Writing is my life

1.rész

Kérlek olvasd végig és kommentelj mert szükség van a kritikára kösziJ

Ki vagyok bukva  a tegnap esti buli miatt el is határoztam hogy fel nem kelek egész nap inkább csak henyélek. Elkezdtem Tv- ni erre beront a szobámba Tara és üvöltve mondja:
- Most azonnal fel kell kelned!!!
- Ne ordibálj 1 szét hasad a fejem, 2 mondd el higgadtam mi van…- mondtam ezt én miközben ő épp azon volt hogy kifújja magát ugyan is a parkból egészen idáig futott.
- Elveszett *levegőt vett* Csipi.
Én erre felugrottam az ágyból nem is törődve azzal hogy rosszul vagyok és pizsamában ki az utcára keresni. Három órát ordítoztunk a parkban aztán még kettőt a parkhoz közel levő utcákhoz hátha elment más fele is. Hát semmi, én pizsamában égtem az utcán az emberek röhögtek rajtam mutogattak de én csak azzal tudtam törődni hogy megtaláljuk Csipit.
- Tara, menjünk haza teszünk ki papírokat hogy ha valaki megtalálja akkor telefonáljon.
- Na, jó igazad van meg amúgy is már nagyon éhes vagyok.
Haza mentünk rendeltünk pizzát de hát nem nagyon voltam éhes Tara tudott enni még így is de én nem csak arra tudtam gondolni hogy mi lehet szegény Csipivel...

*Másnap*
Kb. 10 óra lehetett mikor Tara beront a szobámba valami papírral a kezében és ordítozza:
- Meg van, meg van... én aztán hiába csitítgattam hogy nyugi nyugi és ne lóbáld azt a papírt mert így nem tudom elolvasni. Hát kivettem a kezéből és olvastam:
- Találtam egy kutyát Csipi név van a nyakörvére írva, fehér színű kiskutya… A gazdája jöjjön erre a címre… -itt már elkezdtem örülni hogy meg van mentem is a szekrényhez fölhúztam egy szupi csőgatyát és egy pólót. Tara nem akart jönni nem tudom miért.
Egész úton csak Csipi járt az eszembe. Itt vagyok. Csengettem.

Egy magas barna hajú srác nyitott ajtót akkor el is felejtettem Csipit valahogy és csak arra tudtam gondolni hogy milyen cuki ez a srác de aztán megszólított:

-Szia! Miben segíthetek?- mondta hát én alig tudtam megszólalni mert valahogy a gyomromban ezer pillangó volt és a torkom elszorult de megpróbáltam:
-Szia! A kutyámért jöttem… Csipiért, itt van?- ezt is olyan nehézkesen mondtam ki..
-Hát persze, gyere be… Nagyon jól elvoltuk aranyos kis kutya… Ülj le mindjárt hozom… Amúgy én Liam vagyok…

Nagyon ismerős volt ez a név amelyik együttesért Tara is oda van az a One Direction abban is így hívják az egyik fiút de nem akartam ezzel foglalkozni rávágtam hogy:

-Én Lara vagyok!- de akkor már lehet késő volt lehet nem hallottam de megnyugodtam mert hallotta ugyan is hozzá tette hogy ”szép neved van,,... leült mellém és elkezdtük simogatni de aztán megtörte a csendet:
-Hány éves vagy?
-16.. És te?
-18..
- Honnan vagy nekem ismerős mert valahogy úgy rémlik mintha láttalak volna már valahol?
- Hát… - lenyúlt a kanapé mellé és felvett egy lemez az Up All Night-ot…
- Úristen te a One Direction egyik énekese vagy…
- Igen .. De ugye te nem fogsz olyan idétlen rajongóvá átváltozni aki egyfolytában sikítozik meg hogy mindig hozzánk akarsz érni?.. Mert téged egész cukinak hittelek…
- Nem kell aggódnod csak onnan tudok rólatok hogy a húgom nagyon nagy Directioner de én nem vagyok az…
Ettől mintha letört volna fel akart állni hogy elmenjen de én utána nem hagyta és mondtam:
- De attól még aranyosnak tartalak… - nagyon elpirult és persze én is de nem bánom hogy kimondtam…
- Én is aranyosnak tartalak… Majd megcsókolt…

Kérlek olvasd végig és kommentelj mert szükség van a kritikára kösziJ