22.rész ~ A szerelem mindent legyőz

Sziasztok:)

Most boldog vagyok és ez is MIATTATOK van ugyan is lassan elérjük a 7000-dik oldalmegjelenítést amit nagyon nagyon nagyon köszönök nektek.Bocs hogy eddig nem hoztam, de nagyon sok dolgom volt. Na, de nem mondok többet csak annyit hogy a kövi részben jön egy Váratlan fordulat.

2-3 komi és 120 megjelenítés után hozom a kövit :D

A reptérről egy apró dedikálásra kellett menni majd onnan haza indultunk. A kocsiban Liam mellett ültem fejem a vállán pihent, s az ő keze pedig combomon. Végre mellettem van és be tudjuk pótolni az egymás nélkül töltött időt. Szörnyen hiányzott az illata, az érintései, a keze ahogy az enyémhez simul. Mikor haza értünk mindenki hulla fáradtan ment a szobájába.
- És milyen volt bejárni a világot? - kérdeztem Liamtől aki az ágyon ült és engem nézett ahogy tiszta ruháit össze tűröm, míg a szennyest a szennyes kosárba dobálom.
- Egész jó. Szar volt hogy te nem lehetsz ott, és iszonyúan hiányoztál, de nem volt olyan rossz. Párizsban állandóan szerelmespárokat láttam enyelegni. Bleee. Mondjuk nem csoda hogy a "szerelem városa,,. Volt fotózás a koalákkal. Az is tetszett, de mikor lepisilt az már nem volt annyira jó. - erre a mondatra hangos nevetésbe kezdtem hisz mindig szegény Liamet jelölik meg az állatok. Egyszer elmentünk sétálni és egy kiskutyát simogatott meg akinek a reakciója az volt erre hogy lepisilte a lábát.
- Igen, nevetsz? - kérdezte gúnyosan, én pedig csak bólogatni tudtam. Meg fogta a derekamat és az ágyra rántott maga mellé. Csikálni kezdett és nem állt le vele.
- Liam... Léci, ne. - a nevetéstől alig bírtam megszólalni, de ezt nagy nehezen ki tudtam nyögni. Hosszas csikálás után abba hagyta és elengedett.
- Öri hari. - vágtam be a mű durcit és hátat fordítottam neki. Ő közelebb jött és a nyakamhoz hajolt. Éreztem  nyakamon a ki fújt levegőt. Elkezdett apró puszikat lehelni a nyakamra és a végén az arcomon kötött ki. Eddig nagyon jól bírtam a kínzást, de mikor vissza tért nyakamhoz megadtam magamat.
- Oké nem haragszom csak hagyd abba. - mondtam és felé fordultam.
- Miért talán nem bírod? - dobott egy kacér mosolyt és bal szemöldökét felhúzta a magasba.
- Nem. Elmegyünk sétálni? - váltottam gyors témát ő pedig bólintott. Bementem a fürdőbe és a sminkes dobozomat vettem le a polcról. Egyszer csak Liam jelent meg az ajtóban.
- Azt most azonnal tedd el!- parancsolt rám mély hangján.
- Miért?
- Mert sokkal szebb vagy ezek nélkül az vackok nélkül. - kezdett mutogatni a dobozom felé. Letettem a dobozt és elindultunk. Olyan jó volt végre kettesben lenni és végre egyedül csak mi ketten lehettünk. Kézen fogva sétáltunk és olyanok voltunk mint egy átlagos szerelmes pár akiknek nem kell a sajtó és a rajongók miatt idegeskedniük. Végre mind a ketten magunkat adtuk amit imádok. Csak szeltünk London utcáit és azon gondolkoztam haza kéne mennem. Már anya biztosan hiányol, habár lehet megint üzleti úton van. Ezzel a problémámmal nem nagyon foglalkoztam, hisz életem szerelmével lehettem. Már nagyon messze járhattunk a házunktól hisz megpillantottam a London Eye-t (Katt a képért). Megálltunk és csodálni kezdtük. Sosem hittem volna hogy egyszer Londonban lyukadok ki ráadásul Liam Paynnel kézen fogva.
- Szeretlek Kimi. - mondta Liam és szembe fordult velem. Megfogta mind két kezemet s feje egyre gyorsabban közeledett az enyémhez. Becsuktam a szememet és csak a pillanatnak éltem. Végre meleg ajkait, puha ajkait az enyémen érezhettem. Boldogan mosolyodtam el és túrtam bele a hajába. Annyira tökéletes pillanat volt, de persze mindig az ilyeneket rontják el. Jöttek a rajongók. Mi elkezdtünk futni és egy zene bolt rajtárában kötöttünk ki.
- Szép. Minden tökéletes pillanatot elrontanak. - mondta Liam mérgesen és az ajtó mögül sasolt ki hátha már elmentek. A millió lány becsődült az ajtón és az eladók alig tudták őket kizavarni.
- Jöhettek. - szólt be az egyik lány.
- Köszi, hálásak vagyunk. - tette még hozzá Liam és cserébe dedikált nekik egy képet. Elindultunk haza felé ami félútig egész csöndesen telt.
- Meg sem kérdeztem hogy vagy?
- Kösz jól. - adtam a választ.
- Min gondolkozol?
- Semmin.
- Olyan nincs.
- Hát most van. - mosolyogtam rá egyet. A haza út még sem a srácok házához vezetett hanem hozzám. Mikor benyitottam a házba korom sötét volt és a hűtőn egy cetli állt.
" Kincsem.
 Ismét egy hosszabb üzleti út vár rám. 4 hónapig távol leszek. Vigyázz magadra, SEMMI hülyeség és maradjon épen a ház. Puszi anya.,,
- Anya megint üzleti útra ment. - mondtam Liamnek aki épp azon volt hogy a redőnyöket húzza föl.
- Mennyi időre?
- 4 hónap.
- Az hosszú idő. - mondta és ismét egy kacér mosolyt eresztett felém. Tudtam mit jelent ez, de inkább figyelembe sem vettem. Megforgattam a szememet és csináltam valami vacsorát. Benyomtuk a tv-t és nézni kezdtük. Nem találtunk semmit így csak kapcsolgattuk.
- "Liam Pay..,
- Kapcsold vissza. - ordítottam Liamnek aki gyorsan vissza is nyomta.
- " Ma rajtakapták a rajongók ahogy barátnőjével Kimberly Swansonnal csókolózik. Azonban ez igazi csók volt nem amolyan szájra puszi. Vajon kezdenek komolyra fordulni az 1D szívtiprója és a táncos lány között? De egyesek Twitteren azt rebesgetik hogy a lány csak Liam szívébe akar férkőzni hisz ez az egész kapcsolat olyan mint a Dani-s időszakban. Mások pedig nagyon is örülnek annak hogy Liam boldog.,, - mondta a nő és raktak be rólunk néhány képet. Hihetetlenül kezd elegem lenni az utálkozókból. Nem tudnak semmit.
- Nyugi szerelmem. Én csak is téged szeretlek és senki mást. - hangsúlyozta ki a Téged és a Senki mást szót.  Most már én kapcsolgattam tovább a tv-t s találtam is valami Disney mesét. Liam egyből azt akarta nézni így ez is jobb mint a semmi. Ásított egy nagyot és közben nyújtózkodni kezdett majd kezét a tőle messzebbre levő vállamra rakta.
- Ez most mi volt? Hisz te akár mikor megölelhetsz. - mondtam neki és közben értetlenül néztem rá.
- Tudom, de mindig is ki akartam próbálni. - mondta és nagyon boldog volt. Én csak bólintottam egyet majd a mesét kémleltem tovább. Liam egyre közelebb került hozzám, de nem vettem figyelembe. Mikor már szinte az ölemben volt rám néztem és egy hatalmas mosolyt villantott. Azoktól a gyönyörű barna szemeitől mindig elájulok. Nem tudtam se pislogni, se lélegezni semmit. Teljesen lefagytam. Éreztem ahogy fejünk közt már egy gombos tű sem fért volna el, s lehelete megcsapta az arcomat. Ajkait enyémre tapasztotta és én engedem neki. Tehetetlen voltam hisz még mindig szemei csillogásának hatása alatt voltam. Kicsit elhúzódtam tőle, de csak annyira hogy arcát tenyereim közé tudjam fogni.
- Szeretlek. - leheltem a szájára.
- Én is téged. - mondta és megint megcsókolt. Sokkal szenvedélyesebb volt és határozottabb is. Eldöntött a kanapén és teljes testsúlyával rám nehezedett, de még is gyöngéd volt.Csókjaink egyre vadabbak lettek és egyre többször bele mosolyodtunk. A pólómtól megszabadított majd én is őt. Annyira jó volt újra érezni izmos, megfeszült testét. Szörnyen hiányzott már az érintése, az hogy azt mondja nekem Szeretlek. Újra az enyém volt és tudtam hogy most nem megy el. Itt marad velem örökre és nem engedem el.


Lenne még egy kérdésem... Szerintetek mi lesz innen a váratlan fordulat?