19.rés~ Régi ismerős

Sziasztok.

Ebben a részben kicsit több szemszög van. Remélem tetszeni fog. Legyen 2-3 komi és mondjuk 100 megjelenítés :D

Az ágyamban ébredtem fájó végtagokkal, de a legjobban a kezem vagyis a csuklóm fájt. Megfordultam az ágyban és Liamet találtam magam mellet aki aludt, keze hasamon pihent és békésen szuszogott. Felültem az ágyon s a csuklómat kezdtem szemügyre venni. A földön minden tiszta vér volt. Nem is tudom miért tettem, miért vágtam el a csuklómat?! Akkor ez tűnt a legjobb megoldásnak. A földről az üvegszilánkok eltűntek.
- Hogy érzed magadat? - kérdezte Liam.
- Jól. - adtam egy egyszerű választ majd ki akartam mászni az ágyból, de nem hagyta és vissza rántott.
- Miért vagy ilyen?
- Milyen? Olyan vagyok mint eddig. - mondtam kissé bunkón.
- Nem, nem vagy olyan. Annyira megváltoztál. Nem zárkózhatsz be. - mondta.
- Azt teszek amit akarok. De neked nem Ausztriában lenne a helyed a srácok mellett?
- Most melletted a helyem.
- Nem. Már semmi közünk egymáshoz. Nem vagyok a barátnőd csak egy egyszerű haver, vagy inkább tekints rajongónak és úgy könnyebb elfelejtened. - mondtam szomorúan és kijöttem a szobából. Útközben felkaptam a kabátomat és elindultam sétálni. Nem tudtam merre megyek csak mentem.

/Liam Payne/


Ahogy Nessz kiment az ajtón, szinte az életemből lépett ki. Ő el akar felejteni, de én őt nem. Felkeltem és elindultam haza a házunkba. Ott nagy csönd volt. A bőröndömet megfogtam és elindultam a reptérre. A reptéren mindig a hátam mögé sasoltam hátha Kim-et megpillantom meg.
- Kérjük meg utasainkat kezdjék meg a beszállást az Ausztriába induló gépre. - mondta egy női hang, még egyszer vissza néztem, de mögöttem csak egy üres házaspár állt. Vissza fordultam előre ahol a stewardess állt.
- Jó napot uram. Kérem szépen a jegyét. - mondta mosolyogva én pedig oda adtam neki. - Köszönöm. Jó repülést. - a hosszú folyosóról még egyszer vissza néztem, de nem láttam. Szóval tényleg ki akar törölni az életéből, nem szeret már. Nekem is ezt kéne tennem elfelejteni mint Daniellet, de nem megy. Ő más, Ő tökéletes, és benne van valami ami miatt nem mehetek el. Nem hagyhatom itt. Egy lépést előre mentem, de kettőt pedig hátra.
- Uram a gép mindjárt fölszáll. Megy vagy marad? - kérdezte a nő.

/Kimberly Swanson/


Már hazafelé sétáltam mikor Emő hívott.
- Szia te lány. - köszönt bele.
- Szia.
- Nem tudod véletlenül Liam hova ment ilyen sietősen?
- De tudom. Vissza a srácokhoz. - vágtam hozzá és kinyomtam a telefont. Kezd elegem lenni mindenből és mindenkiből. Ahogy sétáltam a sötét utcán beleütköztem egy elég büdös és szakadtas ruhájú emberrel.
- Elnézést.
- Semmi baj. Várj, te Kimberly vagy igaz? Kimberly Swanson?
- Igen, de ismerlek.
- Én vagyok az Chester Salenson. Nem emlékszel. Gimi 2 osztály. - mondta.
- De igen. Hogy vagy? És hogy hogy ilyen későn ide kint? - kérdeztem és vele már valahogy kedvesebb voltam.
- Hát egész jól. És csak sétálgattam. Te?
- Valahogy így vagyok én is. - mondtam.
- Képzeld a minap találkoztam apuddal. Hogy van? - kérdezte mosolyogva mire elkezdtünk sétálni.
- Hát, szóval az az igazság, hogy autóbalesetet szenvedett és tegnapelőtt meghalt. - mondtam szomorúan.
- Sajnálom. Bocs nem tudtam.
- Nem tudhattad. - mondtam. Egy 10 perc múlva Chester elővett a zsebéből valamit és a szájába rakta.
- Te cigizel? - kérdeztem csodálkozva hisz mindig azt vallotta hogy ő soha sem fog cigizni.
- Ez nem cigi. - mondta és egy kacér mosolyt dobott felém. Tudtam hogy ami a kezében van nem más mint fű. - Nem kérsz?
- Kösz nem. - tiltakoztam.
- Á szóval te még mindig az az igazi jó kislány vagy mi Kimi? - jött közelebb hozzám. - Mit szólnál hozzá ha ezt most megcáfolnánk. - most nem ő jött közelebb hanem inkább megfogta a derekamat és magához húzott.
- Ne Chester engedj el. - parancsoltam neki, de mintha a falnak beszéltem volna.
- Nem, nem, nem, nem. 3 éve visszautasítottál. Most nem fogsz. - mondta és elkezdett rángatni.
- Segítség, segítség. - ordítottam, de nem jött senki a segítségemre.

/Liam Payne/

Az üres utcákat jártam magam után húzva a bőröndömet. Csak sétáltam és nem is tudtam hol vagyok, de most nem is ez volt a lényeg. Ki akarta szellőztetni a fejemet és nem gondolni semmire, persze z nem ment. A gondolataim elterelték a figyelmet arról hogy merre is kell mennem. Vajon Kim szeret még? Mit érezhet irántam? Netán talált valaki mást? Töprengtem magamban és még millió kérdést is tettem föl mikor sikítozást hallottam. Elindultam a hang felé és segítség kiáltások is elhangzottak a levegőbe.