Writing is my life

~17.rész~ Lehet hogy nem látom soha többé.                 

Hát itt az új rész. Léci írjatok bővebb komikat hogy szerintetek mi lett rossz... Köszi... Komizz, Iratkozz fel rendszeres olvasónak :D
Ezt a zenét hallgasd közben Katt ide 

Nagy szemekkel nézett ránk az orvos és lehajtotta a fejét.

- Hát attól félünk hogy a veséi nem fogják bírni, nagyon mesgsérültek… - mikor ezt kimondta a szívem darabokra tört. - És hogy ezt a hetet sem fogja túlélni. 

- Neeeeeeeemmm. - ordítottam egyet és a földre rogytam. 

- Kérnek egy nyugtatót? - kérdezte az orvos Nialltől. Nekem kért egyet ami nem nagyon segített. Oda kint ültünk mikor a srácok is megérkeztek. 

- Sziasztok. - köszöntek boldogan de mikor megláttak minket mindjárt lefagyott a mosoly az arcukról.

- Mi történt? - kérdezte Lou.

- Lehet hogy Liam nem éli túl. - Louis egyből sírni kezdett és El nyakába borult. A többiek meg csak néztek mert még felfogni sem volt idejük. Ezek a srácok eszméletlenül szeretik egymást. 2 éve ismerik egymást de szinte szétválaszthatatlanok. 

- Ez nem lehet igaz. - mondta Harry és elviharzott. Csak ott ültünk és vártuk hogy a doki kijöjjön és végre mondjon valamit. Már vagy 4 óra volt mikor ki jött. Gyorsan fölpattantam és oda mentem hozzá.

- Hogy van?

- Ha a ma estét túl éli akkor túl van a legrosszabbon. De most kérem menjenek haza. Nincs értelme itt maradni mert most nem tudnak be menni. Aludjanak egyet és holnap délután jöjjenek be akkor többet tudunk mondani. Ha pedig valami van akkor hívjuk önöket. - mondta Zaynnek aki megfogott engem és levitt a kocsihoz. Mikor haza értünk kajáltunk én elmentem zuhanyozni és bezárkóztam Liam szobájába. Bekapcsoltam a laptopját és Twittereztem. Kaptam leveleket hogy mi van Liammel és hogy tényleg  járunk-e. Volt amelyikre válaszoltam de csak sírni tudtam. Nézegettem Liamről képeket meg videókat. 
       

Ezek azok a mosolyok amiket az elmúlt napokban nem láttam és lehet hogy nem is fogok többet?! Ha elvesztem Liamet azt nem élem túl. Kisétáltam a fürdőszobába egy pohár vízért de lelöktem a poharamat és eltört. A szilánkok a földön voltak letérdeltem és megfogtam egyet. Kezemet ökölbe szorítottam és a csuklómat kezdtem vágni. Csak néztem ahogya vré utat tör magának a bőröm alatt és a felszínre tör. A padlón már egy kisebb tócsa volt mikor valaki kopogott.
- Nessz engedj be! - mondta Lou és az ajtón dörömbölt.
- Menj el innen. - ordítottam és egyre jobban ömlött a vér a kezemből.
- Vanessza Elena Darson most azonnal engedj be vagy betöröm az ajtódat. - nem mehettem így ki. Úgy hogy inkább hagytam hátha elmegy. De nem ment el elkezdte rugdosni az ajtót és betörte. Egy pillantás alatt a fürdő ajtóban volt mérgesen és sajnálkozva nézett rám.
- Jaj te lány. Miért tetted ezt? - kérdezte és közben szorította el a kezemet hogy ne vérezzen még jobban. Fájt iszonyatosan de ki kellett bírnom. Egy pár könnycsepp kicsordult de nem érdekelt csak Liam. Csak az hogy ha meghal én nem élem túl és nélküle élni sem akarok.
- Liam... Ha ő nem lesz többé én sem akarok.... - csuklott el a hangom.
- Ne mondd ilyet. - hallottam hogy csörgött a telefonom. Kimentem és láttam hogy "kórház". Megdermedtem és nem tudtam lélegezni sem. Egyből elkapott a sírás de muszáj volt fölvennem. Nagyon féltem attól hogy valami rosszat fognak mondani.
- Jó napot! - elcsuklott a hangom és Louisra néztem