2013. május 19., vasárnap

/Therty-three/




Sziasztok.. Tudom, tudom, tudom megint késtem!!! De hiddjétek el nekem most valahogy nehéz volt össze hozni a részt így hétköznap, mivel tanultam és hát nem volt időm... De mivel holnap nem kell suliba menni megírom nektek az UTOLSÓ RÉSZT, amit legkésőbb pénteken fel is rakok ;) 
ÖRÖMMEL VÁROM A HOZZÁSZÓLÁSOKAT!!!!!!!
Az UTOLSÓ rész: 5 komi és 300 megjelenítés után jön :))

--------------------------------------------------&--------------------------------------------------------

A feszültség ismét elhatalmasodott rajtam. Sosem tudtam igazán levezetni, és most sem tudom. Minden napom kín és szenvedés. Itt van reggel 6 óra és alig ha aludtam 2 órát. Telefonom kezdett csörögni , amit hagytam is. Azonban mikor az én hangom szólalt meg a "Moments,, című dalban. Az a valaki nem akarta feladni, én pedig beadtam a derekamat és felvettem.
- Haló?!
- Jó napot, Mr.Payne-nel beszélek?
- Igen.
- Mr. Dakly vagyok Medison orvosa. Be tudna jönni a kórházba most azonnal. Beszélni szeretnék magával.
- Rendben indulok is. - letettem a a telefont és undorodva keltem föl. Miért undorodva? Mert mindenhol papírzsepi csomók hevertek, a ruháim a földön voltak, és a pólóm véres volt. Kimentem a fürdőbe és belenéztem a tükörbe. Fehér arcom miatt könnyen észre vehető volt a vörös, rikító szemem.  Sosem gondoltam volna hogy egyszer ez megtörténik. Hogy úgy nézzek ki mint egy vámpír.
Felöltöztem és elindultam. A kocsikulcsommal együtt ültem be a kocsiba és elindultam. Job kezemet a kormányon tartottam és a bal kezemmel doboltam a combomon.
Leparkoltam a kórháznál és beszaladtam, oda ahol az orvossal találkozni kell. A futást a hosszú folyosón abba hagytam. Fejemet lehajtva bandukoltam végig. Bent volt Nála.
- Jó napot. - léptem be a kórterembe és megláttam Medisont. Fehér volt, de a kezében csövek lógtak.
- Jó napot Liam. Azért hivattalak ide, mert...
- Tegnap nem kikapcsoltad  a gépeket?- mutattam az ágyra ahol Med feküdt, hisz csipogtak azok a gépek mellette.
- De.. de tudtam hogy egész életében bánná, ha ezt a a gyereket nem tartaná meg.
- Tegnap ha lekapcsoltad a gépeket, akkor hogyan él a gyerekem?
- Úgy hogy 24 óráig bírja a kicsi. Medisonon ami volt zsír a baba azzal táplálkozott, ezért lett kisebb Med hasa.
- Szóval akkor... apa leszek?
- Igen.
- Nagyon szépen köszönöm. - nyakába ugrottam és sírni kezdtem. Nem tudtam mást kinyögni csak azt hogy "Köszönöm..,,
- 4 hónap és apa leszel... - egy erőltetett mosolyt pillantottam meg fiatal arcán. De miért ilyen fiatal? Még életemben nem néztem meg igazán az orvost. Arról ismertem föl hogy fehér köpeny volt rajta és annak zsebéből egy piros kis kendő lógott ki. Most viszont felnéztem rá. Kék szeme volt, és szőke haja. Arcán egyetlen ránc sem volt.
- Már bocsánat a kérdésemért, de hány éves vagy? - tegeződtünk már régóta, de mivel nem tudom hány éves mindig is nehéz volt nekem.
- 27.
- Hogy-hogy ilyen fiatalon orvos vagy? - ültem le egy székre mire ő is leült velem szembe.
- Hát, régebben a szüleim kivittek Magyarországra és ott a suli olyan más volt hogy mikor vissza jöttem kihagyhattam a főiskolát és így 4 évvel kevesebbet tanultam.
- Értem. Még egyszer köszönöm. - megveregette a hátamat és magamra hagyott a gondolataimmal. Med hasára tettem a kezem és éreztem benne valamit. Talán beképzeltem magamnak, de talán nem. Apró dobbanásokat éreztem.


/5 és fél hónappal később/


Ugyan az a ház, ugyan az a környezet, ugyan azok a szokások, és ugyan azok a haverok. Nem költöztem sehova, nem menekültem a probléma elől. Ha elmegyek még rosszabb lesz. Itt maradtam és a srácokkal együtt élünk még mindig itt a villában.
- Liam, mikor miért jársz te még mindig a kórházba? - kérdezte Niall két harapás közt.
- Nem tudom.
- Jaj, annyira elegem van belőled. Mindenre ez a válaszod. Nem tudom, nem tudom... - akadt ki és kiabálni kezdett. Igaza van, mindenre ez a válaszom, de nem vagyok beszédes kedvemben mostanában. Hiába él a gyerekem, Med-et akkor is elveszítettem. Nem tudom eléggé meghálálni az orvosnak hogy nem hagyta meghalni a kicsit. Tényleg életem végéig bűntudatom lehetett volna.
- Sajnálom haver. - mondtam és elindultam a szobámba. Már a szobám ajtaját nyitottam volna, mikor megcsörrent a telefonom.
- Liam Payne?
- Igen, miben segíthetek?
- Apa lettél!! - most már megismertem a hangját. Az orvos volt, Benett.
- Jesszusom.. Azonnal indulok! - mondtam idegesen. Persze ez az idegesség nem olyan volt mint az elmúlt napokban hanem amolyan izgatottan ideges.
Hiába előztem sorra az autókat, akkor is 10 perc kellett mire beértem a kórházba. Szaladtam a folyosókon végig, és liftet sem használtam. Mikor beértem a szobába megpillantottam Őt. Olyan aranyos volt. Olyan ártatlan és olyan kicsi. A doki átadta az én kezembe, ahol végre nem sírt. Nálam megnyugodott és nagy vörös szemeit rám meresztette. Álljunk csak meg. Vörös!!! Miért vörös?
- A vörös szem öröklődött? - kérdeztem Benett-től.
- Hát a családban van valakinek vörös szeme?
- Igen nekem. - mondtam félve. Annyi ember elítélt emiatt és éppen ezért vettem egy barna kontak lencsét ami ezt eltakarja.
- Akkor ezért lett neki is. Magatokra hagylak titeket, délutánra minden papírt össze rendezek és 3 nap múlva már haza is viheted. - mondta és már el is ment. El sem tudtam hinni hogy itt tarthatom a kezemben az életemet. Egy ilyen csöppség már most elvette a szívemet.
Egy gyerek nagy felelősség. Az ember csak akkor fogja fel igazán hogy szülő lett, mikor először fogja az apró gyerekét a kezében. Mikor megfogadod hogy az életed árán is megvédenéd bármitől és bárkitől. Mikor azt hiszed hogy a szíved a helyéről is kiugrik mert Ő a tiéd. Én is ezt éreztem.
Miután beesteledett kénytelen voltam elvinni a csecsemő szobára és ott hagyni. Nehezen engedtem ki a kezemből, de már éhes volt szegénykém. Még egyszer utoljára rápillantottam Med-re, aki mára már fal fehér volt és minden csontja kilátszott.
- Ígérem vigyázok rá, és jobban fogom szeretni az életemnél, annyira amennyire mint téged! - egy utolsó puszit adtam a homlokára és letakartam a fehér lepedővel.

- Srácok megjöttem! - kiabáltam, mikor benyitottam az ajtón. Kulcscsomómat ledobtam az asztalra és lerugtam magamról a cipőmet.
- Hol voltál? - kérdezte Lou, és kezeit csípőjére tette.
- Az unokahúgodnál!
- Miről beszélsz? - húzta föl egyik szemöldökét. Annyira szeretem az ilyen értelmes tekinteteit.
- Arról hogy a lányom ma született meg... - újra egy értelmes tekintetet kaptam, majd elmeséltem a srácoknak mindent. Végre megértették és felfogták hogy apa lettem.
- Szóval akkor apa vagy! Ez kemény. Daddy Direction már nem mi ránk fog vigyázni. - mondta Niall és úgy csinált mint aki egy könnycseppet akar letörölni.
- Nyugi, szerintem itt fogunk élni.
- Szuper, végre egy kis élet jön a házba. - lelkesedett Hazza. Hát igen, egy nő elment most pedig jön egy csöppség. Boldog vagyok. Elmúlt a fájdalom egy része, de még akkor is bennem lakozik a nagyobb része. Mindig is fájni fog hogy elvesztettem Őt, de hálát adhatok a dokinak hogy megmentette Jade-et.

16 megjegyzés:

  1. nagyon jó lett *-* siess a kövivel :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm, és lassan hozom az utolsó részt :D

      Törlés
  2. Nagyon tetszik!!
    Kár, hogy nemsokára vége.:(
    Amúgy kezdesz majd egy új blogot?

    VálaszTörlés
  3. Nagyon tetszett de siess mert már nagyon de nagyon kíváncsi vagyok!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó lett! Siess a kövivel! <3

    VálaszTörlés
  5. Jó lett :D
    a vörös szem... :D
    kár,hogy vége lesz :D
    kérlek siess a kövivel :D
    Emő :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :D
      igen, igen a vörös szem :P
      sajnálom, de sietek :D

      Törlés
  6. Szia.
    Ez elég fordulatosra sikeredett, örültem hogy Liam kislánya életben maradt, bár az kicsit fura volt milyen körülmények közt, hisz tudjuk 5 hónap alatt egy ember már rég megrohad... De írói szabadság van szóval ez nem gond.
    Remélem Liam és a kicsi is boldogak lesznek, és Liam kiheveri a szerelme elvesztését.
    Várom már az utolsó részt, de szomorú is vagyok mert vége.
    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia...
      Hát igen eléggé az lett, és tudjuk hogy 5 hónap alatt megrohad egy ember, de itt most nem történt meg!
      Minden ki fog derülni ma, az utolsó részben...
      :S:D

      Törlés
  7. Szia!
    Történet.

    Nem is tudom hol kezdjem. Rengeteg dolgot szeretnék mondani. Kezdjük az elején.
    Néha annyira értelmetlenül írod le a dolgokat, hogy csak nézek, és ülök. "Mi van?!" - gondolom magamban, majd újra visszaolvasom a mondatot, és néha tudom értelmezni, néha pedig teljes zavar, és káosz. Az események annyira gyorsan történnek, csak kapkodom a fejemet jobbra, balra. Hirtelen helyzeteket ugrasz.
    A fogalmazásod nem annyira szörnyű, egész jól írsz az érzelmekről, de van mit fejlődni.Sajnos a szöveg tele van helyesírási hibákkal, ami rettentően idegesítő, és zavaró, legalábbis engem halálra idegesít, és falra tudok mászni tőle.
    Térjünk rá kicsit a mondataidra, és a történetben lévő cselekményekre, illetve tartalmi hibákra.
    Ugyebár a szereplőink eljönnek Magyarországra. Ez eddig mind szép, s jó, na de drágám! Parlamentben szállnak meg? Na ne viccelj velem! Te hallottál már valaha olyat, hogy egy sztár a Parlamentben, ahol az ország dolgairól tárgyalnak a politikusok, ott szállnak meg?! Persze, még be is ülnek Orbán Viktor mellé, és irányítják az országot, nem? Tudom én, hogy ez egy kitalált fanfiction, de azért kérlek, ilyet ne.
    Amibe belekötnék az az a mondatod lenne, amit az egyik Liam szemszögéből íródó fejezetben találtam.
    " Találtam egy kávé automatát és csináltam egy kávét. "
    Az addig oké, hogy talált egy automatát, de hogy csinált magának ott kávét? Vagy kávéfőzőt talált, és úgy csinált egy kávét? Ezt nem igazán értettem. Általában, ha automatáról van szó, akkor a gép csinálja a kávét, és nem Liam.
    Összességében nem annyira rossz, de sok minden értelmetlen, és néha úgy érzem, csak összecsapod, nem dolgozod ki. Kicsit jobban fejtegesd ki a dolgokat.
    Ami legjobban szíven ütött, az az volt, hogy Medison hulláját egy kórházban őrzik?! Ugyan már, ez számomra beteges. Oké, írói szabadság, de akkor is. 5 hónapon át egy ember teste elrohad, szétfoszlik, büdös lesz. Voltál te már temetésen ? Pár nap után is elég ocsmány egy hulla a szagáról nem is beszélve, na de 5 hónap?! Szerintem ez a lány megérdemelt volna egy temetést. És könyörgöm, az a gyerek rég meghalt az anyjával együtt. Hogy születhetett meg?! Ki táplálta? Hogy táplálta? Kérlek.. ezt ne. Zokogni van kedvem.
    Szeretnék még megkérdezni valamit. Miben nyilvánul meg ez a "csodagyerek" dolog? Liamnek piros a szeme, és erős? Nem értem, ennek mi az értelme?
    Jó mind egy. Sajnálom, ha megbántottalak, de egyszerűen nem bírtam magamban tartani eme dolgokat.

    Kinézet: Tetszik, de a fejléc lehetne egy kicsivel nagyobb.Hát, személy szerint nekem feltűnt egy-két hasonlóság a kinézettel, és a modulsávban lévő írások között egy másik bloggal. Egy valóban jó bloggal.. Nem akarok neveket mondani, Stole my heart, khm... nem akarok neveket mondani:D

    xx L.T.P.~

    U.I.: Láttam, szaporán kéred a kritikákat különféle kritika oldalakon. Azonban én megragadtam az alkalmat, s ide leírtam kérés nélkül. Remélem, nincs harag.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lizikém. Te ne kritizáld a fejlécemet. :'DDD ^^ :P <333333

      Törlés
  8. Szia...
    Szóval, a Parlamentes ötlet nem tudom honann jött, de csak jött... és nekem jónak is tűnt... de mind egy..
    Med-ről pedig... voltam temetésen nem is olyan régen és tudom milyen egy hulla 1-2 nap után is, de itt most a képzelet "játszik,,...
    Nem bántottál meg egyáltalán, van akinek nem tetszik van akinek tetszik, most te személy szerint a nem tetszikbe tartozol... de a véleményed akkor is fontos!!!
    Köszönöm hogy leírtad...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia.
      Nem is megbántani szerettelek volna, egyszerűen csak felhívni a figyelmedet egyes hibákra.:)

      Törlés