Writing is my life

~23.rész Jó újra látni. Hiányoztál!~

Sziasztok!

Itt az új rész és remélem tetszik is.

2-3 komi legyen azért meg. :D

/2 héttel később/

Anya temetése már egy hete volt, de én nem fogom soha elengedni. A fiúknak megmondtam hogy ne keressenek egy ideig. A temetésre viszont "beugrottak". Hoztak egy koszorút és elmentek.
- Kicsim, miért nem mész mostanában a fiúkhoz? - kérdezte apa aki mellesleg egész jól bírja. Nem csodálom hisz itt vagyok neki és erősnek kell lennie.
- Soha többet nem akarom őket látni. Miattuk vesztem össze anyával és miattam történt ez az egész... - megint elkeseredtem.
- Vanessza fejezd ezt be nem miattad történt és kész. A srácokat meg azért felhívhatnád, ne őket okold.
- Jól van. - elindultam felfelé és leültem a tv elé. Hírek mentek szuper hátha a srácok mennek benne.
" A One Direction lemondta az összes koncertet. A brit fiúcsapat kezd a süllyesztőbe menni ahonnan mint tudjuk nehéz vissza tornázni magát az embernek. Vajon mi történt? Miért mondták le az össze koncertet és dedikálást? Örök rejtély marad." - mondta a csaj és vége lett a híreknek. Miattam van ez az egész talán? Beszélnem kell Harryvel. Elővettem a telefonom és tárcsázni kezdtem. De megelőzött engem és ő hívott.
- Halló. - szóltam bele de a hangom elcsuklott.
- Szia Nessz. Kérlek hallgass meg.
- Oké Harry mondd.
- Figyelj, át kell jönnöd hozzánk. Nagyon aggódunk Liam miatt.  Már vagy 2 hete ki nem jött a szobájából se enni se inni. De hiába beszélünk neki nem akar kijönni de még szólni sem hajlandó.
- Segítek.
- Kösz akkor gyere le mert itt vagyunk. - átmentünk a fiúkhoz akik nagyon nagy örömmel fogadtak. Fölmentem az emeletre és nézegettem a szoba ajtókat. "Lou, Harry, Ír manó, Zayni,, és itt van Daddy D.
Kopogtam. Nem válaszolt senki.
- Liam én vagyok az engedj be. - szólaltam meg.

/Liam Payne/

Már napok óta a szobámban ücsörgök. Nincs erőm senkivel beszélni. Nesszát az életemnél is jobban szeretem. Csak képeket nézegetek. Olyanokat amiket együtt csináltunk. De ekkor kopogást hallottam. Nem figyeltem fel rá. Már napok óta nem nyitok ajtót. Engem hagyjanak békén. Megszűntem létezni.
- Liam én vagyok az engedj be. - hallottam egy gyengéd hangot. Ez a hang a szívemig hatott és újra derű borította a lelkemet. Felálltam az ágyról és mentem kinyitni az ajtót.
- Szia. - láttam meg a gyönyörű arcát.
- Szia.

/Vanessza Darson/

Annyira jó volt látni újra. Megkönnyebbülés volt hogy láttam nincs baja.
- Szia - köszöntem neki.
- Szia. - nem bírtam tovább. Muszáj volt megcsókolnom. Jó volt érezni 2 hét után a szívverést, a testét ahogy magához húz.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Hát... Igen... - leültünk az ágyra és az ölébe húzott.
- Hiányoztál. - mondta és megint megcsókolt. De ez most már nem volt olyan félénk mint az első. Szenvedélyesebb volt.
- Liam miért mondtátok le az össze koncertet meg ilyeneket? - kérdeztem ő pedig rám emelte gyönyörű szemeit. - Miattam igaz?
- Nessz. Szörnyű volt úgy látni és nagyon sajnálom hogy ott hagytalak. Nem tudtam mit tegyek és fájt az hogy nem engedted hogy megvigasztaljalak, hogy segítsek. Fájt hogy eltaszítottál és azóta a szobámból ki sem mentem. - abban a pillanatban korgott egy nagyot a hasa. Engem elkapott a nevetés mert iszonyatosan hangos volt.
- 2 hete nem ettél semmit? - kérdeztem és nagy szemeket meresztettem rá.
- Hát az túlzás hogy semmit. Volt hogy a srácok hoztak valamit mondjuk úgy hogy 2 napja nem ettem semmit.
- Akkor most azonnal eszünk valamit. Oké? - mondtam neki és az ajtó felé kezdtem húzni
- Várj. - vissza húzott. - Szeretlek. - megcsókolt volna ha nem húzom el a fejemet.
- Én is szeretlek. - most már hagytam magam és megcsókolt. Mikor lementünk készítettem neki rántottát mivel ez az egy dolog volt a hűtőben.
- Hát te élsz még? - kérdezte Lou.
- Ja. - adott egy egyszerű választ én meg elkezdtem neki csinálni a tojást.
- Hányat kérsz?
- Úgy 6-ot.
- Te aztán bírsz enni. - mikor kész lett 1 perc alatt behabzsolta majd fölküldtem átöltözni.

 - Na így mindjárt jobban nézel ki. - mondta neki Niall és leült a kanapéra. Liam is csatlakozott csak neki már nem jutott hely így az ölembe ült.
- Jaj Liam, ahhoz képest hogy ebben a 2 hétben nem ettél sokat még mindig nagyon nehéz vagy.
- Akkor cseréljünk. - helyet cseréltünk a többiek pedig csak röhögtek. Csend telepedett a szobára és nekem megint előtörtek a gondolatok. Nehéz volt vissza tartani a sírást ami nem ment.
- Nessz ne sírj. - húzott közelebb magához Liam és egy puszit adott a hajamba.
- Nehéz.
- Ne sírj mi itt vagyunk neked.
- Addig amíg nem lesz egy turné vagy valami. És én itt maradok ti elfelejtetek és szenvedni fogok.
- Nem lesz ilyen ha turné lesz eljössz velünk. - mondta Zayn a többiek pedig bólogattak. Jól esett hogy ezt mondják.

- Szeretünk. - mondák egyszerre. Ez még jobban esett.
- Én is titeket.