/Twelve/

Sziasztok. Mivel megkaptam a komikat előbb hoztam nektek a részt és szerinte eléggé hosszú is lett. Köszönöm a komika, megtekintéseket és stb... :D Remélem mindenkinek tetszeni fog ez a rész és tessék olvasni a barátnőm blogját is!!!
A linkért katt : IDE
A kövi rész: 5 -6 komi és 200 megjelenítés után jön :)

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

Reggel szörnyű fájdalomra ébredtem. Mikor ránéztem az órára láttam hogy még csak hajnali 5 van. Lou-t nem volt szívem föl kelteni így inkább elindultam a konyhába.
Azonban a lépcsőnél megbotlottam. Két kezet éreztem a derekamon amik vissza húznak és szorosan magukhoz ölelnek. Liam csak egy boxerben állt ott, de olyan meleg volt a teste. Az illata csak úgy sugárzott mindenfelé és sikerült jó sokat beszippantanom. Izmos karjai erősen, de még is gyengéden szorítottak.
- Jó reggelt.
- Jó reggel és köszönöm. Ha nem vagy itt, leesek! - mondtam és egy puszit adtam az arcára.
- Segítek ha tudod! - mondta. - Miért nem aludtál nálam?
- A többiek miatt! Mi nem lehetünk normális pár....- kezdtem el a mondandómat de berántott a szobájába.
- Miért? Miért nem lehetünk olyanok mint a többi tini?
- Mert beteg vagyok és nem mehetünk oda ahova akarunk, az emberek elítélnek engem!
- Engem nem érdekel milyen vagy. Már az enyém vagy és többet nem engedlek el.
- Pedig egyszer muszáj lesz, és lehet hogy ez az egyszer nincs is olyan messze. - mondtam szomorúan és lesütöttem a szememet. Egy kósza könnycsepp gördült le az arcomon. Liam kezét állam alá tette és felemelte fejemet.
- Erre ne is gondolj. Együtt fogunk megöregedni és majd ha 70 évesek leszünk együtt fogunk sétálni a parkban az unokáinkkal együtt...
- Jó is lenne.
- Így lesz. Ígérem. - mondta és egy kisebb mosolyt eresztett felém.
Bár tudnák hinni az ígéretének.
Bár elhihetném hogy 70 éves koromig fogok élni.
Bár ne kéne minden nap félve lefeküdnöm hogy vajon megérem-e a holnapot.
- Tudod a halál mindenkin felül kerekedik, és Ő nyer. Az ember és halál küzdelem közül csak egy jöhet ki győztesen és mindig ugyan az jön ki. A halál diadalmaskodik évek óta.
- De nálad ez nem így lesz. Sok szép évet fogunk együtt leélni. - mondta és egy lágy csókot adott a számra. Annyira meggyőző volt hogy erőm nem volt veszekedni vele, pedig tudom mi lesz ennek a vége. Az orvosok azt mondják javulok és van esélyem, de én nem így gondolom. A sok szép után jönnie kell valami rossznak is. A sok szép az az hogy megismertem ezt az 5 csodálatos srácot és a rosszat még nem tudom.
- Liam kelj.... - rontottak be a srácok a szobába. Én ilyedten Liam-re néztem és elengedtem a kezét.
- Mi folyik itt? - kíváncsiskodott Lou.
- Semmi csak beszélgetünk.
- Szuper akkor jöhettek faházat építeni. - mondta Harry.
- Minek nekünk egy faház? - kérdezte értetlenül Liam.
- Niall szeretne egyet. - mondta Lou és a szendvicset evő fiúra nézett.
- Cica hogy aludtál? - ült le mögém Harry és hátulról átölelt.
- Kösz jól, de engedj el. - mondtam és eltoltam a kezét. Liam rossz állóan rám majd Harry-re nézett.
- Nagy a szerelem kettőtök között. - mondta nekem és Harry-nek Niall.
- Ezt most fejezd be, vagy nem lesz faházad! - fenyegettem meg mire két kezét feje mellé tette és megadta magát.
- Harry-vel nem vagyunk együtt. Értsétek meg. - mondtam idegesen és elmentem felöltözni. Mire kész lettem mind az 5 srác már lent rakosgatta a fákat. Az ajtónál habozva lépkedtem ki. Maszk nélkül nem kéne mennem, de egyszer élünk.
- Kész vagy hercegnő? - kérdezte Lou.
- Igen. Kezdhetjük. - mondtam, de ebben a pillanatban Lou eltűnt előlem és a földön feküdt a fejét fogva ugyan is Zayn egy tető léccel fejbe vágta miközben megfordult.
- Ó, te szerencsecsomag. - mondtam nekik. Felsegítettem Lou-t és nekiláttunk. A srácok már nagyjából felszegelték a fára és csak a tető hiányzott. Mi Liam-mel már fönt voltunk a fán és festettük le a deszkákat amik össze voltak szögelve.
- Mi volt ez a Harry-s dolog? - kérdezte halkan Liam, de nem nézett rám csak festett.
- Semmi. Mióta itt vagyok Harry mindig rám mászik! - forgattam meg szemeimet és rá néztem.
- Szóval akkor szerelmes beléd? - kérdezte félénken.
- Nem. Csak ég a vágytól egy egy éjszakás kalandra... - mondtam és elmosolyodtam.
- Igaz. És mi van ha én is ezen utazom? - mondta és bal szemöldökét föl-le kezdte húzogatni.
- Oh, te kis hamis. - mondtam és az ecsetemmel egy kisebb csíkot húztam a nyakán.
- Ezt még meg bánod. - mondta és átölelt majd a pólómba festett egy "L,, betűt és mellé egy szivet.
- Szép lett! - mondtam és egy puszit adtam az arcára.
- De nálad nem szebb. - mondta és közel húzott magához. Az illata szokás szerint megint megbolondított. Kezét derekamra csúsztatta és arca lassan közeledett az enyémhez. Egyszerre hunytuk le a szemünket és már szinte majdnem össze ért a szánk.
- Tudtam, tudtam, tudtam! - kiabálta Niall majd felénk nézett mindenki.
- Ez már a második. - suttogtam Liamnek hisz anya előtt is lebuktunk.
- Ti most tényleg együtt vagytok? - kérdezte nagy szemekkel Harry.
- Igen és ha még egyszer meglátom hogy a csajomhoz hozzá érsz letöröm a kezedet! - fenyegette meg Liam.
- Oké haver, de én csak viccelődtem vele. - mondta, de ahhoz képest hogy viccelődött még is megcsókolt.
- Na jó srácok, fejezzük be aztán menjünk be! - mondtam és vissza tértünk a festéshez. Mikor készen lettünk bementünk a házba és beraktunk egy horror filmet. A filmben ahogy a pasi ment az ajtó felé és ahogy a srácok ordítozták "Nehogy kinyisd,, egyre jobban félni kezdtem.
- Gyere ide szépségem! - mondta Liam és hatalmasra tárta a karjait. Átmásztam Lou-n és hozzábújtam.
- Így már jobb igaz? - kérdezte barátságosan és egy puszit adott a homlokomra.
- Sokkal. - mondtam és fejemet befúrtam a mellkasába. A film végére mindenki be volt tojva.
- Na én elmegyek aludni!- mondta Liam és felállt.
- Várj... Léci haza viszel. - mondtam.
- Aludj itt ma is itt. Gyere felhívjuk anyudat. - mondta és egyik kezét felém nyújtotta. Bal kezemet bele csúsztattam az övébe és mellé mentem majd együtt mentünk föl az emeletre. Megkerestem a telefonomat és tárcsáztam anya számát.
- Szia anya.
- Szia kicsim, hol vagy? - kérdezte és hangján hallottam az aggodalmat.
- Itt vagyok a srácoknál. Maradhatok máma is?
- Nem is tudom. - habozott.
- Kérlek anya.
- De semmi rosszalkodás se Liam-mel se a többiekkel! - kötötte ki mint mindig.
- Nyugi. Hát nem ismersz engem? - kérdeztem ártatlanul és színpadiasan felsóhajtottam.
- De ismerlek nagyon is jól és ha van kiért rossz lenni akkor te képes vagy. Jók legyetek puszi.
- Szia. - köszöntem le és kinyomtam a telefont.
- Akkor asszem ma tőled kell kérnem pólót.
- Akkor kérj!- mondta és arcát közel tette az enyémhez.
- Kaphatok egy pólót?
- Hát persze. - felkelt az ágyról és a szekrényéhez indult. Ott egy ideig kutatott majd oda jött hozzám egy rövid és igen csinos pólóval. Duzzogva kivettem a kezéből és elmentem zuhanyozni. Miután végeztem felhúztam a pólóját és a fehérneműmet majd kimentem.
- Szépfiú te így fogsz aludni? - kérdeztem tőle és azt ajtóban megtorpantam.
- Miért ne? Meleg van!-  mondta és befeküdt az ágyba. Érdekes látvány volt ahogy boxerben mászkál....
Reggel korán keltem ahogy Liam is majd haza vitt. Otthon egy ideig egyedül voltam majd megérkezett Mrs. Winslow és tanulni kezdtünk. Az életem fenekestül felfordult és ez a tanuláson is meglátszik hisz nem tudok oda figyelni. Azon jár az agyam hogy az az 5 hülye vajon most mit csinálhat...
Vajon épp most milyen hülyeségen törik az agyukat és melyikük fogja jobban megszívni. Miután Mrs. Winslow elment megint magamra maradtam egy ideig. *Csöngettek*
- Megyek már! - kiabáltam mikor már az a valaki 50-szer megnyomta az ajtón lévő gombot. Mikor kinyitottam az ajtót egy nem várt személy állt ott.
- Ed, te még is mit keresel itt? - kérdeztem nagyra nyitott szemekkel.
- Hozzád jöttem cica.
- Ha jól tudom nem én vagyok a cicád hanem az akivel megcsaltál. - mondtam és rá akartam csapni az ajtót, de ő oda rakta a lábát és nem ment. Hátrálni kezdtem, de ő egyre gyorsabban jött utánam.
- Mit akarsz?
- Azt hogy újra együtt legyünk.
- Azt már elszúrtad bogaram.
- Ne mondd hogy már nem szeretsz. Hogy már nem vágysz arra hogy megölelhess, hogy megcsókolhass! - mondta és közel jött hozzám. - Tudom hogy még mindig szeretsz. - mondta egész halkan és megcsókolt. A pillangók már nem jelentkeztek a gyomromban és a gombóc sem a torkomban.
- Gyertek fiúk, valahol itth.... - lépett be anya a házba az 5 fiúval mögötte. Gyorsan ellöktem Ed-et aki nem nagyon akarta venni a lapot hogy miért is tette. Nem jelent számomra semmit és még is engedtem neki hogy megcsókoljon.
- Liam, kérlek ne értsd félre... - kezdtem el mondandómat, de nem hallgatott meg hanem elment. Kiszaladt az ajtón és vészes gyorsasággal elindult az utcán.
- Liam, várj meg. - kiabáltam mire megállt.
- Még is mire várjak? Őt szereted és ezt megértem. Nem kellett volna ilyen gyorsan kikezdenem veled. - mondta és a szemében látszott hogy megbántottam és hogy fájt neki.
- Könyörgöm én nem szeretem. Ők akart megcsókolni és meg is tette. Téged szeretlek, nem őt!
- Akkor miért csókolóztál vele? - kérdezte, de erre nem tudtam választ adni. Lesütöttem a szemem ő pedig hátat fordított és elment. Ahogy bandukolt az úton és a kavicsokat rugdosta még jobban bele szerettem és még nagyobb bűntudatom lett. Csak néztem ahogy távolodik el tőlem és nem tehetek semmit. Egyik pillanatról a másikra rosszul lettem és már csak arra emlékszem hogy a földnek csapódik a fejem és egy hang kiabálja :" Medison,,