/Six/

Sziasztok. Hát itt az a bizonyos KÜLÖNLEGES rész..

Remélem tetszeni fog és nem bánjátok meg hogy kommenteltetek, de nagyon boldog voltam. Sőtt azt ki sem lehet fejezni mennyire. 8 komment, eddig ez a REKORD. 

A kövi rész: 4 komi és 180 megjelenítés után jön

      --------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

- Itt vagyunk! - mondta én pedig kicsatoltam az övemet és izgatottan szálltam ki.
- Azta! - döbbentem le a ház láttán.
- Anya melyik barátnőd lakik itt? - kérdeztem miközben a kapu felé tartottunk. De nem szólt semmit.
- Halló. - szólt bele a kapu mellett lévő telefonba
- Hello Roger.
- Hello Days. Gyere be. - mondta a telefonból Roger azt hiszem, majd a hatalmas kapu magától kinyitódott előttünk.
- Anya én tudtam 20 éves korod óta nem hív senki Days-nek. - ismét nem szólt egy szót sem csak sejtelmesen kezdett mosolyogni. Mikor a hatalmas ház ajtajához értünk kopogás, csengetés nélkül benyitott és beinvitált a házba. Elénk egy hatalmas tér tárult és az emeletre egy hosszú lépcső széles korláttal vezetett föl.
- Lecsúszhatok rajta? - kérdeztem és a lépcső korlátjára mutattam.
- Ugyan Medison. 20 éves vagy légy egy kicsit komolyabb! - teremtett le.
- Én is imádok rajta csúszkálni. - szólalt meg mögülünk egy hang.
- Csinos vagy! - dícsérte meg a pasi anyát majd egy puszit adott az arcára.
- Anya ha azt akarod hogy a pasid vigyázzon rám akkor inkább hagyjuk.
  Úr isten nem lehet több 25-nél! - állapítottam meg mivel a srác tényleg nagyon fiatal volt.
- Ugyan. Louis nem a pasim. Hanem a.... - fejezte be gyorsan a mondatot.
- Hanem ki?
- Nekem mennem kell mert elkések. Lou vigyázz rá! - parancsolta neki és elment.
- Na, akarsz csúszkálni? - kérdezte kedvesen. Én félve bólintottam egyet és fölszaladtunka hosszú lépcsőn majd ő ráült a korlátra és lecsúszott. Utánna én jöttem. Már vagy harmadszor csúsztunk le mikor rájöttem hogy nem vagyunk egyedül ebben a hatalmas házban.
- Lou ha megint össze töröd a kisasztalt hobitokat csinálok belőled! - kiabálta egy fekete hajú srác és idegesen jött oda hozzánk.
- Öhm, hello Zayn Malik vagyok! - mutatkozott be.
- Medison.
- Oh hello. Harra Styles vagyok a jövendőbelid. - csókolta meg a kezemet mint az igazi filmekben.
- Nem, Harry maradsz. Ő tabu a számodra! - parancsolt rá Louis.
- Niall Horan vagyok. Nem vagy éhes?
- Medison, és nem.
- Lou ha ráestél az asztalra megetetem veled a darabjait, vagy 50-szer ragasztottam már össze. Niall mindig ráül és a tonnáit sem bírja már el.
- Hé, nem is vagyok dagi. - háborodott föl Niall.
- Az a helyzet hogy sikerült pont olyan szögből oda esnek hogy... - mentegetőzött és ez számomra olyan vicces volt.
- Te lehetetlen vagy! - jelentette ki Zayn és elviharzott majd Louis utánna.
- És hány éves vagy? - kérdezte tőlem Harry s közben mikor mosolygott megjelentek a gödröcskéi.
- 20.
- Pedig kevesebbnek néztelek. És cica mit gondolsz rólam?
- Cica? -kérdeztem vissza.
- Miért ne? Tudom hogy oda vagy értem! - mondta és közben közelebb húzott magához.
- Harry engedj el!
- Miért?
- Mert van barátom! - elkezdtem ütögetni a mellkasát és a vállát amibe nekem fájdult bele a kezem hisz hihetetlenül erős.
- És engem az nem zavar. - mondta, de már elengedett.
- Mit mondtam Styles? - jött be Lou idegesen.
- Én nem csináltam semmit.
- Hagyd békén a hug.... - hagyta hirtelen abba a mondatot.
- Mi van? - néztem rá értetlenül. - Miért nem fejezed be?
- Hagyjuk. - ment el búsan.
- Elmehetek körbe nézni? - kérdeztem.
- Persze menj csak nyugodtan. De tudd hogy az én szobám a 2-dik. - mondta Harry és kacsintott egyet. Megforgattam a szemem és elindultam. Hatalmas ház és rengeteg idő is kell a felfedezésére. Elindultam föl a lépcsőn és minden helységbe benéztem. Találtam egy zene szobád ahol mindent ki is próbáltam, egy hatalmas gardróbot ahol szinte 50 embernyire elég ruha volt. Ahogy felértem a legfelső emeletre ahol szobák voltak a jobb oldalon volt és velük szembe egy-egy fürdő. Az elsőre Tomlinson volt írva. Mikor benyitottam iszonyatos kupit találtam. Egyetlen egy polcon volt tisztaság ahol apuról, anyuról és Louis-ról voltak képek. Volt egy ahol Louis és egy lány csókolóztak, gondolom a barátnője lehet. Tovább mentem a következőre Styles volt írva, hát igen a drágalátos Harry nem hazudott. Mikor benyitottam csodálatos rend és tisztasággal találtam szembe magamat. A mentol és a parfűm illata össze keveredve csiklandozta meg az orromat, de nagyon kellemes volt. Tovább mentem a következőre nm volt semmi írva. Gondoltam ez is egy gardrób lesz, de nem. Mikor benyitottam  Batman-es poszterekkel találtam szembe magamat.
- Te ki vagy? - kérdezte az ágyon ülő alak.
- Bocsi, nem tudtam hogy van itt valaki. - mondtam. A hangja nagyon ismerős volt, de mivel sötét volt és a laptopja tetejét is lecsukta nem tudtam ki ő.
- Várjunk csak. A hangod olyan ismerős. - mondta és felált majd közelebb jött hozzám én viszont hátrálni kezdtem és a folyosóra érve meglátta ki vagyok.
- Medison? Te mit keresel itt? - kérdezte és közelebb jött így már én is tisztán láttam hogy kivel állok szenben.
- Liam?!
- Te követsz engem? Minek vagy itt?
- Anyum hozott át, foggalmam sincs Lou-t honnan ismeri. - vallottam be.
- Akkor te.... - nem fejezte be. Elegem van már abból hogy mindenki elkezd egy mondatot és be sem fejezi.

- Mi van velem?
- Mi a vezeték neved?
- Tomlinson. Miért? - és ekkor leesett nekem is minden. Louis Tomlinson. Melani Tomlinson. Akkor Ő az Én testvérem, vagy is jobban mondva Ikertestvérem.
- Leesett mi? - kérdezte szemrehányóan. Komolyan néha akkor egy tetü tud lenni. Önelégült arckifejezéssel neki dőlt az ajtónak és csak nézett engem. Most ezzel mit akar?
- De miért nem mondtad el? - kérdeztem tőle.
- Nem is tudom Brook.
- Még hányszor mondjam el hogy sajnálom? Sztár vagy és ezt jobbnak tartottam.
- Attól mert még sztár vagyok miért kell engem másnak nézni? Sosem értettem ezt a csajokban. Én is ember vagyok és nekem is vannak érzéseim. Tudod mennyire a lelkembe gázoltál azzal hogy hazudtál? - szavai késként hatoltak a szívembe. Hogy miért, azt én sem tudom, de nagyon megbántottam és ez engem is idegesít. Nem tudom miért tettem, jó ötlet volt. Mostanra már tudom hogy mégsem volt az.

- Liam rettentően sajnálom. Nem is tudom mi ütött belém.
- Én tudom. Az ami most belém. Utállak soha többé nem is akarlak látni, de ez nem lehetséges hisz itt leszel többször is. Nem akarok veled többet beszélni mert minden szavad hazugság. Nem vagy igazi Tomlinson mert ők rendesek, és soha nem hazudnak... - nem bírtam már szavait amik megint késként hatoltak szívemig. Sírva szaladtam be Lou szobájába és becsuktam az ajtót. Neki támasztottam a hátam és szépen lassan sírva lecsúsztam....

Miben reménykedtek mi a folytatás?