy gyönyörű barna szempárral találtam szembe magamat.
- Én sajnálom nem néz.... - mondta, de valahogy szavai elakadtak.
- Egyébként Li... Liamnek hívnak. - mutatkozott be.
- Te AZ a Liam vagy?
- Igen, de ugye nem fogsz sikítozni?
- Nem, nem vagyok fanatikus rajongó. - mondtam. De ha ő az 1D-s Liam akkor Lou haverja. Még jó hogy nem mondtam meg neki a nevemet.
- És miért vagy itt? - kérdezte. Már átrágtuk magunkat a gyerekkoron, az időjáráson és az életünkről miért pont ennek a témának kellett következnie?
- Rutin vizsgálat. Egy kis megfázás ami ráhúzódott a szememre, de már jobban vagyok. - hazudtam. - És te?
- A veséim már születésem óta nincsenek a legjobb állapotban és most elvileg mind a kettő működik. Ezért be kellett feküdnöm.
- Hát nem lehetett a legjobb! - mondtam és tovább sétáltunk. Kiértünk az udvarra és ott leültünk egy padra.
- Mekkora tahó vagyok, meg sem kérdeztem hogy hívnak?!
- Öhm... Brooklyn! - még egy hazúgság az elmúlt 2 órában.
- Szép neved van Brook. - mosolygott.
- És hány éves vagy?
- Májusban leszek 18 te?
- Én augusztusban 19. De szerintem menjünk be mert lassan esni kezd. - elindultunk be és elkísért a "szobámba,,.
- Akkor holnap átjövök. - mondta és egy puszit nyomott az arcomra.
- Szia.
- Szia. - köszöntem el. Mikor beléptem a szobába Ed-el találtam szembe magam aki elég ideges arcot vágott.
- Szia drágám, ki volt ez a kis ficsúr és miért puszilgat téged?
- Szia. És Ő nem kis ficsúr hanem Liam Payne. És az is csak egy ártatlan puszi volt.
-Ártatlan puszi mi?
- Ed, kérlek. Nem jelentett számomra semmit sem én csak Téged szeretlek.
- Remélem, de ő ezt miért nem tudja? Tudod mi ne is tudja meg többet ne találkozz vele.
- Nem tílthatsz el a barátaimtól. - mondtam idegesen.
- O na ne mond. 20 percnyi beszélgetés után ilyen nagy barátod lett?
- Nem 20 perc volt, de nem értem miért kell ennyire féltékenynek lenned. - már ordítoztam vele.
- Tudod mit, jobb lenne ha most elmennél. - mondtam és az ajtó felé mutattam.
- Szivem kérlek. - könyörgött.
- NEM. Menj el. Rosszul érzem magamat és szeretnék lepihenni. - idegesen kellt föl a szobában lévő fotelről és ment ki az ajtón majd maga után hangosan becsapta. Szívem kihagyott egy ütemet és sírva rogytam az ágyamra.

/Two/

Sziasztok. Meghoztam ektek az új részt. Remélem tetszeni fog és az elkövetkező pár részhez apum adott ihletet :D És mivel beteg lettem sűrűbben hozok nektek részt :))
A kövi rész: 2-3 komi és 130 megjelenítés után jön.


-----------------------------------------------------------------&---------------------------------------------------------------------------



- Anya. - kiabáltam neki és gyorsan ide is szaladt.
- Mi a baj?
- Vért köhögtem és rosszul vagyok. - mondtam és egy szúró érzést éreztem a tüdőmben majd minden elsötétült és már csak a mentő hangját hallottam.

/Eközben Londonban a One Directionnél/
/Louis Tomlinson/


- Harry add vissza Kevint! - parancsoltam legjobb barátomra akinek szokás szerint szavaim egyik fülén be másikon ki. Lassan elindultam felé, de hirtelen a földre rogytam és egy kép jelent meg előttem ahogy anya ül be a mentő autó hátuljába ahova egy lányt tesznek be aki csövekre van rákötve. Már megint ez a fura érzés, ezek a rosszulétek és képek egyre felerősödnek és nem tudom mitől van. Csak jönnek és egy perc múlva kutya bajom sincs.
- Lou jól vagy? - kérdezte Liam majd oda jött hozzám és felsegített.
- Persze, csak megint ez a fura érzés. - mondtam.
- Milyen fura érzés? - kérdezte Zayn.
- Eddig hetente, de mostmár naponta jönnek ezek a fura érzések és mindig bevillan egy kép anyáról és egy lányról.
Most egy mentőben voltak.
- Haver, szerintem hívd fel anyudat. - javasolta Niall és hallgattam a tanácsára. Tárcsáztam anya számát.
- Szervusz kisfiam. - hallottam meg rekedtes, szomorú hangját amin észre vehető volt hogy sírt.
- Szia. Miért sírsz? És miért vannak látomásaim rólad és egy ismeretlen lányról.
- Az a lány az ikertestvéred és szörnyen beteg. - mondta és a szemembe könnyek gyültek. Megsemmisülve rogytam a földre ismét.
- Van egy ikertestvérem? - kérdezte másr sírva.
- Igen, azért vannak ezek a látomások mert megérzitek ha a másikkal valami baj van.
- És milyen beteg?
- Élet és halál közt van. - most már zokogtam mint egy 5 éves kisgyerek aki nem kapja meg a lufiját amit megígértek neki.
- De most inkább az élethez közelít. - tette hozzá és szívverésem kicsit lassabra váltott, de még mindig majd kiugrott a helyéről. Túl sok információt kaptam ebben a 2 percben.
- Hol vagytok most?
- Most megyünk be Londonba az MBS kórházba.
- Azonnal indulok én is. - mondtam és letettem a telefont.
- Lou hova mész? - kérdezte Paul.
- A tesóm kórházban van.
- Nem mehetsz.
- Nem hallottad a tesóm kórházban van! Élet és halál közt van oda kell mennem. - ordítottam vele.
- Sajnálom, de nem engedhetlek el. Ha most nyilvános helyre mész kirúghatnak. És még is mit mondasz a sajtónak?
- Tudod mennyire nem érdekel a sajtó?
- És különben is koncertetek van. - mondta és berángatott az autóba majd elindultunk az arána felé ahol a koncert lesz. Elegem van már Paul-ból. Azt hisz ő az apám aki parancsolhat nekem mikor nem. Felnőtt férfi vagyok aki tud vigyázni magára és nem kell neki bébi csősz. Duzzogva szálltam ki a kocsiból és indultam meg az öltöző felé. Idegesen vettem le ingemet és ey csíkos pólót húztam föl.
- Lou jól vagy? - kérdezte Harry és leült mellém.
- Nem. - válaszoltam ingerülten.
- Meg kell értened Pault is. 3 gyereke van és ha nem teszi azt amit mondanak neki kirúgják.
- De akkor is az ikertestvéremről van szó. Akiről 20 évig nem tudtam semmit.
- Elhiszem, szar lehet. De meg ke...
- Srácok kezdés. - szólt be egy csaj. Kirohantunk a színpadra és énekelni kezdtünk. Miért van az hogy amikor az embernek semmi baja nincs és szomorú számott hall nem is érez közben semmit és mikor baj van egyből a sírás kerülgeti? Hát ez volt velem is. A Moments egy szerelmes szomorú dal, de nekem most más jutott eszembe. Miért 20 után kell ezt megtudnom? A koncert nagyon lassan telt, de valahogy sikerült végig szenvedtem. Tudom hogy szörnyű voltam és hogy ezzel csalódást okoztam a rajongóknak, de nem tudok másra gondolni csak arra hogy a Tesóm Beteg.
- Lou haver. Ne törd magad. Mi van ha nem is a tesód?
- Ezt meg hogy érted? - kérdeztem és értetlenül néztem Liamre.
- Hát ha az lenne akkor hogyan tudták volna eltitkolni előled?
- Nem tudom. Furmányos szüleim vannak.
- Lou, szerintem nem a tesód. - mondta Zayn. Talán igazuk van, de fene se tudja. A napokban sajnos nem érek rá így nem tudok bemenni hozzá, de kezdek megbékélni a gondolattal hogy vajon tényleg nem a tesóm?!

És szeretétek tőletek most bővebb komikat kérni hogy milyennek látjátok ezt a törit, és hogy szerintetek mi jön ki belőle?

/One/

Sziasztok. Meg is hoztam az első részt. Tudom rövid lett, de itt még nem tudtam annyira sokat írni. Remélem tetszeni fog. Pár komi és 110 megjelenítés után hozom a kövit :*

-------------------------------------------------------------------&---------------------------------------------------------------------

Egy átlagos reggel Donchasterben- Kinyitottam a szemem és körbe néztem a szobámban. Lassan felálltam és az ablakomhoz sétáltam. Kinéztem a házunk előtt levő játszótérre ami ki volt hallva. Emlékszem 10 évvel ezelőtt a szülők alig tudták haza rángatni a gyerekeket innen. Már akkor bármit megadtam volna csak azért hogy egyszer én is ott játszhassak. Már akkor is csak az ablakból nézhettem s szivem ugyan úgy mint most is meghasadt. Nem kértem soha semmit csak azt hogy egézséges legyek. Minden szülinapomkor a gyertyák elfújása előtt elmondtam magamban " Azt kívánom egézséges legyek,,. Soha nem teljesült, és lehetséges hogy az én életem nem happy end-el fog végződni. 17 éve ezzel a betegséggel együtt élni nehéz, de mára már kezdem megszokni a gondolatot. Az orvosok sem tudják mit tegyenek. Ez a betegség egyre jobban erősödik bennem és a köhögési rohamaim is sűrűbben jönnek ami néha vér köpésben végződik.
Apa még kicsi koromban elhagyott minket sőtt én csak 1 éve költöztem vissza anyához mivel eddig a nagyinál laktam. Ott volt a legközelebb az intézet ahol kezeltek, de nem rég kiderült hogy kezelhetetlen vagyok. Anya egyre több túlórát vállal a kórházban hogy kitudja fizetni a gyógyszereimet, de így is van 1-2 adósságunk. Ahogy ültem az ablak előtt és töprengtem magamban elszaladt az idő.
- Kincsem, itt van Mrs. Winslow. - szólt be anya. Hát igen, Mrs. Winslow a magántanárom ugyan is iskolába nem járhatok. 1 hónapra beiratkoztam mikor jobban lettem, de nem bírták ki az emberek hogy ne kezdjenek el cikizni mert másabb vagyok mint ők. És az sem lenne jó ha össze szednék még valamilyen betegséget e mellé. Mrs. Winslow egy kedves, aranyos néni aki olyan nekem mintha a nagymamám lenne. Boldogan köszönt minden nap, mint ma is.
- Szervusz angyalom. Hogy érzed magad? - fogadott nagy mosollyal az arcán.
- Jó napot. Fogjuk rá hogy jól.
- Akkor ma mivel szeretnél kezdeni? Töri, matek vagy magyar?
- Legyen töri.
- Akkor most mesélek neked az 1848-49-es forradalomról ami a magyarokat érintette. Valahogy abban az országban mindig valami megfogott. Anya azt mondja olyan vagyok mint a nagyapám. Tomlinson papának is az a kedvenc országa és már többször is volt ott. Megígérte nekem még 7 éves koromban hogy levisz oda. Tisztán emlékszem szavaira ahogy átkarolja a vállamat és ad egy puszit a hajamba. " Kincsem, ígérem egyszer elviszlek abba a szép országra ahol még a levegőt venni is élvezet. Én már vagy 100-szor voltam ott, de nem tudom megunni. Nagyanyád mindig szekál érte hogy minek megyek annyiszor, de ő nem érti. Olyan csodálatos az Alföldje a hatalmas puszta amint átjárja a szél. Csodálatos. Imádom Magyarországot.,, Mindig is értettem a gondolkozását, talán azért mert olyan vagyok mint ő.
- El sem tudom hinni hogy már ennyi az idő. Annyira elmerültem a mesélésben. Drágaságom nekem most mennem kell, de holnap találkozunk s akkor matekkal kezdünk. Házit most nem adok. Szervusz édeském.- ezzel el is ment.
Leültem az ágyra és bekapcsoltam a laptopomat. Azonban egyik pillanatról a másikra a köhögésem erősödött. Mikor szám elé raktam a kezem és köhögtem tiszta vér lett. Rettegve emeltem el a kezemet és vettem jobban szemügyre.
- Anya. - kiabáltam neki és gyorsan ide is szaladt.
- Mi a baj?
- Vért köhögtem és rosszul vagyok. - mondtam és egy szúró érzést éreztem a tüdőmben majd minden elsötétült és már csak a mentő hangját hallottam.

Hello. Itt az új törim Prológusa. Nem sokat mondd, de szerintem a lényeg benne van. Lesznek benne szomorú, izgalmas, és szívszorító része is, de kelle egy ilyen is. KOMIT kérek szerintetek érdekes lesz-e és hogy folytassam-e? És ha minden jól megy holnap hozom az 1-ő részt :)


Prológus.

Egy lány ki testvére segítségével TALÁN meggyógyulhat.
De a testvérnek fogalma sincs hogy a lány létezik. 
A lány kicsi kora óta ezzel a betegséggel él együtt, s mára már beletörődött hogy közel a halál, de egy napon sürgős segítségre van szüksége. És TALÁN van esély a gyógyulásra, de azok a TALÁNok mindig ott vannak. De vajon ki menti meg a lány életét? S netán ez a valaki az életét is feláldozná a lányért? És a lány barátja mit szól mind ehhez?
Főszerepben : Medison Tomlinson, Louis Tomlinson és Liam Payne.

31.rész ~ Az utolsó

Sziasztok. Egy kicist rövidd lett, de sajnálom és remélem a tartalma kárpótol benneteket. Köszönöm a 10400 oldalmegjelenítést nagyon boldog vagyok... És remélem az utolsó rész alkalmából komiztok nekem egyet. Az előző részhez is nagyon köszönöm őket, nagyon sokat jelent ez nekem. :D Az új törim első 4 része már kész van úgy hogy ha kapok komikat hozom azt is ;´)

--------------------------------------------------------------&--------------------------------------------------------------

- Ne kérlek ne menj. - mondtam.
- Meg kell néznem hogy ki az. - mondta és elindult. Ujjabb kopogás hallatszott, de az már erőteljesebb volt és szinte dörömbölésbe ment át. Mikor kinyitotta az ajtót a srácok toporzékoltak ott.
- Már azt hittem soha nem akarod kinyitni az ajtót. - ordított Harry majd mind az 5-en beszaladtak. Emő felszaladt a wc-re. Niall a hűtőhöz. A többiek pedig leültek a kanapéra.
- Liam. Valaki még áll az ajtóban. - mondtam reszketve. Liam lassan megfordult és ott állt teljes életnagyságban Danielle Peazer egy késsel a kezében.
- Dani mire készülsz? - kérdezte Liam idegsen és közben hátrálni kezdett.
- Megmondtam hogy szakíts vele. Ha nem tetted meg akkor meg kell hogy bosszuljam. - mondta egy hatalmas vigyorral az arcán.
- Na Kim te kezded? - kérdezte és elindult felém. Már elég közel járt és Liam is régen kapcsolt.
- Jön Superman. - ordított Lou és ráugrott hátulról Danire aki a fölre zuhant és Lou ráült.
- Louis szállj le róla. - parancsolta neki.
- Azt nem tehetem mert akkor bántanád Liaméket, de ha kitalálod a jelszót akkor leszállok rólad.
- Eleanor.
- Hülye azért én sem vagyok.
- Srácok nem láttatok egy kést? - jött be Niall és mikor megpillantotta Dani kezében felcsillant a szeme.
- Oh kösz. - vette el tőle és félbevágta vele a szendvicsét majd nyugodtan tömte magába. Dani idegesen ugrándozott, ordítozott és ficánkolódott Lou alatt de annak esze ágában sem lett volna leszállni róla aminek örültem. Harry a rendőrséggel beszélt, Zayn Emőt vígasztalta, Niall evett és én Liam karjaiban reszkettem. Amint kiértek a rendőrök elvitték Dani-t akiről megállapították hogy dührohamot kapott.
- Kicsim nyugodj meg. - mondta Liam miközbe az ágyra fektetett és betakart.
- Nekem ez akkor is magas. Rátámad élete nagy szerelmeré, nem inkább boldog lenne hogy te bldog vagy. - mondtam, de ő nem szólt semmit. Közelebb húzott magához és úgy aludtunk el.

/4 évvel később/


- Kicsim fújd el a gyertyát! - mondtam 3 éves kislányomnak aki boldogan teljesítette a kérésemet.
- És ti is srácok. Boldog 8-dik évfordulót One Direction.- mondtam és közben az 5 fiú felé fordultam. Hát igen 8 éve hogy össze álltak. Amy a banda 4-dik évfordulóján született meg.
- Amy mondd hogy One Direction. - guggolt le hozzá Harry.
- Vin Duraction. - mindenki nagyot nevetett. Ez az egy szó amit nem nagyon tud szegény kimondani, de kétlem hogy sokáig hisz a srácok nap mint nap gyakoroltatják vele. Amy születése után 3 hónappal Liammel megtartottuk az esküvőt és azóta boldogan élünk hármasban. Lou és El is követte a példánkat és ők is össze házasodtak és 1 hónap múlva megszületik a pici répaimádó kicsijük. Zayn és Emő is össze hoztak egy kislányt aki most volt 2 éves és tetőtől talpig hasonlít az apjára. Imádja a tükröket és persze a haját. Nial és Harry, hát igen ők azok akiknek még csak barátnőjük van, de azt vélik minek elsietni a dolgokat. Boldogan gondolok vissza a 6 évvel ezelőtti életemre amikor még nem gondoltam hogy ez lesz a jövőm. Megérte lemenni arra a koncertre és harcolni. Harcolni a szerelmemért aki mindent megtesz értem és Amyért, hisz egy csodálatos ember. Idő közben belőlem is énekes lett és egész nagy rajongótáborra tettem szert. Talán Amy is követi a példánkat hisz Liam már most tanítgatja neki a hangokat. A fiúk már hónapok óta kérlelnek hogy legyek én a banda 6-dik tagja, de igent még nem mondtam. Erre az életre ami nekem megadatott sokan irigyek és meg is értem hisz én is az lennék. Tökéletes élet, tökéletes rajongók, tökéletes barátök, tökéletescsalád, de ami a legfontosabb hogy nekem van a legtökéletesebb férjem. Remélem az én életem mindenkinek útmutatót ad hisz Liammel mind a ketten féllábbal a halálban voltunk és most Én vagyok a világ legboldogabb embere.
Köszönöm Onde Direction.
Köszönöm Liam Payne

30.rész~ Fenyegetések

Sziasztok. Meghoztam ezt a részt is. Az utolsó előttit. Megint lezárul egy törim, de már elkezdtem nektek egy ujjat és azt is fogom hozni :D
Erről a részról annyit hogy nagyon unalmas lett szerintem. És sajnálom hogy rövid is lett.
A kövit egyben az UTOLSÓT 4 komi és 160 megjelenítés után hozom :D


------------------------------------------------&----------------------------------------------------------


Beléptem a második hónapba, ami annyit jelent hogy szinte minden reggel hányok. Liam rossz szemmel nézi ha bármit is merek csinálni, de én utálok tétlenül ülni. Ez a reggelem is így kezdődött. 10 óra lehetett mikor felébredtem és irányomnak a wc-t céloztam meg. Leguggoltam a wc elé és kiadtam magamból ami bennem volt.
- Ez már nem normális, minden reggel ott guggolsz és hánysz. - szólalt meg Liam mikor leültem az ágy szélére.
- Terhes vagyok, szerintem elég normális ez. Van aki rosszabbul viseli. - tettem hozzá majd felöltöztem és lementem a srácokhoz. Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a laptopot.Annyira elmerültem abban a cikkben hogy "Zayn Malik lesmárolná Selena Gomezt,, hogy észre sem vettem mikor Liam leült mellém.
- Kim, nem csinálsz nekem egy szendvicset? - nyavajgott Niall.
- Van két szép lábad te is megtudod csinálni magad. - gorombáskodott Liam.
- Most meg mi bajod van? - nézett Niall érthetetlenül Liamre.
- Semmi, de miért őt kell ugráltatni?
- Liam. - parancsoltam rá. - Srácok menjünk el vidámparkba. Te meg nyugodj le mire haza érünk.
- Kim, ne menj a kicsi.
- Nem lesz semmi baja.
- Te terhes vagy? - kérdezte meglepődve Niall.
- Igen. Már lassan 2 hónapos leszek. És Liam igen is elmegyek te meg nyugodj le - parancsoltam neki. Idegesen szálltam be a kocsiba és indultunk el a vidámpark felé.
- Kim, mi baja van Leyumnak? - kérdeztem Lou.
- Nem tudom. De remélem mire vissza érünk addigra lenyugszik az okos. - néha rám nézett a tükörből majd vissza az útra. Liam sosem szokott ilyen lenni vajon most miért ilyen? Tettem fel magamban a kérésdt. Lassacskán megérkeztünk majd ott kiszálltunk. Persze egyből rajongók torlaszoltak el minket, de onnan is sikerült kijutni.
- Na mi legyen az első? - kérdeztem igatottan.
- Legyen az! - mutatott Niall egy ugróasztalra ahol szaltó verseny folyt.
- Oké, én benne vagyok. - már elindultam az asztal eflé mikor valaki megfogta a csuklómat.
- Nem engedlek fel oda. - mondta Liam a napszemüvege és a kapucnija mögül.
- Mit keresel itt?
- Utánad jöttem. Én nem akarom hogy itt legyél és veszéjeztesd a kicsi életét.
- Nem veszéjeztetek én semmit. Ettől még nem lesz semmi baja. És attól mert terhes vagyok otthon kéne ülnöm és mint egy öreg mamaika kötögetnem kéne?
- Hát jobban örülnék neki.
- Liam mi bajod van? Olyan más vagy, ma mindnekivel veszekszel. Mi a baj? - végre levette a napszemüvegét és bele tudtam nézni barna szemébe ami tele volt fájdalommal.
- Semmi.
- Látom rajtad.
- Nincsen semmi bajom. - mondta ingerülten.
- Gyere sétálni. - én még mindig nyugodt voltam. Láttam rajta a feszültséget, azt hogy szorong és bezárkózik valami elől. Már jó ideje sétáltunk mikor végre megszólaltam.
- Nem szeretnéd a kicsit?
- Mi? Miért?
- Mert ha nem akkor még nem késő elvetetni.
- Nem.... Megtartjuk és nem is ez a bajom. - vallotta be és egy kicsit meg is nyugodtam.
- Hanem? Kérlek mondd el, beszéljük meg. Én pont ezért vagyok veled.
- Oké. Ma reggel kaptam egy üzenetet. Ha nem veszünk össze és nem mész ma el otthonról akkor Dani elintézi. A második az volt ha nem szakítunk valamelyikünknek nagy baja lesz. - mondta el lehajtott fejjel.
- Ez egy nagy baromság.
- Nem az. Eljött hozzám és késsel fenyegetőzött.
- Komoly?
- Igen.
- Kérlek menjünk haza. - kérésemre gyorsan haza is indultunk. Mikor haza értünk Liam ölébe ültem és ott sírtam. Ha Dani tényleg komolyan gondolja ezt az egészet és meg akarj valamelyikünket ölni mi lesz?
- Kicsim ne sírj. Megoldjuk valahogy. - nyugtatgatott.
- És ha tényleg meg teszi? Ha valamelyikünket megöl?
- Az nem lehet. - már a sírástól álomba merültem volna mikor valaki kopogott. Ilyedten néztem Liamre aki lassan felállt.
- Ne kérlek ne menj. - mondtam.
- Meg kell néznem hogy ki az. - mondta és elindult. Ujjabb kopogás hallatszott, de az már erőteljesebb volt és szinte dörömbölésbe ment át. Mikor kinyitotta az ajtót.........

29.rész~ Sajnálkozás

Sziasztok. Ma is hoztam nektek egy részt. És szerintem holnap nem fog menni, de kedden biztos hozok. Köszönöm a komikat. 

-----------------------------------------------------&--------------------------------------------------

Reggel boldogan ébredtem fel hisz csodálatos életem van. Liam még aludt én pedig a szobában lévő doboz felé vettem az irányt. Kinyitottam és egy naplóval találtam szembe magam amibe évek óta nem írtam semmit. Vissza lapoztam éveket és olvasni kezdtem. Felelevenítettem a srácok előtti életemet, mikor egy olyan íráshoz értem ami megérintette a szívemet. " One direction. Számomra ez a két szó megmentő. Ha rossz kedvem van csak berakom az egyik zenéjüket és már is felvidít a hangjuk, bele gondolok milyen jó lehet velük beszélgetni és hülyülni. Én nem a sztárt szeretem bennük hanem az embert. 30 év múlva ha meghallom a zenéjüket boldogan gondolok vissza arra az időre amikor titkon rajongtam értük. Boldogan fogok mesélni erről az időről a lányomnak és a könnyek sorakozni fognak a szememben mert ez az 5 fiú megtanított engem szeretni valakit. Megtanított élni, arra hogy nem kell mindent komolyan venni és a zene az ami akkor is szeret ha nagyon rosszat tettél. Ez az 5 srác példát mutathat mindenkinek. És a sok utálkozó akik lebuzizzák őket azok csak bánhatják hogy nem szeretik őket. Sok dolgot vesztenek ezzel. Imádom ezt az 5 srácot annyi minenkin segítettek már csak is azzal hogy énekelnek. Aki egyszer Directioner lett az az is marad amíg meg nem hal, mert Directionernek lenni nem átmeneti dolog hanem egy életre szól.,, - ahogy ezeket a sorokat olvastam a könnyek csak úgy potyogtak a lapra aminek a széle  már teljesen ki volt rojtosodva.Ezt az egészet most is így gondolom csak éppen nem kell titkolnom többet.
- Kicsim ne sírj. - szólalt meg mögülem Liam mire én egy hatalmasat ugrottam a széken.
- Mióta állsz itt? - kérdeztem és vészes sebességgel becsuktam a naplóm.
- Régóta. Szóval Directioner vagy?!
- Hát... Nem vagy is igen.
- Drágám ezen szerintem nincs mit szégyelned. - mondta és közben leguggolt hozzám.
- Csak tudod soha nem akartam senkinek mondani mert féltem a reakciótól és mindig is zárkzott gyerek voltam.
- Legalább én már tudom. - mondta és egy lágy csókot adott a számra.
- Liam.. - szóltam neki mikor már az ágyon feküdtünk és fejem a mellkasán pihent.
- Hmm.. - dünnyögte és már szinte majdnem elaludt.
- Biztosan szeretnéd ezt a gyereket, mert ha nem még nem késő?!
- Ne butáskodj. Persze hogy szeretném.
- Tini-apuka akarsz lenni?
- Kim fejezd be. Szeretném ezt a kicsit és meg is fog születni. -mondta határozottan azon a dörmögés mély hangján.
- Oké.
- Mit szólnál ha elmennénk valahova, hisz még is csak ma vagyunk együtt 2,5 éve?
- Már ennyi ideje. Menjünk. - mondtam és elindultunk. Egy gyönyörű helyre vitt a parkba. Egy tóhoz. Annyira gyönyörű volt az őszi táj ahogyan a levelek piros, zöld, banra és sárga szinben pompáznak. A víz tükrére néha néha ráhullott egy egy levél és sodródott az árral.
- Miért nem lehet megállítani az időt? Ez életem legszebb szakasza, 19 éves koromra ilyen életet szerettem volna és most meg is kaptam. Most szeretném azt hogy ne öregedjünk meg, és örökre maradjunk így Ketten. - mondtam és közben rámentünk a tó feletti hídra.
- Én nem akarom megállítani, persze nekem is ez egy tökéletes pillanat, de az életnek tovább kell menni mert ha nem akkor nem ismerjük meg a többi csodás pillanatot. Ha 3 éve megállítom az időt nem ismerem meg életem szerelmét. - mondta és közben hátulról átölelt.
- Igazad van. És lassan 3-an leszünk.
- Te Én és a kicsi Kim. - mondta és ismét egy csókot kaptam tőle. Hatalmas dübrögés hallatszott a hídon és 4 kapucnis szemüveges srác szaladt oda hozzánk.
- Hello Payne Familia... Nem vagytok éhesek? - kérdezte Lou.
- De egy kicsit. - válaszoltam.
- Akkor nem lehetne gyorsabban mozogni mert nekem már kijukad a gyomrom. - mondta Niall és közben hajtott minket a kocsi felé.
- Jól van na öreg ember nem gyors vonat. - mondta Liam.
- Na papa akkor lássuk le bírsz-e hagyni engem. Verseny a kocsiig. - mondtam és szaladni kezdtem majd Liam is. A kocsi nem volt annyira messze, de közel sem. Egymás mellett szaladtunk és izgatottam vártuk ki fog győzni. Minden erőmet beleadva egyre gyorsabban szaladtam és én lettem a győztes. A kocsihoz érve gyorsan kapkodtam a levegőt.
- Ez... Jó... Volt... Meg- is-mé-telhet-nénk. - mondtam és közben levegőért kapkodtam mire ő hangosan felnevetett.
- Ezt nem hiszem el egy csaj lehagyott, pedig mindig is én voltam a legjobb futó a bandában.
- És a győztes Kimberly Payne... - mondta Zayn mire én a vállába boxoltam.
- Fejezd be. Nem vagyok Payne. - mondtam.
- Még... - dünnyögte magában Liam és erre a fejemet felé kaptam, de annyira nem figyeltem fel rá hogy észre vegye. Természetesen a Nando's-ba kellett menni ebédelni.
- Zayn hol van Emő? - kérdeztem hisz már 3 hete nem is láttam.
- Remélem tudod hogy nagyon megbántottad azzal hogy úgy leráztad és szerintem jót tenne neki ha beszélnél vele, mert fontos dolgot akar elmondani amit velem is nehéz volt megbeszélni.
- Ja, ARRÓL. - emlte ki ezt a szót Lou és Zayn bólintott egyet.
- Miről? Milyen ARRÓL?
- Ezt inkább vele beszéld meg. - mondta Zayn és egy asztal felé mutatott ahol Emő búslakodott. Oda szaladtam és szorosan átöleltem mire ő eléggé meglepődött, de viszonozta.
- Nagyon sajnálom, hihetetlenül és nagyon hiányoztál. Meg tudsz nekem bocsájtani?
- Persze, de muszáj beszélnünk. - mondta megértő tekintettel.
- Mondd.
- Szóval mikor Liam kórházba kerül, terhes lettem, de nem tudott róla senki kivéve Zayn-t. Vele nem tudtam annyira megbeszélni mindent mint egy lánnyal. Aztán egy pár nap múlva azt hiszem 3. Neki mentem az asztalnak pont a sarkának, nem tudom hogy sikerült, de tudod milyen béna vagyok. Szóval nagyon fájt a hasam és elmentem az orvoshoz. És ő azt mondta hogy.... - itt elhalkult a hangja és tudtam mit fog mondani. Elvesztette. Egy gyereket egy anyának szörnyű elveszteni még akkor is ha nem is látta, de a tudatában benne van már mikor megtudja hogy a pici úton van hogy az övé. Azért a csöppségért megér mindent feladni, és eltűrni hisz nincs annál jobb pillanat mikor az első szava azt hogy "Anya,,.
- Elvesztettem. - mondta ki és közben egy könnycsepp csordult ki szeméből le az arcán és az asztalon ért célba. Fogalmam sem volt hogy most mit mondjak, mit tegyek hisz szegényt pont akkor ráztam le mikor beszélgetni akart volna velem és még csak fel sem hívtam. Felálltam és oda ültem mellé majd átöleltem. Fejét vállamra hajtotta és sírt. Zayn a szemben lévő asztalról nézte könnyes szemmel hogy mit mit csináunk.
- Sajnálom. Egy szemét voltam. Remélem meg tudsz nekem bocsájtani.
- Persze hisz barátnők vagyunk, de ígérd meg nekem hogy soha többet nem leszel ilyen.
- Ígérem. - mondtam és elakart indulni a fiúk asztala felé. Nem tudom hogy hogyan mondjam el neki hogy terhes vagyok, de muszáj lesz hisz még is csak a legjobb barátnőm.
- Várj, nem tudom hogy mondjam el neked, de..... Terhes vagyok. - mondtam szomorúan hisz tudtam hogy ő is az lesz tőle.
- Ez komoly? Szuper. - mondta vidám hangon és arckifejezése egyből mosolyra váltott. Boldogan ölelt át majd elindultunka  fiúk asztala felé és leültünk.
- Megbeszéltetek mindent? - kérdezte Zayn barátnőjétől 1 csók közben.
- Igen.
- Sajnálom Zayn. - sajnálkoztam.
- Semmi baj. - mondta.
- Hello, mit hozhatok? - kérdezte egy ismerő alak.
- Na végre már. Én kérek 1 kólát, 3 adag nando's-t és.... - sorolta Niall, de Liam közbe vágott.
- Danielle? - kérdezte Liam és nagy szemekkel nézett a számomra ismerős lányra. Felismerhettem volna, de lehet hogy csak nem akartam. Göndör haja háta volt fogva lófarogba és ugyan annyi smink volt rajta mint mindig.
- Igen Liam. - mondta és bájos tekintettel nézett rá.
- Te mióta dolgozol Itt a Nando's-ban?
- Amióta a drágalátos Kim-ed miatt kirúgtak a táncsuliból. - mondta szmét módon.
- Fejezd be oké. Nem kellett volna szemétnek lenned és nem rúgnak ki. - vágtam vissz és közben felálltam az asztaltól hogy szemébe tudja nézni.
- Ez mind miattad van, ha nem lépsz be Liam életébe akkor még mindig együtt lennénk és tudom hogy engem szeret és nem egy ilyen kis senkit mint te. Velem lenne együtt és nekem nem itt kéne Téged kiszolgálnom hanem nyugodtan próbálhatnák. - ledobta a tálcát ami a kezében volt és idegesen nézett bele a szemembe. Kezdtem én is ideges lenni.
- Danielle fejezd be. Fogadd el hogy én már Nem téged szeretlek.
- Liam tudom hogy engem szeretsz és hogy még mindig vágysz rám.
- Danielle. - mondta idegesen Liam.
- Liam, nyugi. Danielle hozd a kajámat. - parancsolt rá Niall és Danielle tiszta vörös lett. Gondolom nem szokott hozzá ehhez hogy neki kell kiszolgálni az embereket. Nem akartam tovább ott maradni felkaptam a a kabátomat és elrohantam.
- Liam menj utána. - hallottam ahogy Emő oda szól neki, de én már kint is voltam ujra a parkban. Zokogva ültem le egy padra.
- Kicsim ne sírj. - mondta Liam és átölelt.
- De, Danielle. Annyira igaza van. Ha most nem lennék akkor te nem lennél 8 hónap múlva apa és boldog lehetnél.
- Fejezd már be, én boldog vagyok Veled. Csak is veled. Nekem nem kell más érted.?
- Igen. - mondtam hüppögve és fejemet vállára hajtottam.
- Liam, Liam. - hallottam meg Danielle hangját. Fejem az idegességtől lángba borult.
- Nyugi, ne idegeskedj nem tesz jót a babának, majd én elintézem. - súgta a fülembe.
- Mit akarsz?
- Csak ott hagytad a kabátodat.
- A srácok ki hozták volna.
- Liam, miért nem szeretsz.
- Ezért. - mutattam végig rajta. - Olyan más vagy. Ha vissza változnál már akkor sem kellenél mert én megtaláltam életem szerelmét Kim-ben és nekem nem kell más. Barátok is lehettünk volna ha te nem lennél ilyen.
- Tudod te is nagyon megváltoztál.
- Igen, nem vagyok az a naiv kisfiú akit Te csak úgy kihasználhatsz. - vágott vissza Liam mire Danielle megint megsértődött és elrohant.

Na megint megkérdezem... Szeretnétek hogy legyen-e új töri? És mi a véleményetek erről a részről?

28.rész~ A nagy család 2/2

Sziasztok.

Meghoztam nektek az új részt.

Nincs sok hozzá fűzni valóm csak annyi hogy lehet ennek a törimnek vége.

Ha ehhez a részhez kapok sok komit akkor holnap hozom a kövi részt :D

Azonban másnap reggel hatalmas zürzavarra ébredtünk. Gyorsan leszaladtunk ahol anya Ruth-tal és Nikolaval veszekedett.
- Kimberly még is mikor akartad elmondani nekem hogy terhes vagy? - szögezte neki Grg a kérdést.
- Mi elakartuk mondani, de... - mentegetőzött és egyre jobban kezdtem sajnálni, ebből hogy fogunk kimászni.
- Mi? Ti mind tudtatok róla?
- Apa sajnálom. - Greg megfogta a kocsikulcsát és elment.
- Apa! - szaladt utána Kim, de elhajtott. Én is kihorgásztam a kocsi kulcsomat és a kocsim felé szaladtam.
- Liam hova mész?
- Utána. Szeretlek. - mondtam és vészes sebességel elhajtottam. Egyre közelebb értem Greg autójához, de egy kávézónál meállt és én is bementem utána.
- Greg. - szólta utána.
- Liam te még is mit keresel itt?
- MEg kell beszélnünk.
- Ezen nincs mit megbeszéltünk, a saját lányom is titkolózik előttem. - mondta és látszott szemében hogy szarul esik neki.
- Mi nem akartunk titkolózni csak nem mertük elmondani mert attól féltünk hogy az esküvővel fogsz jönni.
- Csak ezért?
- Meg hogy talán azt mondod hogy vetesse el, mert túl fiatal.
- Ilyet soha nem mondanák. Ha ti meg szeretnétek tartani és egymást is szeretitek akkor legyetek boldogok. És ígérem mindenben segíteni fogok amiben csak tudok hisz szeretlek titeket. De ugye más titkotok nincs előttem?
- Nincs.
- De mi lesz az énekléssel?
- Hát ha lesz túrné akkor jönnek ők is velem. - mondtam és bele szürcsöltem a narancslevembe amit egy pár perce rendeltem.

/Eközben otthon//Kimberly Swanson/


- Nikola, Ruth beszélnünk kell. - dörömböltem ajtajukon mire végre kinyitották.
- Tudom hogy nem annyira kedveltek engem, de ezt muszáj lesz megbeszélnünk. - mondta,.
- Gyere be. - nyitotta ki jobban azt ajtót Ruth.
- Sajnálom ha nem vagyok az a lány akit Liamnek képzeltetek, de én hihetetlenül szeretem és próbálok rájönni mit utáltok bennem, de nem megy.
- Ugye nem használod ki Liamet? - kérdezte Ruth.
- Soha.
- Szereted? - most Nikola kérdezett.
- Igen. - válaszoltam majd egymásra néztek és egy aprót bólintottak.
- Mikor van a szülinapja?
- Mi van? - néztem rájuk értetlenül.
- Az eddigi csajok közül volt aki nem tudta.
- Augusztus 29.
- Soha nem fogod össze törni a szívét? - ismét Ruth kérdezett.
- Soha. Teljes szívemből szeretem.
- Ohhhhhh. - sóhajtottak. - Nagyon sajnáljuk ezt az egészet, nem akartuk hogy veszekedj apukáddal csak tudod Liam szíve milyen törékeny és már annyi lány átgázol a lelkén. Ha barátnője van és el is hozza ide mindig felteszünk neki pár kérdést.
- Jobb tesókat nme is kívánhatna. És még milyen kérédsek vannak?
- Milyen alakú anyajegy van a nyakán? Hány éves lesz? Mit sportolt kiskorában? Hol született? Milyen fóbiája van? Kedven állata? - sorolták felváltva.
- Szív, 20, boxolt mert terorizálták a suliban és egyszer edzésen el is törte az orrát. Wolwerhamptonban, kanálfóbia, és teknős. - én pedig soroltam a válaszokat. Ha a suliban lenne Liam tanárgy biztos 5-ös lennék.
- Dani ennek a felét nem tudta.
- Pedig 2 évig együtt voltak. De most megyek mert megjöttek. - álltam föl és már nyitottam az ajtót mikor Ruth megszólalt.
- Te vagy Liamnek az igazi, vigyázz rá. - bólintottam majd leszaladtam.
- Liam, hogy ment? - kérdeztem, de nem válaszolt ehelyett apa szúrós szemével találtam szemben magam.
- Apa...
- Kicsim. - mondta komor hangon. - Gratulálok. - mondta és szorosan magához húzott. Viszonoztam ölelését.
- Sajnálom, én el akartam mondani,de szörnyen féltem hogy mit fogsz szólni.
- Semmi baj. - mondtam és láttam szemében pár könnycseppet sorakozni. - Tudd ha bármi baj van rám számíthatsz.
- Köszönöm.

oooooo


- Anya mi is elindulunk. - mondta Liam és a csomagunkat pakolta a kocsiba.
- Oké, vigyázzatok magatokra, főleg te Kim. - mondta Karen. Anyáék pár órája már elindultak és nekünk sem ártana a srácokat tájékoztatni hogy Liam él.
- Sziasztok. - köszöntünk el és beszálltunk a kocsiba majd elindultunk.
- Egész jól sikerült. - ismertem el.
- Látod nem kellett volna félned.
- Igaz. - mondtam. Mikor végre megérkeztünk leparkoltunk a ház előtt és bementünk. Minden tiszta sötétség volt. Felmentünk az emeletre ahol mindegyik fiú a szobájába volt begubózva. Az első szoba ahova bekopogtunk Harry volt.
- Ki az? - kérdezte.
- Liam. - ahogy ezt meghallotta nagy dörömbölés hallatszott és kitépte szinte a helyéről az ajtót. Farkas szemet néztek majd Harry Liam nyakába ugrott.
- De... Te meghaltál! ÉS hogyan miért? Srácok... - ordítozott Harry.
- Valaki pihenni szeretne. - nyitotta ki mérgesen az ajtót Lou és szembesült a látvánnyal hogy Liam él.
- Liam, te....
- Na ne makogj itt nekem. Élek, mert Kim megmentett. Nem is tudom hogy tudtátok azt hinni hogy ő ölt meg engem. - szidta le őket Liam.
- Sajnálom Kim. - mondták egyszerre én pedig nem igazán tudtam ellenállni nekeik. Mindenki maga alatt volt míg Liam a korházban feküdt egyik fiú sem volt képes megborotválkozni. Úgy néztek ki mint egy jeti. Mindegyik arcán szomorúság és csalódottság volt, de most szemükben boldogság van mert vissza kapták egyik legjobb barátjukat Daddy Direction-ert.

Komiba írjátok le léci hogy szeretnétek-e új törit?