/Twenty-five/

Sziasztok. Megérkeztem nektek, egy normális és remélem türhető résszel. Nincs sok hozzá fűzni valóm csak annyi hogy köszönöm a komikat ;) Kérek most mindenkit hogy kommenteljen!!! Nem kell kódot írni!!!
A kövi rész: 5 komi és 250 megjelenítés után jön!



--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

A kanapén ültünk és valami hihetetlenül unalmas, és nyálas filmet néztünk. Végignéztem a mellettem ülő 5 fiún akik épp a popcornt tömték a szájukba és izgatottan várták vajon most mi fog történni. Lou felhúzott lábakkal ült mellettem és közben előre hátra billegett.
- Na jó, én feladom! Ez baromi szar, gyerekek! pattant fel Liam, majd elindult fel a lépcsőn és eltűnt.
- Srácok, itt alszotok máma?
- Aham. -nyögték egyszerre, majd tovább eresztették a szemüket a tv-re. Ez a 4 "macsó,, majdnem elsírta azon magát hogy a kutya gazdája meghalt és egyedül maradt az eb.
- Oké, asszem nekem sem bírják tovább az idegeim. Felmentem Liamhez! - adtam be én is magamat és felmentem. Lassan lépkedtem fel a bársonyszőnyeggel borított lépcsőn ami alatt a parketta hatalmasakat recsegett. A lépcső legtetején elfordultam balra és kinyitottam a padlásszobámnak ajtaját. A nagy szoba közepén megpillantottam Liamet ahogyan az ágyon fekszik egy szál pólóban és alsógatyában közben pedig a laptopomhoz beszél. Amint észre vette hogy az ajtóban állok rám kapta tekintetét. Egy csábos mosolyt vetett felém, majd biccentett is egy aprót a fejével, ami azt jelentette hogy menjek oda hozzá.
- Sokatok kérésére, itt van Medison! - mondta és egy ügyes mozdulattal maga mellé rántott. A lendület kicsit, sőt túl nagy volt és ahogyan lezuhantam az ágy egy nagyot reccsent. A fenekünk alatt pedig egy hatalmas lyuk lett. Mind kettőnkből egyszerre tört ki a nevetés, és nehezen tudtuk abba hagyni.
- Liam, anya meg fog nyúzni minket, remélem azt tudod? - levegő után kapkodtam, mivel tüdőm megint össze szorult és majd megfulladtam. Pár perc után ez a szönyű érzés elmúlt, majd tovább folytattuk a twittcam-ot.
Fejemet kezemre hajtottam,hisz szemeim már leragadtak és el akartak repíteni az álmok országába, azonban Liam ezt nem nagyon engedte. Ő benne szinte most kezdett feltöltődni az a bizonyos elem, amit tartalékol. Ha a rajongókkal beszél, mindig olyan boldog. Koncerteken nincs olyan pillanat mikor ne mosolyogna, hisz az a több millió ember őt nézi ahogyan kitárja nekik a szívét. A zene az élete, és ő ezzel tudja kifejezni magát. Ha nem énekelhetne belehalna.
- Srácok, azt hiszem mi most elköszönünk, mert Med lassan itt fog nekem horkolni.
- Ez nem is igaz! - háborodtam föl és bevágtam a mű durcit.
- Na jó, sajnálom. - adott egy puszit az arcomra.
Nem igazán szeretek a rajongók előtt pusziszkodni Liammel, hisz vannak akik azért lesznek öngyilkosak, mert Liam sosem fog velük együtt lenni. És talán azért is mert annyian nem szeretnek engem, de Liamet igen hogy miattam elpártolnak mellőle .És ez mind azért van mert Engem szeret.
Miután elköszöntünk a rajongóktól befeküdtünk az ágyba. Liam az ölébe vette a laptopot és még játszott rajta.
- Szívem!
- Hm?
- Van egy meglepetésem! - éreztem ahogyan tenyere végig csúszik csípőmön, aztán a hasamnál ér célba. Ebbe a mozdulatába bele remegtem, és liba bőrös lettem.
- Majd holnap oda adod!
- De akkor már nem tudunk oda menni!
- Akkor add oda most! - ültem föl hirtelen az ágyon. Elmosolyodott és az éjjeli szekrényből elővett 2 darab repülőjegyet.
- Hova megyünk?
- Olvasd el, és megtudod! - jobban szemügyre vettem a két jegyet és ez állt rajta: "Magyarország 2013. április. 01. 10:00 E/30k,, 
- Ez most komoly?
- Igen. Mindig mesélted te is és Lou is hogy Magyarország mennyire csodálatos hely és hogy elszeretnél oda jutni. Gondoltam minek várni tovább menjünk most, mielőtt.... - nem folytatta tovább mondatát, ugyan is hangja elcsuklott és a padlót kezdte kémlelni. Tudom mit akart mondani. Belőlem megint hirtelen előtört az a szörnyű érzés, hogy itt kell hagynom, és hogy nem lehetek vele. Arcát két kezem közé fogtam és egy puszit adtam a homlokára.
- Na mesélj. Hányan megyünk? Mit csinálunk? - vidítottam fel egy kicsit a témát, és egy erőltetett mosolyt dobtam fel az arcomra.
- Jönnek a srácok, meg persze Paul. 2 hét lesz az egész, de közben 2-3 nap koncert és dedikálás lesz. Ha te nem vagy akkor nem hiszem hogy mostanában, sőtt valaha oda is elmegyünk. Budapesten fogunk megszállni, azt hiszem a Parlamentben és sok szép helyet bejárunk majd... - arca, és szeme egyszerre csillogott miközben mesélt. Olyan izgatott volt, látszott rajta hogy beleéli magát ebbe az egészbe. A világ legszerencsésebb emberének mondhatom magamat hogy megkaptam azt az embert aki hercegnőként bánik velem.
- Ugye tudod, hogy most iszonyú boldoggá tettél?
- Ígérem mellettem soha, semmiben nem fogsz hiányt szenvedni. - ebben a pillanatban éreztem úgy hogy nem bírom tovább. Kigördült az első könnycsepp és azt követte a többi.
- Miért sírsz? Fáj valami? Vagy talán nem tetszik? - kérdezte kétségbeesett arccal.
- Nem, hihetetlenül boldog vagyok. El nem tudom mondani mennyire tökéletes minden és azt hogy mennyire Szeretlek téged!
- Én is szeretlek. - kócos, szőke hajamat eltűrte az arcomból és kitörölte épp arcomon végig folyó könnyeket. Hol szememet, hol pedig számat nézegette. Értettem a célzást és engedtem is a szívdöglesztő mosolyának. Jobbját tarkómra csúsztatta és közelebb húzta a fejemet az övéhez. Ajka, oly puha volt hogy nem tudtunk megállni egy csóknál...

/Reggel 10:10 perc/ /Innentől ezt a zenéz hallgassátok: KATT/

- Kérjük kedves utasainkat, kapcsolják be öveiket, megkezdjük a felszállást. - idegesen szorongattam az övemet, hisz életemben először ültem repülőn. Liam látva ideges arcomat, megfogta a kezemet és ujjainkat össze kulcsolta. Akaratlanul is mosoly húzódott a számra. Hirtelen egy puha érintésre lettem figyelmes az arcomon, mire elfordítottam a fejemet és Liam szája az enyémre tapadt.
- Drága, Payne gerlepár. Tudjuk hogy magángépen vagyunk, de akkor is. Mi is itt vagyunk!! - fintorgott Niall, majd tovább ették a mogyorót amit felszolgáltak nekünk.
- Payne-ek, ti megeszitek vagy megkaphatjuk? - jött oda hozzánk Niall és a két tálkára mutatott.
- ', Nem vagyok Payne.
2. igen megkaphatod. - világosítottam fel a szöszit.
- Ne foglalkozz vele. Sőt tetszik ez a név. Medison és Liam Payne! - próbálgatta össze a nevünket Liam.
- Ho-ho-ho-hó. Hátrább az agarakkal nagyfiú... - néztem rá szigorú szemekkel, de ahogy megláttam mogyoróbarna szemeit ahogyan engem figyelnek, megenyhültem. - Nem mondtad a középső nevünket! - adtam be a derekamat, majd lehajtottam a fejemet.
- Liam James és Madison Jade Payne. Most komolyan, jó lenne ha neked is L-el kezdődne a keresztneved és akkor egy lenne a monogramunk is.
- Hogyne Leeyum! - nevettem és fejemet vállára hajtottam. Mosolyogva néztem ki a pici ablakon amin keresztül csak a fehér felhőket, és egy-egy madarat lehetett látni.
- Paul, hova megyünk először? - kérdezte teli szájjal Harry, mire Paul megforgatta szemeit és feljebb ült fehér, bőr ülésében.
- A szállásra, aztán pedig a hősök terére, és aztán jön a többi szépség is.
Nagy álmom volt ide kijutni, és hála Liamnek sikerült is.
- Hugi, anyát hogy sikerült meggyőznöd?
- Nem volt egyszerű, de pár szép szó és a végére oda tettem hogy Paul is jön, úgy ogy beadta a derekát.
Lopva néha rá néztem Niallre aki boldogan, s egy nagy mosollyal az arcán dobálta Zayn szájába a mogyoró szemeket. Boldog végre. Boldog Amy-vel aminek nagyon örülök. Emlékszem arra a napra amikor olvastam az újságban a nagy hírt:
"Niall Horan a One Direction szöszi, ír manója még sem a szakmabeli csajokra hajt?! Napvilágot látott a hír, miszerint Amy Green és Niall nyilvánosan is bejelentették hogy együtt vannak, amit egy csókkal is megpecsételtek. Niall a top Boys Magazinnak adott interjúban elárulta mind ezt :
- Engem nem izgat hogy a lány sztár vagy sem. A lényeg hogy boldog lehessek vele és jókat lehessen vele beszélgetni. Legyen okos, és szép, na meg persze szeressen enni. ,,
Leesett állal olvastam az akkor megjelenő cikket, és nem tudtam egy szót sem szólni. Sikerült neki tovább lépni, aminek hihetetlenül örülök. Örültem annak is hogy nem kell végre Niall arckifejezését néznem mikor megcsókolom, vagy éppen megpuszilom Limet. Sajnáltam mikor látta hogy együtt vagyunk.
De most mindenki boldog, talán engem kivéve. Itt kell hagynom ezeket a csodás embereket, de még sem fáj annyira. Tudom hogy Lou-t majd El fogja vissza hozni és újra önmaga lesz. Tudom hogy Harry és Zayn idővel megbékélnek a gondolattal hogy nem vagyok itt, hisz annyira szoros kapcsolatunk nincsen. Tudom hogy Niall majd Amy fogja felvidítani. De azt nem tudom hogy mi lesz Liammel. Túlságosan is szeret, ahhoz hogy sikerüljön neki valaha is elfelejteni engem és az a törékeny szíve már akkor ketté tört mikor megtudta hogy kevés idő van hátra. Féltem az ártatlanságát, és a szívét. Ő nem fog tudni vissza jönni, Ő nem lesz az után a régi soha miután elveszít engem. És talán mindenkiben lesz egy kis kitöltetlenül űr, amit valakinek, annak a tökéletes embernek a szívével lehet betölteni, de Liamnek nem fog menni. Ő annyira oda adó, és annyira oda van értem hogy miattam fog tönkre menni. Miattam fogja elveszíteni önmagát.