/Ten/

Sziasztok. Sajnálom hogy eddig nem voltam résszel, de nagyon sokat kellett tanulnom és nem tudtam fölrakni... Na de most itt van és nagyon nagyon köszönöm a 6 kommentet aminek nagyon nagyon örültem... 
Fontos:
Van egy érésem hozzátok... Egy barátnőmnek van blogja és csak akkor akar új törit hozni ha szavaznak sokan! De annyira jól ír hogy nema karom hogy abba hagyja :D Kérlek szavazzatok hogy folytassa :) Megköszönöm nektek.
KATT IDE A LINKÉRT.. Kérlek szavazzatok!!
Véleményt kérek szóval KOMIZZATOK!! :D
A kövi rész: 4-5 komi és 190 megjelenítés után jön :D

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------


Reggel az ágyamban feküdtem és csak mosolyogtam. Meg kell csókoljam azt az embert aki megdobogtatja a szívemet és mosolyt csal az arcomra bármit is tesz. És ő is akarja ami nekem hatalmas dolog. A telefonom kezdett csörögni.
- Szia szívem! - köszönt bele boldogan Ed. El is felejtettem őt.
- Szia.
- Beszélnünk kell a tegnapról. Nekem nem tetszett annak a srácnak a hangja szóval szeretnék egy kis szünetet kérni! - hadarta el egyszerre.
- Te most szakítasz velem?
- Hát valami olyasmi. Sajnálom. - mondta és kinyomta a telefont. Egyáltalán nem voltam elszomorodva hisz már nem annyira szeretem.
- Kicsim megyek dolgozni! Ma Mrs. Winslow nem tud jönni mert beteg lett. Este jövök szia. - kiabált föl anya.
- Szia. - kiabáltam vissza. Elővettem a kedvenc könyvemet és olvasni kezdtem mire valaki csöngetett. Már megint itthon hagyta a kulcsát? Lassan lebattyogtam s mikor kinyitottam az ajtót egy nem várt személy állt ott.
 - Liam hát te? Eltévesztetted a ház számot? - kérdeztem.
- Szia és nem. - köszönt és egy puszit adott az arcomra. Ahogyan ott állt azzal az egy szál rózsával a kezében tökéletes volt. A ruha annyira passzolt a tökéletes testéhez hogy szinte irigyeltem az ingjét, a mellényét. A mosoly az arcán oly igazi volt. Olyan amilyenről Dani mesélt. A szemeiben csillogott a boldogság.
- És mi szél hozott? - nyögtem ki nagy nehezen egy épkéz láb mondatot.
- Tudod az a csók... - mondta.
- Na jó ezt inkább ne itt kint tárgyaljuk meg. Gyere be! - tessékelte be és kitártam a ajtót. Ő belépett rajta és ahogy elhaladt előttem megcsapott az a tökéletes illata amitől a padlón vagyok. Az előszobában lefeszegette magáról a tökéletes Convers dorkóját és bement a nappaliba ahol helyet foglalt.
- Szép lakásotok van. - mondta.
- Igen. Anya nagyon kitesz magáért!- mondtam és leültem mellé.
- Szóval a lényegre térve. Lou mondta hogy ma anyud megy egy állásinterjúra és egész nap dolgozik a kórházban is úgyhogy úgy döntöttem meglátogatlak. És a srácok sem hagytak békén a csókkal. - hadarta el. A tökéletes száját figyelve szinte elmerültem a mondatában és nem tudtam válaszolni. A szívem egyre gyorsabban kezdett el zakatolni és a gyomromat a torkomban éreztem.
- Értem. És ez a csók dolog.... Most mi lesz?
- Képet kell róla csinálnunk. - mondta és elővette a telefonját.
- Ezek hülyék. - mondtam ki az igaz tényt. Beállította kamerára és mélyen a szemembe nézett.
- Kész vagy? - kérdezte mielőtt még elindította volna a felvételt.
- Asszem. - mondtam. Arca egyre sebesebben közeledett az enyémhez. Mind a ketten egyszerre hunytuk le a szemünket és ekkor hallottam a kamera pittyegését. Ajkát enyémre tapasztotta és vadul megcsókolt. Mind a ketten belemosolyodtunk, de ez érthető hisz ez az első csókunk amit ráadásul videóra kell venni a hülye tesómnak. Vagy percekig vívtuk csókcsatánkat majd vége szakadt a felvételnek és a csókunknak is. Én elvörösödve ültem a kanapén és néztem Liam-et. Hirtelen ő is rám emelte tekintetét a földről és közelebb csúszott majd a derekamnál fogva közelebb húzott magához.
- Nem bírom ki! - suttogta és lehelete megcsapta az arcomat. Felállt és az ajtó felé vette az irányt.
- Liam, várj! Hova akarsz menni? - szaladtam utána.
- El innen. Félek ha most itt maradok megint megcsókollak ami nem helyes hisz te Edward-dal jársz! - mondta végig és közben fekete zokniját kémlelte.
- Szakított velem. - mondtam és erre felcsillantak azok a szép barna szemei.
- Miért?
- Mert Lou-nak azt mondta hogy tegyen úgy mint ha a pasim lenne, hisz szerintem ő is megcsal.
- Ezt honnan veszed? - lépett közelebb.
- Kaptam egy olyan hang üzenetet amit gondolom a haverjainak akart el küldeni és azon ő meg egy csaj.....
 - Sajnálom. - mondta.
- Nem kell. Már rég másért dobog a szívem.
- Oh értem. - mondta csalódottan. Most én léptem közelebb hozzá, lábujjhegyre álltam és hevesen megcsókoltam. Annyi érzelem dúlt bennem, de mikor vele vagyok inden kiesik a fejemből . Elfelejtek mindent és a világ megszűnik létezni.
- Nézzünk valami filmet! - vetette fel az ötletet. Mivel csak Disney mesék jöhettek szóba ezért beraktuk a Micimackót. Leültünk a kanapéra és én szorosan hozzá bújtam.
- Tudod ez nem horrorfilm! Ha csak nem vagy Niall és betojsz attól hogy Micimackó minden t feleszik és nem marad kaja.
- Én ilyentől nem tojok be. De örülök hogy végre kettesben lehetünk.
- Én is.- mondta és egy puszit adott a homlokomra. Bal keze, bal vállamon pihent fejem pedig mellkasán. Annyira romantikus ez a pillanat. Liam ebben a pár napban olyan volt számomra mint a lelki társam. Annyira összhangban vagyunk és hasonlítunk egymásra.
- Medison! - kiabált egy hang az előszobából és egyre közeledett felénk. Ez a hang az Övé volt. Azé az emberé akit mindig is szerette, de elvesztette a bizalmamat.
- Edward, mit keresel itt? - kérdeztem ás felálltam Liam mellől.
- Beszéljük meg a dolgokat. Várjunk csak. Ez mit keres itt?
- 1. Nem Ez hanem Ő.
   2. Hogy jössz te ahhoz hogy miután megcsalsz még gyere könyörögni? - mondtam idegesen. Köhögni és szédülni kezdtem. Már dőltem el, de Liam elkapott és a kanapéra rakott.
- Jobb lenne ha most elmennél! - tessékelte kifelé Edward-ot.
- Mit képzelsz ki vagy te? Én vagyok a barátja azt csinálok amit akarok.
- A legjobb barátja vagyok és ha nem akarsz magadnak rosszat eltűnsz. - mondta Liam fenyegetően és ennek hatására Edward elment.
- Jobban vagy? - jött vissza hozzá.
- Nem mondhatni. A mellkasom megint nagyon szúr. érlek azt a piros gombot tekered el balra egy kicsit. - mondtam és közben a falra mutattam.
- Ettől jobb lesz? - kérdezte.
- Nem mindig, de van mikor igen. - mondtam. Liam hozott nekem egy pohár vizet majd a gombhoz indult és eltekerte. Vissza ült mellém és az ölébe húzott.

oooooo


- Medison, kicsim! - keltegetett anya.
- Igen? - kérdeztem álmosan.
- Liam itt alszik ma este? - mutatott a mellettem szuszogó Liamre.
- Megkérdezem tőle. Menj nyugodtan aludni. - miután elment, Liam arcára egy puszit adtam mire nagy mosollyal a száján ébredt.
- Itt alszol ma este? - kérdeztem miközben ő próbált magára nézni.
- Nem tudom.
- Jobb lenne ha maradnál. Késő van már. Gyere megmutatom a vendégszobát. - mondtam és felhúztam majd elindultunk fel a hatalmas lépcsőn.
Éjfél tájt arra ébredtem hogy valaki hátulról átölel és befészkeli magát mellém.
- Liam. Menj aludni. - mondtam kómásan.
- Itt ígérem alszok, de egyedül nagyon nem jó. - mondta. Felé felé fordultam és akkor láttam hogy szemét a hold fénye megvilágítja. Azok a szép barna szemei kiskutya szemekként néztek rám és sikerült beadnom a derekamat.
- De korán reggel még át kell menned a szobádba! - parancsoltam neki ő pedig boldogan elaludt.
Sosem gondoltam volna hogy egyszer örülni fogok annak hogy Ed dobott. Őt hittem életem szerelmének, de tévedtem. Ezt a helyet már más tölti be a szívemben.