/Fifteen/

Sziasztok...Tudom megint egy rövid résszel jelentkezem, de ebben viszont romantika van bőven :P
Nagyon szépen köszönöm a kommenteket és a megjelenítéseket... Igaz 200 megjelenítést kértem és kaptam helyette 600-at, nagyon örültem!!!!!!
A kövi rész: 5-6 komi és 210 megjelenítés után jön!

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

/Liam Payne/


Ahogy mellettem feküdsz és lassan szívta be a tiszta levegőt, majd ki egyre jobban bele szerettem. Az ember a szerelméből merít erőt. Én mindig is azt állítottam hogy nekem Dani az igazi, de mára már rájöttem hogy nem. A rajongóim nagy része bánja hogy vége lett, de még is örültek hogy "szingli,, vagyok. Nem tudják elhinni hogy újra boldog vagyok Medisonnal.
Már a kórházban megfogott bennem valami. Már akkor éreztem hogy valami különleges dolog van benne. Mikor megtudtam hogy hazudott és "haragudtam,, rá az sem volt igazi. Rá sosem tudnák. Akkor is csak az indulat beszélt belőlem, de minél előbb vissza akartam kapni ŐT és vele lenni. Kicsit jobban oldalra fordítottam a fejemet és még jobban szemügyre vettem tökéletes arcát. Azt a pár szeplőjét minden reggel gondolatban össze kötöm és mindig egy kicsi aránytalan szív jön ki belőle. Ő nem szereti magát, az az egy-két pattanást az arcán, a szeplőit, a combját  a hasát és semmit, de nekem így TÖKÉLETES. A külső megfog, de a belső tart meg. Kezemet derekára csúsztattam és még közelebb húztam magamhoz, hogy még jobban érezhessem tökéletes illatát.
- Jó reggelt. - adtam egy puszit homlokára, de ő csak nyöszörögni kezdett.
- Med, mi a baj? - kérdeztem aggódva és fejét egyik kezemmel felemeltem. Ahogy megláttam az arcát ledermedtem. A szeme alatt kék volt, és az egész arca vörösen virított.
- Mi történt veled?
- Miért mi a baj? - szólalt meg már végre.
- Nézd meg! - mondtam és egy tükröt fogtam meg majd az arca elé raktam. Ő csak arcát kezdte tapogatni, de egy szót nem szólt.
- Ne is nézz rám kérlek. - mondta és bebújt a takaró alá. Halk szipogásokat hallottam és ez persze a gyenge pontom  Ha egy lányt sírni látok annyira megenyhül a szívem hogy akár mit is ártott nekem muszáj megvigasztalnom.
- Figyelj kicsim. Nekem így is tökéletes vagy! Engem ez nem érdekel mert akkor is TE vagy. - mondtam és lehúztam fejéről a takarót.Nem szólt semmit ismét, csak szorosan hozzám bújt és testemet áztatta könnyeivel.
- Most akkor mi lesz? Anyudnak szóljunk vagy egyből menjünk orvosoz? - kérdeztem.
- Itt maradok a szobámban amíg el nem múlik. És anya estig megint nem jön haza!
- Miért?
- Minden nap bevállalja az esti műszakot is, így sokkal több pénzt keres és a gyógyszereimet is ki tudja fizetni.
- Miért nem szóltál erről semmit nekem? Szívesen adok pénzt és akkor anyukádnak nem kell állandóan dolgoznia!
- Nem! Nem fogok rajtad élősködni.
- Ez nem élősködés....
- Liam. Kérlek erről ne beszéljünk többet. - ült föl az ágyra s az ágy mellett lévő szekrényről elvett egy kis dobozt és bekente vele az arcát. Annyira szörnyű nézni hogy szenved maga miatt. Utálja hogy ilyen betegsége van és még én sem tudom elhitetni vele hogy ezzel is tökéletes és nekem így kell.
- Ettől el fog múlni? - kérdeztem és a krémre mutattam.
- Igen. Mit csinálunk ma?
- Nem tudom...  - mondtam. Felültem és kezemet ismét derekára tettem majd az ölembe húztam.
- Habár... Nekem van egy ötletem mit csinálhatnánk! - mondtam egy huncut mosoly kíséretében és nyakán apró puszikat hagytam.
- Olyan vagy mint egy rossz tini. - nevette el magát.
- Akkor te még nem láttál rossz tinit! - suttogtam neki és ismét puszilgatni kezdtem. Kicsit felém fordította a fejét s így már megtudtam csókolni. Lassan felültünk és derekára csúsztattam a kezemet. Ő kezeit átfonta a nyakamon és néha néha beletúrt a hajamba. Lassan elfektettem az ágyon és most én kerekedtem felül. Olyan óvatosan fogtam meg minden testrészét, mint ha egy porcelán baba lenne. A puha bőre ahogy hozzá simult az én testemhez valami felemelő érzés volt.
- Várj Liam! Biztos hogy egy ilyen lánnyal szeretnéd, mint én? - kérdezte félénk, ziháló hangon.
- Medison nekem te egy különleges lány vagy. Soha nem akarlak elveszíteni és nem is hagylak el. Szeretlek. - mondtam és megcsókoltam. A választ abból vettem le hogy vissza csókolt. Megszabadítottam minden felesleges ruhájától és minden ment ahogy szokott.....


Ismét a karjaimban feküdt. Kezem a hasán pihent és simogattam azt. Aludt és közben még is mosolygott. Olyan igazi volt a mosolya mint még soha. Ettől nekem is mosoly húzódott a számra. Boldogan adtam homlokára egy puszit s benyomtam egy filmet. A film felénél éreztem hogy megfordul és még jobban hozzám bújik. 1 éve boldogan tervezgettem az életem Dani-vel és nem is gondoltam, hogy egy ilyen tökéletes lányt fogok magam mellé kapni, akit még az életemnél is jobban szeretek.
- Felébredtél álom szuszék? - kérdeztem.
- Persze így könnyű engem álomba ringatni. - mondta és kiöltötte rám a nyelvét.
- Ne nyújtogasd mert leharapom. - mondtam neki fenyegetés szerűen.
- Nem menne. - mondta és megint kiöltötte rám. Fogtam magam és egy ügyes mozdulattal számat az övére helyeztem és egy kicsit megharaptam a nyelvét.
- Én mondtam hogy leharapom. - mondtam neki és egy hatalmas mosoly terült az arcomra.
- Pimasz vagy nagyon!
- Én? Soha...
- Akkor most menekülj! - mondtam mire ő egy nagyot sikított és szaladni kezdett előlem. Felálltam és én is neki iramodtam. Leszaladt a lépcsőn majd be a nappaliba. Ott sikerült utol érnem és ledöntöttem a kanapéra.
Csak néztük egymást s az egyik pillanatról a másikra rosszul lett...