/Three/

Sziasztok. Hát megjöttem az új résszel, habár az előzőhöz csak 2 komit kaptam. Nagyon sajnálom ha valami nem tetszik, de kérlek mondjátok meg mi nem és változtatok rajta ÍGÉREM.

A következő: 1-2 talán 3 komi és 100 megjelenítés után jön...

---------------------------------------------------------------------&----------------------------------------------------------------------

~Medison Tomlinson~

Kinyitottam a szememet és egy fehér szobában találtam magamat. Szám ki volt száradva és mellkasom hihetetlenül szúrt.
- Anya. - szóltam anyumnak aki az ágyam széléél ült.
- Mi a baj kincsem? Fáj valami?
- Hol vagyok?
- Kórházban. Rosszul lettél.
- Kivel beszéltél telefonon? - kérdeztem. Mielőtt felébredtem anyát hallottam beszélni valakivel.
- A testvéreddel.
- Daisy? Phoebe? Lottie?
- Nem. Louissal.
- Az meg ki?
- Az ikertestvéred. - a szám is tátva maradt és a mellettem levő gép is jobban kezdett csipogni. A szívverésemet mutatta ami eléggé felgyorsult. De ekkor leesett ha ő Louis és Tomlinson akkor ő a nagy Louis  Tomlinson a One Direction énekese.
- De... Hogyan? És hol van?
- Nem tudom. Azt mondta bejön.
- Hát persze. Mivel Ő a nagy Louis Tomlinson biztos fontosabb neki az éneklés hisz nem is ismer. - mondtam és befordultam a fal felé. Igaz két perce tudtam meg hogy van egy ikertesóm, de azt biztosra tudom hogy nem fog eljönni.
- Kicsim, ne legyél ilyen magaddal. - simogatta meg anya az arcomat.
- De ilyen vagyok. Nekem nincs iker testvérem hisz akkor nem kéne éreznem hogy ha valami baja van? Vagy akkor hol élt, mert csak nem az utcán. Ez biztos valami tévedés. El akarom felejteni ezt a pár percet. Oké?
- Nem oké. Kicsim neked i..
- Anya. - szóltam rá ingerültem mire láttam hogy száraz kirepedezett arcbőrén egy könnycsepp gördül végig. Kék szemeiben látszott a fájdalom.
- Sajnálom, de sztár és nem is biztos hogy tesók vagyunk. Remélem csak tévedsz és nem az. Nekem már nem sok időm van hátra. Minek ezzel traktálni őt is.
- Na ezt most fejezd be. Nem fogsz meghalni érted. Az én kislányomnak nem lesz semmi baja. - bíztatott anya és valahogy ismét álomba merültem.


ooooooooo

Egy hete folyamatosan orvosok vesznek körül és a friss levegő amit az udvaron szívok. Egyre jobban érzem magamat és lehet még sem az utolsókat rúgom.
- Szervusz Medison. - köszönt az orvosom Mr. Oliwers.
- Hello. - köszöntem és letettem az újságot ami a kezemben volt.
- Hogy vagy?
- Jobban.
- Hát én is jó híreket hoztam neked. A betegséged ebben az 1 hétben nagyon háttérbe szorult és egyre jobbak az eredményeid úgy hogy jövő héten lehet haza is mehetesz.
- Ez szuper. Köszönöm. - mondtam majd elment. Még egy ideig olvasgattam, de már szét untam a fejemet így elindultam sétálni. Csak csoszogtam a rózsaszínű papucsomban és a fehér köntösömben nem is figyelve merre megyek mikor beleütköztem valakibe.
- Sajnálom nem volt szándékos. - mondtam, de mikor felnéztem egy gyönyörű barna szempárral találtam szembe magamat.
- Én sajnálom nem néz.... - mondta, de valahogy szavai elakadtak.
- Egyébként Li... Liamnek hívnak. - mutatkozott be.
- Te AZ a Liam vagy?
- Igen, de ugye nem fogsz sikítozni?
- Nem, nem vagyok fanatikus rajongó. - mondtam. De ha ő az 1D-s Liam akkor Lou haverja. Még jó hogy nem mondtam meg neki a nevemet.
- És miért vagy itt? - kérdezte. Már átrágtuk magunkat a gyerekkoron, az időjáráson és az életünkről miért pont ennek a témának kellett következnie?
- Rutin vizsgálat. Egy kis megfázás ami ráhúzódott a szememre, de már jobban vagyok. - hazudtam. - És te?
- A veséim már születésem óta nincsenek a legjobb állapotban és most elvileg mind a kettő működik. Ezért be kellett feküdnöm.
- Hát nem lehetett a legjobb! - mondtam és tovább sétáltunk. Kiértünk az udvarra és ott leültünk egy padra.
- Mekkora tahó vagyok, meg sem kérdeztem hogy hívnak?!
- Öhm... Brooklyn! - még egy hazúgság az elmúlt 2 órában.
- Szép neved van Brook. - mosolygott.
- És hány éves vagy?
- Májusban leszek 18 te?
- Én augusztusban 19. De szerintem menjünk be mert lassan esni kezd. - elindultunk be és elkísért a "szobámba,,.
- Akkor holnap átjövök. - mondta és egy puszit nyomott az arcomra.
- Szia.
- Szia. - köszöntem el. Mikor beléptem a szobába Ed-el találtam szembe magam aki elég ideges arcot vágott.
- Szia drágám, ki volt ez a kis ficsúr és miért puszilgat téged?
- Szia. És Ő nem kis ficsúr hanem Liam Payne. És az is csak egy ártatlan puszi volt.
-Ártatlan puszi mi?
- Ed, kérlek. Nem jelentett számomra semmit sem én csak Téged szeretlek.
- Remélem, de ő ezt miért nem tudja? Tudod mi ne is tudja meg többet ne találkozz vele.
- Nem tílthatsz el a barátaimtól. - mondtam idegesen.
- O na ne mond. 20 percnyi beszélgetés után ilyen nagy barátod lett?
- Nem 20 perc volt, de nem értem miért kell ennyire féltékenynek lenned. - már ordítoztam vele.
- Tudod mit, jobb lenne ha most elmennél. - mondtam és az ajtó felé mutattam.
- Szivem kérlek. - könyörgött.
- NEM. Menj el. Rosszul érzem magamat és szeretnék lepihenni. - idegesen kellt föl a szobában lévő fotelről és ment ki az ajtón majd maga után hangosan becsapta. Szívem kihagyott egy ütemet és sírva rogytam az ágyamra.