/Eleven/

Sziasztok! Bocsi hogy eddig nem hoztam új részt, de nagyon megcsappant a fantáziám és tanulnom is sokat kellett és kezdek is elbizonytalanodni. Megpróbálok nektek több és érdekesebb részeket hozni és remélem menni is fog.... Örülnék nagyon pár kommentnek.
A köv rész: 5 komi és 190 megjelenítés után jön :D

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

Reggel boldogan ébredtem föl. A mosoly az arcomról levakarhatatlan volt.Talán a tegnap este hatása volt, de lehet csak azért mert Liam mellett ébredtem.
- Liam át kell menned a szobádba mielőtt anya észre vesz. - mondtam és keltegetni kezdtem.
- Már késő gyerekek! Erről majd még beszélgetünk, de most mennem kell dolgozni. Semmi rosszalkodás. - mondta anya és elment.
- Lebuktunk! - fordultam Liam felé.
- Este lesz egy koncertünk, nem jössz el?
- Nem mehetek. Tudod jól hogy ahol nincs ilyen légszűrő ott nem nagyon maradok meg. Na meg a sok ember akik bacikat terjesztenek.
- Akkor sehova sem tudunk soha együtt menni?
- Nem tudom. - arva hirtelen vált csalódottá. Annyira szívesen elmennék vele, de nem szabad. A betegségem miatt sajna nem vagyok átlagos lány és Liammel soha nem lesz olyan kapcsolatunk amilyet ő megérdemelne és szeretne. Kikeltem az ágyból és elmentem felöltözni. Mikor a konyhába tartottam le megláttam az asztalnál szomorkodó Liamet aki épp evett.
- Medison, az a 10 fajta gyógyszer a púlton mind a tiéd?
- Igen.
- Ennyire beteg vagy?
- Még egy ideig megmaradok. - mondtam. Miután megreggeliztünk Liam elment. Egész nap iszonyatos bűntudat mardosott. Sosem tudom neki azt megadni amit egy egézséges lány megtudna. *Telefon csörgés*
- Szia hugi!- kiabált a telefonba Lou.
- Szia!
- Te mit csináltál Liammel hogy ennyire maga alatt van?
- Semmit. Miért?
- Minden ajtót csapkod, az öklét már szinte véresre verte. És a sírás kerülgeti.
- Jesszusom. Kérlek gyere át értem.
- Oké, sietek. - mondta és kinyomta. Megfogtam az egyik fekete táskámat és pár dolgot bele dobáltam. Gyorsan szaladtam le a lépcsőn és felhúztam a cipőmet. A fájdalommal ami a tüdőmben kezdett erősödni nem törődtem. Mikor meghallottam hogy Lou dudál kiszaladtam és beültem a kocsijába. Pont ilyenkor kell nekem is elkezdeni köhögni, de nem tudott érdekelni.
- Jól vagy? - nézett rám nagy kék szemeivel.
- Persze. Szarul, de büszkén.
- Tudod min gondolkoztam? - kérdezte miközben rám nézett majd vissza az útra.
- Min?
- Hogy anya miért most mondta el hogy tesók vagyunk?! Miért nem mondta meg még kicsi korunkban?
- Nem tudom.
- Lou van barátnőd?
- Igen. Eleanor Caldernek hívják és csodálatos lány. Pont olyan mint én. Vicces, bolondos és még is nagyon aranyos.
- Mióta vagytok együtt?
- Nem is tudom. Talán egy éve!
- Nem tudod mikor jöttetek össze?
- Nem. De ő sem tudja.
- Az szép. - mondtam. Az idő csiga lassú volt. Mikor az ember vár valamit és már azt akarja hogy ott legyen mellette akkor 1 perc örökké valóságig fog tartani. Miután megérkeztünk beszaladtam a házba és a nappaliban szótlanul megálltam. A srácok az emelet felé mutattak én pedig arra folytattam tovább maratoni futásomat... Liam szábájának ajtaja előtt megállva gondolkoztam hogy vajon mit mondjak, mit tegyek?
- Liam kérlek engeddj be. - mondtam miközben kopogtam. Kattant a zár és kinyílt az ajtó.
- Szia. - köszönt.
- Mért tetted ezt magaddal? Tiszta vér a kezed! - teremtettem le és bementem a szobájába.
- Nem tudnám elviselni ha nem lennél mellettem. És mikor azt mondtad "Még egy ideig megmaradok,, szörnyen fájt valami belülről. Egy érzés erősödött bennem fel hogy nem szabad hagynom hogy elmenj és nem is akarom ezt.
- Nem fogsz soha elveszíteni. És ha netán még is akkor örökké a szívedben fogok élni. - mondtam neki és megint rámtört az iszonyatos köhögés.
- Sosem hittem volna hogy Dani után fogok még így szeretni valakit mint téged!
- Szóval akkor szeretsz? - néztem rá nagy szemekkel.
- Az életemnél is jobban. - mondta és megcsókolt. A gyomromban pillangók jelentkeztek és szaporodni kezdtek. A torkomban a gombóc egyre nagyobbra nőtt, de a tüdőmben a fájdalom nem akart elmúlni. Szenvedő arccal váltam el Liamtől és megfogtam mellkasomat.
- Med, jól vagy?
- Igen csak nagyon szúr valami itt belül! - mondtam és megint köhögni kezdtem.
- Elviszlek az orvoshoz. - mondta és felállt. Megfogta a csuklóját és vissza húztam.
- Nem akarok orvoshoz menni. Jól vagyok. - mondtam. Lementünka többiekhez és játszottunk. Üvegezni kicsi korom óta utálok mikor meg kellett puszilnom azt a srácot aki tetszett nekem. Miután megpusziltam többet soha nem láttam.
- Medison, felelsz vagy mersz? - kérdezte Niall.
- Felelek! - mondtam nagy mosollyal az arcomon.
- Mi volt a legcikibb helyzet ami előfordult veled amikor egy fiúval voltál?
- Öhm... Talán az első csók. Mindig elnevettem magamat és sosem tudtam uralkodni magamon. - mondtam el az őszintét. Ha nem mondom meg jöhet egy pohár wisky ami nekem nem tenne annyira jót. Annyira irigylem ezeket a srácokat. Tökéletes élet, család és barátság. Niall az aki mindig eszik és sosem lesz tele, de még is ő a legboldogabb Sovány ember a földön. Egy kilót sem hízik pedig nem is tudom mennyit eszik. Csodálatos hallgatóság és megnyílik az előtt akiben megbízik. Harry a kis nőcsábász. Még mindig próbálkozik nálam, hisz nem tudja mi történt köztünk Liammel. De ő is csodálatos ember. Olyan akivel bármit meg merek beszélni és tanácsot is tud adni. 5 nap nem volt elég ahhoz hogy teljesen kiismerjem őket, de még is befogadtak. Zayn a rosszfiú aki minden nap más lány hoz haza még is velem olyan másképp bánik.
Lou az ikertesóm aki olyan hülye mint én. Energia hiánya nincs, de még is sokat alszik. imádja a répákat amiket én utálok. És itt van Liam. Ő az a személy aki levesz a lábamról. Az érintésétől padlón vagyok, de még is sikerült megbántanom. Sosem tennék neki olyat ami fájna, de egyszer ez is be fog következni. Érzem hogy egyszer annyira össze fog törni hogy soha többet ki nem mászik abból a mély gödörből.
- Én jövök. - mondtam és megpörgettem az üveget ami Zayn felé mutatott.
- Felelsz vagy mersz?
- Merek! - mondta bátran.
- Te akartad. Menj át a szomszédba és énekelj szerenádot Mrs. Higinsnek! - mondtam neki a többiek pedig már a földön feküdtek a röhögéstől. Zayn nagy nehezen kikullogott és az ablaka alá ment. Mikor elkezdett énekelni Mrs. Higins az ablakhoz ment és egy vödör vízzel leöntötte Zayn-t.

oooooo


A nagy játék után mindenki elvonult a szobájába főleg Zayn aki vérig volt sértve. Miután lezuhanyoztam vissza mentem Lou szobájába mivel nem volt kedvem egyedül aludni és testvérem nagy szeretettel befogadott.
- Med, akkor te és Harry most....? - nézett rám kérdőn.
- Mi van velem és Harry-vel?
- Jártok? - bökte végre ki. Nem tudom minek kell célozgatni.
- Fúj, dehogy. Nem Harry-t szeretem. Harry nekem olyan mintha a tesóm lenne. Én sehogy máshogy nem gondolok rá és tudom hogy ő benne is csak a vágy ég.
- Honnan veszed? Mi van akkor ha Harry szerelmes beléd, ami persze kétség kívül lehetetlen.
- Ismerem Harry fajtáját. Neki nem én vagyok megírva.
- Olyan bölcs vagy. Mint én.
- Igen. Na Lou mester mikor ismerhetem meg Eleanort?
- Hát most épp divatbemutatón van, jövő héten vizsgái lesznek szerintem majd azután.
- Minek tanul? - kérdeztem és törökülésben leültem elé az ágyra.
- Ügyvéd szeretne nagyon lenni. Nagyon kitartó és imádni való lány. Aki egyszer megismeri nem bánja meg. Mikor először találkoztam vele egyik koncertünkön teljesen levett a lábamról. A kisugárzása annyira megfogott.... - mondta és elkezdte sorolni a dolgokat amiket még szeret benne. Ahogy hallgattam rájöttem mennyire szereti és hogy ez igaz szerelem. Egy kép ugrott be...
" Lou és El sétálnak a Big Ben előtt s egy kisfiú meg egy kislány játszik a galambokkal amik közé beszaladnak...
- Apu, apu te nem jösz? - kérdezte aranyosan a kisfiú Lou-tól aki csak egy kedves kis mosollyal nézett a fiára.
- Most nem. Menj csak játszani. - Lou kék szemeiben látszott a fájdalom. Boldog volt, de még is valami hiányzott az életéből, valami olyasmi ami már nincs meg neki. A srácok bukkantak fel családjukkal a tér másik végében. Elkezdtek beszélgetni, de egy ember hiányzott közülük és az az egy ember nem volt más mint....,,
- Medison!! - integetett szemem előtt kezével Lou.
- Bocsi nem figyeltem.
- Ti Ed-del még együtt vagytok?
- Nem. Szakított velem. De nem is nagyon érdekel.
- Én úgy tudtam ő volt életed szerelme.
- Azt hiszem már más.... - mondtam, de elhalkultam.
- Ki az? - kíváncsiskodott. A föld forogni kezdett velem és kis csillagokat láttam a fejem körül forogni. Testemet bizsergés fogta el és zsibbadni kezdett mindenem.
- Medison jól vagy?
- Persze. - mondtam levegőért kapkodva. Mostanában sűrűn jönnek a rosszul létek, de egy pár perc múlva el is mennek.
Reggel szörnyű fájdalomra ébredtem. Mikor ránéztem az órára láttam hogy még csak hajnali 5 van. Lou-t nem volt szívem föl kelteni így inkább elindultam a konyhába. Azonban a lépcsőnél megbotlottam.......