Writing is my life

~11.rész~ Szereted?                                               

Sziasztok itt az új rész. Az előző részhez sok megtekintést kaptam és nagyon örültem neki most mondjuk legyen 1 komi és 13 megtekintés felett... Puszi :D <3
Ránéztem Harryre ő pedig bólintott hogy menjek. Bementünk Liam szobájába persze én kicsit undorodva.
- Na mondd, mit akarsz? Megint ordítozni? - néztem rá lenézően.
- Nem. Nessz sajnálom a tegnapit. Neked volt igazad. Olyan szörnyű dolgokat vágtam hozzád amiket nem kellett volna.
- Ha tegnap nem beszéltél volna így velem akkor most nem kéne bocsánatot kérned meg mentegetőznöd.
- De én sajnálom...
- Liam ennek nincs értelme. Én nem akartam neked rosszat csak annyit hogy boldog legyél. Nem tudtam hogy mondjam el neked de muszáj volt. Te pedig e miatt megaláztál és azt mondtad hogy Utálsz...
- Nessz én nem utállak ha nem... - elcsuklott a hangja és nem folytatta.
- Ha nem? Mondd! - parancsoltam rá.
- Semmi hagyjuk. Nem akarok róla beszélni.
- Liam most miért vagy ilyen más? Eddig szemétkedtél most miért vagy ilyen? Hol van a régi Liam?
- Nem tudom. Én magam sem tudom hova lett. Talán egy lány lopta el a szívemet amiben a régi Liamet hordozom. Ott van nála.
- És viszont szeret?
- Nem hiszem. Az egyik legjobb barátommal jár.
- De te szereted mind a kettőjüket és nem akarod megbántani a barátodat sem igaz?
- Igen. Majd egyszer rá jön az a csodálatos lány. Nem mondhatom el neki mert mással van együtt. - mosolygott és nekem ebbe a mondatába bele sajdult a szívem. Szerelemes. Egy másik lányba, nem belém. Elmondhatatlanul fájt hogy én Harryt átverem.
- Remélem! De most menjünk. - ha többet mondok elkezdek bőgni mint egy 5 éves.
- Várj Nessz. - megfogta a csuklóm nekem pedig a pillangók jelentkeztek a gyomromban. - Kösz hogy meghallgattál. Annak ellenére is hogy szemét barom módon viselkedtem veled.
- Én is az voltam. És nem kellett volna megpofoznom téged. Sajnálom.
- Meg van bocsájtva. - lementünk a többiekhez majd beszélgettünk. A srácok megmutatták a tetkóikat amiből rengetek van. Liam magára varratta Dani kezdőbetűjét. (D betűt). És meg sem bánta. Azt mondta azért csináltatta mert Dani volt az első nagy szerelme. Bár egy V betű lenne ott. De az max Harrynél lehetséges aminek persze nem örülnék mivel Nem szeretem.
- Srácok nekem mennem kell! - álltam föl és fogtam már a táskámat is.
- Jól van.- Harry már fogta is a kocsikulcsot hogy haza visz.
- Liam haza vinnéd Vanesszát?
- Ja, de miért?
- Mert már ittam. Így meg nem igazán akarok a volán mögé ülni. - elbúcsúztam Hazzatól és beültünk a kocsiba. Egy örökké valóságnak tűnt az út. Talán a sok lámpa miatt.
- Látom nagyon jól el vagytok Hazzaval. - mondta Liam. Pedig imádkoztam hogy csak ezt a témát ne hozza fel.
- Igen.
- Szereted? - na erre most mit mondjak. Nem nem szeretem csak azért vagyok vele hátha elfelejtelek Téged. De nem megy egyre jobban beléd szeretek. Imádom a szemedet, a hajadat és a mosolyodat. Az ilyen pillanatokat szeretem mikor rendes vagy velem.
- Igen. - hazudtam és ez a szó annyira fájt mintha egy kés nyeltem volna le keresztbe. Szerencsére haza értünk. Elköszöntem Liamtől és bementem a házba. Elvittem Chestert sétálni majd zuhanyozni és aludni.