/Twenty-seven/

Hy!!! Na meghoztam nektek HAMARABB az új részt! :D Köszönöm a 7 komit és a megjelenítéseket!!
Szóval.. Lassan vége a törimnek :( Ebben a részben minden tökéletes lett, és minden romantikus! :D
A következő részektől azonban minden beindul!!
Szóval KOMIZNI, NEM KELL KÓDOT ÍRNI...
Legközelebb szombaton várható a rész! Kommentre fel, ha hamarabb akarjátok a részt...
A kövi rész: 5-6 komi és 300 megjelenítés után jön.

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------




Liam még mindig a kanapén ült, és érzékeny testrészét jegelte. Miután megérkezett a pizza kiszolgáltam majd meg is etettem. Fejemet vállába fúrtam és úgy tűrtem fájdalmaimat, amik az egész testemet bejárták.
- Mit szeretnél ma csinálni? Próbáljunk olyat kitalálni amit ülve is lehet. - nevette el magát, de nekem nem ment.
- Nem tudom. Nekem mind egy csak veled legyek. - mondtam ki nehézkesen.
- Hé, mi a baj? - emelte fel mutatóujjával a fejemet. Válaszolni akartam, de a szavak nem jöttek ki a számon. Kétségbeesetten kapálóztam, de senki sem segített. Számból még mindig nem sikerült semmi hangot kipréselnem. A szemei leragadtak és nem tudtam őket kinyitni. Forgott velem a világ és Liam is eltűnt. Éreztem ahogyan két erős kéz magához szorít, de itt minden elsötétült.

/Liam Payne/

- Med, szólalj meg! - szóltam a tátott szájú lánynak, de egy szó nem jött ki a száján. Kétségbeesetten kapaszkodott belém, és egyik pillanatról a másikra elájult. Teste élettelenül zuhant az enyémre.
- Neeeee. Istenem, kérlek ne vedd el őt tőlem! - kiabáltam és a kocsimhoz szaladtam vele. Betettem az anyós ülésre és én beültem a volán mögé. Eszeveszettül nyomtam a gázt. Féltem hogy ma, ebben a pillanatban látom utoljára ezeket a szemeket. Féltem hogy most mindennek vége és még csak nem is lehet többet az enyém.

A kórházban, Med kórterme előtt megint idegesen toporogtam. Már annyira felevett a düh hogy ujjaimat kezdtem tördelni. Immár 4-szer vagyok ugyan ebben a kórházban ugyan ezen a helyen. Minden itt kezdődött el számunkra.
Emlékszem az első napra mikor találkoztunk.
Emlékszem az első érintésre, az első fájdalmas szóra.
Emlékszem az első csókra, és éjszakára.
Emlékszem az első olyan veszekedésre amelyben mind kettőnknek össze tört a szíve.
Minden itt kezdődött el, és itt is lesz vége. Egy esős napon mikor minden balul fog elsülni. Itt fog végződi a nap legszörnyűbb eseménye.
Az ajtó nyitódott és kijött rajta az orvos mögötte pedig megpillantottam egy ágyon feküdni Med-et.
- Örvendek Liam.
- Én kevésbé.. Hogy van?
- Nem is tudom hogy mondjam.. - hajtotta le a fejét. Eljött a vég. Ebből a mozdulatából tudtam hogy többet nem fogom látni. Az ajtó még résnyire nyitva volt és láttam ŐT, ahogyan itt fekszik a hátán és szeme be van csukva.
- Meghalt igaz?
- Dehogy is! Nagyon is él. Neked és Medisonnak gyereketek lesz! - erre a mondatra felkaptam a fejemet és nagy szemekkel néztem.
- H-hogy mondta?
- Jól hallottad. Apa leszel Liam. - mondta mosolyogva mire én nem bírtam a véremmel, felkaptam és megöleltem. Annyira boldog voltam hogy azt elmondani nem lehet. Beszaladtam a kórterembe és megcsókoltam Med-et.
- Liam?
- Igen, szívem. Én vagyok az.
- Mi történt?
- Babánk lesz. - újságoltam neki is a nagy hírt mire egy hatalmasat sikoltott és még jobban magához húzott. Hosszú csókcsatákban törtünk ki és nem tudtuk hogyan kifejezni az örömünket.

/2 héttel később/

- Most vagy, soha szivem! - adtam egy biztató csókot Med-nek és lementünk a hosszú lépcsőn, ami a nappaliba vezetett le. Igen, elmondjuk hogy gyerekünk lesz. A srácokat is áthívtuk hozzánk, és elmondjuk a nagy hírt.
- Szóval, valamit el kell nektek mondanunk! - csaptam össze a két kezemet. Days és a többiek nagy figyelemmel fordultak felénk, mi pedig úgy éreztük tényleg el kell mondani.
- Babánk lesz. - mondtam ki, mire mindenki kiabálni kezdett.
Mikor kimondtuk már kevésbé örültem. 9 hónapot Med nem fog kibírni. A lábai már így sem bírják el az 50 kilóját. Mi lenne ha még egy gyereket kéne a hasában hordania. Az orvos is megmondta nekem.
"- Liam kérlek annyira ne örülj. - fogta meg a karom az orvos és szomorú arccal nézett rám.
- Miért?
- Med, nem fogja bírni a szülést. Vagy ő, vagy a kicsi. Neked kell majd döntened, hisz ismerem nem fogja elvetetni. Az egyikőjüket neked kell majd megölnöd. Tudom hogy ezt most furcsa, és megrázó hallanod, de így kell lennie. Vagy Med, vagy a kicsi,,
Életem talán legmegrázóbb beszélgetése volt. Talán sokkal könnyebb életem volt Dani mellett? Ezt kétlem mind, Med mellett megkapom azt a szeretetet amit Dani mellett sosem kaptam meg.

Apa leszek! Sosem gondolkoztam még el ezen a dolgon, de most ideje lenne. Egy gyerek hatalmas felelősség, ami persze bennem meg van. A nagy Daddy Direction-nak gyereke lesz. Eddig könnyű volt főnökösködni a banda felett, de egy gyerek más. Annyira szeretném már a karjaimban tartani, és érezni a pici szívveréseit. Azt szeretném ha már az enyém lehetne, és megvédhetném őt. Ha a karomban tarthatom egyszer, többet sosem engedem el. Ha a játszótéren valaki rátaposna a homok várára, egy külön kastélyt építettnek neki. Ha az iskolában terrorizálnák, egy testőrséget küldenék csak hogy ne essen baja.
Ha Med és közte kéne választanom, az életemet is oda adnám csak hogy mind a ketten élhessenek. Számomra Medison olyan mint az embernek a levegő, vagy mint a sztároknak a rajongók. Nem tudnak nélkülük élni, hisz ezek nélkül a dolgok nélkül nem érnek semmit. Meghalnának. Ha nekem Ő nincs én sem tudok tovább állni.
És a kicsi. A saját gyerekemet nem vagyok képes megölni. Olyan nehéz ezen gondolkozom.
Itt fekszem Med ágyában és ő is itt van mellettem. Hatalmas mosollyal az arcán nyomkodja a laptopot és még csak nem is szomorodik el.

 Mikor ránézek hirtelen görcsbe áll a gyomrom, és mosolyognom kell. Azt hiszem ez a szerelem. Mikor az ember alig várja hogy láthassa és reggel szereti a legjobban. Smink nélkül, kócosan, és pizsamában. Olyankor még semmi smink, semmi cicoma, akkor önmagát adja és olyankor olyan igazi.
Még mindig Őt néztem. Arcvonala olyan csodálatos mikor mosolyog. A szeplői olyan tökéletesen helyezkednek el az arcán, hogy egy formát tudnák összekötni belőlük. Életemben nem voltam még ilyen boldog, s egyben szomorú sem.Talán minden túl könnyen jött, és most könnyen is vesztek el mindent.
- Liam, nézd csak! - fordította felém a laptopját Med és egy cikket mutatott rajta.
"Liam szívtipró Payne ma szakított barátnőjével. Az okot még sajnos nem tudjuk, de valószínű hogy Danielle Peazernek van ehhez köze?! Liam mindig is Danielle-hez vonzódott jobban és sosem szeretett senkit jobban. Azonban Medisonnal (Louis húgával) sokkal nagyobb volt köztük a vonzalom. Vajon mi sül ki ebből a kis félrelépésből?,,
- Erre már nem tudok mit mondani. Nem tudnak jobb okot mondani hogy ne szeresselek. Mindig Dani-vel jönnek, nem mondom hogy nem vagyunk jó barátok, de ár nem szeretem.
- Szóval még barátok vagytok? - húzta föl egyik szemét Med, és rossz állóan nézett rám.
- Ez nem olyan... Tudod... Dani és én nagyon közel kerültünk egymáshoz 2 év alatt és egyszerűen nehéz elszakadni a másiktól. Annyi mindent tud rólam, és már ha csak rám néz akkor tudja mi a bajom. - halkan mondtam. Med csak bólogatott, de nem szólt semmit. "Liam, most nagy szarban vagy,,- mondtam magamban. Látszott rajta hogy fájt neki, hisz ár ő sem találkozik Ed-del.
- Értem... - csak ennyit tudott kinyögni.
- Figyel. Én Téged szeretlek. Dani csak egy haver, de már nem láttam 3 hónapja. Akkor is csak azért találkoztunk hogy vissza adja a cuccaimat, és megbeszéltük hogy barátok maradunk a szemétsége ellenére is.
- Liam, nekem nem kell magyarázkodnom.
- De látom hogy rosszul esett, és nem szeretném ha valamit még is félre értenél. - emeltem egy kicsit feljebb a  hangomat.
- Nem értettem semmit sem félre. Megértek mindent. És én is téged szeretlek. - fejét egyre közelebb emelte hozzám és megcsókolt. Miután elváltunk bementem a fürdőbe és lefürödtem.
Csak egy törölköző volt rajtam, ami takarta alsó részemet. Felső testem még vizes volt, de általában a takaró beszívja a vizet. A hajamat megmostam, így még egy törölközőt fogtam és azzal törölgettem miközben kimentem a szobába. Med azonnal felkapta a fejét, és egy huncut mosolyt eresztette felém. Szemei csillogtak és hol a törölköző, hol pedig az arcomat fürkészte.
- Tetszik mi? - nyújtottam ki a nyelvemet, mire ő csak egy párnát dobot felém.
- Ha harc, hát legyen harc. - mosolyogtam rá, és én is megfogtam egy párnát. Hozzávágtam a hátához, majd huncutul mosolyogtam. Ő is vette az adást és elkezdtünk párna csatázni.
- Srácok, mit sikítoztok? - nyitott be az ajtón Harry, és mögötte Lou ácsorgott álmosan. Én csak ott álltam egy törölközőben megszeppenve, de Med-et sehol sem láttam. Egyszer csak éreztem hogy valaki megfogja a törölközőt ami rajtam van, és egy ügyes mozdulattal lerántja rólam.
- MEDISON!!!!- kiabáltam, de ő csak vörös fejjel röhögött. Ránéztem Lou-ra és Harry-re akik épp lepacsiztak Med-del, de a nevetéstől még a kezüket is nehéz volt felemelni. A párnát a földről felkaptam és beszaladtam a fürdőbe.
Miután már semmi hangot nem hallottam kint, kimentem egy boxerben és az ágyba zuhantam. Med mellettem nevetett, de próbáltam nem felfogni hogy mit csinál.
- Oh., most durci vagy? - bújt hozzám, de ahogy megéreztem meleg testét bizsergés fogott el. Erőt vettem magamon és arrébb csúsztam.
- Jaj, Liam! Én csak viccnek szántam!
- Nekem nem volt vicces!
- De a srácok láttak már meztelenül, akkor meg mi bajod van? - ült föl, és csípőmre ült.
- Láttak, de már itt vagy te és ez más. Most te húztad le, és ez azt jelenti hogy beégettél engem előttük. - még mindig durci voltam, de közben a hátamra fordultam. Med a hasamon ült és még mindig paprika vörös volt a feje.
- Liam maci!!!! - csábos mosolyt helyezett az arcára, és úgy nézett rám. Kezét mellkasomra tette és előre dőlt.
- Még eddig fogsz jönni? Tudod, csak tudni akarom hogy meddig fogsz még rajtam feküdni? - mutogattam össze vissza.
- Már jobban nem tudok! Szóval, léci ne haragudj már, de nem tudtam kihagyni.
- Nem haragszom. Rád sosem tudnék. - nevettem el magamat.
- Szóval végig csak szivatál? - ült föl hirtelen és így ezzel sikerült megütni a gyenge pontomat, oda lent. Hirtelen egy fintor ült ki az orromra, és nem tudtam merre forduljak.
- Ez már a második. - mutattam föl a mutató és középső ujjamat.
- Sajnálom.- feküdt el ismét rajtam. - Micsoda kockáid vannak! - kacsintott egyet.
- És még én vagyok a perverz?- néztem rá nagy szemekkel.
- Mér ne? - válaszolt kérdéssel a kérdésere.
- Én így is szeretlek! - adtam egy puszit a szájára.
- Én is téged! - ő már nem volt rest és egy normális csókot kaptam tőle. Fordítottam magunkon, így már én kerekedhettem felülre és nekem volt több szabad terem! Jobb kezemmel végig simítottam puha arcát, mire egy sóhajtás hagyta el a száját. Ahogy nyakát csókolgattam, mind a ketten libabőrösek lettünk. Olyan gyengéd voltam, de még is határozott. Nem akarom bántani. Nem akarok neki csalódást okozni.
- Ugye, nem fájt?
- Még is mi? - nézett rám értetlen tekintettel.
- Ahogy megérintettelek?!
- Liam, nyugi engedd el magad! Nincs semmi baj. Jól vagyok.
- Nem tudom... Egyszerűen nem.. - nem hagyta hogy végig mondjam, hirtelen megcsókolt és elég biztató volt. Pólója szélét kezdtem gyürködni, és felhúztam. Oldalán, ahol már megszabadítottam a ruhától, végig simítottam. Kezét nyakamra tette és még jobban húzott magához. Oldalara fordulunk és akkor kockáimat kezdte simogatni. Imádom! Olyan jó kényetetés, és ettől be is tudok aludni.
Mint mindig minden történt egymás után, és megtörtént aminek meg kellett.


Hajnalban arra ébredtem hogy az orrom viszketni kezdett és hirtelen jobb kezemet - ami az ágyról lelógott - felemeltem és meg akartam vakarni. Azonban ahogyan az arcomhoz ért valami volt a tenyeremben és az mind az arcomra kenődött. Ránéztem az órámra ami 23:59-et mutatott. Az óra mellett megpillantottam egy fejet.
-Harry!!! - ordítottam és azt arcába kentem ami az enyémen is van.
- Látom jól el voltatok! - mosolygott és Med-re majd rám nézett.
- Harry az én csajom! - kiabáltam és löktem egyet rajta. Miután a srácok kimentek és végre békén is hagytak a hülyeségeikkel. Med hála isten nem ébredt föl, s így nézhettem ahogyan alszik. Nem tudtam elaludni. Egyszerűen nem tudtam megunni arcának tökéletes vonásait. Annyira aranyosan szuszogott hogy fejét mellkasomra tettem és úgy aludtam el ismét.