/Twenty-two/

Sziasztok!!! Szünet és húsvét alkalmából hoztam megint egy részt!!!! Most azért sem várom meg a komi limitet! :D De azért köszönöm nektek ;)
Na ez a rész szomorú is és még nem tudom milyen :D
A kövi rész: KOMMIK (most nem mondok limitet mert... nem tudom jó kedvem van és nem mondok) és 240 megjelenítés után jön...

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

Másnap reggel kicsit boldogabban ébredtem, de még mindig nem a legfényesebb. A mellkasomba minden egyes percben szörnyű fájdalom nyilalt. Izzadtam, de még is majd megfagytam. Elbattyogtam a másik szobában lévő lázmérőért, majd megmértem a lázam. 10 perc után jelezni kezdett és 39.00-át mutatott. A köhögésem hangja hálózta be a házat, és anya még aludt. Fogalmam sincs mit tegyek az ilyen pillanatokban. Belenéztem a szobámban lévő tükörbe és elszörnyedtem. A szám széle véres volt. Kinyitottam a számat és a fogaim, a nyelvem mindenem olyan volt. Az arcom lángol. Rosszul voltam. Szokás szerint minden forogni kezdett, és egy idő után el is sötétült minden.

/Liam Payne/

Sasszézva lépkedtünk ki a színpadra ahol egy nő várt minket. Szorosan ültünk mind az öten azon a kicsi kanapén, én még is boldog voltam. 7 hónapja a világ legboldogabb embere vagyok.
- Helló mindenki. Szóval ma a tini lányok kedvenceikkel, a világ legjobb énekeseivel fogunk intejút készíteni. És vajon ki ez a banda... Bizony a One Direction. - nagy taps és sikoly vihar tört ki.
- Sziasztok srácok. Kezdjünk is bele.
- Oké. - mondtuk egyszerre.
- Legyen az első téma. A csajok. - na igen érdekes egy téma. Mindenhol a nőügyeink az első. Harry-ről alig tudnak valamit, de még is úgy tesznek mintha annyira ismernék. Folyton ő az újságok fő híre. Hogy hány csajjal volt eddig, és hogy most vajon ki lesz a következő. Harry tökéletesen is tiszteli a nőket, és eddig ha 5 lánnyal volt együtt. És azt az ötöt tisztelte, szerette és soha nem volt egyetlen rossz szava sem rájuk. Vannak olyan lányok akikkel hírbe hozzák, mint például Taylor Swift is. Vele egy ideig találkozgatott, de csóknál több nem is történt közöttük és még is kit állítanak be rossz embernek. Harry-t.
- Liam, mostanában te vagy a fő téma. Mesélj nekünk egy kicsit.
- Hát szóval... Hogy is kezdjem. Medison egy csodálatos lány, aranyos és nagyon jól megértjük egymást.
- Megmondanád a teljes nevét?
- Medison Tomlinson.
- Áh, szóval Lou tesója. Lou te mit szólsz ehhez az egészhez?
- Hát megmondtam Liam-nek hogy ha a hugom hajszála is görbül akkor kanál invázió lesz... - mondta Lou és egy fenyegető pillantást vetett felém.

oooooo


/Medison Tomlinson/

Egy fehér szobában ébredtem fel. Jobbra fordítottam a fejemet és az ablakon kinézve csak az utcát láttam. Az emberek siettek megvenni az utolsó ajándékot is karácsonyra. Ismerős helyen vagyok. Fehér szoba, fehér falak, zöld takaró és gyógyszer szag.
- Kicsim! Óh drágaságom. - sírt anya és szorosan magához ölelt. Fekete szemfestéke nem volt vízálló így könnyeivel együtt az is lefolyt az arcán.
- Miért nem mondtad el? Miért hallgattad el hogy már csak 1 hónap és mindennek vége?
- Azt reméltem nem tudod meg. Azt hittem csöndben elmehetek és senkinek nem fogok fájdalmat okozni.
- Liam-nek is illene elmondanod. - mondta majd felállt. Kiment a szobából, és a folyosón ráborult egy embernek a vállára és ott sírt tovább. Az ajtó ismét nyitódott és belépett rajta Ő. Lassan oda lépkedett az ágyamhoz és leült a mellette levő székre. Csöndes volt és megviselt. Megfogta egyik kezemet és szájához szorította. Nem volt erőm megszorítani a kezét. Egyre gyengébbnek érzem magam.
- Liam...Kérlek menj el! - mondtam és az ablak felé fordítottam ismét a fejemet.
- Nem. Nem hagylak egyedül. Szeretlek.
- Én is.
Túl hamar vége lesz mindennek. Az élet miért adta meg nekem ŐT, ha most el kell hogy veszítsem?
Miért kell neki és nekem is szenvednem?
- Hogy érzed magad?
- Jobban. - erőltettem egy féloldalas mosolyt, mire ő is feltette csábos még is aranyos mosolyát. Cseppet sem vagyok jobban. Sosem voltam még ennyire rosszul, de a vég mindig is fáj.
- Öhm, használhatom a mosdódat? - kérdezte.
- Persze. - mosolyogtam rá. Ő gyorsan beszaladt és becsukta maga után az ajtót.
- Szervusz Medison! - lépett be az ajtón az orvos.
- Jó napot!
- Megérkeztek az eredményeid, és örömmel mondhatom hogy még egy évig biztosan élni fog.
- Ezt meg hogy érti?
- A multkori eredmények csak pár hónapokat mutattak, de ezek biztosra kimutatják hogy 1 éve van hátra.
- Szóval 1 év és mindennek vége. - mondtam könnyezve. Tudtam hogy Liam mindent hall, de én ezt nem tudom neki elmondani. Nincs szivem látni az arcát, ahogyan csalódik bennem.


/Liam Payne/

Már kiakartam menni az ajtón mikor meghallottam hogy az orvossal beszélget. Miért nem mondta el nekem, hogy már csak kevés időt tölthetünk együtt? Nekidőltem az ajtónak és lassan lecsúsztam rajta. Könnyek szöktek a szemembe és minden eszembe jutott. A régi szép idők. Ez a 8 hónap életem legszebb időszaka volt, és még ezt az 1 évet is széppé teszem. Minden időnket együtt fogjuk tölteni és mindent megadok neki.
Az első együtt töltött esténken Med-del csak beszélgettünk. Tudom hogy nem ezt kellett volna tenni hisz én is pasiból vagyok, de én a jobbik fajtából. Akkor ismertük meg igazán egymást. Akkor jöttem rá hogy nekem RÁ van szükségem és SENKI másra.

"- Harry azt mondta nagyon szemtelen gyerek vagy! Amilyen cuki, ártatlan a kinézeted... nem tudom elképzelni rólad! - mondta nagy mosollyal az arcán.
- Igen, gyerek koromban nagyon is az voltam, de kamasz vagyok. - mondtam és kiöltöttem a nyelvemet.
- Na akkor mind a ketten mondunk magunkról egy egy dolgot, most te jösz.
- Oké, imádom a Disney filmeket.
- Én is! - kiabáltam fel. - Szeretem ha megcsókolják a nyakamat. - mondtam és egy kaján vigyor terült az arcomra. Ő egy kisebbet bele boxolt a vállamba, de nem nekem fájt hanem neki.
- Egyszer eltörtem az orromat a suliban.
- Imádom a kék szemű lányokat! - mondtam és kacsintottam egyet. Tudom nagyon rámenős vagyok,de megteszek mindent hogy az enyém lehessen. Nem akarom hogy valamelyik másik srác kaparintsa meg előlem. Ő az ENYÉM. Van benne valami különleges amit már 2 hét után észre vettem.
- Kicsi koromban féltem a víztől, de apukám bedobott és valahogy megszerettem.
- Egyszer Harry megkérdezte tőlem : Mit tennél ha egy hatalmas kanállal nyúlnék feléd?
Erre én: Kivasalnám a hajad. Szegény annyira beszart hogy egy hétig nem jött a közelembe. - mondtam és mind a ketten nevetni kezdtünk.,,
Életem legjobb éjszakáját töltöttem vele akkor. Vele minden perc olyan mint Disney Land.
Vagy 20 percet töltöttem el összesen a fürdőben majd utána kimerészkedtem. Med az ágy szélén ült és sír. A csöveket amik a kezéből lógtak ki, lassan tépkedte ki magából. Odaszaladtam és lefogtam, de egyre jobban küzdött hogy engedjem el.
- Med, hagyd abba! - kiabáltam már mire szegény egy hatalmasat ugrott. Lassan levettem róla kezemet és az ujjaim nyoma ott maradt a kezén.
- Ne haragudj, nem akartam fájdalmat okozni. - kértem bocsánatot.
- Semmi baj, nekem már úgy is mind egy. Megmondtam neked, a halál kerekedik felül és ő fog nyerni.
- Medison ezt most fejezd be! Nem fogsz meghalni. Még sok szép időt fogunk együtt tölteni. - ordítottam. Arca meglepett, és ilyedt lett. Hirtelen fal fehér lett, és csak a szememet nézte.
- Mi az? - kérdeztem.
- A szemeid... - mutatott az arcom felé...

Komizzatok!! szerintetek mi lesz??