Writing is my life

~10.rész~ Viszlát Dani                                                                  

Kattints rá <3

Hát itt az új rész. Remélem elnyeri a tetszéseteket. Tudom hogy rövid lett de talán a tartalma kárpótol titeket :D Puszi Vani :D



- Nessz mi történt? - kérdezte Harry én pedig az ölébe feküdtem.
- Semmi. -  még mindig záporoztak a könnyeim. Csak Liam szavaira tudtam gondolni. Nem vagy szerelmes Harrybe és csak az életemet akarod tönkre tenni. Könyörgöm pont hogy jót akarok neked mivel SZERETLEK, de ezt te nem tudod. Nem akarok neked rosszat csak azt hogy boldog legyél. Velem. De te ahelyett hogy szeretnél utálsz és nekem is ezt kéne tennem, de nem megy.
- Nessz, kérlek ne sírj. - csak ennyit hallottam és éreztem hogy valaki letörli a könnyeimet. Simogatott én pedig elaludtam Liam hangjára. Arra amiket mondott a fejemben csengtek a szavai újra és újra. Mikor fölébredtem Harry még aludt. Olyan aranyosan szunyókált. Nem volt erőm fel kelni úgy hogy az ágyban maradtam és hozzá bújtam. De erre sajnos felébredt. Nem akartam felkelteni de főleg nem beszélgetni. Egyedül akartam lenni nem beszélgetni.
- Jó reggelt! - adott egy puszit.
- Jó reggelt.
- Nessz nem akarod elmesélni hogy mi történt tegnap este?
- Nem, nem fontos. - gyorsan leakartam zárni a témát, mert fájtak Liam szavai és szeretem még mindig. De egyben utálom is. Vagy talán az utálat vonzódás? Még én sem tudom de ahogy tegnap este beszélt velem... Azt nem fogom neki egy könnyen megbocsájtani.
- Nem megyünk le?
- De. - adott egy egyszerű választ majd lementünk. Lent volt mindenki. Dani és El épp beszélgettek az ajtóban. Mikor lementünk Dani oda jött hozzám Harry pedig elment. Nem akartam vele beszélni. Hihetetlen hogy ezt tette Liammel. Én nem lennék képes ilyenre. De belém nem is szerelmes.
- Nessz, kösz hogy el mondtad Liamnek! - mondta és mosolygott is.
- Tessék?
- Hát legalább most már nem kell átvernem. Én nem mertem neki elmondani mert tudom hogy én vagyok neki az első szerelme vagyis voltam. Én már nem éreztem az a szikrát ami régen volt.
- Értem. Pedig na azt hittem hogy haragudni fogsz?!
- De hogy rád nem haragszom. Liam haragszik mind kettőnkre.
- Igen azt tudom tegnap nagyon össze vesztünk.
- Na de most megyek. Remélem találkozunk még és beszélünk is. Örülök hogy megismertelek és remélem Liam lesz a befutó.  - az utolsó szavakat már suttogta.
- Várj Dani ezt meg hogy értetted.
- Nessz nem ma jöttem le a falvédőről. Látszott nagyon. Már mint nem annyira de én kiszúrtam.
- Értem. Amúgy én is örülök hogy megismertelek. - megöleltük egymást és jött egy nem kívánt személy. Liam rám majd Danire nézett. De én rám máshogy. Nem tudom hogy mi volt benne másabb de nem sokáig néztem. Elegem van belőle.
- Hidd el érez irántad valamit. - súgta nekem Dani majd a srácoktól is elköszönt és elment.
- Vanessza beszélhetnénk? - kérdezte Liam.
- Miért? Miért akarsz velem beszélni? Azért hogy még jobban a földbe tiporj? Azért hogy még jobban megalázz? Hogy még nagyobb bűntudatom legyen? Mert azt inkább hagyjuk van már elég.
- Kérlek?! - olyan szépen nézett rám. Nem tudtam neki ellenállni pedig próbált mivel Harry is ott volt.