/Five/

Sziasztok. Itt van megint a friss rész :) Köszönöm a komikat az előzőhöz.
És a + 1 feliratkozót ismét!  És azt szeretném tőletek megkérni hogy aki ezt a részt elolvsata az dobjon egy komit mert a következő KÜLÖNLEGES RÉSZ lesz... :D

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

~Medison Tomlinson.~

Semmihez sincs kedvem. Életem legpocsékabb napjai. Anya próbál felvidítani, de kis sikerrel.
- Szia kincsem. Hogy vagy? - jött be anya nagy mosollyal az arcán.
- Szia. Rosszul. Szörnyen szúr a mellkasom és a köhögés sem csillapodik.
- Talán ettől jobban leszel. Hoztam neked valakit. - mondta és kinyitotta az ajtót amin egy kapucnis srác jött be ő pedig kiment. Azonnal tudtam ki az. Az illata a járása minden az Övé volt.
- Ed? Mit keresel itt?
- Bocsánatot szeretnék kérni!
- Még is miért? Nincs rá szükség!
- De van. Szeretlek,és nekem soha nem kell más egyedül te létezel.
- Ed....
- Ne. Kérlek ne mondj semmit csak annyit hogy szeretsz. - mondta és egyre közeledd felém amit hagytam.
- Menjünk el sétálni. - vetettem fel az ötletetmiután véget vetettünk csókcsatánknak. Szinte az egész kórházat bejártuk már mikor sikeresen beleütköztünk Liambe.
- Á, Medison. Talán szeretnél még valamit hazudni nekem?
- Na ide figyelj bájgúnár, jobb lesz ha leszállsz róla mert nagyon megfogod bánni! - fenyegette Ed.
- Srácok fejezzétek be, de sürgősen. - álltam közéjük. - Ed, jobb lesz ha most kimész az udvarra majd utánnad megyek. - mondtam neki mire ő duzzogva elment.
- Na ide figyelj Liam...
- Vár várj, te most hazudni fogsz nekem vagy igazat mondasz? Tudod szeretném előre tudni hogy még is hogyan fogadjam.
- Lehetetlen vagy. Utállak Payne. - mondtam hidegen és elmentem. Hátat fordítottam és most én hagytam faképnél. Miért is álltam le vele beszélgetni, hisz ő csak egy nagyképű sztár aki azt hiszi hogy övé a világ.

oooooo

Itthon lenni isteni érzés. A kórház sem volt más hisz ott is az időm nagy részét egyedül töltöttem,de azért hiányzott a saját ágyam. A selyem ágynemű ami szinte az én testemre van szabva és ahogy bele fekszem felveszi testem alakját. Az illat ami a házban uralkozik teljesen különbözik a kórházban lévővel. Ha belépünk a házba átjárja mindenünket az eper illat, s a kórházban a fertőtlenítő szaga. Mivel Ed sulija közel van hozzánk minden nap fel tud jönni, és általában ha lyukas órája van akkor is feljön.
- Szia kicsim. - hallottam meg az a csilingelő férfi hangot a hátam mögül.
- Szia. Hát te?
- Anyud beengedett. Kimegyek a mosdóba. Midjárt jövök
- Megnézhetem az e-mail-eimet a telódon?
- Lemerült sajna. - ment ki. Hogy Ed telefonja lemerüljön? Képtelenség hisz mindig magával hordja a töltőt is. Kicsit közelebb húztam a táskáját amiben a telefont meg is találtam mellette pedig a töltőt. Megnéztem és még 70%-on volt az aksija.
- Hohohó, te mit csinálsz azzal? - mutogatott a telefnora majd kikapta a kezemből és pár pillantást vetett rá.
- Semmit. De miért hazudtál? - fura hogy ezt pont én kérdezem, de Ed-nek soha életemben semmiről nem hazudtam.
- Én nem hazudtam csak elromlott a tölrőm és nem akarom hogy lemerüljön. - oké ennél bénább hazugságot sem hallottam még életemben hisz ott van a táskájában.



Anya végre ma szabadnapos. A sok munka mellett igen kijár neki egy ilyen nap is. Végre velem is tud lenni és magára is tud fordítani egy ki időt, hisz a ház ragyog a tisztaságtól, kivéve az én szobám így neki is fogtam. A hangos zene és a takarítás elvonta minderől a figyelmemet ami néha jól is jön.
- Medison, gyere le kérlek! - kiabált föl anya én pedig engedelmesen a lépcsőhöz mentem. Ráültem a hosszú korlátra és boldogan csúsztam le mint a filmekben. Csak hogy az enyém nem igazán úgy sült el mert a lépcső végén lévő szőnyegben sikeresen megbotlottam és ráestem az előszöba közepén lévő kisasztalra ami ripityára tört.
- Még jó hogy ezt nem látta senki. - tápászkodtam fel és megpillantottam mellettem anyát kinek csipőn volt a keze és bólogatott.
- Kislányom, te soha nem javulsz meg?
- Soha. Én mindig éretlen akarok maradni. De miért kellett lejönnöm.
- Este egy fotos vacsorára kell mennem és haza sem jövök. Úgy hogy szeretném ha ma estére Ed átjönne hozzád hogy ne légy egyedül.
- Szuper! - kiabáltam és felszaladtam a szobámba amit ismét nem kellett volna mert iszonyatosan köhögni kezdtem. Anya sosem volt az együtt töltött éjszakák híve, de ugylátszik végre belátja hogy 20 éves koromra már együtt alhatok a barátommal. Ed számát tárcsáztam.
- Szia. - köszönt bele.
- Szia. Képzeld anya ma elmegy estére és azt mondta hogy hívjalak át. - újságoltam.
- Ezt tényleg ő mondta?
- Igen. Nekem is fura volt, de átjössz?
- Sajnálom, de pont ma nem tudok. Tanulnom kell és a bandával is próbálni.
- De végre kettesben lehetnénk! - nyöszörögtem neki, de tudom hogy ezzel soha nem sikerült meghatnom.
- Sajnálom. Holnap írunk dogát és szeretném ha jól sikerülne. Szeretlek szia.
- Én is.- kinyomtam. Sosem volt a tanulás híve akkor most minek teper? Nem értem. Most már a lépcsőn tartottam lefelé anyához aki az általam össze tört asztalt takarította össze.
- Nini. Hogy hogy nem a korláton?
- Nincs mi megfogjon ha leérek. - mutattam az asztalra már mint a darabjaira.
- Amúgy Ed nem tud átjönni.
- Miért?
- Tanul meg próbál a bandával. De nagylány vagyok már, nem maradhatnák egyedül itthon?
- Nem! Az orvos is megmondta hogy tartsalak szemmel. Még jó hogy beszéltem vele.... - halkult el.
- Kivel?
- Azzal akihez mész!
- De anya ki az akihez megyek?
- MAjd meglátod.
- Húh. Kezdek félni. - mondtam és leültem a tv elé.

/este/

- Anya hova viszel? - kérdeztem ma már vagy századjára.
- Majd meglátod!. - egész nap ilyen volt. Nem tudom mi ebben olyan nagy dolog. Vajon ki fog rám vigyázni az elnök, hogy ennyire nem akarja megmondani?
- Itt vagyunk! - mondta én pedig kicsatoltam az övemet és izgatottan szálltam ki.
- Azta! - döbbentem le.......


Szóval komizzatok mert a kövi rész KÜLÖNLEGES RÉSZ lesz ;)