~10.rész~ One Touch

Sziasztok itt az új rész... Ha ez rövid lett bocsi de most nem ment több... Nagyon szépen köszönöm a megjelenítéseket... Na de nem húzom tovább az időt. 2 komi és 70 megjelenítés és hozom a kövit ;)

/Liam Payne/

Kim már 1 hete a kórházban van és egész jól javult az állapota. Egyre többet nevetett és kevesebbet köhög. Mikor mesél valamit annyira boldog vagyok. Paul a srácokkal elment 3 hétre egy "turné" féleségre. Nagyon vonakodva de elmentek.
- Szia kicsim. - köszöntem neki mikor beértem hozzá a kórházba.
- Szia.
- Hogy vagy?
- Jobban. - mondta de megint rátört a köhögés. Ismét kezdődik. Eddig nem köhögött, de most igen. Gyorsan szaladtam és kinyitottam az ablakot de nem segített neki. Egyre csak jobban és jobban köhögött. Hívtam az orvost aki persze azonnal kizavart a kórteremből. Oda kint idegeskedtem Emővel akit idő közben hívtam fel. Majd egy nővér szaladt ki a szobájából és egy másik be.
- Hogy van? - kérdeztem de nem akart válaszolni.
- Miért nem mondd itt senki semmit? - kiabáltam és közben ránéztem Emőre aki sírt.
- Jaj ne sírj. - mondtam és átöleltem, de ekkor kijöttek a nővérek akik tolták ki egy ágyon Kim-et.
- Kérem mi van vele? - kérdeztem az orvost.
- Meg kell műteni. - mondta és betolták a műtőbe. Közben megérkezett Carina (Kim anyja)
- Hol van? - kérdezte idegesen és közben sírt.
- Műtőben. Már vagy 2 órája. - mondtam neki ő pedig az ölembe borult. Elkezdte mondani hogy "nem lehet semmi baja." Ha ilyen rossz nekem akkor neki milyen szörnyű érzés lehet hogy az egyetlen egy lánya a műtőben fekszik?! Egy fél óra múlva az orvos tartott felénk.
- Hogy van? - kérdeztem idegesen.
- Nagyon sok vért vesztett és mint kiderült nagyon ritka a vércsoportja. De ez a vér a raktárból kifogyott és nem tudjuk hogy önöknek milyen vérük van. Azt anyuka sajna nem adhat vért. Szóval kettőjük közül melyiküknek van AB negatív-a? - kérdezte én pedig tudtam hogy nekem.Most rajtam múlik minden.
- Menjünk. - mondtam és gyorsan szaladtunk is hogy minél előbb meglegyen. Kim mellett vették le a véremet és örültem hogy láthattam. De ekkor az a gép ami mellette volt elkezdett sípolni.
- Most mi történt? - kérdeztem idegesen.
- Defibrilátort! - mondta a doki engem pedig kivittek a szobából. Kint az anyja egyfolytában kérdezősködött de nem válaszoltam, csak rá gondoltam, hogy nem lehet semmi baja.
- Liam az istenért mondj már valamit? - ordított Emő és közben az ingemet rángatta.
- Kim-nek.... Leállt a szíve. - mondtam és igazából most tudatosult bennem hogy mi történt. Minden egyes pillanatunk lepergett a fejemben. Amikor a koncerten a szemébe néztem és valami különös érzés futott át rajtam, amikor megtudtuk, hogy ő lett a koreográfusunk. Amikor havat lapátoltunk és elcsattant az első csókunk. Az a dedikálás volt életem legjobb napja, és ez az időszak nekem kevés volt. Azt akarom hogy velem legyen, hogy nevessünk. S mikor beteg lett, és nem szólt nekem semmit. Nem akart azért szólni hogy nekem jó legyen. Most azt kívánom csak egyszer had érezhessem érintését. Csak egy érintést kérek. Attól megnyugszom. Carina rám borult és csak sírt. Már én sem bírtam tovább és én is sírtam, de ekkor kijött az orvos.
- Hogy van? - kérdezte Carina.
- Sokat szenvedett........ - mikor ezt kimondta, tudtam mi a folytatás. Tudtam mikor ezt mondják nincs remény.

Ki mit kapott karácsonyra?