/Twenty-three/

Ohh My Gooooodd <3

Sziasztok. Meghoztam nektek hosszas várakozás után a következő részt! Remélem mindenkinek tetszeni fog, és kapok SOK SOK komit is. Nagyon sajnálom hogy mostanában nem hozok nektek részt, de egyszerűen nem tudok géphez jutni. Ígérem ma, meg holnap írok nektek még 1-2 részt és jövő héten felteszem :D KÖSZÖNÖM A 22 FELIRATKOZÓT!!!!
Kövi rész: 5 komi és 300 megjelenítés után jön!
Ezt a zenét hallgassátok közben!! KATT

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

/Medison Tomlinson/

Hihetetlen erő uralkodik Liam-ben és ezt most tökéletesen is éreztem. A karomon piros foltok jelentek meg keze szorításától, de nem tudott érdekelni. Felnéztem barna szemeibe amik vörösek voltak. Arcomon hirtelen ezer érzés átfutott, és nem tudtam mit tegyek. Olyan ijesztő volt hogy nagy barna szemei színe vörösben tündököltek. Féltem. Annyira féltem hogy vajon most mit fog velem tenni, hogy vajon hogyan fog velem viselkedni.
- A szemei... vörösek! - mondtam félve, és messzebb mentem tőle amennyire csak tudtam.
- Med, én vagyok az. Attól mert még a szemem ilyen, a régi Liam vagyok. - lépett közelebb. Nem mertem bele nézni a szemébe. Eddig azt imádtam rajta a legjobban, de olyan mint egy vámpír.
- M-mitől lett ilyen?
- Ha ideges vagyok, átváltozik. Kicsi korom óta ilyen.
- Csak akkor ha ideges vagy?
- Nem. Akkor is ha beindulok. Volt hogy egy csaj és én... Szóval és hát ő szolt hogy mi van a szememmel, de azóta nem is láttam a csajt.
- Miért? Mitől lett ez az egész veled?
- Csoda gyerek vagyok. - komolyan mondom úgy mondja mintha minden napos dolog volna ez az egész, de nem az. Ő talán hozzá szokott ehhez, de én még nem. Most tudtam meg hogy az az ember akit szeretek át tud változni egy démonná.
- Gyere ide. - tártam szét két karomat, mire ő nagy mosollyal leült az ágyamra és átölelt. Még mindig vörös volt a szeme, szóval a "démonja,, hatása alatt volt. Szorosan ölelt, ami már kezdett nagyon fájni. Perceken keresztül ölelkeztünk. Karjai egyszer csak megfeszültek majd engedtek a szorításból.
Olyan más volt. Olyan érzéki. Már nem szorított annyira magához. Kicsit elhúzódtam tőle és szemét kezdtem nézni. Barna színben tündökölt.
- Vissza jöttél hozzám. - mondtam neki.
- Mindig vissza jövök! - mondta és egy lágy, de még is szenvedélyes csókot adott a számra. Ez már nem volt olyan durva. Lesz következő alkalom is. Sajnos vissza kapom majd az "ÚJ,, Liamet is akinek vörös a szeme.
- Féltél igaz? - kérdezte és pillantásomat kereste. Hallgatásomat, beleegyezésnek vette. Nem akartam elmondani hogy rettegtem tőle. Annyira ijesztő volt ahogyan a vörös szemit rám meresztette.
- Sajnálom. Az éjszakánkba is ezért nem merültem annyira bele. Nem akartalak bántani, de még így is sikerült. Ez a "démon,, elveszi az eszemet és ő irányítja minden mozdulatomat. Sosem tudtam ilyen gyorsan legyőzni, és elnyomni őt, mint most. Volt hogy napokig is eltartott. De egy lány akivel ugyan ez történt mint velem, azt mondta: "Ha megtalálod az IGAZIT és vele is átváltozol akkor már nem fog napokig tartani. Egy-két perc lesz mind össze, mert a szerelem le tudja győzni ezt a démont. Túl gyenge ahhoz hogy a szív érzéseit irányítsa, és ha az a lány akkor ott van akkor hamar vége lesz mindennek.,,
Meg sem tudtam szólalni. Annyira hirtelen ért minden.
- Med, szólalj már meg! - mondta Liam és felállt, majd a kórterem ablakához ment és azon bámult kifelé.
- Nem tudok mit mondani.
- Szóval elítélsz?!
- Nem! Így szeretlek, csak ez egy kicsit sok volt nekem. - mondtam. Furcsa ez az egész számomra. Új dolog amihez hozzá kell szoknom.
- Elmúlik ez valaha?- kérdeztem, mire ő végre megfordult, de szemét lesütötte.
- Nem hiszem. - mondta és még mindig cipőjét kémlelte. Felálltam és közel mentem hozzá. Gyenge, és erőtlen lábaim alig bírták el testemet, de tartottam magamat. Karjaimat átfontam nyakán, és egy lágy csókot adtam a szájára.
- Nem érdekel mi vagy, vagy hogy vörösek a szemeid. Nekem akkor is ez a Liam kell aki most vagy, és nem engedlek el. Túl értékes vagy a számomra. - döntöttem neki homlokomat az övének és úgy mondtam.
- Eddig minden lány aki megtudta menekült előlem, féltek tőlem, attól hogy bántom őket. De te annyira más vagy. Te olyan Tökéletes vagy. - mondta mosolyogva.

oooooo

3 hete haza engedtek a kórházból, vagy is jobban mondva haza jöttem saját felelősségre. Elegem van a kórházi kosztból, hisz főzni nem tudnak. Liam 1 hónapon keresztül bejárt hozzám, de a következő hónap kezdetén turnéra kellett menniük. Igaz 1 hónap még nem a világ, de már szörnyen hiányzik. Naponta beszélünk telefonon, de az nem ugyan az. A hangja telefonon keresztül olyan más. Nem is láthatom csodás barna szemit, ami kikészít.
Miután kikeltem az ágyból a mosdó felé vettem az irányt. Szemeim vörösek voltak a sok sírástól. Hogy miért is sírok, mikor minden kezd tökéletesen alakulni? Nagyon egyszerű. 2 oka is van.
Az első, hogy Liam nincs mellettem és a távolléte alatt vagy 20 csajjal hírbe hozták, és köztük van Dani is. Hiszek neki abban hogy engem szeret, de Dani még sem beteg hanem egészséges és sokkal szebb mint én. Bízom Liamben és hiszek a szerelmünkben, de a hírek nagyon hihetőek voltak.
A második pedig hogy beteg vagyok. Sokkal jobb lehet egy olyan lánnyal aki nem várja a halált.
- Kicsim, gyere már le! Van itt számodra egy meglepetésem! - kiabált föl anya az emeletre. Nem is tudom mi lehetne annál jobb meglepetés hogy Liam haza jöjjön? Nekem csak Ő lenne a tökéletes meglepetés, SENKI más. Lassan lépkedtem le a piros szőnyeggel borított lépcsőn és a konyhába érve megpillantottam a meglepetésemet...