/Seventeen/

Sziasztok. Meghoztam az új részt...
A 9 kommentnek NAGYON örültem... És a rész jó Hosszú és érzelem dús lett!!!! Na meg aztán csavarok is vannak benne... A Véleményetekre kíváncsi vagyok!!!
A kövi rész: 7 komi és 220 megjelenítés után jön! :))

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------


Liam tegnap még késő este haza furikázott, majd vissza ment a villába.
Reggel korán keltem, és halkan mentem le a lépcsőn nehogy felébresszem anyát, hisz ma végre szabadnapot kapott.
- Jó reggel! - szólalt meg a hátam mögött mire én egy hatalmasat ugrottam.
- Jó reggelt... Azt hittem alszol még.
- Nem vagyok álmos. De ha már mind a ketten így fent vagyunk, mesélhetnél nekem erről a Liam dologról!
- Mit meséljek? Összejöttünk! - nem tudom mit mondjak neki erről az egész dologról, hisz már voltak komolyabb kapcsolataim.
- Szeret téged?
- Igen. - adtam válasz mire ő csak gondolkozni kezdett.
- Hívjuk át őket ebédre. Telefonálj nekik... - mondta és már ugrottam is. Tárcsáztam Liam-et aki 3 csöngés után fel is vette.
- Szia kicsim.
- Szia. Mit szólnátok hozzá ha ma nálunk ebédelnétek? - a vonal végéről recsegést hallottam majd Niall szóllt bele:
- Jól hallottam, ebédről volt szó?
- Igen Niall!
- Indulok is! - mondta és Liam -nek adta a telefont.
- Oké benne vagyunk, de tudd hogy Niall 3 perc múlva ott lesz. - nevette el magát.
- Nem baj. Akkor délben, szia. - köszöntem el és kinyomtam, mire valaki csengetett. Gyorsan kinyitottam az ajtót és a postás áltt ott.
- Jó napot Fred!
- Szervusz Medison. Ez a tiéd. - nyujtott át egy levelet majd elment. Én felszaladtam a szobámba és nagy mosollyal az arcomon nyitottam ki.

"Drága egyetlen Medison-om!
Tudom hogy sok volt ez mind. Neked, nekem, Lou-nak és anyádnak is, de meg kellett tennem. Sosem bírtam harcolni semmiért és senkiért és ennek most meg is lett az eredménye. Mindig megfutamodtam és most a gyerekeim szörnyű apának tartanak. Meg értem mindannyiótokat. Anyád esélyt sem adva küldött el, s az akkor még kicsi Lou sem értette hova megyek, ma meg már képtelen meghallgatni.
Te akkor még nagymamádnál laktál, s anyád nem engedte hogy megkeresselek. Fel kellett hagynom ezzel és boldogan élnem tovább, de nem ment. 
                                                                                                     Szerető apád: Dav!,,

Könnyes szemmel olvastam mindig kézzel írt levelét. A papír széle könnyeim miatt fel volt gyűrődve. Fél éve felkerestem és azóta levelezünk, de senki nem tud róla. Tisztában vagyok vele hogy elhagyott minket és azóta nem is kereste egyikünket sem, de akkor is az apám és hiányzik. Olyan lett számomra mint a legjobb barátom. Ő tudta meg először hogy mit is érzek valójában Liam iránt, és azt is hogy együtt vagyunk.
Elmesélte az eddigi barátnőjit, akik mind csak azért voltak vele mert Louis Tomlinson apja, és bőven van pénze. Neki a nők csak felejtésnek kellenek, de nem megy. Még mindig anyáért van oda, de 10 után nem mert újra a szemébe nézni, hiába kereste éveken át. Gondolatmeneteimet kopogás zavarta meg.
- Med miért sírsz? - lépett közel hozzám Niall és törökűlésben leült az ágyamra.
- Nincs semmi baj.
- Nekem nem tudsz hazudni. 8 hónap alatt kiismertelek. Szóval mi a baj?
- Hiányzik az apám, hiába levelezünk nekem az már nem elég. - sírtam el megint magam. Letörölte előbuggyanó könnyeimet, s én felnéztem rá. Kék szemei olyan gyönyörűek hogy azt szavakba nem lehet önteni. Jobb kezével megfogta a tarkómat és arcomat közel húzta övéhez. Autómatikusan lehunytam szemeimet és hagytam hogy meleg, puha ajkát enyémre helyezze. Akaratom ellenére is visszacsókoltam, de ekkor jöttem rá mit is teszünk. Ellöktem magamtól és felpattantam.
- Miért tetted ezt? - fogtam meg a számat.
- Beléd szerettem. Nem tehetek róla, de az ajkad, a szemeid, a tested mágnesként vonzzák a szívemet.
- Niall ne mondd ilyet. Tudod jól hogy nem helyes!
- Hát persze. Mindig Liam kapja meg azokat a lányokat akikbe Én bele szeretek. Ott volt például Dani is. - ez a kijelentése lesokkolt. Hogy Ő szerelmes volt Dani-be? Niall szerette ŐT? És most Engem is?
Nagy hangzavar és ordítozás szakított félbe minket majd mi is lementünk. Liam közel jött hozzám és egy csókkal köszöntött ami nem esett jól. A tudat hogy megcsaltam és hogy megint szomorúságot okozok neki fájt.

/1 nappal később/


Az éjszakám szörnyen telt. Csak arra a csókra tudtam gondolni és arra hogy hazudok Liam-nek. Az ebédnél is azt kellett tettetnem hogy semmi sem történt és boldogan fogadnom azt ahogyan hozzám ért.  El kell mondanom neki, hisz jobb ha tőlem tudja meg mint mástól. 11-re jön értem addig pedig valamit ki kéne találni, hogy még is hogyan kezdjek bele...
"Liam, tegnap délelőtt...,, - ez így nem jó.
"Szóval, tegnap mikor Niall átjött.. - még mindig nem az igazi. Ahogy így próbálgattam elment az idő, s Liam is megérkezett. Beültünk a kocsiába és a villáig meg sem álltunk.
- Liam beszélnünk kell! - mondtam és elindultunk a szobája felé, de út közben Niall megállított engem.
- Ne mondd el neki.
- Muszáj. Neked nincs bűntudatod hogy a legjobb barátod, csajával csókolóztál? - sutottgtam s ő arckifejezése is más lett. 1 nap nekem bőven elég volt ahhoz, hogy a szerelmemet bántsam. Miután beértünk a szobába bezártam az ajtót és leültem az ágyra.
- Mi a baj kicsim? - kérdezte.
- Jobbat érdemelsz nálam.
- Miket beszélsz már megint?
- Én egy szörnyű alak vagyok. Neked olyan ember kell aki nem csal meg!
- Hogy.. hogy mondtad?
- Tegnap, Niall-lel a szobámban csókolóztunk! - mondtam ki fájó, és nehéz szívvel. Tudom hogy nem kellett volna beköpnöm Niall-t, de ha most nem mondom el és később kiderül még jobban pipa lesz.
- Visszacsókoltál? - állt föl az ágyról és fájó tekintettel nézett rám.
- Igen! De tudd hogy téged szeretlek! - mondtam sírva. Tudom ez nem fog semmin sem segíteni, de muszáj volt kimondanom. Itt, most, ebben a pillanatban mindennek vége. Ökölbe szorította kezét s egy hatalmasat ütött a kék falába. Az erei karján győzedelmesen dagadtak, a ökle piros színben tündökölt.
- De miért? Én miért nem voltam elég? Ha szeretsz nem teszed ezt! Miért is dőltem be megint egy lánynak a sok közül?
Tudod, azt hittem TE más vagy.
Azt hittem TE szeretsz és soha nem leszel képes arra hogy összetörj engem. TÉVEDTEM! - ordított már, amit tökéletesen megértek. Kiviharzott a szobából, s az ablakból nézve néztem ahogyan beszáll fekete kocsijába és elhajt. Soha nem láttam ilyennek. Barna szemei tele voltak fájdalommal és ez mind miattam van.
Fáj a tudat, hogy mindennek vége és erről csak is ÉN tehetek.


/Liam Payne/


Ott hagytam egyedül. Eljöttem otthonól, mert a fájdalom ami bennem gyülemlik ordítozásban tör ki belőlem. Megcsalt, de még is Szeretem. A sztrádán autók sokaságát előztem meg, s az ablaktörlőmet nagyobb fokozatra kapcsoltam hó miatt. Megálltam egy barna, bordó ajtós ház előtt és becsengettem rajta. Lakója nagy mosollyal nyitott ajtót és egy öleléssel fogadott. Bementem és leültem a kanapéra. A falon, keretekben még mindig a mi képeink voltak, s minden együtt töltött idő eszembe jutott. De amire tisztán emlékszem az a szakítás. Tisztán emlékszem arra amikor azt mondta: "Nekem ez nem megy. Én 24 éves vagyok, te pedig 19. Annyi mindenben tapasztaltabb vagyok és nekem már egy komolyabb kapcsolat kell.,,
Minden szavára emlékszem, minden, elhullajtott könnyemre és a vérző szívemre, de most még is itt vagyok. Ránéztem és mosolyát kémleltem. Egyik pillanatról a másik megcsókolt, de nem szabad.
- Liam szólalj már meg! - förmedt rám. Nem szóltam semmit. Medison mellett a helyem és nem Dani mellett.
- Sajnálom! Vígaszért jöttem, de itt úgy is csak szomorúságot kapok. - mondtam és eljöttem. A házunktól 2-3 km-re lévő bárba mentem ahol egy narancslevet rendeltem. Tudom hogy a pia semmin sem segít és semmit nem old meg, ráadásul még a vesém sem bírja. Attól mert még valaki részeg lesz, nem oldódik meg a problémája. Sőtt még nehezebb lesz, hisz a pia csak tompítja az agyat, de nem felejtet. Ott ültem és forgattam a kezemben lévő poharat aminek tartalma lassan elfogyott. Megbántott, de a szívem nem tört 1000 darabra, csak 2-re. Az agyam a helyes döntést követeli, de a szívem csak a rossz után megy. Tudom hogy ezt csak Egy ember tudná újra össze ragasztani, úgy hogy a törésvonalakra se emlékezzek. Ha elhagyom ki tudja mi lesz vele, és hogy vissza kapom-e még valaha. Nélküle az életem sem lenne a régi és már ha 1 percet is nélküle kell élnem szörnyű az életem. De ha most vissza megyek hozzá, a félelem bennem marad hogy esetleg megint ugyan ezt teszi. A szerelem nehéz, de a csodás napokért megéri minden szenvedés.
- Hozhatok még valamit? - kérdezte egy aranyos női hang.
- Igen. Még egy limonádét. Köszönöm. - mondtam és a nő már is eleget tett kérésemnek. A limonádé nem old meg semmit, de legalább a szervezetemnek jót tesz. Most az akire a szívem legjobban vágyik az az anyukám. Hiányoznak a jó tanácsai, az ölelései és azt hogy megértő. Nem tudom mit kéne tennem. Nem tudom mi a helyes döntés.
Már csak abban vagyok biztos hogy Liam Payne a nevem és hogy szeretem Medison Tomlinson-t.