27.rész~ A nagy család 1/2

Sziasztok meghoztam nektek az új részt...

Na ez most extrém hosszú lett ;)

Remélem tetszeni fog.

Szuper olvasók vagytok. 9120 oldalmegjelenítés. Ugrálok örömömben el sem tudom hinni hogy ennyinél tartok... és azt sem hogy amit kérek komi és megjelenítés határt az mindig egy nap alatt meg van. Nálatok jobb olvasókat álmomban sem kívánhatnék. Köszönök mindent.

A kövi: 4 komi és 200 megjelenítés után jö ;)

Mikor az ember szerelmes az idő csak úgy repül. Szárnyat kap s meg sem áll míg valami nem állítja meg. Ilyen a mi szerelmünk is Liammel. Boldogan várjuk a babánkat és közeleg az évfordulónk is. El sem hiszem hogy 2 éve együtt vagyunk. Reggelente boldogan nyitom ki a szememet hisz tudom a valóság már szebb mint az álmaim. Ez is egy ilyen reggel volt. Felemeltem fejemet és boldogan néztem rá Liamre aki még aludt. Lassan felkelltem mellőle, de nem jutottam messzire ugyan is vissza rántott az ágyba.
- Jó reggelt. Hova ilyen sietősen?
- Jó reggelt.  Hát el fogunk késni a dokitól. - mondtam. - Mehetek öltözni.
- Valamit adnod kell hogy elengedjelek. - mondta én pedig szemforgatva megcsókoltam.
- Mehetek?
- Igen. - bementem a fürdőbe és valami tűrhető ruhát vettem magamra. Kimentem ahol Liam egy szál alsó gyatyában volt.
- Csinos vagy. - mondta és közelebb húzott magához. Én feltűnően végig néztem rajta.
- Te is. De így akarsz jönni az orvoshoz?
- Persze. Félmeztelenül mászkáljak az utcán minusz 10 fokban. - mondta és felöltözött. Elindultunk az orvoshoz gyalog mivel nem volt kedvünk kocsival menni. Lassan sétáltunk a kórház felé kézen fogva. Liam hideg, kirepedezett kezébe annyira passzolt az enyém hogy az el sem lehet képzelni. Mindig is egy ilyen pillanatra vágytam, ahol nem kell megjátszanom magam és végre önmagam lehetek.
- Kicsim és még a szüleimmel sem találkoztál. - mondta Liam idegesen.
- De, emlékszel tavaly karácsonykor mikor beteg lettem. Akkor bejöttek hozzám és beszélgettem velük.
- Jó akkor, de az nem egy rendes találkozás.
- Muszáj velük még egyszer?
- Én szeretném ha találkoznátok.
- És ha megtudják hogy terhes vagyok és megutálnak?
- Már miért utálnának meg? Az én hibám is, és szerintem a te szüleid fognak engem megutálni.
- Majd együtt elmondjuk nekik. - mondtam és közben oda értünk a kórházba.
- Kimberly Swanson. - szólított a nővér.
- Nagyon félek.
- Nyugi minden rendben lesz. - mondta és egy puszit adott a homlokomra. Félve mentem be a kórterembe ahol egy mosolygós orvos várt.
- Szóval azt hallottam valaki 8 és fél hónap múlvára rendelet egy babát. - mondta viccesen nekem pedig arcomra egy kisebb mosoly szökött.
- Igen, ez igaz.
- Akkor kezdjük el. - mondta és megvizsgált. A végén az eredményeket az aszisztensel beszélgette és elment valahova ami kimutatja hogy lány lesz e vagy fiú. Liamet behivták hozzám aki ott állt mellettem és szinte tűkön ült az eredményektől.
- Fiút szeretnél vagy lányt?
- Mind a kettőből egyet.
- Kimondta hogy kettő lesz?
- Nem most, majd 1-2 év múlva. Hisz örökre együtt leszünk. - mondta és egy apró csókot adott a számra. - De először lányt. Hogy olyan legyen mint te. Te?
- Én is lányt szeretnék, de ne hasonlítson a csúnya anyjára.
- Nem vagy csúnya... Nem tudom miért ócsárlod állandóan magadat. - mondta és ekkor belépett az orvos komor arckifejezéssel.
- Szóval szeretnék tudni a baba nemét?
- Igen. - mondtuk egyszerre izgatottan. Féltem hogy még nem tudja megmondani hisz még csak 1 hónapos vagyok.
- Akkor... Lányuk lesz. - mondta mosolyogva Liam pedig felkapott és megpörgetett a levegőben. Elindultunk haza és még mindig repestünk az örömtől.
- Jó volt a selytése apuka. - mondtam viccesen.
- Igen. - mondta boldogan. Látszott a szemében az a csillogás amit annyira imádok, s mikor rám néz akkor is ezt látom benne. Boldog és ennek hihetetlenül örülök. Végre megtaláltam életem szerelmét és szerintem ő is boldog velem.

ooooooooo


- Kim kész vagy már? - kérdezte Liam és közben az órájára nézett.
- Mindjárt. - mondtam és lementem. - Jaj én nagyon ideges vagyok. Egy napra mind a két család?!- mondtam miközben felvettem a kabátomat. Idegesen szálltam be az autóba és el indultunk a szüleim házához. Féltem hogy vajon mit szólnak a kicsihez.
- Drágám nyugodj meg. - mondta Liam és az egyik kezét a kormányról a combomra helyezte.
- És ha azt mondják ne tartsam meg?
- Megtartod és együtt felneveljük. Nem hagyom hogy az első gyerekem ne szülessen meg.
- Oké, de te nem félsz vajon mit szólnak? Hisz még csak 18 éves vagyok.
- Nem. Felnőtt emberek vagyunk és már nem gyerekek. Én 5 hónap múlva 20 leszek, van annyi eszem hogy egy gyereket felneveljek és hogy eldöntsem akarom e vagy mégsem.
- Szeretlek. - mondtam és egy óvatos puszit adtam az arcára.
- Én is. - az út további részében nem beszélgettünk. Egy jó 30 perc alatt meg is érkeztünk. Liam lassan hajtott be a házunk udvarára és leparkolt. Kiszállt és az én ajtómat is kinyitotta. Hát igen, a szülői ház ahová már 1 éve nem jöttem. Igaz anyáékkal találkoztam, de itthon régen jártam már.
- Nyugi. -súgta a fülembe Liam egy puszi kíséretében és közben megfogta a kezemet.
- Oh... Kincsem már annyira hiányoztál... - mondta anya és közben szorosan átölelt amit viszonoztam is. Anya mögött apát pillantottam meg aki Liammel fogott kezet.
- Jó napot. - köszönt szerelmem.
- Szervusz drágaságom. De még hányszor kell elmondanom neked hogy nyugodtan tegezhetsz? - parancsolt anya viccesen Liamre közben pedig megöleltem apát. Lassan beindultunk a házba és bent leültünk a kanapéra.
- Liam végül is kiderült miért hitték azt hogy meghaltál? - érdeklődött anya.
- Hát igazából nem. Elvileg valami a tüdőmmel volt és nem látták hogy lélegzem-e meg a gépek sem mutattak semmit, de nem értettem mi ez az egész.
- Ugye akkor már minden rendben van?
- Igen.
- Kincsem, gyere segíts nekem a konyhában. - mondta anya. Most aggódnom kéne mert ilyenkor jönnek mindig a kínosabbnál kínosabb kérdések. A konyhában elkezdtem bepakolni azt az 1-2 poharat bepakolni a mosogató gépbe, de azok is elfogytak. Körbe néztem hátha tudok még valamit csinálni, de minden TÚL tiszta volt.
- Nem azért hívtalak ki hogy tényleg segíts.
- Akkor?
- Hány hetes vagy? - kérdezte és közben a póltnak dőlt, karjait összekulcsolta a melle alatt és egy selytelmes mosolyt virított.
- Honnan veszed hogy terhes vagyok.
- Ugyan szivem. Annyira más vagy. Az anyád vagyok, észre vettem hogy az elmúlt 4 hétben annyit híztál... Szóval?
- 5. - mondtam és ő boldogan ugortt a nyakamba.
- Jaj az én kicsikém anya lesz. - mondta és közben puszilgati kezdett.
- Igen, de kérlek apának ne mondd el. Tudod hogy milyen hagyd hogy mi tegyük meg majd alkalmas időben. - Oké, ha ezt akarod akkor nem szólok neki.


/Liam Payne/


Mikor Kim és Carina elmentek Greg komoly pillantásokat vetett rám.
- Fiam ugye szereted Kimet? - kérdezte. Szóval ez egy ujjabb komoly beszélgetés lesz.
- Persze.
- Szeretnél vele megállapodni és csaldot alapítani? Tudom hogy korai kérdés mert még fiatalok vagytok, de kíváncsi vagyok mit gondolsz erről a kapcsolatról.
- Igen. Mindennél jobban szeretem a lányod.
- Egy dolgot SOHA ne feleljts el. A nőket tisztelni, becsülni és szeretni kell. Vigyázz rá, ő a mindenem.
- Megjegyzem és vigyázok rá.
- Helyes. Carina-val azt beszéltük egy pár napja hogy egyszer szivesen megismernénk a te családodat is mivel kezdenek a dolgok komolyra fordulni közted és Kim között.
- Délután oda is át megyünk, ha szeretnétek eljöhettek velünk és ott is maradhatunk pár napra.
- Remek ötlet. - mondta. Végre valahára vissza jöttek Kim-ék és egy pár óra múlva el is indultunk.

/4 óra múlva Liam szüleinél Wolwerhamptonban/


- Anya, apa bemutatom nektek Carina, és Greg Swansont. Greg, Carina ők itt a szüleim Karen és Geoff Payne.
- Örvendek. - mikor mindenki megismert mindenkit és ki is beszélték magukat elmentünk a szobánkba és letusoltunk. Előtte anyát is behívtuk.
- Anyu. - ránéztem Kim-re akin látszott az idegesség. - Nagymama leszel.
- Ááááá... Ez most komoly?
- Igen.
- Jaj gyere ide prüntyőkém. El sem hiszem hogy az én pici fiamból apa lesz. - mondta és a könnyek csak úgy záporoztak a szeméből. A családban már mindenki tudta 1 ember kivételével és az az ember nem más mint Greg.
- Kim mondd meg neki. - győzködtem miközben befekdütünk Superman-es ágyneműm közé.
- Nem akarom. - mondta és nem akart róla többet beszélni.
- Jó éjt. - mondtam és közben megcsókoltam. Egyik kezemet derekára tettem és magamhoz húztam, majd hasát kezdtem simogatni.
- Ígérd meg hogy soha nem fogsz elhagyni! Nem tudnám egyedül felnevelni a Te gyerekedet. - mondta és közben megfogta azt a kezemet ami a hasán volt.
- Soha, nekem te vagy a mindenem. - mondtam majd felém fordult. Homlokát enyémnek dönttte és így merültünk mély álomba.
Azonban másnap reggel hatalmas zürzavarra ébredtünk.