~6.rész~ Akire a legjobban számíthat az ember

Sziasztok... Itt az új rész.. Meg kell mondjam ehhez a részhez szeretnék kommenteket mert a kövi rész iszonyat hosszú lesz és lesz még valami amit nem árulok el :P Szóval legyen 3 komi vagy a fölött és 70 megjelenítés... És ez a 100-dik részem :D

/Liam Payne/

Miközben az autóban ültem útban Dani felé elgondolkoztam azon amit Harry mondott, és attól tartok igaza van. De akkor is szeretem Danit mit tegyek? Kezem kicsit megbánni amit Kim fejéhez vágtam de én így gondolom. Leparkoltam Dani háza előtt és becsöngettem.
- Szia drágám. - köszönt.
- Szia. Itt aludhatok? - kérdeztem tőle de ő tétovázott.
- Most nem lenne alkalmas pillanat. - mondta és egyre jobban bújt az ajtó mögé ami nekem nem egészen volt világos.
- Miért mi a baj? - kérdeztem és valami szokatlan illatot éreztem ami nekem nem tetszett. - Ki van itt? - kérdeztem és egy kicsit ideges is lettem.
- Senki. - mondta de láttam rajta hogy hazudik.
- Könyörgöm Dani legalább ne nézz hülyének ismerlek.
- Liam nincs itt senki. - mondta én pedig bevágtam az ajtót és egy pasast láttam meg boxerben.
- Te ki vagy? - ez nagyon hülye kérdés volt hisz tudhatnám hogy Megcsal.
- James vagyok. - nyújtotta felém a kezét de én jobbnak éreztem ha behúzok neki egyet. A csávó a földre esett majd Dani oda szalad hozzá és szólongatni kezdte.
- Dani ezt miért tetted? Azt hittem szeretsz. - mondtam csalódottan.
- Egy ideig szerettelek de kezdett elegem lenni abból hogy sosem látlak... - ez hazugság ha volt időm mindig találkoztunk. Heti 4x is.
- Miért nem vagyok elég én neked? Csak én? És meddig akartál velem játszani? - kérdeztem csalódottan és egyre jobban telt el bennem a düh.
- Nem tudom. Liam te még kisfiú vagy. Én 25 éves vagyok neked még élned kell az életedet. Fiatal vagy és sztár. - mondta és közelebb jött hozzám de ő egy cseppet sem volt szomorú amiért dobnia kell engem.
- 2 éven át jó voltam, na de akkor most van, itt vége igaz? Tudod mit inkább ne is válaszolj. - elindultam az ajtóhoz de ott még vissza fordultam. - Csak még egy kérdés és kérlek őszintén válaszolj. Mióta tart ez a kis románc?
- Fél éve. - adta a választ én pedig próbáltam minél gyorsabban elhagyni azt a helyet ahol megaláztak és megcsaltak. Nagyon rosszul éreztem magamat. Egyáltalán miért jött össze velem? Annyi kérdést tettem föl magamban és egyre jobban emésztettem is magamat. Nem tudtam most hova menjek. Egyre jobban nyomva a gázpedált haladtam a sztrádán és előztem meg az autókat, mikor sziréna szólalt meg mögülem. Félre álltam és csak idegesen vártam.
- Jó napot biztos úr. - köszöntem de majd szét vetett a düh.
- Liam Payne? - kérdezte.
- Igen.
- A kislányom nagy rajongója csinálhatnánk egy képet? - kérdezte én pedig bólintottam. - Tudja mennyivel hajtott?  -ekkor már kicsit komolyabbra váltott.
- Nem sajnálom de nem mehetnék el? - kérdeztem.
- Sajnálom de be kell vinnünk az őrsre. - hát azért egy próbát megért. Mikor bevittek bele kellett fújnom egy szondába majd fölhívták a fiúkat akik idegesen jöttek be értem.
- Te meg mit csináltál? - kérdezte idegesen Niall.
- Semmi. Gyors hajtás. - mondtam majd beszálltam a kocsiba amit Harry vezetett. Lou hozta az én kocsimat. Nagy szerencsémre Kim mellé kerültem aki már szinte Emő ölében ült mert nem akart közel lenni hozzám. Megértem.
- Srácok kérlek ne haragudjatok. - böktem ki végül. Annyira bűntudatom volt.
- Hova menjünk Liam? Tegyünk ki Daninél? - kérdezte Hazza.
- Tőle jöttem. Megcsalt. - mondtam és lehajtottam a fejemet. Talán ennyire elviselhetetlen lennék hogy még a barátnőm sem szeret.
- Ó értem. Akkor haza?
- Nem tudom. Ezt nektek kell eldönteni hogy ezek után képesek lesztek-e elviselni?! - mondtam és közben lopva Kim-re néztem aki az ablakot bámultam.
- Én képes leszek. - mondta Emő ami nekem hihetetlenül sokat számított.
- Én is. Én is. - hangozottak a válaszok és már csak egy ember válaszát vártuk.
- Na Kim te? - kérdezte tőle Emő.
- Ha nem kell veled sűrűn találkoznom akkor nem kell az utcán aludnod. - mondta majd mikor haza értünk mindenki elment a szobájába.

/Kim szemszöge/

Mikor haza értünk a fiúkhoz anyu hívott fel.
- Szia anya. Mindjárt indulunk is haza.
- Szia. Pont ezért hívtalak hogy nem tudnátok ott maradni a fiúknál? Nekem 1 hónapra el kell utaznom és nem szívesen hagynálak egyedül titeket ekkora házban.
- Maradhatunk? - kérdezte Harryt aki persze nagyokat bólogatott.
- Oké megbeszéltük vigyázz magadra. -mondtam neki majd elköszönt ő is. Elindultam a fürdő felé de ott Liambe botlottam.
- Kim beszélhetnénk? - kérdezte és berángatott a fürdőbe.
- Nem Liam én nem akarok veled beszélni. Kezd elegem lenni abból hogy állandóan bunkó vagy velem. Tudod mennyire szar érzés ez?
- Tudom. Dani is ezt csinálta velem az elmúlt órákban. - adtam a választ.
- Na akkor most már legalább át tudod érezni amit én is. Hogy milyen szar érzés az amikor az a személy akit a legnormálisabbnak hittél és akire a legjobban számítottál szemét veled. Én is ezt éreztem és amiket a fejemhez vágtál. Az már csak hab a tortán volt. Mi lenne ha soha nem bocsájtanák meg.
- Kérlek Kim. Tudom hogy hallottad amit a kórházban mondtam neked. Az mind igaz volt. Akkor nagyon nagy szükségem lett volna rád arra hogy meg hallgass. - mondta és már szinte majd nem bedőltem neki.
- Akkor menj Emőhöz. Tudtommal őt jobban bírod. - mondtam és gyorsan kimentem a fürdőből majd becsaptam magam utána az ajtót. Szaladtam és közben kerestem Zayn szobáját.
- Emő beszélnünk kell. - mondtam neki és már szinte sírva borultam az ölébe.
- Mi a baj?
- Liam. - mondtam neki és még mindig nem másztam ki az öléből.
- Bántott? - kérdezte.
- Igen. - mondta ő neki pedig elkerekedett a szeme. - Szavakkal. - mondtam.
- Jaj Kim a vak is látja hogy beléd van esve. - mondta nekem pedig elkerekedett a szemem.
- Hogy mit mondtál?
- Szerintem jól hallottad. - mondta és mosolygott egyet az ajtónál álló Liamre.
- Igaza van. - mondta Zayn.- Nagyon látszik. Az előbb is a fürdőben. Kim nem igaz hogy te nem vetted észre.
- Hagyjuk ez srácok. Egyáltalán nem segítettetek semmit.
- Kim a legjobb barátnőd vagyok úgy éreztem ezt tudnod kell. - nem szóltam semmit csak elmentem. Mentem és mentem a szoba ajtók mellett el, mikor benyitottam egybe.
- Bocs.
- Kim kérlek várj.
- Mire? Liam nem akarok veled beszélni.
- Várj ezt tudnod kell. - nem vártam hanem elszaladtam. Le a lépcsőn ki az ajtón a szakadó hóba.
- Mi mégis mit?
- A koncert óta különös érzéseim vannak amiket rosszul adtam a tudatodra. Nem így kellett volna mivel...
- Mivel?
- Mivel én szeretlek. - mikor ezt kimondta legszívesebben a nyakába ugrottam volna de nem tudom miért.
- Nekem egy kis időre van szükségem. - volt kulcsom a házunkhoz így haza mentem és lefeküdtem aludni.

Kérlek aki elolvasta az dobjon egy kommentet. Elég lesz egy smiley is csak tudjam hogy olvasod és várod a kövi részt... Köszi :D