Writing is my life

~26.rész~ Supermanes póló és egy váratlan személy. 

Sziasztok itt az ÚJ rész... Ezzel a résszel elég sokat bíbelődtem úgy hogy kaphatnák bővebb komikat? Puszi

Reggel Liam karjaiban ébredtem. Örülök hogy már nem haragszik. Annyira békésen szuszogott. Keze a derekamon pihent és nem eresztett el. Ki akartam mászni az ágyból de vissza húzott. Gyengéden magához húzott és átölelt.
- Szeretlek. - még most sem engedett el és a fejét a vállamra helyezte.
- Én is. - csak úgy feküdtünk egy ideig. Soha nem értettem hogy egy ember hogy szerethet teljes szívéből valaki mást. Nem értettem hogy adnák egymásért az életüket. Most már értem. Én Liamért az életemet is oda adnám. Egyszer csak hallottam hogy valami zenét dúdol. Aztán mikor énekelni kezdett rájöttem hogy a  Moments az. Miközben énekelt fölkeltünk és táncolni kezdtünk. (én egy szál bugyiban és melltartóban ő pedig egy boxerben) Nagyon vicces volt és élveztem. Sosem gondoltam volna hogy egyszer Liam Payne fog nekem énekelni és táncol is velem egy szál fehérneműben. De ezt a csodálatos pillanatot Lou zavarta meg.
- Bocsi srácok... - végig mért engem majd Liamet is. - De most beszéltem Paullal és dedikálás... Liam öltözz fel.
- Oké megyek. - mondta Liam és abba hagyta az éneklést. Elkezdett öltözni de én viszont nem tudtam mibe öltözzek. Oda mentem Liam szekrényéhez és kivetem a Supermanes pólóját.
 Majd fel vettem.
- Te meg mit csinálsz? - kérdezte és közben végig mért.
- Imádom ezt a pólódat. Nekem is kell egy ilyen.
- Akkor most már van egy. -mondta és közelebb húzott magához.
- Ezt meg hogy érted? - néztem rá nagy szemekkel.
- Közösen használjuk. Neked is nagyon jól áll és nekem is.
- Most mondanám hogy nagy egód van de tényleg jól áll neked is. -adtam egy puszit az orrára és lementünk a többiekhez.
- Jaj srácok mi tartott ennyi ideig? - kérdezte Niall.
- Hagyd már őket. Tuti hogy el voltak foglalva. - mondta Harry és kacsintott egyet felénk.
- Fejezd be mert lecsaplak. - mondta Harrynek. Elbúcsúztam a fiúktól majd bementem reggelizni. Egyszer csak megszólalt a csengő. Mosollyal nyitottam ki de mikor megpillantottam hogy ki van az ajtóban az a nagy mosoly lefagyott az arcomról.
- Jason te mit keresel itt? - kérdeztem.
- Már meg sem látogathatom a barátnőmet? - kérdezte ő is és meg akart csókolni de én pofon vágtam.
- Tűnj el innen de nagyon gyorsan. - mondta és már csuktam volna be az ajtót de ő erősebb volt és nem engedte.
- Hm milyen szép lakásod van. - mondta engem pedig félrelökött és bement. - Egyedül laksz itt? - kérdezte és lehuppant a kanapéra.
- Nem. Képzeld el a Barátommal és a haverjaival.
- Édesem megcsalsz? - felállt és egyre közeledett felém. Én egyre jobban hátráltam de ekkor neki mentem a falnak. Hátrálni már nem tudtam de ő egyre közelebb és közelebb jött míg el nem ért engem. Magához húzott és megcsókolt. Undorodtam tőle. Nem tudtam mit tenni hisz nagyon erős volt. Mikor végre abba hagyta levegőhöz jutottam.
- Talán nem élvezted? - kérdezte és egy gúnyos mosolyt vágott.
- Nem. Undorodom tőled érted. Utállak. Bánom hogy megismertelek és... - ujját a számra helyezte.
- Shhh... Most én beszélek. 1. dolgod az lesz hogy ezeket amiket mondtál kivered a fejedből. - egyre közelebb jött hozzám engem pedig a falhoz szorított ami kezdett fájni. 2 ha haza jönnek ezek a kis ficsúrok akikért oda vagy szakítasz azzal akivel jársz... Megértetted? - kérdezte és ismét közelebb jött ami már iszonyatosan fájt. Ekkor a háta mögött megpillantottam El-t. Nagyon megörültem neki. Jason a nyakamat kezdte csókolgatni Mikor jobban megnéztem Eleanort egy palacsinta sütőt pillantottam meg a kezében. Jason már a nyakamat szívogatta és egyre jobban nyomott a falnak. Már azon voltam hogy elhányom magam. Mikor El felemelte a kezét Jason hirtelen megfordult és megfogta El kezét.
- Kislány, ezt jobb lett volna ha nem teszed. - meg fogta El-t és ellökte de úgy hogy neki esett az üveg asztalnak. Oda szaladtam és láttam hogy vérezni kezdett a tarkója.
- Te állat. Hogy tehetted ezt? - könnyek között mondtam ezt és próbáltam El-t felébreszteni.
- Hagyd a kis libát. - megfogta a kezemet fölrántott és a kanapéra fektetett. Nem tudtam megmozdulni mert iszonyatosan nehéz volt.
- Jason engedj el. - próbáltam ellökni magamtól de nem ment.
- Most az lesz amit én akarok. Emlékszel mikor szakítottál velem?- bólogattam. - Darabokra tört a szívem. Most bosszút állok. - ismét egy gúnyos mosolyt dobott felém és megint a nyakamat kezdte csókolgatni. Levette rólam Liam pólóját akár hogy is próbáltam ellenkezni nem ment.
- Jason kérlek.... - mondtam sírva.
- Ne sírj. Nem fog fájni. - nem tudtam mit tenni hagynom kellet magam. Elkezdte simogatni a hasamat.
- Na baby elkezdtél edzeni? - nem válaszoltam csak gyilkos tekintettel néztem rá. Ő is levette a pólóját és már a nadrágomat kezdte gombolni mikor Liam lépett be a nappaliba. Meglátta a földön fekvő Eleanort és engem amint Jason csókolgat és persze sírok.
- Te rohadék. - fogta meg Liam Jason vállát és behúzott neki egy párat. Jason már a földön feküdt, köhögött és nem bírt megmozdulni. Liam oda jött hozzám és szorosan magához húzott.
- Nessz , ne sírj itt vagyok. - ránézetem El-re aki körül már egy kisebb vértócsa volt. Lou ott sírt mellette. Zayn hívta a mentőket Harry pedig azt a görény Jasont fogta nehogy megszökjön.
- El ébredj fel. - hallottam ahogy Lou szólítgatja de semmi. Én még mindig Liam ölében sírtam.
- Nessz. Kérlek nyugodj meg. Most már nem bánthat.- Ránéztem Jasora aki egy "Szeretleket" súgott nekem. Harry ezt persze észrevette.
- Na majd adok én neked "Szeretleket." - mondta és belerúgott egyet. Hallottam ahogy a mentősök bejönnek az ajtón El-t egy hordágyra rakják és elviszik. Liam és én maradtunk egyedül otthon.
- Liam.
- Itt vagyok édesem. - átölelt és adott egy puszit.
- Én félek. - mondtam neki és megint előtört belőlem a sírás.
- Ne félj itt vagyok. Nem lesz semmi baj. - az ölébe húzott és nem engedett el. Láttam ahogy nála is legördül egy könnycsepp.
- Nessz, ugye időben jöttem? - kérdezte és szipogott egyet. Felültetett el tűrte a szememből a hajam és letörölte a könnyeimet.