30.rész~ Fenyegetések

Sziasztok. Meghoztam ezt a részt is. Az utolsó előttit. Megint lezárul egy törim, de már elkezdtem nektek egy ujjat és azt is fogom hozni :D
Erről a részról annyit hogy nagyon unalmas lett szerintem. És sajnálom hogy rövid is lett.
A kövit egyben az UTOLSÓT 4 komi és 160 megjelenítés után hozom :D


------------------------------------------------&----------------------------------------------------------


Beléptem a második hónapba, ami annyit jelent hogy szinte minden reggel hányok. Liam rossz szemmel nézi ha bármit is merek csinálni, de én utálok tétlenül ülni. Ez a reggelem is így kezdődött. 10 óra lehetett mikor felébredtem és irányomnak a wc-t céloztam meg. Leguggoltam a wc elé és kiadtam magamból ami bennem volt.
- Ez már nem normális, minden reggel ott guggolsz és hánysz. - szólalt meg Liam mikor leültem az ágy szélére.
- Terhes vagyok, szerintem elég normális ez. Van aki rosszabbul viseli. - tettem hozzá majd felöltöztem és lementem a srácokhoz. Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a laptopot.Annyira elmerültem abban a cikkben hogy "Zayn Malik lesmárolná Selena Gomezt,, hogy észre sem vettem mikor Liam leült mellém.
- Kim, nem csinálsz nekem egy szendvicset? - nyavajgott Niall.
- Van két szép lábad te is megtudod csinálni magad. - gorombáskodott Liam.
- Most meg mi bajod van? - nézett Niall érthetetlenül Liamre.
- Semmi, de miért őt kell ugráltatni?
- Liam. - parancsoltam rá. - Srácok menjünk el vidámparkba. Te meg nyugodj le mire haza érünk.
- Kim, ne menj a kicsi.
- Nem lesz semmi baja.
- Te terhes vagy? - kérdezte meglepődve Niall.
- Igen. Már lassan 2 hónapos leszek. És Liam igen is elmegyek te meg nyugodj le - parancsoltam neki. Idegesen szálltam be a kocsiba és indultunk el a vidámpark felé.
- Kim, mi baja van Leyumnak? - kérdeztem Lou.
- Nem tudom. De remélem mire vissza érünk addigra lenyugszik az okos. - néha rám nézett a tükörből majd vissza az útra. Liam sosem szokott ilyen lenni vajon most miért ilyen? Tettem fel magamban a kérésdt. Lassacskán megérkeztünk majd ott kiszálltunk. Persze egyből rajongók torlaszoltak el minket, de onnan is sikerült kijutni.
- Na mi legyen az első? - kérdeztem igatottan.
- Legyen az! - mutatott Niall egy ugróasztalra ahol szaltó verseny folyt.
- Oké, én benne vagyok. - már elindultam az asztal eflé mikor valaki megfogta a csuklómat.
- Nem engedlek fel oda. - mondta Liam a napszemüvege és a kapucnija mögül.
- Mit keresel itt?
- Utánad jöttem. Én nem akarom hogy itt legyél és veszéjeztesd a kicsi életét.
- Nem veszéjeztetek én semmit. Ettől még nem lesz semmi baja. És attól mert terhes vagyok otthon kéne ülnöm és mint egy öreg mamaika kötögetnem kéne?
- Hát jobban örülnék neki.
- Liam mi bajod van? Olyan más vagy, ma mindnekivel veszekszel. Mi a baj? - végre levette a napszemüvegét és bele tudtam nézni barna szemébe ami tele volt fájdalommal.
- Semmi.
- Látom rajtad.
- Nincsen semmi bajom. - mondta ingerülten.
- Gyere sétálni. - én még mindig nyugodt voltam. Láttam rajta a feszültséget, azt hogy szorong és bezárkózik valami elől. Már jó ideje sétáltunk mikor végre megszólaltam.
- Nem szeretnéd a kicsit?
- Mi? Miért?
- Mert ha nem akkor még nem késő elvetetni.
- Nem.... Megtartjuk és nem is ez a bajom. - vallotta be és egy kicsit meg is nyugodtam.
- Hanem? Kérlek mondd el, beszéljük meg. Én pont ezért vagyok veled.
- Oké. Ma reggel kaptam egy üzenetet. Ha nem veszünk össze és nem mész ma el otthonról akkor Dani elintézi. A második az volt ha nem szakítunk valamelyikünknek nagy baja lesz. - mondta el lehajtott fejjel.
- Ez egy nagy baromság.
- Nem az. Eljött hozzám és késsel fenyegetőzött.
- Komoly?
- Igen.
- Kérlek menjünk haza. - kérésemre gyorsan haza is indultunk. Mikor haza értünk Liam ölébe ültem és ott sírtam. Ha Dani tényleg komolyan gondolja ezt az egészet és meg akarj valamelyikünket ölni mi lesz?
- Kicsim ne sírj. Megoldjuk valahogy. - nyugtatgatott.
- És ha tényleg meg teszi? Ha valamelyikünket megöl?
- Az nem lehet. - már a sírástól álomba merültem volna mikor valaki kopogott. Ilyedten néztem Liamre aki lassan felállt.
- Ne kérlek ne menj. - mondtam.
- Meg kell néznem hogy ki az. - mondta és elindult. Ujjabb kopogás hallatszott, de az már erőteljesebb volt és szinte dörömbölésbe ment át. Mikor kinyitotta az ajtót.........