/One/

Sziasztok. Meg is hoztam az első részt. Tudom rövid lett, de itt még nem tudtam annyira sokat írni. Remélem tetszeni fog. Pár komi és 110 megjelenítés után hozom a kövit :*

-------------------------------------------------------------------&---------------------------------------------------------------------

Egy átlagos reggel Donchasterben- Kinyitottam a szemem és körbe néztem a szobámban. Lassan felálltam és az ablakomhoz sétáltam. Kinéztem a házunk előtt levő játszótérre ami ki volt hallva. Emlékszem 10 évvel ezelőtt a szülők alig tudták haza rángatni a gyerekeket innen. Már akkor bármit megadtam volna csak azért hogy egyszer én is ott játszhassak. Már akkor is csak az ablakból nézhettem s szivem ugyan úgy mint most is meghasadt. Nem kértem soha semmit csak azt hogy egézséges legyek. Minden szülinapomkor a gyertyák elfújása előtt elmondtam magamban " Azt kívánom egézséges legyek,,. Soha nem teljesült, és lehetséges hogy az én életem nem happy end-el fog végződni. 17 éve ezzel a betegséggel együtt élni nehéz, de mára már kezdem megszokni a gondolatot. Az orvosok sem tudják mit tegyenek. Ez a betegség egyre jobban erősödik bennem és a köhögési rohamaim is sűrűbben jönnek ami néha vér köpésben végződik.
Apa még kicsi koromban elhagyott minket sőtt én csak 1 éve költöztem vissza anyához mivel eddig a nagyinál laktam. Ott volt a legközelebb az intézet ahol kezeltek, de nem rég kiderült hogy kezelhetetlen vagyok. Anya egyre több túlórát vállal a kórházban hogy kitudja fizetni a gyógyszereimet, de így is van 1-2 adósságunk. Ahogy ültem az ablak előtt és töprengtem magamban elszaladt az idő.
- Kincsem, itt van Mrs. Winslow. - szólt be anya. Hát igen, Mrs. Winslow a magántanárom ugyan is iskolába nem járhatok. 1 hónapra beiratkoztam mikor jobban lettem, de nem bírták ki az emberek hogy ne kezdjenek el cikizni mert másabb vagyok mint ők. És az sem lenne jó ha össze szednék még valamilyen betegséget e mellé. Mrs. Winslow egy kedves, aranyos néni aki olyan nekem mintha a nagymamám lenne. Boldogan köszönt minden nap, mint ma is.
- Szervusz angyalom. Hogy érzed magad? - fogadott nagy mosollyal az arcán.
- Jó napot. Fogjuk rá hogy jól.
- Akkor ma mivel szeretnél kezdeni? Töri, matek vagy magyar?
- Legyen töri.
- Akkor most mesélek neked az 1848-49-es forradalomról ami a magyarokat érintette. Valahogy abban az országban mindig valami megfogott. Anya azt mondja olyan vagyok mint a nagyapám. Tomlinson papának is az a kedvenc országa és már többször is volt ott. Megígérte nekem még 7 éves koromban hogy levisz oda. Tisztán emlékszem szavaira ahogy átkarolja a vállamat és ad egy puszit a hajamba. " Kincsem, ígérem egyszer elviszlek abba a szép országra ahol még a levegőt venni is élvezet. Én már vagy 100-szor voltam ott, de nem tudom megunni. Nagyanyád mindig szekál érte hogy minek megyek annyiszor, de ő nem érti. Olyan csodálatos az Alföldje a hatalmas puszta amint átjárja a szél. Csodálatos. Imádom Magyarországot.,, Mindig is értettem a gondolkozását, talán azért mert olyan vagyok mint ő.
- El sem tudom hinni hogy már ennyi az idő. Annyira elmerültem a mesélésben. Drágaságom nekem most mennem kell, de holnap találkozunk s akkor matekkal kezdünk. Házit most nem adok. Szervusz édeském.- ezzel el is ment.
Leültem az ágyra és bekapcsoltam a laptopomat. Azonban egyik pillanatról a másikra a köhögésem erősödött. Mikor szám elé raktam a kezem és köhögtem tiszta vér lett. Rettegve emeltem el a kezemet és vettem jobban szemügyre.
- Anya. - kiabáltam neki és gyorsan ide is szaladt.
- Mi a baj?
- Vért köhögtem és rosszul vagyok. - mondtam és egy szúró érzést éreztem a tüdőmben majd minden elsötétült és már csak a mentő hangját hallottam.