/Nine/

Sziasztok. Ma is hoztam egy részt mert holnap nem tudtam volna! Remélem tetszeni fog mert szerintem nagyon Lapos lett... Szeretném ha kommentelnétek megint SOKAT :)
A kövi rész: 4 komi és 170 megjelenítés után jön

Ja és tessék szavazni a rész végén ;) A kövi rész ígérem EXTRA IZGALMAS ÉS HOSSZÚ LESZ HA KAPOK KOMIKAT :))) 

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

Lent ültünk a nappaliban és valami nyuszis filmet néztünk. A srácok imádják ezt, de én alig bírom elviselni.
- Muszáj ezt nézni? Mit tudtok ezen szeretni?
- Tapsi hapsi szeret enni! - kiabálta Niall és szúrós pillantást küldött felém.
- És nem csak enni szeret, hanem a répát is imádja. - mondta Lou.
- Oké, oké. Nekem nyolc. - mondtam és felmentem Lou szobájába. Az éjjeli szekrényen a telefon kezdett rezegni.
- Szia Ed.
- Szia kicsim. Anyud egyedül hagyott még is? - kérdezte.
- Nem. Áthozott 5 sráchoz. - mondtam neki közben pedig Lou lépett be a szobába.
- Csinálj úgy mintha a pasim volnál. - súgtam oda neki.
- Cica kivel beszélsz? - kérdezte viccesen. A nevetést nehezen, de vissza tartottam.
- Medison, ki az ott?
- Senki, de most mennem kell. Szia, szeretlek. - mikor kinyomtam a telefont hatalmas nevetésben törünk ki mind a ketten.
- Miért kellett ezt tennem? - kérdezte.
- Mert elegem van hogy mindig leráz. Hagyjuk.
- Menjünk le. Itt van Dani, Liam be akarja mutatni. - bólintottam és lementünk.
- Szia. Danielle Peazer vagyok. - mutatkozott be.
- Szia. Medison Tomlinson. - felerőltettem egy mű mosolyt és leültem a kanapéra. Dani Liam ölében foglalt helyet és csak beszélt. Liam néha néha egy bíztató mosolyt küldött felém amit Dani sokszor észre is vett. Semmi bajom vele, de egyáltalá nem illenek össze. Nem azt mondom hogy én illenék hozzá, de nem is Danielle. Egyszerűen megszakad a szívem mikor megcsókolja vagy megöleli.
- Medison beszélhetnénk? - kérdezte Dani. A gyomrom zakatolni kezdett és gombócok jelentkeztek a torkomban. Vajon miről akar velem beszélni? Felálltam és követtem a konyhába.
- Szóval... Segítened kell! Egyedül te tudsz nekem segíteni most.
- Miben? - kérdeztem.
- Liam. Egyszerűen nem bírom ezt már! Máshogyan néz rád mint én rám...
- Igen. Mert téged szeret engem pedig csak barátnak gondol.
- Már nem úgy néz rám mint régen. Nincs meg az a tűz köztünk ami régen volt. Hiányzik a szenvedéj. És rád teljesen úgy néz mint akkor amikor össze jöttünk. Az az igazi mosoly ami neki van azt most neked adja.
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Azt hogy már nem engem szeret, de azt sem mondom hogy téged. Segíts hogyan mondjam meg neki hogy nem szeretem?
- Csak egyszerűen mondd meg neki.

/Este/


- Gyerekek megjöttem! - kiabált anya.
- Szia anya. - köszöntem neki miután oda szaladtam.
- Na milyen volt?
- Alapjába véve nagyon jó. Megtudtam hogy Lou az ikertesóm, Liammel jól elszórakoztunk és a srácokat is megkedveltem.
- Louis Wiliam Tomlinson most azonnal told ide a seggedet! - kiabált neki anya.
- Szia anyu, mit csináltam? - kérdezte ártatlan tekintettel.
- Elmondtad neki? Nem úgy volt hogy együtt tesszük?
- Kicsúszott a számon.
- Sosem fogsz felnőni. Na gyere Medison! - elbúcsúztam a srácoktól kivéve Liam-et.
- Várj Medison! - kiabált utánam mikor már az autóba szálltam volna be.
- Tőlem már el sem búcsúzol? - kérdezte és szorosan magához húzott. Ölelése olyan meleg volt és szeretettel teli. Nem tudtam megállni hogy ne szívjam be friss, férfias illatát amitől megint alig bírtam állni a lábamon.
- Vigyázz magadra szépségem! - miután kimondta ezt a mondatot a szája elé kapta kezeit és kétségbeesett pillantást vetett felém. Azt mondta "szépségem,,?
- Semmi baj. - mondtam és egy puszit adtam arcára.
- Remélem még találkozunk Batman! - egy kisebb mosoly húzódott arcára és beszálltam a kocsiba. A sírás kerülgetett hisz tudtam túrnéra mennek és többet nem látom. Megismerkedik egy másik lánnyal és boldog lesz vele. Fejemet neki döntöttem az ülés fejtámlájának és egy kósza könnycsepp gördült le az arcomon.
- Kincsem mi a baj? - kérdezte anya és jobb kezével végig simította az arcomat.
- Semmi.
- Akkor miért sírsz?
- Anyu kérlek hagyjuk! - mondtam ingerülten.
Miután haza értünk bekapcsoltam a gépemet és felnéztem minden közösségi oldalra. A legtöbb helyen rólam és a srácokról vannak képeket amiket nem értek hisz a házban voltunk.
A telefonom kezdett rezegni. Egy új SMS-em érkezett.
" Törpe!
   Lépj fel Skype-ra. Beszéljünk!
                      A te bátyád Lou! :),,
Mosolyogva olvastam végig és gyorsan be si jelentkeztem majd videóhívást indítottam.
- Hello srácok! - köszöntem a 4 fiúnak.
- Szia hugi!
- Akkor most megkérdezem anyát ki az idősebb. Fogadjunk hogy én vagyok!
- Oké benne vagyok. Ha én vagyok az idősebb megcsókolod Liam-et! Ha pedig te akkor 1 teljes napig nem eszek répát.
- Már a répásért megéri. Benne vagyok. Anya!!! - kiabáltam.
- Mondd kicsim.
- Melyikünk az idősebb Lou vagy én.
- Louis. 2 perc 34 másodperccel. - mondta.
- Ezt megszívtad HUGIIII! Te vesztettél. A csókot Liam-mel még behajtjuk rajtad. - mondta és kidugta a nyelvét.
- Ahjjj! De ez így nem ér és Liam bele egyezett? - kérdeztem.
- Ne keress kifogásokat, meg csókoljátok egymást és kész. - mondta.
- Akkor is tudni akarom bele egyezett-e?! - hiztiztem. Lou megforgatta szemeit és Liam felé forgatta a kamerát.
- Szia Med! Nyugi nekem is meg kell csókoljalak téged, mivel mi is fogadtunk és hát nagyon merész voltam.
- Akkor nem vagyok egyedül! De most mi lesz? Hogy ússzuk ezt meg?
- Sehogy! Meglesz a csók és mindenki boldog lesz.
- Még te is? - kérdeztem félénken.
- Még én is! - kacsintott egyet és vissza fordították a kamerát a srácok.