/Eight/

Szisztok. Megérkeztem a résszel. Köszönöm a kommenteket és a megjelenítéseket...

Nincs sok hozzáfűzni valóm a rézhez csak hogy KOMIZZATOK , remélem mindenki rongyosra hallgatja a One Way Or Another-t :D Mert én igen...

A következő rész: 4 komi és 190 megjelenítés után jön :D

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

Danielle a világ legmázlistább lánya. A szülinapja, a valentínapok, az évfordulóik, a krácsony és még az a millió ünnep amit együtt eltöltenek csodálatosan telhet, hisz Liam romantikus és érzelmes.
Ha egyszer érezhetném a közelségét.
Ha egyszer puha ajkát az enyémre tapasztaná és percekig csak engem csókolna.
Ha egyszer úgy rámmosolyogna mint Danire.
Ha egyszer velem lenne én soha többet nem engedném el.
Talán féltékenynek tűnök, de vannak amikre nem vagyok az. A távolság ami a kapcsolatuk közé állhat szörnyű lehet. A mostani túrné 250 napig fog tartani. Én nem bírám ki ezt az időt. Beleőrülnék hogy nem lehet mellettem, nem csókolhatom meg amikor akarom, nem bújhatok hozzá bármikor. Ha nem látnám a barna szemi csillogását nap mint nap, ha nem mosolyogna rám megőrülnék. A másik pedig a rajongók akik utálják őt. Nem lehet könnyű a rajongói leveleket olvasni és közben rájönni mennyire utálnak az emberek csak is azért mert Liam Payne-nel jársz. De mind ezek ellenére hihetetlenül szoros kapcsolatot ápolnak és legyőzik ezeket a gondokat. Olyan erős a köztük lévő kötelék hogy azt már semmi szét nem szakíthatja. És Liam hosszútávra tervez vele, ami nekem a legszörnyűbb.
- Menj el fürdeni és szerintem feküdjünk le! - osztotta ki a parancsot Lou.
- Oké, de várj. Nem találom a pizsimet, se a fogkrémemet semmimet.
- Öhm... Itt egy póló! - nyomott a kezembe egy répás felsőt ami félig csíkozott volt.
- Most ez komoly? Ebből mindenem kilóg!
- Nincsen hosszabb.
- Hát jó. - feleltem csalódottan és elmentem letusolni. Fürdés után elindultam megkeresni a cuccomat ami nem a legjobb döntés volt. Két kezet éreztem a derekamon amik berántottak a fürdőbe.
- Liam? - kérdeztem.
- Harry vagyok, de neked elnézem kicsim.
- Jaj, Hazza engedj el.
- Miért? Olyan csinos vagy! - mondta és a pólóm végét kezdte gyürkölni.
- Harry elég.
- Tudom hogy nem tudsz nekem ellenálni. Tudom hogy arra vágysz hogy megcsókolhass... - nem fejezte be a mondatot hanem ajkát enyémre tapasztotta és a falnak nyomott még jobban. Nem akartam ellenkezni hisz hihetetlenül jól csókol. De végig Liam járt az agyamban.
- Harry ezt nem szabad!
- Ez egy szabad ország. Mindent szabad! - jelentette ki és ekkor nyílt az ajtó.
- Gyerekek ezt szerintem nem itt kéne. Menjetek inkább a szobátokba. Ha az ember WC-re jön ki nem szeret ám csókolózó párokat találni a rötyin. - osztott ki minket Liam.
- De örülök hogy együtt vagytok. - mosolyodott el a végén.
- Nem is vagyunk együtt!
- Akkor mi volt ez a csók Medison? - néztek rám mind a ketten kérdőn.
- Harry csókolt meg engem...
- Na jó nem érdekel. Sipirc aludni, mert ha nem mentek már el az útból be pisilek. - toporgott egy helyben én pedig arrébb álltam az ajtóból. Liam beszaladt rajta és becsapta maga után. Harry megragadta a csuklómat és húzni kezdett maga után.
- Harry engedj el!
- Liam mondta hogy menjünk a szobánkba.
- Igen, mindenki a maga szobájába. Engedj el! - elkezdtem csuklómról lefeszegetni ujjait kisebb nagyobb sikerrel. Miután elengedett beszaladtam Lou szobájába.
- Hol voltál eddig?
- Harry..... - ennél többet nem kellett mondanom. Kiszaladt a szobából idegesen. Leültem az ágyra és figyelmesen néztem ki az ajtón vajon most mi fog történni. A köhögésem egyre erősödni kezdett és szinte nem telt el úgy 1 másodperc hogy ne köhögtem volna. Kezdett nagyon zavaró is lenni és hihetetlenül fájt is. Fogtam egy zsebkendőt és abba kezdtem köhögni.
- Medison jól vagy? - szaladt be hozzám Liam. Nem válaszoltam. Amit a zsebkendőben találtam az ledöbbentett. A fehér zsepit amit nemrég a kezembe fogtam pirossá változott. Megint kezdődik minden előről? Vér köpés? És egyre több? Miért van ez?
- Medison itt vagy? - kérdezte ismét Liam. Félve felnéztem rá és felé fordítottam a véres zsebkendőt. A látványtól ő is elszörnyedt és arcáról lefagyott az a kisebb mosoly is ami volt.
- Kérlek mondd hogy csak az orrrod vérzik! Kérlek mondd!
- Sajna nem az.
- Úr isten. Tuberkolózis-os beteg vagy? - kérdezte.
- Mi van? Nem... Miért?
- Mert akik vért köpnek elvileg azok ilyen betegek. Már mint én úgy tudom.
- Ez mindig csak jön és megy. Van mikor előjön és egy pár perc múlva elmúlik.
- Nem kéne orvoshoz menni?
- Nem. Jól vagyok. Egy életre megutáltam az orvosokat.
- Biztos?
- Persze.
- Oké, akkor most beszéljünk a fontos dolgokról. Te és Hazza együtt vagytok? - most komolyan neki ezekek a fontos dolgok? Ugyan már én és Harry Styles?
- Nem. Nekem van barátom, de ezt ő nem érti meg.
- És szereted is azt az Ed gyereket?
- Persze. De honnan tudod a nevét?
- A kórházban mondtad mikor sétáltatok. Ő is téged?
- Igen, már mint azt hiszem. Mostanában nagyon titkol valamit. Nem engedi hogy a telójával csináljak bármit is meg ilyenek...
- Ebben addig nem lehetsz biztos amíg nem ad olyan jeleket, hogy mondjuk ne menj át hozzá mert tanulnia kell vagy... - nem tudta befejezni a mondatát ő sem. Komolyan ezek a srácok nem hagyják egymást beszélni? Valamelyik mindig akkor nyit be mikor épp fontos dolgokról beszélgetünk.
- Mi folyik itt srácok? - kérdezte Lou.
- Semmi. Beszélgetünk.
- Liam, Dani keres a lenti telefonon.
- Oké köszi. És Med még majd beszélünk. - fordult vissza hozzám majd kiment és becsukta az ajtót.
- Akkor én hol is fogok pontosan aludni? - kérdeztem.
- Itt mellettem. - mutatott az ágyra.
- Nekem megfelel.
- Vérzett az orrod? - kérdezte.
- Nem miért?
- A zsebkendő! - mutatott rá.
- Az nem az orromból van, hanem ahogy köhögtem.
- Menjünk orvo...
- Ki ne mondd az orvos szót. Nem megyek dokihoz. Jó éjt Lou.
- Jó éjt hugi. - befeküdtünk az ágyba és a plafont kezdtük bámulni.
- Melyikünk az idősebb? Már mint ugye ikrek vagyunk, de melyikünk született előbb meg?- kérdeztem.
- Egyértelműen én, hisz okosabb vagyok.
- Azt kétlem.
- Igen?
- Igen. - gúnyolódtam mire fölém magasodott és csikálni kezdett. A nagy játszásba elaludtunk.
Reggel valami förtelmes bűzre ébredtem. Az arcomnál megláttam Lou lábát és meg volt a bűz forrása is.
- Vidd a büdös patáidat a képemből. - fintorogtam és lelöktem az ágyról.
- Nem is büdös. Rózsa illata van. - mondta és az orrához tornászta hogy meg tudja szagolni.
- De az. Ajánlom neked azt az anyag féleséget amit az embrek a lábukra húznak hogy ne büdösödjön bele a cípőbe. Ja várj meg is van ZOKNI-nak hívják.
- Haha de viccesek lettünk! Te húzol zoknit?
- Persze.
- Akkor te nem az én hugom vagy! - vágta be a durcit.
- Nem is biztos hogy te vagy az idősebb, lehet hogy én. Sőtt agyilag te még gumibugyiba totyogsz. - kiöltöttem rá a nylevem.
- Akkor most fuss az életedért. - fenyegetett meg mire megindultam. Kiszaladtam a szobájából, rá a lépcsőkorlátra azon lecsúsztam majd a konyhába szaladtam. A srácok épen reggelit gyártottak és mivel Liam volt a legközelebb beszaladtam mögé.
- Mi folyik itt?
- Lou azt mondja ő az idősebb! - panaszkodtam mint egy óvódás.
- Miért melyikőtök mikor született? - kérdezte Niall és egyet bele harapott a szendvicsébe.
- Ha nem lennél szőke azt hinném festeted. Ikrek vagyunk. - mondtam neki.
- Jól van na. Nem lehet mindenki géniusz mint Liam. - védekezett.
- Oh köszönöm. - dícsérte magát Liam.
- Nem kell annyira elszállni magadtól Liam.
- Ha nem tudnám hogy Lou tesója vagy azt hinném testet cseréltetek.
- Na jó srácok fejezzétek be, vagy mára ilyen oltogatós napot terveztetek? - állt közénk Harry és egyet kacsintott rám. Észrevettem hogy még mindig a rövid pólómban vagyok és még a tegnap esti ruhám is eltűnt úgy hogy itt valami nem stimmel.
- Apropó Hazza, nem láttad a cuccomat amit tegnap hoztam? Mert tudod semmim sincs meg! - mondtam szemrehányóan mire egy kacér mosolyt kaptam válaszul.
- A szobámban vannak. - vallotta be és közben lepcsizott Zayn-nel.
- Zayn szét áll a hajad! - viccelődtem egy kicsit vele is.
- Hol? Kell egy tükör! Hol van egy tükör? - ordítozott kétségbeesetten és elszaladt. A jóízű nevetés után felmentem megkeresni a ruhámat és fel is öltöztem. Mit ne mondjak sokkal jobb volt a saját ruhámban lenni mint a tesóm rövid pólójában.