28.rész~ A nagy család 2/2

Sziasztok.

Meghoztam nektek az új részt.

Nincs sok hozzá fűzni valóm csak annyi hogy lehet ennek a törimnek vége.

Ha ehhez a részhez kapok sok komit akkor holnap hozom a kövi részt :D

Azonban másnap reggel hatalmas zürzavarra ébredtünk. Gyorsan leszaladtunk ahol anya Ruth-tal és Nikolaval veszekedett.
- Kimberly még is mikor akartad elmondani nekem hogy terhes vagy? - szögezte neki Grg a kérdést.
- Mi elakartuk mondani, de... - mentegetőzött és egyre jobban kezdtem sajnálni, ebből hogy fogunk kimászni.
- Mi? Ti mind tudtatok róla?
- Apa sajnálom. - Greg megfogta a kocsikulcsát és elment.
- Apa! - szaladt utána Kim, de elhajtott. Én is kihorgásztam a kocsi kulcsomat és a kocsim felé szaladtam.
- Liam hova mész?
- Utána. Szeretlek. - mondtam és vészes sebességel elhajtottam. Egyre közelebb értem Greg autójához, de egy kávézónál meállt és én is bementem utána.
- Greg. - szólta utána.
- Liam te még is mit keresel itt?
- MEg kell beszélnünk.
- Ezen nincs mit megbeszéltünk, a saját lányom is titkolózik előttem. - mondta és látszott szemében hogy szarul esik neki.
- Mi nem akartunk titkolózni csak nem mertük elmondani mert attól féltünk hogy az esküvővel fogsz jönni.
- Csak ezért?
- Meg hogy talán azt mondod hogy vetesse el, mert túl fiatal.
- Ilyet soha nem mondanák. Ha ti meg szeretnétek tartani és egymást is szeretitek akkor legyetek boldogok. És ígérem mindenben segíteni fogok amiben csak tudok hisz szeretlek titeket. De ugye más titkotok nincs előttem?
- Nincs.
- De mi lesz az énekléssel?
- Hát ha lesz túrné akkor jönnek ők is velem. - mondtam és bele szürcsöltem a narancslevembe amit egy pár perce rendeltem.

/Eközben otthon//Kimberly Swanson/


- Nikola, Ruth beszélnünk kell. - dörömböltem ajtajukon mire végre kinyitották.
- Tudom hogy nem annyira kedveltek engem, de ezt muszáj lesz megbeszélnünk. - mondta,.
- Gyere be. - nyitotta ki jobban azt ajtót Ruth.
- Sajnálom ha nem vagyok az a lány akit Liamnek képzeltetek, de én hihetetlenül szeretem és próbálok rájönni mit utáltok bennem, de nem megy.
- Ugye nem használod ki Liamet? - kérdezte Ruth.
- Soha.
- Szereted? - most Nikola kérdezett.
- Igen. - válaszoltam majd egymásra néztek és egy aprót bólintottak.
- Mikor van a szülinapja?
- Mi van? - néztem rájuk értetlenül.
- Az eddigi csajok közül volt aki nem tudta.
- Augusztus 29.
- Soha nem fogod össze törni a szívét? - ismét Ruth kérdezett.
- Soha. Teljes szívemből szeretem.
- Ohhhhhh. - sóhajtottak. - Nagyon sajnáljuk ezt az egészet, nem akartuk hogy veszekedj apukáddal csak tudod Liam szíve milyen törékeny és már annyi lány átgázol a lelkén. Ha barátnője van és el is hozza ide mindig felteszünk neki pár kérdést.
- Jobb tesókat nme is kívánhatna. És még milyen kérédsek vannak?
- Milyen alakú anyajegy van a nyakán? Hány éves lesz? Mit sportolt kiskorában? Hol született? Milyen fóbiája van? Kedven állata? - sorolták felváltva.
- Szív, 20, boxolt mert terorizálták a suliban és egyszer edzésen el is törte az orrát. Wolwerhamptonban, kanálfóbia, és teknős. - én pedig soroltam a válaszokat. Ha a suliban lenne Liam tanárgy biztos 5-ös lennék.
- Dani ennek a felét nem tudta.
- Pedig 2 évig együtt voltak. De most megyek mert megjöttek. - álltam föl és már nyitottam az ajtót mikor Ruth megszólalt.
- Te vagy Liamnek az igazi, vigyázz rá. - bólintottam majd leszaladtam.
- Liam, hogy ment? - kérdeztem, de nem válaszolt ehelyett apa szúrós szemével találtam szemben magam.
- Apa...
- Kicsim. - mondta komor hangon. - Gratulálok. - mondta és szorosan magához húzott. Viszonoztam ölelését.
- Sajnálom, én el akartam mondani,de szörnyen féltem hogy mit fogsz szólni.
- Semmi baj. - mondtam és láttam szemében pár könnycseppet sorakozni. - Tudd ha bármi baj van rám számíthatsz.
- Köszönöm.

oooooo


- Anya mi is elindulunk. - mondta Liam és a csomagunkat pakolta a kocsiba.
- Oké, vigyázzatok magatokra, főleg te Kim. - mondta Karen. Anyáék pár órája már elindultak és nekünk sem ártana a srácokat tájékoztatni hogy Liam él.
- Sziasztok. - köszöntünk el és beszálltunk a kocsiba majd elindultunk.
- Egész jól sikerült. - ismertem el.
- Látod nem kellett volna félned.
- Igaz. - mondtam. Mikor végre megérkeztünk leparkoltunk a ház előtt és bementünk. Minden tiszta sötétség volt. Felmentünk az emeletre ahol mindegyik fiú a szobájába volt begubózva. Az első szoba ahova bekopogtunk Harry volt.
- Ki az? - kérdezte.
- Liam. - ahogy ezt meghallotta nagy dörömbölés hallatszott és kitépte szinte a helyéről az ajtót. Farkas szemet néztek majd Harry Liam nyakába ugrott.
- De... Te meghaltál! ÉS hogyan miért? Srácok... - ordítozott Harry.
- Valaki pihenni szeretne. - nyitotta ki mérgesen az ajtót Lou és szembesült a látvánnyal hogy Liam él.
- Liam, te....
- Na ne makogj itt nekem. Élek, mert Kim megmentett. Nem is tudom hogy tudtátok azt hinni hogy ő ölt meg engem. - szidta le őket Liam.
- Sajnálom Kim. - mondták egyszerre én pedig nem igazán tudtam ellenállni nekeik. Mindenki maga alatt volt míg Liam a korházban feküdt egyik fiú sem volt képes megborotválkozni. Úgy néztek ki mint egy jeti. Mindegyik arcán szomorúság és csalódottság volt, de most szemükben boldogság van mert vissza kapták egyik legjobb barátjukat Daddy Direction-ert.

Komiba írjátok le léci hogy szeretnétek-e új törit?