Writing is my life

~15.rész~ Miért pont ő?

Nem lehet megunni :D XD

Sziasztok itt az új rész. Bocsi hogy ha kicsit össze csaptam de próbáltam minnél előbb megírni nektek. Komizni ér. 2 komi és hozom a kövit :D

- Tegnap este egy fiú hazafelé sétált. Késő volt már nagyon. Egy banda támadt rá 5-en voltak. Kettőt sikerült neki leütnie de a többi lefogta és elkezdte ütni. Súlyos sérülésekkel szállították kórházba. - mondta a bemondó csaj. Kaptam a telefonomat és tárcsáztam Zayn számát.

- Zayn. Hol van Liam?

- Nessz nyugi. - ideges volt a hangja. - Nincs semmi baja.

- Zayn. - ordítottam bele a telefonba. - Hol vagytok?

- A London Eye melletti kórházban. - gyorsan felöltöztem és leszaladtam apuhoz.

- Apa vigyél el a London Eye melletti kórházhoz. Baj van! - kiabáltam és húztam a cipőmet.

- Mi történt?

- Liam bent van. - bepattantunk a kocsiba és elindultunk.

- Jó napot. Liam Payne melyik szobában van?

- Egy pillanat! - nézegette a recepciós a számítógépet. - Intenzív osztály a 4-dik emeletén és a 201 -es szobában. – fel szaladtam és ott találtam a többieket. Volt egy ablak a kórtermén. Mikor megláttam rosszul lettem. Miért pont ő?

- Liam! Nem nem lehet igaz. - be akartam menni hozzá de Niall lefogott.

- Nem mehetsz be hozzá. - nyugtatott.

- Nem érdekel, látnom kell. Hallanom hogy lélegzik. - nem tudott érdekelni semmi csak Liam. Az sem hogy az emberek, orvosok és nővérek bolondnak néznek Semmi.

- Nessz, sajnálom. - jött oda Louis és átölelt. Éreztem ahogy a lábam alól kicsúszik a talaj s a földre csúszok és velem együtt Lou is. Ott zokogtam a földön és ölelgettem Lout. Miért nem maradtál ott nálunk? Kellett neked ilyen későn Egyedül sétálgatnod. Arcomat Louis vállába temettem és sírtam. Apunak is el kellett mennie de nem szívesen ment. A fiúk azt mondták neki hogy menjen majd vigyáznak rám. Vagy 10 percen keresztül sírtam Louis pedig tűrte. Leültetett egy székre és ott sírtam tovább. Mikor kijött az orvos mindenki letámadta.

- Hogy van? – kérdezte El.

- Hát az állapota stabil már nincs életveszélyben, de több súlyos sérülése is van. Mikor behozták ide akkor még tudott beszélni és fönt volt, de most lehetséges hogy egy ideig nem ébred fel. A veséjével vannak nagyobb bajok. De azokat sajnos csak akkor tudjuk megállapítani mikor már a sérülések nagy része elmúlt mert akadályoznak néhány vizsgálatot addig sajnos nem. Az arcával nincs semmi baj azon csak pár karcolás van. – szörnyű volt ezt hallgatni olyan mint ha ki akarnák tépni a szívem egyik legfontosabb darabját a helyéről. És ki tudja hogy vissza kapom.

- És doktor úr be lehet menni hozzá? – kérdezte Louis közben pedig még mindig engem szorongatott.

- Hát egyszerre csak 2 ember menjen be. – mondta és elment. A srácok úgy döntöttek hogy menjünk be mi ketten Lou-val. Mikor bementünk ismét a földre rogytam és elkapott a síró görcs.