Writing is my life

~24.rész~ Láz, ügyelet majd irány a kórház.

Sziasztok itt az új rész. Nincs sok hozzá fűzni való csak annyi hogy hogy tetszett ez az rész? És lenne egy kérdésem. Milyennek tartjátok a blogot? Azért itt kérdezem mert itt le tudjátok írni a véleményetek hogy mi rossz és mi jó. 

Már kezdett későre járni és mi még mindig a tv előtt ültünk. A srácok valamiért felálltak és elmentek de én ott maradtam Niallel.
- Niall mi ez a szag? - kérdeztem és a kezemet az orrom elé tettem.
- Bocsi.
- Mi van? - kérdeztem értetlenül.
- Vanessza menekülj onnan. - mondta kb 3 méterről Lou.
- Miért. Mit csináltál? - néztem rá mérgesen.
- Pukiztam. - mondta halkan és olyan volt mint egy 2 éves.
- Fúúújjj Niall. Kérj bocsánatot! - parancsoltam rá.
- Nem. Nem fogok bocsánatot kérni azért amit szeretek. - egy ideig nem mentünk a közelébe. Este felhívtam apát hogy ott aludhatok-e. Kiderült hogy 1 hétig nem jön haza így az egész hetet ott töltöm.
- Srácok én elmentem aludni. - kelt föl Liam.
- Várj én is megyek. - keltem föl a kanapáról és mentem utána. Elmentünk fürdeni.
- Liam léci beadod a pizsimet... - kérdeztem.
- Lusta vagyok felkelni.
- Jaj te, akkor csukd be a szemedet. - láttam hogy becsukta.
- Csini vagy. - mondta és az ujjai közt kinézett. Csak egy bugyi és egy melltartó volt rajtam.
- Te... Azt mondtam csukd be. - hozzá vágtam egy párnát majd beszaladtam a fürdőbe. 10 perc múlva kimentem és láttam Liam twitcamozott.
- Na srácok most megyek... Majd még beszélünk sziasztok. - integetett majd lecsukta a laptop tetejét.
- Te... Kis sunyi. - befeküdtem mellé és bevágtam a mű durcit.
- Most haragszol? - nézett rám nagy szemekkel amiknek nem tudtam ellenállni.
- Nem, mert ma van 1 hónapja hogy együtt vagyunk. - mosolyogtam rá.
- Szép idő. Mi lesz majd ha már a 30-dik évfordulónkat ünnepeljük.
- Nem tudom. De arra még várnunk kell egy kicsit. - megcsókoltam ő pedig elfektetett az ágyon. A nyakamnál tartott mikor Lou rontott be.
- Gyerekek... Ó bocs...
- Mit akarsz? - kérdezte Liam.
- Zayn belázasodott.. Nesz hol van a lázcsillapító?
- Istenem hát nem ti laktok itt? - felálltam és lementem a gyógyszerért meg egy pohár vízért. Bementem Zaynhez aki piros volt mintha paprikát evett volna.
- Ezt vedd be. - oda adtam neki ő pedig be vette. - Mi fáj? - kérdeztem.
- Hányingerem van, a fejem meg a torkom. - megfogtam a homlokát ami nagyon meleg volt.
- Jézusom Zayn te kigyulladsz! - mondtam neki és kivettem a szekrényből egy takarót meg egy párnát majd össze toltam a 2 fotelt és belepakoltam.
- Most mit csinálsz? - kérdezte.
- Itt alszok. Figyellek éjszaka ha nem megy le a lázad be megyünk az ügyeletre.
- Nem kell maradnod. Jól vagyok. - mondta én pedig oda feküdtem mellé.
- Nem ellenkezel. Attól félek hogy nem viszi le ez a gyógyszer a lázad és jobb ötletem nincs úgy hogy maradok.
- Köszi. - adtam az arcára egy puszit a szám pedig megégett.
- Hogy vagy haver? - jött be Liam. - Ez meg mi volt?
- Mivel beteg kapott egy puszit. Amúgy meg nagyon lázas. Úgy hogy ma itt alszom. Nem szeretném valami baja lenne.
- Jól van. Szólj ha van valami akkor is ha lemegy a láza. Amúgy megtaláltam a lázmérőt.
- Kösz. - adtam neki egy puszit majd kiment.
- A feladat adott. Mérd meg a lázad. - kezébe nyomtam és vártunk. Egyszer csak sípolni kezdett, megnéztem és láttam hogy mennyit mutat.
- Zayn öltözz. Beviszlek az ügyeletre.
- Miért? Mennyi? Nem kell. - láttam a rémültséget az arcán.
- Nem kell. Még nagyobb bajt akarsz? 40 fokos lázad van! - kicsit hangosabban beszéltem vele.
- Oké. Oké. Mehetünk. - gyorsan átmentem Liamhez és szóltam neki. Bevittük Zaynt és azt mondták injekció kell neki.
- Nessz én félek.
- Ne félj, be megyünk veled. - mondta Liam és bekísértük. A doki egy nagy tűvel közeledett.
- Hova szeretné? A combjába vagy a hátsójába? - ránéztünk és látszott rajta hogy fél.
- A hátsómba. - mondta szomorúan majd megfogta a kezünket.
- Zayn ne szoríts a kezem mert fáj. Rajtam van a gyűrűm. - kicsit elengedte a kezemet és már készen is voltunk. Elindultunk haza de a kocsiban egyfolytában hogy mennyire fáj neki. Mikor haza értünk megmértük a lázát akkor már csak 36.9 volt. Nagyon megnyugodtam. Lefektettük Liammel és már jöttünk volna ki.
- Hát ti tuti hogy nagyon jó szülők lesztek. Főleg te Vanessza.
- Kösz. - vissza mentünk a szobánkba és nagy nehezen elaludtunk. Úgy 2 óra lehetett mikor arra ébredtem fel hogy valaki elszalad az ajtónk előtt. Nem tudtam ki lehetett az így megnéztem. Láttam hogy Zayn becsukja maga után a szoba ajtaját. Bementem hozzá és láttam hogy megint iszonyat vörös.
- Hogy vagy? - kérdeztem és megfogtam a homlokát. - Zayn megint lázas vagy? - kezébe nyomtam a lázmérőt majd megint megmérte. Ismét sípolni kezdett.
- Megint 40 fokos lázad van. Mit csináljak veled?
- Nem tudom. - vissza mentem Liamhez aki már békésen szunyókált.
- Liam Zayn megint lázas! Mit csináljak? - kérdeztem ő pedig felpattant.
- Vigyük be a kórházba. - felöltöztettük és bevittük.
- Hogy van? - kérdeztem mikor kijött az orvosa.
- Hát a lázát sikerült leszorítani 38 -ra de jobban nem akar neki lemenni. Ilyesmi féle lázzal még nem találkoztunk. De a legjobb kezekben van. Most alszik szóval reggel többet tudunk mondani.
- Itt maradhatunk?
- Persze. - elment az orvos.
- Istenem ebben a hónapban már harmadjára járok itt. - néztem körbe. Liam nem tudott semmit mondani csak magához húzott és elaludtunk. Reggel az orvos keltett minket.
- Jó reggelt hogy van? - kérdeztem.
- Azt kell hogy mondjam..............