/Twenty-one/

Sziasztok... Hát nagyon nagyon nagyon ( és még 1000x nagyon) sajnálom hogy eddig nem volt rész. Volt rá pár okom... Az egyik hogy elromlott a gépünk. Remélem ez a rész mindenkit kárpótolni fog mindenért. Jó hosszú lett és érzelem dús :P És köszönöm az előző részhez kapott komikat és mindent :)
Mindenkinek KELLEMES ÜNNEPEKET kívánok ezzel a résszel és SOK 1D-s AJÁNDÉKOT IS...
A kövi rész: 5-6 komi és 230 megjelenítés után jön...
Kérlek komizzatok, nekem legyen ez az ajándékom ;) Szóval KOMMENTELÉSRE fel ! :))

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

Felmentem a szobámba és bekapcsoltam a tv-t. Kapcsolgattam össze vissza mikor megláttam Liam-ről és rólam egy cikket:
"Liam Payne és állítólagos barátnője ma a parkban romantikáztak. A szerelmesek úgy látszik újra együtt vannak, és lángol a szerelem. Eddig bizonytalan ideig szakításban voltak, de ezek a jelek arra adnak okot hogy újra együtt vannak és minden a régi. Liam úgy látszik nagyon szereti ezt a lányt, hisz ma olyanok voltak mint egy átlagos tini pár, akiket nem érdekel ki látja őket, s ki nem.
Reménykedjünk hogy ez a tűz nem fog kihunyni, de ha így folytatják egy atom bomba sem fogja tudni szétválasztani őket...,,
Azonnal kaptam a telefonomat és küldtem Liam-nek egy SMS-t.
"Láttad a híreket... Mi voltunk benne a mai "randink,, miatt!,,

Liam:
"Pár perce olvastam az egyik újságban... De legalább már mindenki tudja mennyire szeretem az én Hercegnőmet:*,,

Én:
"Haha.. Lassan hozzá szokok ehhez a jó élethez,,

- Medison, miért nem mondtad el nekem hogy múlt héten orvosnál voltál? - ordítozott velem anya.
- Anyu nyugodj le. Semmi bajom. Jól vagyok.
- De miért nem mondtad el nekem?
- Mert semmi ok aggodalomra. Minek idegesítenélek ezzel?
- Ígérd meg hogy legközelebb megmondod, ha orvoshoz mész!
- Ígérem, de most találkozóm van Liam-mel. - mondtam és felpattantam.
- Med, ebből nagy baj lesz. Ha nem hordasz olyan maszkot és még valamit elkapsz baj lehet ebből.
- Már nem. - mondtam és egy féloldalas mosoly húzódott az arcomra. Anya szemei hirtelen könnyekkel lettek tele, de még maga sem tudta miért. Nem mondtam el neki hogy hiába gürcöl értem, már nincs értelme. Nem tudja hogy már nem sok van hátra. Érzem, tudom lassan jön a vég. A sötétség az életemet kezdi elvenni, és lassan nekem is bele kell törődnöm hogy az élők sorába nem fogok már bele tartozni.
Közelebb léptem anyámhoz és szorosan magamhoz öleltem. Minden érzelmet beleadva szorítottam magamhoz, és ő is így tett. Miután elváltam tőle elindultam. Lassan sétáltam a parkba, és a földön megjelenő kavicsokat rugdostam. Kezeim zsebemben voltak, s ott babráltam a kulcsommal. Zsebemben a telefonom kezdett rezegni, s a telefon képernyőjén szeretett testvérem arca vigyorgott.
- Szia hugi. - köszönt bele.
- Szia. Mizu?
- Semi csak azt akartam megkérdezni, mikor tolod ide a képed hozzám?
- Netán hiányzom? Nem várj tudom. Mosni kell vagy esetleg főzni?
- Ne légy hülye. Tudod hogy szeretünk és hiányzol.
- Oké. Nekem is hiányoztok, de most Liam-mel találkozom majd megyünk.
- Turbékoljatok nyugodtan. - mondta és letette. Komolyan néha annyira hülye tud lenni, de még is az iker tesóm. A park bejáratánál egy másodpercre megálltam és szippantottam egy nagyot a friss levegőből. A köves úton kezdtem sétálni befelé a parkba, és a szokásos helyünkhöz mentem. Nem volt ott senki, csak egy szál vörös rózsa. Felemeltem és egy kis cetlit találtam alatta.
" Egy kis játék...
  Ha helyese sorrendbe rakod a szavakat kijön egy hely neve. Oda kell jönnöd és esetleg rám találsz..

Szeretlek; Liam.,,

Megfordítottam a lapot és megtaláltam a betűket:
artSbucks
Nem nehéz kitalálni mi jön ki, de gondolom nem akar nehezet adni nehogy óráig itt fejtegessek. A Starbucks felé vettem az irányt. Sietősebbre vettem a tempót, s 10 perc alatt meg is érkeztem oda. Mindenki nagy szemekkel nézett rám, s követték a tekintetükkel minden lépésemet. A pulthoz mentem s már épp szólásra nyitottam a számat mikor két kezet éreztem a derekamon. Tudtam ki ő. Kezei gyengéden fonták körbe derekamat, de még is nehéz lett volna szabadulni szorítása közül.
- Hogy vagy hercegnőm? - suttogta fülembe mély, dörmögő hangján.
- Ha veled vagyok, sokkal jobban. Hiányoztál. - mondtam és megfordultam.
- Te is nekem. - mondta és egy lágy csókot adott ajkamra. Leültünk az egyik asztalhoz, és rendeltünk valami reggelit. Közelebb csúszott hozzám, s egyik kezét combomra tette. Másik kezével pedig arcomat simogatta meg. Érintésébe egyszerűen beleremegtem. A szívem lassú tempójáról, egyre gyorsabbra váltott.
- Szeretlek. - suttogta. - Szeretem minden porcikádat, s én elfogadlak úgy ahogy vagy. Nekem te vagy az Igazi. - utolsó szavai vízhangként csengtek a fülemben.
- Én is szeretlek, és én is ugyan így gondolok mindent. De ugye te nem fog engem megcsalni? Ugye nem fogod össze törni a szívemet?
- Ígérem, hogy soha. Én tényleg szeretlek. - mondta és egy puszit adott a homlokomra. Egyedül voltunk az emeleten. Senki más nem volt ott, csak mi ketten.

oooooo

- Srácok megjöttünk! - kiabálta Liam a hatalmas házba, és nagy kulcscsomóját ledobta a többszörösen összeragasztott asztalra, ami hatalmas zajt csapott.
- Na végre. Liam haver, mit csináltál Med-del? - kérdezte Harry és közben föl-le húzogatta a szemöldökét.
- Hülye vagy, tudtad? - vállba boxoltam és Lou-t megöleltem.
- Payne, ha megtudom hogy megrontottad a hugomat én letekerem a....
- Hé haver nyugi. Csak a Starbucks-ban voltunk. - nyugtatta meg Liam.
- Én nekem nem hoztatok semmit? - kérdezte felháborodottan Niall.
- A kocsi hátsó ülésén van! - mutatott az udvarra Liam és Niall-nek már csak a porfelhőjét lehetett látni. Bementünk a nappaliba és játszani kezdtünk.
- Srácok muszáj ezt? - kérdeztem nyafogva. - Tudjátok jól hogy én nem ihatok, de inkább felelni akarok!
- Sajnáljuk ez a szabály! - mondta Zayn, aki mellesleg már eléggé részeg volt.
- Oké, akkor nem leszünk kegyetlenek. - mondta Lou és elszaladt a konyhába. Pár perc múlva egy hatalmas répával és egy doboz nutellával tért vissza.
- Tessék, ezeket edd meg. - mondta Niall és segített felnyitni az üveget. Bele mártottam a répát, majd bele haraptam. Az ízek keveredtek a számban, majd mindent lenyeltem.
- Hagyj nekem is! - kiabálta Lou és kikapta a kezemből a maradék répát majd rágcsálni kezdte.
- Liam, felelsz vagy mersz?
- Felelek.
- Szoktál pózolni a tükör előtt? - kérdezte Zayn. Komolyan nem is meglepő, ki más kérdezhette volna.
- Nem, nem vagyok olyan mint TE! - gúnyolódott Liam. Zayn-nek arca elborult, és gonosz szemeket meresztett Liam-re.
- Megbánod Payne, jobb ha most futsz. - mondta Zayn és elkezdte kergetni Liam-et.
- Payne jobb ha kijössz a szekrényből, mert van itt számodra egy kis meglepim. - mondta Zayn és a jobb kezében lévő kanállal kezdte ütögetni a szekrény ajtaját.
- Zayn hagyd békén. - léptem hozzá közelebb.
- Csak akkor hogy ha kapok tőled egy csókot! - mondta és fel-le kezdte húzogatni a szemöldökét. Most komolyan, részeg azt sem tudja mit akar, de Liam miatt muszáj lesz.
- Med meg ne csináld. Inkább kanállal a seggemben ébredek. - mondta Liam, de még mindig nem merészkedett elő a szekrényből. Fogtam magam és közelebb léptem Zayn-hez. Lábujjhegyre álltam és ajkamat övére helyeztem. Dőlt belőle a pia szag, de el kell ismerni nagyon jól csókol. Kezét derekamra csúsztatta én pedig bele túrtam hajába.
- Liam kijöhetsz. - mondtam barátomnak aki végre kibujt. Megfogtam kezét és felhúztam a szobájába.
- Menj fürdeni! - mondtam miután beértünk a szobába, de ő csak állt és nézett engem.
- Miért nem megyünk együtt, szépségem? - kérdezte és egy huncut mosollyal közelebb lépett hozzám. Felemelte egyik kezét és végig simította testemet arcomtól egészen a csipőmig. Lábaim remegni kezdtek, és a szívem majd át szakította a mellkasomat. Olyan közel volt hozzám hogy beszívhattam férfias illatát. Ha a közelemben van, többet akarok. Most is többet kívántam. Belenéztem két szép, nagy szemébe amik a menybe repítenek. Ha vele vagyok, nincs lehetetlen. Egyre jobban hátráltunk, majd mikor az ágyhoz értünk elfektetett rajta. Pántos ruhámat lejjebb húzta rajtam, s a nyakamon apró csókokat hagyott.
- Liam.. - suttogtam fülébe, de mintha meg sem hallotta volna. Fejét felemelte nyakamról, s homlokát az én homlokomnak támasztotta. Orrunk össze ütközött folyamatosan amibe mind a ketten bele mosolyodtunk. Barna szemei, vágytól égtek. Annyi minden tombolhatott benne is az ilyen pillanatokban.
- Szeretlek. - suttogta és egy csókot adott a számra.
- Én is, de szeretnél még velem fürdeni? - kérdeztem.
- Naná...
- Jaj te.. - forgattam meg szemeimet és felkeltem az ágyról.
- Most mi van? Pasiból vagyok!
- Vettem észre. - mondtam és bementem a fürdőbe.


oooooo


A srácok túrnén vannak és én megint kezdhetem szétunni az agyamat. Annyira hiányoznak és mióta nincsenek itthon kezdek megint beteg lenni. A köhögéseim egyre gyakoriabbak. Ma végre rászántam magamat arra hogy elmondjam anyának miért is voltam 3 hete orvosnál... Nagy nehezen lesétáltam a nappaliba, de anyát sehol sem találtam.
- Anya!! - kiabáltam és sétáltam a házban. A gardróbba érve megláttam anyát fényképek közepette sírni. Sosem láttam még sírni, és ez engem is erre késztetett. Nagyon magabiztos nő, és sosem ad fel semmit addig míg az az övé nem lesz, vagy meg nem oldja a problémát. A régi esküvői képeket nézegette, és apa arcát simogatta a képen.
- Elhagyott minket, de okot nem adott rá. Miért tette? Meg volt mindene és még is másnál keresett vigaszt! - sírt tovább.
Az embernek ez a gyenge pontja, mikor az édesanyját aki a legfontosabb személy az életében sírni látja. Nem mondhatom el neki. Nem törhetem még jobban darabokra a szívét. Most kezdődik el minden, de véget is tér pár napon belül. Nem akarom egyedül hagyni. Mindig egymásra voltunk utalva, de itt kell hagynom...