Writing is my life

50. rész~ Kérlek...

- Lara ezt meg tudod magyarázni!
- Akkor halljam...
- Szóval egyik nap este Tara hamar kibukott és én nem tudtam elaludni. Úgy döntöttem elmegyek sétálni de találkoztam az utcán rajongókkal és kértek képet, autógrammot meg ilyesmi. Aztán az egyik lány ölelést kér és közben az egyik lány lefényképezett minket... - egész hihető volt ahogy mesélte mivel van ilyen.
- Értem... De ezt Tara nem fogja ugyan így fogadni mivel tudod milyen... Ha egyszer elveszted a bizalmát nagyon nehéz vissza szerezni. Hidd el nekem én ezt már átéltem mikor a pasija belém szeretett és emiatt dobta. Tara az egészet rám fogta de mi nem is voltunk együtt szinte nem is beszélgettünk.
- Visszaszerzem!  - csapta tenyerébe az öklét.
- Hívd fel, de maradj itt had halljuk mi is. - oda adtam neki a telefont és tárcsázta. De mivel átállította névtelenre ezét felvette,
- Haló! -szólt bele és még nem sejtette hogy ki van a vonal másik végén.
- Tara kérlek hallgass meg!  - szólt bele Harry de nagyon félénk volt és más. Még soha nem láttam így. Nem a régi vicces, semmi sem bánt meg Harry volt az hanem a félénk, és imádom ezt a lányos volt az. Hihetetlenül szereti a hugomat.
- Nem érdekel a magyarázatod!
- Tara kérlek hallgasd meg.
- Lara! Te láttad az újságot? Nekem tudod milyen megalázó ez? Nem kellettem neki csak kihasznált. - hallottam ahogy elcsuklik a hangja és sírni kezd. Kinyomta a telefont. Harry is síri kezdett. Utálom látni mikor egy fiú sír, nem tudom miért de ilyenkor annyira sajnálom bármit is tett.
- Harry ne sírj. - mondta Lou és lehuppant a földön lévő Harryhez.

/Harry Styles/

Nem tudom hogy most mit tegyek, SZERETEM Tarat.
- Fiúk mi lenne ha elmennénk hozzánk és beszélnél SZEMÉLYESEN Taraval? - vetette fel az ötletet Lara.
- Mikor indulunk? - kérdeztem. Jó lenne minél előbb látni őt. A dedikálásra nem mentünk el nekem nem volt erőm így elmenni. Mondtam a srácoknak hogy ők menjenek el de nem akartak. Azt mondták "együtt vagyunk jóban rosszban,,. Ők a világ legjobb haverjai.
- Most?! - mondta Louis és kezdett a zsebében kotorászni a kocsikulcsért.
- Akkor indulás! - nagyon be voltam sózva. IMÁDOM Tarat és nem tudom mi lenne velem ha tényleg elmenne és soha többet nem látnám. Beültünk az autóba Lou vezetett. Lara ott ült mellettem és próbált megnyugtatni de nem ment neki.
- Harry nyugodj meg, hülye ha nem bocsájt meg.
- De akkor is nagyon félek...
- Srácok, itt vagyunk! - mondta Louis és leállította az autót. Liam és Lara beálltak az ajtó elé én meg mögéjük. Csöngettek.
- Nyitom! - mondta egy hang bentről. Mikor Tara kinyitotta az ajtót nagyot csodálkozott.
- Ti hogy kerültek ide? - kérdezte őket.
- Hát van egy kis meglepetésünk... -na most jövök én. Kettémentek és én közöttük kiléptem. Taranak könnyek szöktek a szemébe.
- És te mit keresel itt? - vágott egy fintort és én próbáltam nem elbőgni magam.
- Kérlek Tara hallgass meg!
- Nem. Már elégszem meghallgattalak és elegem van ebből az egészből. Elvesztetted a bizalmamat. - nem tudtam hinni a fülemnek. Az újságok mindig mindent össze vissza hazudoznak és még is neki hisz. Sarkon fordult és bement a házba. Lara megfogta a kezem és behúzott, a többiek is követtek.
- Tara nem lehetsz ilyen fafejű. Hallgasd meg! - ordítozott vele Lara.
- Hé gyerekek mi folyik itt? - kérdezte a Rose (anyukájuk)
- Hát csak annyi hogy Harry megcsalt. - mondta Tara és lehuppant a kanapéra.
- Nem. Tara nem csaltalak meg, nem tudom hogy tudsz hinni azoknak az újságoknak. - letérdeltem elé és akaratom ellenére is kigördült egy könnycsepp. - Tudod jól hogy szeretlek és soha nem tennék neked olyat ami miatt sírnod kéne. Én SOHA nem tudnálak bántani. És az is bántott hogy nem hallagatál meg. - ő is sírni kezdett. A többiek a konyhából figyelték a történteket. Reménykedtem hogy megbocsájt de nem voltam benne biztos.

Na sziasztok még is hoztam részt de nehezen... Lehet hogy holnap is lesz de nem biztos... Remélem tetszik és hogy ezt vártátok... Pusz :*