/Twenty/

Sziasztok. Meghoztam az új részt. FONTOS KÖZLEMÉNY:
Sajnálom hogy nagyon szarul írtam le nektek mindnet....
Annyira össze zavartam mindenkit, hogy még én sem értem mit írtam.
Ebből a részből azt hiszem minden kiderül és ha van valami akkor írjatok egy KOMIT.. Kérlek titeket most nagyon nagy szükségem van a tanácsotokra...
Az előző részhez 5 komit és 4 tetsziket kaptam:(((((
Tudom nagyon szar minden, de kérlek titeket írjátok meg mi nem tetszik mert nekem ez nagyon szarul esik...
A kövi rész: 5-6 komi és 190 megjelenítés után jön...

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

- Oh, nagyon sajnálom! - mondtam és felsegítettem a napszemüveges, kapucnis fiút.
- Semmi baj. - mondta. Olyan ismerős volt a hangja. A teste, a ruhája. Nem, az nem lehet. Med állítsd le magad. Ő NEM Liam.
- Kire vársz ilyen hidegben? - szólított meg.
- Öhm. Egy barátomra, megbeszéltünk egy találkozót... - mondtam mire ő levette a szemüvegét és megláttam az arcát. Levettem a napszemüvegemet és értetlen arccal szólítottam meg.
- Real_LiPxo?
- TommoSister?
- Liam, kérlek hallgass végig. - mondtam neki.
- Mikor veled beszéltem a gyomrom görcsbe rándult, ahogy a szavaidat olvastam tudtam hogy hasonlít rád és olyan mint te. Most már bebizonyosodott minden.... - nem tudtam befejezni a mondatomat, mert közbe szólt.
- Te megcsaltál engem valamelyik 1D taggal? - kérdezte megsemmisült arccal.
- Sajnálom. De mikor megtudtam hogy te és Dani.... Akkor valahogy ez jutott először eszembe. Liam kérlek kezdjünk mindent előről, nem lehet így vége mindennek!
- Hogy érted?
- Egyszer már nem leszek itt, de én úgy akarok elmenni hogy nem haraggal válunk el... - elhallgattam, nem akartam tovább folytatni  Sok mindent anyának sem mondtam el, és Liam-nek sem. Igen, ki akartam törölni az életemből, de nem megy. Annyira a szívem része lett hogy nehéz elengednem. Nem akartuk ezt megtenni, de valahogy akkor ez tűnt a legjobb ötletnek, s ami már megtörtént azt nem tudjuk vissza forgatni. Így lettem az az ember aki most vagyok és így lett mindenki az életem része. Sokáig titkoltuk, de mára már tényleg nem tudom elviselni azt hogy hazudok neki.
- Kicsim nyugodj le! - mondta és közelebb lépett hozzám. Jobb kezét végig simította arcomon, mire engem szokás szerint a remegés és a liba bőr kerülgetett. - Nem érdekel mit tettetek Niall-lel, hisz én is megtettem sok mindent Dani-vel. Hagyjuk hátra a múltat és legyünk megint boldogak... Kérlek, sajnálom amiket mondtam és tettem nem... - nem hagytam hogy befejezze, s megcsókoltam. Habozva, hisz megilyedt, de vissza csókolt.

/Niall Horan/


Amy Green egy csodálatos lány. Szerethető és olyan mint ÉN, de még sem Med. Benne megvan minden. A stílusa, az arca, a teste, a szeme mindene. Liam-mel járnak, de én akkor is szeretem. Ki kell vernem a fejemből, hisz Ő sosem fog belém szeretni. Barátok vagyunk, s ez így is marad.
Itt vagyok Amy-vel és tökéletesen érzem magam vele. Olyan csodálatosan néz ki, és tudom hogy nekem szükségem van rá. Amy imád enni, s ettől megőrülök. Ahogy tüsszent az valami fenomenálisan aranyos.
- Amy, én éhes vagyok még mindig... - nyafogtam, de az éttermi kosztot már unom.
- És most mi legyen? - kérdezte, azon az aranyos hangján.
- Menjünk el valahova, ahova pizzát lehet rendelni. - adtam az ötletet.
- Menjünk el hozzám!
- Oké. - kifizettem a vacsorát, és elindultunk a fekete kocsim felé. Beszálltunk és elindultunk Amy háza felé. Egy átlag egyetemista lány, akiben semmi "különleges,, nincs a rajongóim számára, de nekem még is van benne valami. Leparkoltam a háza előtt és gyorsan kinyitottam neki az ajtót. Ahogy beléptünk a házba megcsapott az az igazi női illat amit szavakba nem lehet önteni. A meleg levegő átjárta testemet és végig csiklandozta. Miután megrendeltük a pizzát, leültünk Paranormal Activity-t nézni. Utálja a horror filmeket, szint úgy mint én. Egymásba gabajodva ültünk a kanapén és reszkettünk.
- Niall én félek. - törte meg a csendet.
- Ne félj, itt vagyok és megvédelek. - mondtam férfias hangomon, de belülről egy pici, éles hang szólalt föl hogy most kapcsoljam ki ezt a filmet. Ha lehetne én már lehet hogy otthon feküdnék a takaróm alatt reszketve, és várnám a nappalt. Most nem szabad, erősnek kell mutatnom magam, de valójában nagyon be vagyok tojva. Egy félelmetes rész következett, s ő fejét belefúrta mellkasomba.



Ahogy a kislány felnézett, és a ház végleg felrobban a kislány arca hirtelen szellemmé változott át, mire Amy egy nagyot sikított. Félve nézett fel rám én pedig le rá. Azok a gyönyörű zöld szemei elvarázsolnak. Jobban mint Med. Jobban mint mikor együtt voltunk és nem tudtunk magunknak megálljt parancsolni, ahogy most sem. Ajka olyan hívogató volt hogy nem tudtam magamat türtőztetni és megcsókoltam. Lassan közelebb húztam magamhoz, ő pedig bele túrt szőke, de még is lassan barna színbe átmenő hajamba. Olyan közel volt holmit már régóta szeretnék érezni. A filmmel már nem is nagyon foglalkoztunk és csak hallgattuk ahogyan a szereplők kiabálnak. Eldöntöttem a kanapén és ott folytattuk a dolgot. Igen, azt hiszem szeretem. Azt hiszem megtetszett és vele akarok lenni. Minden tökéletes pillanatot tönkre kell tennie valakinek.
- Megyek már! - kiabált Amy, hisz a pizzás gyerek rá volt ragadva a csöngőre.Lassan oda sétált és kinyitotta az ajtót. Olyan jó volt nézni ahogy illatos ruhája tökéletesen áll rajta, és feszül is.

oooooo

Egyedül hagyott egy 10 percre a gondolataimmal, tetteimmel, és szavaimmal.
Szerettem, de ő Liam-é.
Szerettem, de hiába hisz neki másért dobog a szíve.
Szerettem, de tovább kell lépnem.
Ő tovább lépett és Amy-vel nekem is menni fog.
Vissza mentem a házba, fel a szobájába és leültem az ágyra. Vártam hogy kijöjjön és mindent onnan folytassuk ahol abba hagytuk, a pizzás gyerek miatt. Nem kellett sokat várnom mire kijött egy szál átlátszó pólóban és egy rövid naciban.
- Látom te nem nagyon fogsz fürdeni menni. - mondta és rám mutatott. Igaz már alsó gatyában voltam ami most jutott eszembe.
- Amúgy szeretnél itt aludni? - mondta és ki öltötte rám a nyelvét. Megfogtam derekát és az ölembe rántottam.
- Most tudatosult bennem hogy Niall Horan ölében ülök! - mondta és maga el kezdett bámulni.
- Nem ez az első hidj nekem! - kacsintottam egyet és tovább csókolóztunk.........

/Medison Tomlinson/

 Sétáltunk kéz a kézben s nem gondoltam semmi másra. Niall-t és azt az estét kitöröltem az emlékeimből és többé nem állhat közénk se ez, se semmi. A hátralévő időmet VELE akarom eltölteni és senki mással.
Olyanok voltunk mint az igazi, átlagos tinik. Liam-en és rajtam is kapucni és napszemüveg, s így senki nem vett észre minket. Nem kellett autó grammot osztogatni és nem kell fényképet csinálnunk.
- Ugye te is megbocsájtasz nekem? - törte meg a csendet Liam és rám nézett.
- Ez milyen kérdés? Igen megbocsájtok. - húztam mosolyra a számat és egy apró puszit nyomtam az arcára. Ekkor előjött az az iszonyú köhögésem. A fulladozástól nem kaptam levegőt, s a tüdőm is elszorult. Liam leültetett egy padra és egy üveg vízzel jött vissza mellém. Annyira figyelmes és kedves hogy azt már el sem tudom mondani.
- Jobban vagy? - kérdezte és kezét a combomra tette.
- Persze. - mondtam. A tüdőm kezdett jobb lenni, de valahogy nem a legjobb még mindig. Félek az ilyen pillanatoktól, hogy nem lehetek vele többet és hogy nem élhetem meg majd azt amikor a gyerekeimet fogom a kezemben tartani. Ott ültünk és csak néztem magam elé. Liam meleg keze ahogy a combomat simogatta nagyon megnyugtató volt, de valahogy nagyon feszült voltam. Niall és az én helyzetem még mindig nem tiszta a fejemben. Az az éjszaka még sem akar kitörlődni a fejemből.

A srácok buliba mentek, de Niall-t szokás szerint senki nem hívta meg. Olyan maga alatt van szegény és nem tudok neki semmiben sem segíteni. Liam elment valahova és csak órák múlva jön haza. Nem tudom elképzelni hogy a menedzserük hogy lehet ennyire szemét... Niall-t miért akarja kitenni a bandából? Nagyon jó énekes és jó pasi is.
- Niall, gyere csinálok neked valamit enni! - ajánlottam föl boldogan.
- Nem, bocs most nem vagyok éhes.
- Mi az hogy Niall James Horan nem éhes?
- Nem tudom.
- Jaj Niall. Van egy remek ötletem táncoljunk. - mondtam és benyomtam egy zenét. Én elkezdtem táncolni, de egyedül nem megy. Felrángattam Niall-t és tangózni kezdtünk. Olyan rosszul pakoltam egymás után a lábaimat hogy elestem, de szerencsére Niall hirtelen elkapott és együtt estünk a földre. Én feküdtem alul, ő pedig felül. Szemei mosolyogtak, de a fájdalom is látszott benne. Egyik kezével bele túrt a hajamba és ajkát enyémre tapasztotta. Hosszú csókcsatánk után, megragadott és felvitt a szobájába....


Minden pillanat lejátszódott a fejemben. Ahogy rárakott az ágyra és mindent engedtem neki. Akkor azt hittem boldog vagyok, de ez nem igaz.
- Kicsim min gondolkozol ennyire? - kérdezte Liam és hideg orrát az én arcomhoz nyomta egy puszi kíséretében. Annyira gyengéd, annyira figyelmes és annyira szeretem. Puha arca súrolta az enyémet és meleg bőrétől kirázott a hideg. Combomon lévő keze egyre feljebb csúszott, de nem tudott érdekelni. Végül is ő is pasiból van...
- Semmin. Nem megyünk haza? - kérdeztem mire ő csak bólintott egyet és elindultunk.

oooooo


Felmentem a szobámba és bekapcsoltam a tv-t. Kapcsolgattam össze vissza mikor megláttam Liam-ről és rólam egy cikket......