~4.rész~ Egy ártalmatlan elesésből, Kóma

Sziasztok itt az új rész. Nincs sok hozzá fűzni valóm. Kaphatnák bővebb komikat? Mondjuk legyen 2 komi és 50 megjelenítés :D

Ez a tökéletes este után vajon mit fog szólni anyu? Hát ha már ezt vonakodva engedte meg akkor mi lesz ezek után? Harryvel megoldjuk. De mi lesz akkor ha ők turnéra mennek és mi meg Emővel itt maradunk? Talán ettől akart megóvni minket anya? Éreztem ahogy az arcomon kezek csúszkálnak föl le. Kinyitottam a szememet és Harryvel találtam szembe magam.
- Jó reggelt.  -adott egy puszit a homlokomra.
- Jó reggelt. - bújtam hozzá minél közelebb de ekkor 3 srác jött be az ajtón. Gondolom mondanom sem kell hogy ki volt az az 1 aki nem jött. Hát persze Liam.
- Jó reg... Ti együtt vagytok? - tért a lényegre Boo Bear.
- Aha. - adtam egy egyszerű választ.
- Szép volt Hazza.  -ugrott az ágyra Niall és jól össze majonézezett minket a szendvicsével. Aztán jött Lou is és Zayn is.
- Zayn Emőt hol hagytad?  -kérdeztem és aggódva néztem rá.
- Nem tudom hol van tegnap este elment valahova és azóta haza sem jött. - mondta és én ijedten néztem rá. - Csak hülyülök. Még alszik. Szegénykém nagyon fáradt volt tegnap este. - mondta sajnálkozva.
- Ja el tudom képzelni mitől lehetett annyira fáradt. Hallottunk mindent ám. - mondta neki Niall és még mindig majszolta magába a szendvicsét.
- Jesszusom ezt muszáj akkor megbeszélni mikor én is itt vagyok? Várjátok meg míg elmegyek. - mondtam és Harry felé fordultam. Ő persze készségesen át is ölelt.
- Jaj Niall szállj már le rólunk olyan nehéz vagy. - mondta neki Harry és egy kicsit arrébb lökte ami nagy megkönnyebbülés volt számomra. Meg kell hagyni elég nehéz.
- Ha most leestem volna megkaptad volna a neked járót. - mondta neki. Közben én kiszálltam az ágyból és már csak Hazza meg az ír manócska voltak ott. Mi 3-an ott álltunk és néztük ahogy az a 2 hülye ott verekszik.
- Na jól van fiúk hagyjátok már abba. - mondtam nekik és próbáltam szétválasztani őket. Mikor felhagytam vele éppen hátrálni kezdtem és neki mentem az asztalnak amiben persze elestem és le a földre.
- Jól vagy Kim? - kérdezte Lou és leguggolt mellém a  földre.
- Persze.  - fogtam meg a fejemet hátul majd megnéztem a kezemet és láttam hogy tiszta vér. Kicsit lesokkoltam de nem pánikoltam be.
- Drágám te vérzel. - mondta Harry és felemelt majd az ágyra rakott.
- Nyugi ez csak egy kis karcolás. - éreztem ahogyan forog velem a világ és már csak kis cincogó hangokat hallottam amik engem szólongatnak. Egyik pillanatról a másikra elsötétült minden.

.........

Csipogásra ébredtem de a szememet nem tudtam kinyitni. Hallottam sok embert körülöttem de nem tudtam kik azok. Egy ismerős hangot kezdtem érthetőbben hallani. Harry volt az és valakivel beszélgetett. Ahogyan én levettem az az orvos volt.
- Hogy van doktor úr?
- Attól tartok rossz híreket kell közöljek önnel. A barátnője kómában van. A műtét során üvegszilánkokat távolítottunk el a fej hátsó részéből de a vérzést nagyon nehéz elállítani. Sajnálom. Minden tőlünk telhetőt megteszünk. - mondta és kiment. Mi az hogy kómában vagyok? Nem, velem ez nem történhetett meg. Ismét ajtó csapódást hallottam és hogy a többiek Harry után kiabálnak majd egyedül hagytak. Megint bejött valaki az ágyam mellé húzott egy széket és leült oda. Éreztem ahogy megfogja a kezemet és én nem tehettem semmit. A testem nem mozdult, nem reagált semmire. A szemhéjam nem mozdult, a kezemet nem tudtam elhúzni és csak hangokat hallok ami szörnyű.
- Kim, tudom hogy nem hallod de akkor is el kell mondanom. - hallottam meg Liam hangját. Legszívesebben mondtam volna neki hogy hallak és nyugodtan mondja de nem ment. - Nagyon sajnálom hogy olyan szemét voltam, nem tudom mi ütött belém. Egyszerűen ezt éreztem helyesnek de ma már bánom. Csodálatos lány vagy és jó személyiséged van. Annyira szeretném hogy felébredj és barátok lehessünk. - mondta és éreztem ahogy a kezem nedves lesz a könnyei miatt.  De Liam hisz én ébren vagyok és a barátok akarok lenni hallod.   Mi van velem? Én tudom hogy ébren vagyok csak nem tudok mozogni.

/Harry Styles/

Csak futottam a vakvilágba és nem törődtem senkivel és semmivel kivéve 1 embert. Kim életem első igazi szereleme és most kórházban van. Tudom hogy mellette lenne a helyem de nem tudnám nézni ahogy fekszik mozdulatlanul mit sem sejtve arról hogy mi van vele. Ki tudja hallja e hogy én mit beszélek neki. A srácok egy ideig követtek és próbálta utol érni de nem ment nekik. A sok rajongó az utcákon persze mind észre vett és azt is hogy sírok.
- Harry miért sírsz? - kérdezte egy lány a sok közül. Be voltam kerítve így a háttérbe kellett szorítanom a sírást és mutatnom nekik hogy nincs semmi baj ami persze nagyon nehéz volt.
- Nem sírok csak nagyon fáj a szemem. - próbáltam valami jobbat kitalálni de most csak ennyi telt tőle. Aláírtam pár képet, csináltunk fotókat majd nagy nehezen vissza jutottam a kórházba ahol a többiek kint ültek a váróban.
- Jaj Harry hol voltál már? - kérdezte Lou.
- Történt valami? - kérdeztem ijedten.
- Nem. Liam bent van nála. - mondta Niall.
- Értem.  - benéztem az ablakon és láttam hogy Liam ott ül és beszél Kim-hez.

/Kimberly Swanson/

Liam csak beszélt beszélt és beszélt. Szörnyű volt hogy semmire nem tudtam felelni. Egy idő után kiment és egy ismerős kéz váltotta fel az övét.
- Drágám. - szólalt meg Harry és hangján éreztem hogy sírt. - Itt vagyok melletted. Remélem hamar felébredsz és melletted lehetek. Nagyon szeretlek. - ilyenkor miért nem tudok semmi tenni? Mondanám hogy én is szeretlek de nem megy. Harry drágám fel akarok kelni. Velem most mi van meg fogok halni vagy élni fogok?

...........

/Harry Styles/

Már egy hét eltelt és semmi javulás. Az orvosok nem tudnak semmi biztatót mondani. Tegnap este haza küldtek minket de persze előtte jól föl is idegesítettek engem. *Telefon csörgés*
- Jó napot. Harry Styles-sel beszélek? - kérdezte egy nő.
- Igen, miben segíthetek?
- Kimberly Swanson miatt keresem önt. - monda és még mindig komor volt a hangja. Ha valami történt vele én megölöm magamat. Tudom hogy férfi vagyok de nem bírtam tovább és úgy bömböltem mint egy 5 éves.