18.rész~ A levelek

Sziasztok!

Na, ez egy hosszabb rész lett. Remélem tetszeni fog. Most nem mondok limitet. Komizzatok sokan és előbb lesz rész. :* Jó olvasást. :)

Egyszer csak valakinek kezét éreztem a vállamon. Felnéztem és ott állt velem szembe teljes életnagyságban. Felpattantam és a nyakába ugrottam. Sírtam. Végre velem van és nem megy el többet.
- Hogy hogy itt vagy? - kérdeztem szipogva.
- Szükséged van rám. - adott egy egyszerű választ. - Addig a srácok helyettesítenek engem. - mondta. Kicsit elhúzódtam tőle és megcsókoltam. Tudom nem egy kórházba való ez, de nem bírtam ki. Újra feltört belőlem a régi érzés hogy többet akarok és ennyi nem elég nekem.  A pillangók és a gombóc a torkomban jelentkezett. Elöntött egy csodálatos érzés, és végre velem van.
- Hol vannak most a srácok?
- Ausztriában, de ez most nem fontos. Hogy van apud? - kérdezte és leültünk egy-egy székre.
- Rosszul. Liam félek hogy meg fog halni. - mondtam és az ölébe borultam.
- Nem fog meghalni. - mondta és a hátamra tette a kezét. Órák múlva kijött egy orvos és apát egy ágyon tolták el.
- Mi történt? - kérdeztem, de senki nem válaszolt semmi. Anya sem válaszolt csak sajnálkozva rám nézett. Elindultam arra ahová betolták apát, de a nővérek elém álltak.
- Sajnálom, de ide neked nem szabad bejönnöd, menj ki kérlek. - mondta az egyik nővér.
- Nem megyek innen sehova. Apa mellett akarok lenni. - ekkor elindultam előre, de két kéz megfogta a derekamat és kivitt onnan.
- Liam engedd el.
- Nem. Itt kell maradnod.
- Nekem apa mellett a helyem.
- Ha bent vagy az orvosok nem tudnak segíteni rajta. - mondta.
- De nekem mellette a helyem. Be kell mennem hozzá. - próbáltam kiszabadulni Liam karjai közül, de nem ment. Ő az erősebb mint mindig.
- Értsd meg hogy nem mehetsz. - szólt rám erélyesebben. Rádőltem mellkasára és valahogy sikerült elaludnom.
- Kim, kelj fel. - hallottam Liam hangját. Ránéztem és egy könnycsepp gördült ki a szeméből. Értetlenül néztem anyára is aki mellettünk ült.
- Ugye nem? - kérdeztem és hangom elcsuklott.
- Sajnálom kincsem. - mondta anya és eltört a mécses mind kettőnknél. Én torkom szakadtából üvöltöttem és közben sírtam. Liam csak ott ült és nézett. El sem hiszem hogy apa nincs többé. Nem lehetek vele többet.

/Liam Payne/



Mikor felhívott reggel Kim szörnyen éreztem magam hogy nem vagyok mellette. Muszáj volt eljönnöm, a rajongók csak megértik. Ahogy ott sírt az anyja vállán és mondogatta "Apa, nem nem nem. Ez nem lehet igaz. ,, Az én szememből is potyogott pár könny. Mielőtt meghalt volna behívott magához és ezt mondta :
"Liam vigyázz Kim-re. Nem sok időm van hátra. Nem tudok rá már többet vigyázni így neked kell. Ígérd meg nekem hogy soha nem fogod engedni hogy bántsák, és te sem fogod. Én fentről foglak figyelni. Mondd meg neki hogy szeretem és hogy mindig vele leszek.,, Megígértem neki és vigyáznom kell rá. De nem maradhatok itt vele, vissza kell menjek a srácokhoz hisz ez a munkám. Alig 1 órája ment el Robert és már csalódást fogok neki okozni. Kibattyogtam a váróba és leültem Kim mellé. Mikor felébredt szembesült a ténnyel hogy az apja nem él már. Az anyja nyakába borult és torka szakadtából ordított, és sírt. Szörnyű volt így látni, de engem nem akart. Nem hagyta hogy átöleljem.
- Liam haza tudnál vinni minket? - kérdezte Carina.
- Persze. - kimentünk a kórházból majd beültünk a kocsiba. Carina az anyósülésre, Kim pedig hátra az egyik ablakhoz és sírt. Leparkoltam a ház előtt és kiszálltunk. Át akartam ölelni Kim-et, de nem hagyta.
- Ne nyúlj hozzám. - mondta gorombán. Ahogy beértünk a házba felszaladt a szobájába, magára zárta az ajtót és nem akarta kinyitni.
- Kim, kérlek engedj be. - mondtam neki, de semmi. Átszaladtam Emő szobájába aki épp gépezett.
- Liam neked nem Ausztriában lenne a helyed? - kérdezte majd felállt és megölelt.
- De. Kim apja miatt jöttem haza.
- Tényleg mi van vele?
- Meghalt. - mondtam ő pedig sírni kezdett. Átöleltem majd leültünk az ágyra. - Nyugodj meg.
- Hol van most Kim?
- A szobájában, nem hajlandó ajtót nyitni. Szeretnék vele lenni, de ő nem akarja. Elfog taszítani magától.
- Nem fog. Most nehéz neki, ezt meg kell értened. Idő kell neki.
- Nagyon félek hogy valami hülyeséget fog csinálni.
- Nem fog. Van esze. - mondta.

/Kimberly Swanson/

Most egy kis egyedül létre van szükségem. Tudom hogy megbántottam Liamet, de ez van. Felültem az emeletes ágyamra és egy dobozt vettem elő a mellette levő szekrényből. Mostanában sűrűn veszem elő, ilyenkor felidézem a régi emlékeket. Olyan szörnyű hogy apa elment és itt hagyott. Sírva vettem le a doboz tetejét és szedtem ki a rengeteg levelet amit neki írtam.
"Kedves apa.
 Képzeld el már az 5-dik fogam is kiesett és a 2-dik osztály szörnyű. Utálok suliba járni, de anya azt mondja muszáj, és ha szeretnék olyan okos lenni mint te akkor járnom kell.
                                                                                                          2002. szeptember 8.,,
"Kedves apa.
Nagyon hiányzol és szeretném ha már itt lennél velem. Voltam úszó versenyen ahol 2-dik lettem. Azt hittem eljössz, hisz anya azt mondta felhív. De nem jöttél. Kapom az ötösöket az iskolában és már kezdem megszeretni.                                                                                  2002.december 7.,,

"Kedves apa.
Miért nem válaszolsz a leveleimre? Mindig oda adom anyának, de ő sosem hoz nekem levelet. Tegnap este jött a Jézuska és kaptam sok játékot, de nem a legnagyobb élvezet nélküled kinyitni.
                                                                                                    2002.december. 25.,,  

Ahogy olvasgattam a leveleket még jobban sírtam. Annyira hiányzik. Hogy nincs velem. Hogy átöleljen és tanácsot adjon. Igaz nem töltöttünk sok időt együtt, de amit igen azok az emlékeim meg vannak. A doboz alján találtam egy fényképet. Képkeretben volt. Apa és én voltunk benne egy nyáron mikor ott voltam nála. Egyszer csak a kép kicsúszott a kezeim közül és a földre esett. Hallottam ahogy a képkeret üveg része eltörik. Lemásztam az ágyról és szedegetni kezdtem a darabkákat. Egy szilánk darab viszont elvágta a kezemet. Megfogtam azt a darabot ami véres volt, kezemet ökölbe szorítottam és a csuklóm felé irányítottam a darabkát. Elvágtam a csuklómat amiből csak úgy bugyogott a vér. Valaki kopogott. Annyira megijedtem hogy bele vágtam egy nagyobbat. Elkezdtem szédülni és rosszul lettem. Emőék betörték az ajtómat és mellém guggoltak. Láttam Liam arcát majd Emőét, de a világ forgott velem.Minden elsötétült.