13.rész ~ Bejelentés 1/2

Sziasztok!

Meghoztam az új részt. Nagyon szépen köszönöm nektek azt a hihetetlen sok megtekintést és megjelenítést. Szuper olvasók vagytok. Mivel ez rövid lett legyen 2 komi és 65 megjelenítés :D Puszi

Reggel kisírt szemekkel ébredtem. Ismét a gondolataim szárnyalni kezdtek, de nem a jók hanem a rosszak. Egyre mélyebbre merültem a fejembe azok közt a betűk közt hogy a One Directionnak VÉGE. Szörnyű dolog, hisz nagyon tehetségesek.
- Jó reggel. Hogy aludtál? - kérdezte Liam és lágy puszit adott a homlokomra.
- Jó reggelt. Szörnyen. Egyfolytában csak rajtatok járt az agyam. - mondtam neki és szorosan hozzá bújtam. Mi lesz ha ő haza fog menni Wolverhamptomba? Több szám kilométerre van tőlünk. Felöltöztünk, majd lementünk reggelizni.
- Jó reggel. - köszönt anya.
- Jó reggel. - köszöntem majd leültem és csak bambán bámultam.
- Kincsem mi a baj?
- Semmi.
- Liam, mi baja van?
- Hát, az a helyzet. A One Directionnak ma van az utolsó interjúja. - mondta szomorúan.
- Harry miatt igaz?
- Igen.
- Na, de nekem most mennem kell. Szia kincsem. - adott egy puszit a számra. - Hello Carina. - mondta és ezzel elment. Hallottam ahogyan kinyitja a kocsija ajtaját, és erősen be is csapja. Ekkor szívemben valami mintha össze tört volna. Olyan nyugodt volt, Volt és csak is miattam hogy ne sírjak. De sírnom kell, hisz a barátom együttese akik a világon a legjobbak most fognak feloszlani. Ahogyan töprengtem nagyon elszaladt az idő és már kezdődtek is a fiúk az interjúban. Szaladtam a tv-hez és bekapcsoltam.
- Anya gyere! - ordítottam neki.
- Fiúk! Hogy hogy ma, karácsony utáni első napon, itt vagytok? - kérdezte egy nő.
- Szeretnénk valamit mondani. - mondta Lou szomorúan. Nekem már szinte patakokban folytak a könnyeim és nem tudtam vissza fogni magamat.
- És hol van Harry? - kérdezte ismét a nő.
- Éppen erről szeretnénk beszélni. - mondta kissé idegesen Zayn.
- Jól van. Akkor fiúk hajrá. - mondta a nő és oda adta nekik a mikrofont.
- Szóval az a helyzet... - mondta Niall. - A bandán belül problémák vannak. - folytatta Lou. - És ez már így nem fog menni. - mondta Zayn. - Így a One Directionnak Vége... - mondta ki az utolsó szót Liam.Nálam még jobban eltört a mécses és a fiúknál is kigördült pár könnycsepp. A rajongók ordították hogy "Ne nem lehet igaz.,, sírtak, amit persze megértek. Hisz én is rajongó vagyok, igaz nem reklámoztam, de az vagyok. Titkon nagyon is örültem annak hogy én lettem a koreográfus, ami már többet nem lehetek.
- Na jó mi az amit mondani akartatok? - látszott a nőn hogy nem tudta elhinni amit mondtak.
- Sajnáljuk, de ez nem fog tovább menni, imádtuk ezt a melót és imádtuk a rajongókat, de van 2 személy akik miatt ha folytatnánk akkor már nem "egy irány,, - t jelentene a nevünk hanem többet. - mondta szomorúan Niall és a könnycseppek csak úgy hullottak az arcán.
- Hihetetlenül sajnálom. - mondta a nő. - Fiú, csak egy kérésem lenne.
- Ki vele. - mondta Lou.
- Ennek a millió rajongónak nem énekelnétek el egyszer az első dalotokat a Viva La Vida-t?
- Nem lehet. - adott egy gyors választ Liam.
- Miért? - kérdezte a nő.
- Azt a dalt 5-en énekeltük először és 5-en is kell utoljára. Harry nélkül ez a dal nem ugyan olyan, ez a dal akkor csak olyan lenne mint az egerek cincogása.
- Liam kérlek. - könyörgött neki Niall, aki persze vaj szívét nem tudta félre tenni, így bele ment. Elkezdtek énekelni aminek viszont hamar vége is lett, ugyan is a közönség közül egyszer csak valaki beleszólt egy mikrofonba.
- Hé.... - mondta.


És ha addig nem lesz rész akkor előre is BOLDOG ÚJ ÉVET :D

~12.rész Haylor mindent tönkre tesz...

Sziasztok!

Meghoztam az új részt. Nincs sok hozzá fűzni valóm.

Mivel ez hosszú rész lett lehetne 2 komi és 90 megjelenítés. :D

Reggel Liam már nem volt mellettem. Felöltöztem és elindultam lefelé a lépcsőn. A feléig eljutottam de ott valaki ráugrott a hátamra és legurultunk. Lent gyorsan felálltunk mert a többiek kissé nagy szemekkel néztek ránk.
- Jó reggelt. - köszöntünk Emővel.
- Jó reggelt. - jött oda Liam majd hátulról átölelt. - Mit szólnál egy kis sétához? - kérdezte halkan.
- Mit sutyoráztok ti ott? - jött oda Niall.
- Semmit. - öltöttem rá nyelvet. Elmentem felöltözni majd elindultunk. Kéz a kézben sétáltunk és nagyon jó volt. Az új évet az új életemmel kezdhettem el. Végre most már kimondhatom hogy egészséges vagyok. A kórházi élet szörnyű volt, egész nap a nővérek sajnálkozó arcát nézni és azt várni hogy vajon megéred-e a holnapot. Soha senkinek, még az ellenségeimnek sem kívánnám azt, amit én átéltem, hisz félig meghaltam. Ez nap mint nap eszembe jut, de miden egyes perc amit eltöltök Liammel egyre jobban elfelejteti velem. Nem tudok hálát adni az égnek hogy most is itt lehetek.
- Nem fázol? - kérdezte Liam.
- Nem. - mondtam majd tovább sétáltunk. Egy ebédlő féleségnél megálltunk. Rám nézett azokkal a gyönyörű szempárjaival és nekem megint millió dolog jutott eszembe.
 Nem tudnám elviselni ha ezek a szempárok nem értem ragyognának, ha nem miattam húzódna mosolyra és nem tudnám azt sem elviselni ha más miatt lennének tele csillogással. Ha azok a barna szemei nem azt várnák hogy engem lássanak.
- Mit kérsz? - kérdezte Liam.
- Egy üdítőt. - válaszoltam és újra a gondolataimba merültem, de ismét nem tartott sokáig mert megfogta a kezemet.
- Örülök hogy itt vagy velem. - mondta.
- Én is. Szeretlek.
- Szeret... - mondta volna ki, de minden gyönyörű pillanatot a rajongóknak tönkre kell tenniük. Miért kell minden gyönyörű pillanatot tönkre tenni?
- Liam kaphatnák egy autógrammot? Csinálhatok egy képet? - hangzottak a kérdések. Én egy idő után kezdtem unni ezt és a piám is elfogyott. Elmentem a pulthoz ahova le is ültem, majd rendeltem egy piát.
- Szia. - köszönt egy ismeretlen pasi.
- Helló.
- Hogy hívnak?
- Kimberly.
- Hm... Kimberly, szép név. Hány éves vagy?
- Bocsi van barátom. - mondtam majd próbáltam a colam-ra koncentrálni.
- És? - kérdezte majd közelebb húzta hozzám a székét. - És hol hagytad a barátodat? - kérdezte és még közelebb jött hozzám.
- Itt vagyok. - mondta Liam.
- Payne? - kérdezte a csávó.
- Parker? - kérdezett vissza Liam. Ekkor már jól tudtam kiről van szó. Tom Parker a The Wanted egyik énekese. Elég nagy riválisok. - Szállj le a csajomról.
- Na mi van, dobott Danielle? Hú, ő is nagyon jó csaj volt. Nem is tudom hogy tudott leállni veled.
- Tűnj el innen. És hagyd békén Kimet.
- Kim, remélem tudod hogy rossz oldalon állsz. A One Directionnak hamarosan Vége.
- Már miért lenne vége. Sokkal híresebbek mint Ti. - mondtam neki ő pedig gyilkos tekintettel nézett rám. Felállt és elindult Liam felé.
- Jobb ha vigyázol a kis barátnődre, nem ám még értünk fog rajongani. - mondta Liamnek majd megveregette az arcát. Liam ezt persze nem nézte jó szemmel így megfordult és már be akart volna verni neki de lefogtam.
- Hagyd, nem éri meg.
- Bizony Payne, nem ám még ezzel veszted el a hírnevedet. Milyen szép hír lenne. Liam Payne megütötte Tom Parkert, ezzel elérte a börtönt, és a One Directionnak vége. - dobott egy önelégült mosolyt majd elment.
- Jobb lett volna ha, ott maradsz mellettem. Mit akart ez a tetű?
- Semmit, menjünk haza. - lassan haza sétáltunk s mire haza is értünk elég késő is lett...
- Sziasztok. - köszöntünk.
- Hy. Hol voltatok ilyen sokáig?
- Hát a rajongók vissza tartottak... De találjátok ki kivel találkoztunk. - mondta Liam.
- Danielle. - mondta Zayn, erre Liam pedig megforgatta a szemét.
- Nem. A Parker név ismerős??
- Tom Parker.  - mondta Niall és már szinte vörös volt a szeme a dühtől. - Mit akart?
- Rámászott Kimre.
- Jaj srácok, fejezzétek már be. Nem nagy dolog...
- Nem nagy dolog? - kérdezett vissza Liam de inkább hanyagoltuk ezt a beszélgetést. Harry is haza jött majd leültünk filmet nézni. A film közebén kaptam egy puszit Liamtől.
- Jaj miért kell állandóan nyáladzani? - kérdezte Harry.
- Miért ne? Bezzeg mikor te csinálod ezt Taylorral akkor nekünk néznünk kell. - fakadtam ki.
- Kim, most meg mi bajod van?
- Tudod kezd kicsit elegem lenni abból hogy teljes megváltoztat az a boszorka. Én már nem azt a Harryt látom benned mint akit 8 hónapja megismertem. Hol vannak például a régi Larrys pillanatok? A srácokkal már szinte semmi időt nem töltesz együtt.
- Mintha te nem lógnál állandóan Liam nyakán. Folyton vele vagy és mindenhova mész ahova ő is.
- Ez nem igaz, ő soha nem próbált meg megváltoztatni. És ő nem is a hírnévért van velem. - mondta Liam a többiek pedig bólogattak. Harry fogta a kocsija kulcsát és elment. Úgy döntöttem igazat adok Harrynek és haza megyek. A srácok erről nem tudtak. Liam napi 20x hívott de nem vettem föl. Elgondolkoztam ezen az egészen, és tényleg mindig ott vagyok. 2 nap múlva reggel. Éreztem ahogyan valaki megfogja kezemet. A szememet nem nyitottam ki mert tudtam ki ez a személy. Tenyere meleg volt és az én kezem pontosan illet az övébe.
- Miért nem vetted fel a telefont? - kérdezte és erre már kinyitottam a szememet.
- Nem tudom.
- Ugye nem vetted komolyan azt amit Harry mondott? - kérdezte Liam.
- Igaza van, túl sokat vagyok ott nálatok. Nézd El-t ő sosem alszik ott ilyen sűrűn.
- Igen, mert neki mindig bemutatója van de mikor nincs akkor ott van nálunk. És ezzel a hülyével meg nem kell ám foglalkozni, tudod milyen mostanában.
- Igen tudom, de akkor is.
- Kim, fejezd már be! Legalább addig maradjuk így együtt míg...
- Míg? Liam mi míg?
- Míg a One Direction együtt van. - mondta és már éreztem a kombócot a torkomban.
- Mi van?
- Hamarosan vége mindennek.
- Miért?
- Taylor.... Harrynek választani kell. És őt választotta... Majd ezen nagyon össze is vesztünk.
- Nem tudom hogy lehet ennyire hülye.
- Engem már nem tud érdekelni. Úgy látszik egy csaj neki fontosabb mint a volt "testvérei,,. A 2 fiúval együtt maradunk de Harry nélkül az 1D nem ugyan az.
- De Harry is bandatag.
- Volt. - mondta majd felállt és elment. Lement az udvarra és ott beleöklözött egyet a kerítésbe. Látszott rajta hogy szenved és hogy szereti Harryt.
- Liam, nyugodj meg minden rendben lesz. - próbáltam nyugtatni.
- Nem, itt már semmi sem lesz rendben. - ordította idegesen, amitől én kezdtem megijedni.  - Hazza mindent elcseszett.
-Van egy ötletem. - mondtam és erre, az ő szeme is felcsillant. - Taylor se a Directionereket, se a Direction-t nem szereti. Csak azt kell elintézni hogy kimondja mind a 2-őt utálja, de legfőképpen azt, hogy Harryt nem szereti. Neked meg csak annyi lesz a dolgod hogy Harryt oda rángasd. Délutánra mindent megszervezünk. Taylor eljött abba a parkba ahol vártam. Leültünk egy padra és vártam hogy a 2 srác is megérkezzen.
- Taylor, hogy várhatod el Harrytől hogy válasszon közted és a 4 fiú közt? Hisz ők már évek óta együtt vannak ti meg még csak 4 hete.
- Na ide figyelj Kimike. Ne köpj bele a levesembe mert nagyon csúnyán meg fogod bánni. Harryt illetően pedig, ő egy naiv kisfiú, akinek hatalmas hírneve van, de énekelni azt nem tud. Ő az enyém marad örökre mert nekem nem mer ellen szegülni.
- Szóval nem is szerettél? - ugrott elő Harry a bokor mögül.
- Drágám, félreérted. Kimberly kényszerített erre az egészre. Na meg az az aljas Liam. - bökött fejével felénk.
- Hogy nem sül le a bőr a képedről mikor ilyeneket mondasz? Harry te meg nem veszed észre hogy kihasznál? Csak a hírneved kell neki.
- Sajnálom Kim, de én szeretem Tay-t. - nem bírtam tovább, legördült egy könnycsepp ami a cipőm orrán landolt.
- Remélem tudod, ha a One Directionnak vége akkor te már nem fogsz kelleni neki mert nem lesz hírneved. - amint ezt kimondtam gondolkozó pillantást vetett rám, majd eljöttünk onnan.
- Nem alszunk ma nálunk? - kérdeztem.
- Szeretnél? - én erre csak bólintottam. - Akkor ott alszunk. - mondta és kezét a hátamra rakta. Csöndben sétáltunk, és nekem csak Harryn járt az eszem. Mikor haza értünk egyből csak az ágyba zuhantam és sírtam. Hogy lehet az hogy a One Directionnak vége?

~11.rész~ Boldogabb nem is lehetnék

Sziasztok. Itt az új rész és szerintem most már nem tudok nektek napi friss részt hozni mert eddig volt nagyjából előre megírva a rész... Úgy hogy bocsi ha késni fogok.

Köszönöm a komikat és a megjelenítéseket. Most is lehetne 3 komi és 80 megjelenítés :)

- Hogy van? - kérdezte Carina könnyek között.
- Sokat szenvedett... - mikor ezt kimondta, tudtam mi a folytatás. Tudtam mikor ezt mondják nincs remény. 
-  De most már jól van. Műtét közben kritikus volt az állapota, s egyszer le is állt a szíved.A baktériumokat eltávolítottunk a légcsövéből és a tüdejében sincs már semmi. Ha minden rendbe megy akkor meg fog gyógyulni.
- És mit kell tudni a betegségéről? - kérdeztem.
- Hát ezek a baktériumok mindenkiben benne vannak, de nem mindenkinél újulnak ki. Neki hatalmas szerencséje volt, ebben a betegségben évente 5 ember hal meg. Ha ő egy héttel később jön be akkor lehet hogy ma nem élne. - mondta az orvos, és elment. Hatalmasa kő esett le a szívemről. Az ablakon keresztül néztem őt mivel nem engedtek be hozzá. Még most is olyan aranyosan és békésen aludt.
- Liam. - szólt Zayn.
- Haver, ti hogy hogy itt vagytok? - kérdeztem tőle eléggé meglepetten.
- Nem bírtuk tovább. Annyira idegesek voltunk. Engem Emő felhívott. - mondta és átölelte a zokogó lányt.
- Értem.
- Hogy van? - kérdezte Lou.
- Most már jobban. - csak ennyit tudtam mondani nem volt erőm beszélni és még egyszer elmondani bárkinek is. Elég volt egyszer átélni.

..................

- Liam gyere már. - ordított nekem föl Zayn.
- Egy pillanat. - mondtam és kezdtem egyre gyorsabban pakolni a szekrényebről a zsebembe. De ekkor véletlen ellöktem egy kis könyv szerűséget, mellé pedig egy kulcs is. Tudom hogy nem lett volna szabad de kinyitottam. Egy csomó rajzzal találtam szembe magam, és még több írással. Az utolsóknál rólunk volt szó.
" Kedves naplóm.
 Ma megtaláltam életem szerelmét. Azt az embert akivel le akarom élni az életemet, feltétel nélkül. Ő mindig meg tud nevettetni, és ha rossz napom van felvidít. Sosem gondoltam volna hogy ez az ember egy sztár. Egy sztár és Én. Liam Payne és Én. Tudom hogy a rajongói utálni fognak de nem tud érdekelni hisz Szeretem. Sosem gondoltam volna hogy pont ő belé fogok beleszeretni, de ma már tudom, hogy ő nélküle az életem semmit sem érne. ,, - ahogy ezeket a sorokat olvastam nagyon boldog lettem. És az én életem sem érne nélküle semmit.
- Liam jössz már végre? - jött be Zayn ideges én pedig csak ledobtam ilyettembe az asztalra a naplót.
- Aha. - mondta és elindultunk egy dedikálásra. Ez a nap valahogy nekem hihetetlenül unalmas volt, egyfolytában csak arra a pár sorra tudtam gondolni, amit Kim írt. Csak írtam, írtam és írtam azt a rengeteg papírt, képet amit a rajongók az orrom alá dugtak és Kim-en járt az agyam.
- Szia. Hogy hívnak? - kérdeztem de nem néztem föl.
- Kim. - mondta, és erre azonnal felemeltem a tekintetemet. Azokkal a szempárokkal találtam szembe magam amikbe 5 hónapja beleszerettem.
- Kim. - mondtam boldogan, felálltam, átugrottam az asztalt és felkaptam az ölembe. - Miért nem pihensz? - kérdeztem és csak annyit hallottam hogy a fényképezőgépek kattogtak. A külvilágot kizártam és csak Kim-re koncentráltam. Annyira jó volt újra magamba szívni az illatát, érezni a szívverését, és a szeretetét.
- Emlékszel itt találkoztunk először. - mondta és adott egy puszit az arcomra. Én letettem és közelebb húztam magamhoz.
- Igen, az volt életem legszebb napja. De hogy hogy ki engedtek?
- Nem akartam mondani, de máma engedtek ki és El mondta hogy dedikáláson vagytok, na meg azt is hogy itt. Akkor jutott eszembe hogy ma vagyunk együtt 5 hónapja.
- Tudom. És azt is hogy ezt még nem mondtam, de Szeretlek. - mondtam és hosszasan megcsókoltam.
- Én is. - mondta majd leültünk vissza a dedikálásra. Ott még végig ültünk 2 órát ami most már nem tűnt olyan hosszúnak. Haza fele gyalog mentünk. A One Direction és barátnőik gyalog mentek haza. Nagy szó.
- Zayn. Fáj a lábam. - nyafogott Emő. Zaynnek több se kellett felkapta a hátára és úgy mentek tovább. Mi csak kéz a kézben mentünk és nevettünk a többieken. Ahogy lökdösik egymást a hóba, meg dobálják egymást. Egyre jobban lassítottunk és élveztük az együtt töltött pillanatokat.

/Kim Swanson/

- Olyan jó itt lenni veled. - mondtam és átöleltem Liam karját.
- Én is örülök hogy már végre itt vagy. Olyan régóta vártam erre a pillanatra hogy végre együtt sétáljunk és ne a kórházban üljünk.
- Elárulhatok valamit? - kérdeztem félénken.
- Nekem bármit.
- A kórházban azt hittem meg fogok halni. Minden vágyam az volt hogy még egyszer had érezhessem az illatod, a csókod és a szerelmed. Azt akartam hogy még egyszer had érezhessem a közelséged, az érintésed. Hogy még egyszer csak mi ketten lehessünk bárhol és bármikor. - mondtam neki és hangom egyre jobban halkult.
- Kim, nem halhattál meg. Soha nem lesz semmi bajod. Életünk hátralevő részét együtt fogjuk leélni. - mondtam.
- Srácok jöttök már? - kérdezte vagy inkább ordította Lou vagy 500 m-re tőlünk.
- Persze. - ordította Liam, majd vissza fordult hozzám.  -Szeretlek Kimi.
- Én is szeretlek Liam. - mondtam, majd ismét megfogtuk egymás kezét és elindultunk a srácok felé akik a hóban fetrengtek már. Néha, néha ránéztem Liamre akinek arcáról csak úgy sütött a boldogság. Liam előtt még soha nem volt ilyen ember az életemben. Eddig akikbe szerelmes voltam elkerültek nagy ívbe. De ő más. Benne megtaláltam a barátomat, a testvéremet és a Szerelmemet.Ezekben a pillanatokban voltam a legboldogabb, amíg a rajongók el nem rontották.
- Kim, nyugodtan menj haza. Nem kell itt ácsorognod, inkább menj pihenni. - mondta Liam.
- És ha maradni akarok?
- Annak csak örülni fogok. - mondta és adott egy puszit. Annyi rajongó állt ott, sírtak a boldogságtól hogy láthatják a fiúkat. Belegondolok hogy én milyen szerencsés vagyok. Hogy aznap engem raktak be koreográfusuknak, hogy Liam belém szeretett. Ezek a lányok mind ugyan erre vágynak.
- Liam kérhetek egy képet? - kérdezte egy kislány miközben Liam kabátját húzogatta.
- Persze. Hogy hívnak? - kérdezte aranyosan és leguggolt mellé.
- Miranda. - mondta boldogan a kislány.
- Hány éves vagy? - kérdeztem és én is leguggoltam mellé.
- 10.
- És miért szereted a fiúkat? - kérdeztem.
- Mert aranyosak, jó a zenéjük és egyszer én is szeretnék ennyi mindent elérni az életben. Egyszer szeretnék én is embereket boldoggá tenni azzal hogy csak megszólalok. - mondta én pedig elérzékenyültem. Hogy lehet egy 10 éves kislány ilyen érett.
- Szép gondolat.
- Tudod te nagyon szerencsés lány vagy. - fordult felém.
- Te is az vagy, hisz olyan okos vagy hogy ezzel még sokra viheted. - mondtam majd elment a kislány. Olyan aranyos volt szívesen megismertem volna jobban. A fiúk egész gyorsak voltak. 1 órát álltunk ott csak majd elindultunk haza. Otthon rendeltünk pizzát majd leültünk üvegezni, amihez nekem nem sok kedvem volt.
- Niall felelsz vagy mersz.- kérdeztem.
- Merek.
- Kapd le a pólód. - mondtam neki ő pedig vonakodva levette, majd oda súgta :"Ezt még megbánod.,, Nem igazán foglalkoztam vele de mikor pörgetett és rám mutatott akkor kezdett érdekelni.
- Kimi, drágaságom. - mondta és közben egy gúnyos mosolyt eresztett. - Kapd le a pólód. Kölcsön kenyér vissza jár.
- De, én lány vagyok és nem ugyan az.
- Nem baj. - mondta, én pedig kénytelen voltam engedelmeskedni. Annyi volt a mázlim hogy volt a pólóm alatt egy trikó féleség. Aztán jöttek a többiek.
- Lou. Selena Gomez vagy Miley Cyrus? - kérdeztem.
- Eleanor Calder.
- Helyes válasz. - mondtam. Mikor már eléggé kijátszottuk magunkat elmentünk aludni. Olyan jó volt végre Liam karjai közt elaludni nem pedig a kórházi takarót húzni magamhoz.


Lenne egy kérésem hozzátok... Írjátok le léci mi az amit SZERETTEK és mi az amin VÁLTOZTATNÁTOK a blogban...

~10.rész~ One Touch

Sziasztok itt az új rész... Ha ez rövid lett bocsi de most nem ment több... Nagyon szépen köszönöm a megjelenítéseket... Na de nem húzom tovább az időt. 2 komi és 70 megjelenítés és hozom a kövit ;)

/Liam Payne/

Kim már 1 hete a kórházban van és egész jól javult az állapota. Egyre többet nevetett és kevesebbet köhög. Mikor mesél valamit annyira boldog vagyok. Paul a srácokkal elment 3 hétre egy "turné" féleségre. Nagyon vonakodva de elmentek.
- Szia kicsim. - köszöntem neki mikor beértem hozzá a kórházba.
- Szia.
- Hogy vagy?
- Jobban. - mondta de megint rátört a köhögés. Ismét kezdődik. Eddig nem köhögött, de most igen. Gyorsan szaladtam és kinyitottam az ablakot de nem segített neki. Egyre csak jobban és jobban köhögött. Hívtam az orvost aki persze azonnal kizavart a kórteremből. Oda kint idegeskedtem Emővel akit idő közben hívtam fel. Majd egy nővér szaladt ki a szobájából és egy másik be.
- Hogy van? - kérdeztem de nem akart válaszolni.
- Miért nem mondd itt senki semmit? - kiabáltam és közben ránéztem Emőre aki sírt.
- Jaj ne sírj. - mondtam és átöleltem, de ekkor kijöttek a nővérek akik tolták ki egy ágyon Kim-et.
- Kérem mi van vele? - kérdeztem az orvost.
- Meg kell műteni. - mondta és betolták a műtőbe. Közben megérkezett Carina (Kim anyja)
- Hol van? - kérdezte idegesen és közben sírt.
- Műtőben. Már vagy 2 órája. - mondtam neki ő pedig az ölembe borult. Elkezdte mondani hogy "nem lehet semmi baja." Ha ilyen rossz nekem akkor neki milyen szörnyű érzés lehet hogy az egyetlen egy lánya a műtőben fekszik?! Egy fél óra múlva az orvos tartott felénk.
- Hogy van? - kérdeztem idegesen.
- Nagyon sok vért vesztett és mint kiderült nagyon ritka a vércsoportja. De ez a vér a raktárból kifogyott és nem tudjuk hogy önöknek milyen vérük van. Azt anyuka sajna nem adhat vért. Szóval kettőjük közül melyiküknek van AB negatív-a? - kérdezte én pedig tudtam hogy nekem.Most rajtam múlik minden.
- Menjünk. - mondtam és gyorsan szaladtunk is hogy minél előbb meglegyen. Kim mellett vették le a véremet és örültem hogy láthattam. De ekkor az a gép ami mellette volt elkezdett sípolni.
- Most mi történt? - kérdeztem idegesen.
- Defibrilátort! - mondta a doki engem pedig kivittek a szobából. Kint az anyja egyfolytában kérdezősködött de nem válaszoltam, csak rá gondoltam, hogy nem lehet semmi baja.
- Liam az istenért mondj már valamit? - ordított Emő és közben az ingemet rángatta.
- Kim-nek.... Leállt a szíve. - mondtam és igazából most tudatosult bennem hogy mi történt. Minden egyes pillanatunk lepergett a fejemben. Amikor a koncerten a szemébe néztem és valami különös érzés futott át rajtam, amikor megtudtuk, hogy ő lett a koreográfusunk. Amikor havat lapátoltunk és elcsattant az első csókunk. Az a dedikálás volt életem legjobb napja, és ez az időszak nekem kevés volt. Azt akarom hogy velem legyen, hogy nevessünk. S mikor beteg lett, és nem szólt nekem semmit. Nem akart azért szólni hogy nekem jó legyen. Most azt kívánom csak egyszer had érezhessem érintését. Csak egy érintést kérek. Attól megnyugszom. Carina rám borult és csak sírt. Már én sem bírtam tovább és én is sírtam, de ekkor kijött az orvos.
- Hogy van? - kérdezte Carina.
- Sokat szenvedett........ - mikor ezt kimondta, tudtam mi a folytatás. Tudtam mikor ezt mondják nincs remény.

Ki mit kapott karácsonyra?

~9.rész~ Minden akkor kezdődött

Sziasztok. Hoztam nektek részt. Nagyon szépen köszönöm a komikat és a megjelenítéseket. 1 óra alatt össze jöttek. Imádlak titeket ti miattatok szeretem ezt a blogot és ti adtok nekem ihletet is.

Mivel karácsony van lehetne 3 komi és mondjuk 70 megjelenítés...?

Hetek óta csak az ágyat nyomom ami nem a legjobb mivel a srácokhoz sem tudok átmenni. Már nagyon hiányoznak, Emő néha átjön de az ideje nagy részét Zaynnel tölti ami nem is baj legalább ő legyen a szerelmével ha már én nem tudok. 2 hét alatt 10 kiló megint leugrott rólam és most már csont és bőr vagyok. A kaját nem kívánom, de az a szúró, nyomó érzés nem akar elmúlni sőt egyre jobban kezd fájni. Liam már egy párszor hívott és először fel is vettem de utána már nem. Erőm nem sok van így tartalékolnom kell. Az orvos minden nap jön és megnéz. Mint minden nap ma is ennek itt van az ideje.
- Hogy vagy Kimi? - kérdezte az orvos és próbált kicsit felvidítani. Minden nap mesél valamit, vagy a családjáról vagy egy viccet.
- Jól. - mondtam egyszerűen de szörnyen éreztem magamat. Liamnek is hazudtam hogy miért nem lehetek vele és azt hogy náthás vagyok elég könnyen bevette. Minden nap csak őket nézem a tv-ben és minden zenét is meghallgatok tőlük. Már kezdenek Nagyon hiányozni.
- A barátaidat miért nem hívod át? - kérdezte de nekem újabb fájó emlékek jutottak az eszembe. Ki tudja lehet hogy soha többet nem látom őket.
- Nem szeretném hogy így lássanak. - mondtam.
- Értem. - megvizsgált majd elindult ki a szobámból.
- Várjon. Kérem mondja meg hogy mi van velem. - mondtam neki de ő nem szólt semmit.
- Sajnálom, de nem tudok semmi újat mondani. - ezzel kiment.


............

Az orvosok semmi biztatót nem mondanak, de lehet hogy csak nekem nem. Már úgy nézek ki mint egy anorexiás de az a legszörnyűbb hogy azt sem tudom mi van velem. Ehhez a szúró érzéshez még köhögés is társult. A ma reggelem is szokásosan kezdődött. Felkeltem bekapcsoltam a tv-met és csak nézetem. Egyszer valaki kopogott. Nem értettem hogy anya miért kopog de mind egy.
- Gyere. - mondtam.
- Szia. - köszönt Liam.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem eléggé meglepetten.
- Aggódtam érted. - mondta és leült mellém az ágyra. - Mi történt veled? - kérdezte és végig nézett rajtam.
- Semmi. Mondtam hogy náthás vagyok.
- Ha náthás lennél akkor nem így beszélnél és szerintem nem lehet ennyire lefogyni tőle. Miért nem akarod elmondani nekem?
- Na jó. Nem akartam hogy ezen kattogj de beteg vagyok. - mondtam neki.
- Azt gondoltam hogy beteg vagy de milyen beteg? - értetlenkedett.
- Nem tudom még én sem. Nem tudják, vagy nem akarják elmondani. Emlékszel arra a napra amikor elmentetek a klipp forgatásra?
- Igen.
- Akkor kezdődött minden. Elkezdett szúrni a mellkasom de nem foglalkoztam vele. 2 hét után elküldtek a suliból mert már annyira szarul néztem ki. Azt mondták valami baktérium van a tüdőmnél. Most még jött mellé a köhögés is.
- És nem tudnak mit tenni? Vagy nincs valami gyógyszer?
- Liam értsd meg még azt sem tudják mi ez. És én is félek hogy mire rájönnek késő. - mondtam neki elég szomorúan és nehézkesen. Minden nagyon nehéz volt. Nehéz volt beszéli, levegőt venni, mozogni.
- Ilyenre még csak ne is gondolj. Nem lesz semmi bajod. Higgy nekem 3 hét múlva már velünk fogsz bulizni.
- Jó lenne de ezt kétlem. - mondtam és nem beszélgettünk tovább. A köhögés megint előjött és nem akart elmúlni. Fél órán keresztül köhögtem folyamatosan és már kezdett nagyon fájni.
- Kim, mit csináljak? - kérdezte aggódva Liam.
- Szólj... Anyának. - mondtam neki nagy nehezen. Gyorsan kiszaladt és szólt volna neki ha megtalálja. Egyedül csak Emő volt otthon.
- Kim, be kell mennünk a kórházba. - jött be Emő de válaszolni már nem volt erőm. Gyorsan bevittek ahol azonnal meg is vizsgáltak.
- Hogy van? - kérdezte Liam. Gondolom azt hitték hogy alszom,de nem. Végre meg akartam tudni hogy mi van velem, ebben az 1,5 hónapban mindenki össze vissza hazudozott nekem és ebből már elegem van.
- Rosszul. Ez a betegség a légutakat is megtámadta.
- De mi ez a betegség? - kérdezte idegesen Liam és hallottam hogy elcsuklott a hangja.
- Kérem nyugodjon meg, meg fogunk minden tenni annak érdekében hogy kiderítsük mi ez. - mondta és elment. Liam leült mellém és megfogta a kezemet. Én kinyitottam a szemem és csak néztem őt.
- Te mióta vagy fönt? - kérdezte mikor felnézett rám.
- Elég ideje ahhoz hogy halljam azt amit hallanom kellett. - mondtam neki és kigördült egy könnycsepp. Annyi fájdalom volt már bennem és ez most segített.
- Szóval akkor tudod.
- Ideje volt megtudnom. Emő hol van? - kérdeztem.
- Kint, miért?
- El szeretnék búcsúzni tőle. - mondtam neki.
- Ilyet ne merj még egyszer mondani. Nem fogsz meghalni, nem hallottad? Mindent meg fognak tenni és nem lesz semmi bajod. - adott egy puszit, kiment és Emő jött be utána.
- Ne sírj. - mondtam neki.
- Liam mondta hogy miért kellett bejönnöm, és nekem nehogy itt elkezdj búcsúzkodni mert akkor bajok lesznek. - mondta kicsit fenyegetés szerűen de a végét elnevette.
- Akkor nem kezdek. - mondtam majd hallgattam egy ideig. - Szeretlek Emő.
- Én is Kimi. - mondta, és sírva a nyakamba borult. El sem tudom hinni hogy a legjobb barátnőm miattam sír.
- Ne sírj kérlek. - mondtam neki és abba is hagyta. Nekem már annyira nem volt erőm hogy felemeljem a kezemet de nem számított.
- Liamet nem hívod be? - kérdeztem tőle ő pedig engedelmeskedett.
- Liam anya itt van? - kérdeztem.
- Nincs. Nem veszi fel a telefonját. - mondta és leült ő is az ágyam szélére azonban egy pillanatban......



 Boldog Karácsonyt kívánok még egyszer... Ki mit kap karácsonyra ha van kedvetek leírhatjátok... :D
És ki csinálj a aLou-s feladatokat. HAPPY BITRHDAY BOO BEAR!! :D

~8.rész~ Karácsonykor...

Sziasztok. Itt az új rész.
Azért hoztam ma mert lehet hogy holnap nem leszek. Ez a rész most elég hosszú lett úgy hogy ér komizni. Legyen mondjuk 2-3 komi és 70 megjelenítés. Pusz

Bementem Harryhez és ami ott fogadott az nem volt piskóta.
- Khh. - köhögtem egyet. Mire végre Harry le szált Taylorról (Taylor Swift).
- Kim meg tudom magyarázni.
- Nem kell. Én is össze jöttem Liammel. Éreztem hogy ez ami kettőnk közt van nem sokáig fog tartani szóval nincs harag?
- Már miért lenne? Gyere ide. - tárta ki mind 2 karját és megölelt. Lementem a fiúkhoz persze úgy tettem mint aki sír.
- Mi történt? - kérdezte Liam és átölelt.
- Harry... Megcsalt és ráadásul meg is ütött. - mondtam.
- Én kinyírom ezt az állatot. - mondta idegesen én pedig röhögni kezdtem.
- Nyugi csak vicc volt. - és már szinte a földön feküdtem a nevetéstől.
- Igen? - valami mű nevetést kezdett csinálni aztán felkapott az ölébe és nem engedett el. Le rakott a fotelba és csikálni kezdett.
- Liam ne. Srácok segítsetek. - mondtam azok meg felkeltek, oda jöttek és csikálni kezdtek.
- Nem ezt kértem. - mondtam nekik zihálva.
- Na jó hagyjuk. - mondta Liam és leállította őket. Felsegített majd beleültetett az ölébe. Bekapcsoltuk a tv-t és zenét hallgattunk.
- Most pedig tomboljon a fiatalság One Direction Live While Whe're Young de előtte hírek.
" Liam Payne tegnap ismeretlen körülmények között egy ismeretlen lánnyal volt. Mi is tanúsíthatjuk ugyan is láttuk ahogy hógolyóznak majd beesnek a hóba és csókolózni kezdenek.  Mikor észre vettek minket nem szóltak semmit csak bementek a házba. Liam már megint becsajozott? Mondjuk amilyen nő csábász nem csodáljuk.,, - aztán jött a zene. Mindenki énekelni kezdett. Tényleg tombolt a fiatalság.
- Imádom ezt a számot. - mondtam és lehuppantam a kanapéra.
- Te mióta ismered a zenéjüket? - kérdezte Emő és az oldalára tette a kezét.
- Hát... Akkor hallottam mikor te is hallgattad. - mondtam de szerintem nem volt elég hihető.
- Te is Directioner vagy. - ordította Niall és igaza volt. Nem akartam hogy kiderüljön mert senki nem tudta.
- Kimberly ez igaz? És ha igen miért nem mondtad el nekem? - játszotta Emő anyát.
- Igaz, de nem akartam elmondani. Meg nem is vagyok olyan Directioner aki él hal értetek. Már mint szeretlek titeket csak nem voltam olyan aki attól megtudna halni ha hozzátok érne. Én olyan voltam/vagyok aki már annak is örül ha egy új számot láthat élőben tőletek. És nekem az nem kellett hogy találkozzak veletek mert egyszerűen nem voltam annyira megőrülve értetek. Értitek?
- Aham. Kim is Directioner. Kim is Directioner. - ordítozta Niall majd Zayn, Lou is beszállt.
- Na ezt most azonnal fejezzétek be vagy kiviszlek a hóba és megfürdetlek. - fenyegetőztem ami egy ideig hatással volt rájuk.
- Na persze majd inkább mi viszünk ki téged. - mondta Zayn majd felvett az ölébe, kivitt a hóba és belevágott. A 3 jómadár egyből rugdosni kezdte rám a havat mikor Liam a segítségemre jött.
- Hagyjátok békén mert meg fog fázni. - mondta és felállított. De nem sokáig maradtam állva mert Harry szaladt ki az ajtón és rám ugrott. Forogtunk párat a hóban majd megálltunk.
- Szállj le rólam. - mondtam és próbáltam lerúgni magamról. Liam ismét fölállított de akkor már vacogtam.
- Fázol mi? -kérdezte gúnyosan Zayn és átölelte Emőt.
- Hát én nem vagyok olyan melegvérű mind Te. - mondtam és kiöltöttem rá a nyelvemet.
- Na majd adok én neked. - mondta és elindult felém de Emő vissza fogta. Bementünk. leültünk a kanapéra és csak néztük a feldíszített karácsonyfánkat.
-Srácok ajándék!! - ordította Niall. Mindenki elment a saját ajándékáért.
- Oké, ki kezdi? - kérdeztem.
- Te. -mondták.
- Oké, Liam ez a tiéd. - mondtam és felemeltem a legnagyobb csomagot. - Boldog Karácsonyt drágám. - adtam neki egy puszit és örömmel bontotta ki. Annyira jó volt nézni, hogy ezt még milliószor megismételném. Azt sem bánnám ha nem kapnák semmit, a legnagyobb öröm az amikor adsz valakinek valamit és látod azt a mosolyt az arcán amit én láttam Liam arcán. Annyira boldog volt hogy megkapta.
- Kim, hisz ez egy méregdrága gitár. Hogy... Imádlak. - mondta és kaptam tőle még egy puszit.
- Tudom. Érted bármit. - mondtam. A többiek is örömmel nyitották ki az ajándékomat, és persze én is a többiekét. Liamtől egy gyönyörű szép estélyi ruhát, és egy nyakláncot kaptam amint egy L betű van. Az este csodálatosan telt, Liam játszott az Új gitárján, mi pedig énekeltünk.

.............  Innen ezt a zenét hallgassátok : Katt


Reggel ahogy felébredtem valami nyomó és szúró érzést éreztem a mellkasomban. Fogalmam sem volt arról hogy mi az. Megálltam egy pillanatra és akkor elmúlt. Miután elindultam megint kezdődött. Láttam hogy még csak hajnali 4 óra van. Vissza aludni nem tudtam így inkább levánszorogtam a nappaliba tv-t nézni. A szúró érzés nem akart elmúlni.
- Kim te mit keresel ilyenkor ide lent? - kérdezte Emő és be bújt mellém a takaró alá.
- Szúr a mellkasom nagyon és nem tudok aludni. - mondtam neki és alig bírtam beszélni is. Szörnyen fájt.
- Csak el múlik nem? - kérdezte és halottam az aggódottságot a hangján.
- Nem tudom. - nem szóltunk tovább egy szót sem csak néztük a tv-t. Majd nekem nagy nehezen sikerült is elaludnom.
Hetek teltek el és az a szúró érzés nem múlt el. Orvoshoz viszont nem akartam menni mert az suliból már csak 3 nap van vissza a téli szünetig így nincs értelme hogy kiírjon ezekre a napokra. De aztán az utolsó napon nagyon kezdett fájni és a suliból elküldtek. Egy kísérő is kellett mellém így nem is csoda hogy Emőt választottam. Bementem a rendelőbe és ott az orvos kezdett vizsgálni.
- Mióta kezdődtek a panaszok? -kérdezte.
- 3-4 hete. - mondtam neki félve.
- És miért nem jött előbb?
- Baj van? - kérdeztem ijedten.
- Az az igazság hogy igen.
- Kérem mondja. - mondtam neki és próbáltam vissza tartani a könnyeimet.
- A tüdejét megtámadta valami baktérium amivel én nem tudok mit tenni. Nem tudjuk mi ez de nem egy kedves baktérium az biztos. Attól félünk, hogy jobban megtámadja a tüdejét és akkor már nem ez a szúró érzés jelentkezik ha nem valami más. És ha a légutakat is megtámadja NAGY baj van. - mondta és ezekre a szavakra lesírtam magamat.
- Kérem menjen ide. - adott egy papírt amin egy cím volt. - Hivatkozzon rám és mondja hogy nagyon sürgős.
- Köszönöm és viszlát. - ennyit tudtam kinyögni de több szó nem jött ki. Csak síni tudtam. Mikor kimentem a szobából rögtön Emő nyakába borultam persze sírva. Szörnyű érzés hogy nem tudom mi van velem és lehet hogy szólnom kellett volna előbb talán akkor tudnák mi van velem.
- Akkor ezek szerint nem jó híreket kaptál. - mondta Emő és kicsit eltolt magától.
- Nem. Nem tudják mi van velem. - mondtam neki majd azt is elmondtam hogy mit mondott az orvos.  - Emő, nagyon félek. - mondtam neki de erre nem mondott semmit. Elmentünk a másik orvoshoz aki rögtön megvizsgált de ő sem mondott sok újdonságot.
- Azt javaslom hogy feküdjön sokat és ne nagyon mozogjon. Óránként szellőztesse a szobáját hogy legyen friss levegő bent.
- Meg fogok gyógyulni? - kérdeztem aggódva de ő csak sajnálkozva nézett rám.
- Nem tudom. - egy orvostól nem ezt a választ vártam de igazat kellett mondania. Elindultunk haza majd mikor oda értünk nem találtunk semmit csak egy cetlit.
"Lányok! 
   Egész nap koncerten, dedikáláson leszünk majd jövünk.
                                            Puszi."
- Emő én haza megyek. - mondtam neki ő pedig értetlenül nézett rám.
- Miért?
- Mert nem akarom hogy a fiúk így lássanak. Nézz rám. Fogytam vagy 6 kilót, fehér vagyok mint a fal. - mondtam neki szomorúan. - Nem akarom tönkre tenni a vidám életüket. Én csak egy púp lennék a hátukon.
- Nem vagy az majd én gondoskodom rajtad. - mondta és leült mellém.
- Nem neked itt van Zayn, és karácsony van. Legyetek boldogok, nevessetek, énekelgessetek, de nélkülem. Hidd el jobb lesz ez így. Ha maradok elrontom a karácsonyt és ez mindig meg marad, egy örök emlék lenne.  Haza megyek és kész. Te maradj, Liamet pedig ne engedd hogy hozzánk jöjjön. - mondtam neki majd fölmentem és össze pakoltam.

 Boldog karácsonyt minden kedves olvasómnak!!

*KE* sztorik

Sziasztok... Most nem új részt hoztam hanem Ke sztorikat.
Remélem tetszeni fog és a rész szerintem holnap jön és nem csak 1 hanem lehet hogy kettő is lesz. :D

Liam : mégis meddig akarsz velem telefonálni ? :)
Te : amíg le nem merül a telefonod .. :$
Liam : *mosolyog és rádugja a töltőre.* ♥



Te : Tudom, hogy már rég nem vagyunk együtt, de...ezt tudnod kell ; még mindig szeretlek , őrülten , őszintén és kimondhatatlanul szeretlek. :'(
Harry : Mi van?! Ilyenkor hiányzom, amikor mással látsz ? 
Te : Nem akartam beléd szeretni, de...az érzéseinket nem mi irányítjuk!
Harry csak hallgat, közben te egyre közelebb kerül hozzá. 
Kis idő múlva könnyes szemmel ezt mondja neked :
Harry : Várj, ezt tudnod kell! Ha még egy lépéssel közelebb jössz hozzám, akkor SOHA nem engedlek el!



Niall: gyere üss meg!
Te : bocs nem, állat védő vagyok.



Lou: Csukd be a szemed.! (:
Te: Oké..
*becsukja a szemét.*
Lou: Mit látsz.?
Te: Semmit.. ?!
Lou: Igen.. Na, valahogy így nézne ki az életem nélküled..♥



*Te és Harry randizni mentek. Egy gyönyörű helyre visz ahol minden tele van rózsákkal.
- Harry ez csodálatos.
- Nem ez nem ér fel veled. Te vagy a csodálatos. - mondja és megcsókolt. Természetesen te vissza csókolsz de közben elered az eső. Te hirtelen elhúzódsz tőle de ő vissza húz magához.
- Ha lehetne egy kívánságod mi lenne az?
- Hogy esőben csókolózzak Harry Stylessal. És neked?
- Az hogy a tied valóra váljon.
- Akkor figyelj. - megcsókolod.*



Liam : Kicsim egy angyal áll előttem. 
Te : Oh olyan édes vagy . 
Liam : Én a kislányunknak mondtam. De te is az vagy, te az én angyalom vagy.*



 1D koncerten vagy, és persze az első sorban. Lou végig téged néz. A koncert végén rád mutat.
- Hogy hívnak?
- T/N.
- T/N your beautilful. - mondta majd elkezd neked énekelni. A koncert végén megadod a telefonszámod.



Liam és te.
Liam: Kegyetlen vagy.
Te: A kegyetlenség az, amikor közel enged valaki, majd eltaszít. Amikor megmutatja neked, milyen jó is lehetne, aztán újra ellök, te pedig ott maradsz összetörve a porban, teljesen kiszolgáltatva neki. Neki, aki szeret. De nem szeret annyira, hogy igazán az élete részévé válhass. Ezt tetted te is. Közel engedtél magadhoz majd elhagytál.
Liam: Sajnálom, féltem kimondani hogy SZERETLEK. 



Volt egy hatalmas veszekedésetek Zaynnel. Este elment a házadhoz de te nem nyitottál neki ajtót. Reggel amikor indultál a suliba, észrevetted hogy még mindig ott áll az ajtóban.
Te: Te az egész éjszakát itt töltötted? Megőrültél??
Zayn: Az egész életemet is itt tölteném ha azzal elérném hogy megbocsáss!! Sajnálom hogy veszekedtünk! Szeretlek!
*megbocsájtasz és megcsókolod.* (Emőke Balla ezt csak neked:D)


Te : Mit Nézel?
Harry : Téged :)
Te: És Mit Látsz? :$
Harry: Egy Lányt :)
Te: Egyet A Sok Közül akik oda vannak érted :(
Fiú :Nem :) AZ Egyetlent !!! ♥





Te: Furcsa ez a helyzet… mert én még szeretem őt, és nem akarom elfelejteni.
Lou: Mi ebben olyan furcsa?
Te: Ettől függetlenül szabadulni akarok a fájdalomtól. Attól a fájdalomtól, amit akkor hagyott hátra, mikor úgy döntött: nem akar már velem lenni.
Lou: Nagyon szereted?
Te: Az életemnél is jobban. Soha nem lesz már más… az olyan lenne, mintha megcsalnám, mintha hűtlen lennék hozzá.
Lou: Nincs igazad – rázta meg a fejét. – Attól még, hogy övé a szíved, szerethetsz mást. Mikor együtt voltatok, a barátaidat akkor is szeretted – csak nem úgy. Fogsz még mást is szeretni, csak nem annyira. És ha Ő úgy dönt, hogy szüksége van rád; belátja, hogy hibázott, te majd visszafogadhatod. De addig is… meg kell próbálnod tovább élni. Hidd el, rá fog jönni, hogy kellesz neki!
Te: De mikor?
Lou: Lehet, hogy holnap, de az is megeshet, hogy csak évek múlva. Ezért nem szabad megállnod. Élj tovább, ismerj meg új embereket, hiszen csak így jöhetsz rá arra, hogy tényleg Ő kell neked.



Niall: Hogy van angolul, hogy szeretlek?
Te: I LOVE YOU
Niall : Én is téged.. :$ *



Liam és Harry dumálnak...
Liam: Tudtad, hogy annak a lánynak nagyon tetszel?
Harry: És? Engem annyira nem izgat.
Liam: Te bolond vagy! Nagyon szép az a lány!
Harry: Van sok szép lány.. Amúgy annyira nem.. akkor Menj oda hozzá.
Liam: Neki te tetszel..
Harry: Ez van..
Liam: Figyelj, ha nem cselekszel, nem jössz rá, hogy mennyit ér az a lány, akkor egy idő múlva már másé lesz..
Harry: Nem fog soha érdekelni..:D
2 év múlva..
Harry: Nézd azt a lányt*-*
Liam: Az az a lány, aki beléd volt esve, 2 éve..
Harry: Úúú akkor most tuti felszedem, enyém lesz!:) Olyan szép..
Liam: Azt bizony nem fogod:) Ő a barátnőm:) Összejöttünk.

~7.rész~ Téli játék

Sziasztok.
Itt az új rész. Ne haragudjatok, elnéztem és majd csak a 8 rész lesz az amit tegnap mondtam. Ebben a részben is van egy kis izgalom, de a következő lesz az amelyikben már több van.
Nagyon sajnálom és remélem tetszeni fog:D Most legyen mondjuk 45 megjelenítés és 2 komi.
Sajnálom, még egyszer. :D

Call me maybe :D

Reggel kisírt szemekkel ébredtem. A sok fénykép körülöttem. Felöltöztem majd ki akartam menni az udvarra de nem nagyon ment mivel volt vagy fél méteres hó. Felöltöztem nagy kabátba és elkezdtem lapátolni de nem ment.
- Segíthetek? - kérdezte egy ismerő hang és mikor felnéztem Liamet találtam a kapuban.
- Kösz nem kell. -mondtam neki.
- De ahogy látom nem igazán boldogulsz. - gúnyolódott rajtam.
- Na ha ennyire nagy a szád gyere és csináld. - mondtam neki ő pedig fogta magát és elkezdett lapátolni. Én csak nevettem mögötte.
- Mit nevetsz? - kérdezte.
- Semmit. - adtam egy egyszerű választ de annyira előjött a nevetés hogy nem bírtam vissza tartani.
- Igen, nevetsz?- mondta és egy kisebb mozdulattal nekem jött amitől én a hóban landoltam.
- Na ezt most megbánod. - mondtam neki és az arcába nyomtam egy marék havat. Szegény alig kapott levegőt de legalább vissza kapta.
- Jól vagy?  -kérdeztem és közelebb mentem hozzá.
- Ja. - mondta és felnézett. Még közelebb jött hozzám de sajna megbotlott így rám esett és mind a ketten be a hóba. Ő felül én pedig alul.
- Nem fázol? - kérdezte és éreztem a mentolos leheletét az arcomon.
- Egy kicsit de nem számít. - mondtam és mélyen a szemébe néztem. Olyan aranyos volt. - Tudod most ismertem meg igazán az igazi Liamet. Vissza kaptam azt az embert akit a koncerten láttam.
- Ne haragudj azokért amiket mondtam. - mondta és közben eltűrte a szememből a hajamat.
- Meg van bocsájtva. - feje egyre sebesebben közeledett az enyémhez majd ajkait az enyémre tapasztotta. Éreztem hogy milyen hideg volt és azt is hogy egyre jobban kezdek fázni.
- Te remegsz. - mondta mikor elvált tőlem.
- Liam kérlek ide nézz.. Kérlek mosolyogj. - mondta elég sok ember ott mellettünk. Én nagyon megijedtem.
- Maguk mióta vannak itt? - kérdezte idegesen Liam és felsegített a földről.
- Együtt vagytok? - kérdezte egy nő. A sztár élet már csak ilyen. Az újságírók mindenütt ott vannak és az embernek egy szabad perce sincs. Nem válaszoltunk ha nem gyorsan bementünk a házba. Mivel anya nem volt itthon mondtam Liamnek díszítsük fel a karácsonyfát. Előszedtük a díszeket na meg a fát és neki fogtunk.
- Szörnyen sajnálom.
- Én nem. - mondtam. - Nem sajnálom mivel szeretlek. - kezemet a szám elé kaptam mert ezt nem szabadott volna kimondanom.
- Hogy mit mondtál? - kérdezett vissza.
- Semmit. - tértem vissza a fához.
- Azt mondtad szeretsz. - mondta és közelebb jött hozzám.
- Nem.
- De hallottam.
- Akkor meg minek kérdezel hülyéket?
- Nem tudom. De nem Harryt szereted? - kérdezte.
- De. - mikor ez kimondta láttam a csalódottságot a szemében. - Viszont nekem te kellesz nélküled nem tudok élni. - erre viszont már felcsillant a szeme.
- Ez most komoly?
- Igen halálosan is az. A koncert óta téged szerettelek csak mindenki elől eltitkoltam. Igazából Harryt is szerettem de ő olyan más.
- Mi a baj vele?
- Hogy ő nem te vagy. - mondtam és erre hevesen megcsókolt. A kanapé felé vette az irányt és én nem ellenkeztem, lassan rádöntött majd elkezdett vetkőztetni. Olyan régóta vártam erre a pillanatra, erre hogy Liam Payne tökéletesen is az enyém legyen. Csak az enyém. A dolgok csak történtek egymás után és gyorsan. Olyan 3 óra lehetett mikor felébredtünk, felöltöztünk majd ebédeltünk.
- Liam mi lesz Haryvel? - kérdeztem miközben ő ette az ebédjét.
- Nem tudom.
- Én sem. Ha szakítok vele össze töröm a szívét és lehet hogy neked is bajod esik.
- Na maradj már tudok én vigyázni magamra. Csak attól félek hogy az a kép megjelenik valahol már pedig meg fog.
- Milyen kép?
- Amikor a hóban csókolóztunk.
- Akkor bukta van. - mondtam és ettem tovább. Egy kis idő múlva Liam rá vett hogy menjünk el a fiúkhoz.
- Sziasztok. - köszöntünk be boldogan.
- Hy. - ők tiszta egy hangúak voltak.
- Harry hol van? - kérdeztem, de nem válaszolt senki. Elindultam fel a lépcsőn viszont 3 fiú az utamat állta.
- Nem mehetsz fel.
- Miért?
- Mert. - mondta Niall, de én ellöktem őket és bementem Harryhez. Ami ott fogadott az nem volt piskóta.

~6.rész~ Akire a legjobban számíthat az ember

Sziasztok... Itt az új rész.. Meg kell mondjam ehhez a részhez szeretnék kommenteket mert a kövi rész iszonyat hosszú lesz és lesz még valami amit nem árulok el :P Szóval legyen 3 komi vagy a fölött és 70 megjelenítés... És ez a 100-dik részem :D

/Liam Payne/

Miközben az autóban ültem útban Dani felé elgondolkoztam azon amit Harry mondott, és attól tartok igaza van. De akkor is szeretem Danit mit tegyek? Kezem kicsit megbánni amit Kim fejéhez vágtam de én így gondolom. Leparkoltam Dani háza előtt és becsöngettem.
- Szia drágám. - köszönt.
- Szia. Itt aludhatok? - kérdeztem tőle de ő tétovázott.
- Most nem lenne alkalmas pillanat. - mondta és egyre jobban bújt az ajtó mögé ami nekem nem egészen volt világos.
- Miért mi a baj? - kérdeztem és valami szokatlan illatot éreztem ami nekem nem tetszett. - Ki van itt? - kérdeztem és egy kicsit ideges is lettem.
- Senki. - mondta de láttam rajta hogy hazudik.
- Könyörgöm Dani legalább ne nézz hülyének ismerlek.
- Liam nincs itt senki. - mondta én pedig bevágtam az ajtót és egy pasast láttam meg boxerben.
- Te ki vagy? - ez nagyon hülye kérdés volt hisz tudhatnám hogy Megcsal.
- James vagyok. - nyújtotta felém a kezét de én jobbnak éreztem ha behúzok neki egyet. A csávó a földre esett majd Dani oda szalad hozzá és szólongatni kezdte.
- Dani ezt miért tetted? Azt hittem szeretsz. - mondtam csalódottan.
- Egy ideig szerettelek de kezdett elegem lenni abból hogy sosem látlak... - ez hazugság ha volt időm mindig találkoztunk. Heti 4x is.
- Miért nem vagyok elég én neked? Csak én? És meddig akartál velem játszani? - kérdeztem csalódottan és egyre jobban telt el bennem a düh.
- Nem tudom. Liam te még kisfiú vagy. Én 25 éves vagyok neked még élned kell az életedet. Fiatal vagy és sztár. - mondta és közelebb jött hozzám de ő egy cseppet sem volt szomorú amiért dobnia kell engem.
- 2 éven át jó voltam, na de akkor most van, itt vége igaz? Tudod mit inkább ne is válaszolj. - elindultam az ajtóhoz de ott még vissza fordultam. - Csak még egy kérdés és kérlek őszintén válaszolj. Mióta tart ez a kis románc?
- Fél éve. - adta a választ én pedig próbáltam minél gyorsabban elhagyni azt a helyet ahol megaláztak és megcsaltak. Nagyon rosszul éreztem magamat. Egyáltalán miért jött össze velem? Annyi kérdést tettem föl magamban és egyre jobban emésztettem is magamat. Nem tudtam most hova menjek. Egyre jobban nyomva a gázpedált haladtam a sztrádán és előztem meg az autókat, mikor sziréna szólalt meg mögülem. Félre álltam és csak idegesen vártam.
- Jó napot biztos úr. - köszöntem de majd szét vetett a düh.
- Liam Payne? - kérdezte.
- Igen.
- A kislányom nagy rajongója csinálhatnánk egy képet? - kérdezte én pedig bólintottam. - Tudja mennyivel hajtott?  -ekkor már kicsit komolyabbra váltott.
- Nem sajnálom de nem mehetnék el? - kérdeztem.
- Sajnálom de be kell vinnünk az őrsre. - hát azért egy próbát megért. Mikor bevittek bele kellett fújnom egy szondába majd fölhívták a fiúkat akik idegesen jöttek be értem.
- Te meg mit csináltál? - kérdezte idegesen Niall.
- Semmi. Gyors hajtás. - mondtam majd beszálltam a kocsiba amit Harry vezetett. Lou hozta az én kocsimat. Nagy szerencsémre Kim mellé kerültem aki már szinte Emő ölében ült mert nem akart közel lenni hozzám. Megértem.
- Srácok kérlek ne haragudjatok. - böktem ki végül. Annyira bűntudatom volt.
- Hova menjünk Liam? Tegyünk ki Daninél? - kérdezte Hazza.
- Tőle jöttem. Megcsalt. - mondtam és lehajtottam a fejemet. Talán ennyire elviselhetetlen lennék hogy még a barátnőm sem szeret.
- Ó értem. Akkor haza?
- Nem tudom. Ezt nektek kell eldönteni hogy ezek után képesek lesztek-e elviselni?! - mondtam és közben lopva Kim-re néztem aki az ablakot bámultam.
- Én képes leszek. - mondta Emő ami nekem hihetetlenül sokat számított.
- Én is. Én is. - hangozottak a válaszok és már csak egy ember válaszát vártuk.
- Na Kim te? - kérdezte tőle Emő.
- Ha nem kell veled sűrűn találkoznom akkor nem kell az utcán aludnod. - mondta majd mikor haza értünk mindenki elment a szobájába.

/Kim szemszöge/

Mikor haza értünk a fiúkhoz anyu hívott fel.
- Szia anya. Mindjárt indulunk is haza.
- Szia. Pont ezért hívtalak hogy nem tudnátok ott maradni a fiúknál? Nekem 1 hónapra el kell utaznom és nem szívesen hagynálak egyedül titeket ekkora házban.
- Maradhatunk? - kérdezte Harryt aki persze nagyokat bólogatott.
- Oké megbeszéltük vigyázz magadra. -mondtam neki majd elköszönt ő is. Elindultam a fürdő felé de ott Liambe botlottam.
- Kim beszélhetnénk? - kérdezte és berángatott a fürdőbe.
- Nem Liam én nem akarok veled beszélni. Kezd elegem lenni abból hogy állandóan bunkó vagy velem. Tudod mennyire szar érzés ez?
- Tudom. Dani is ezt csinálta velem az elmúlt órákban. - adtam a választ.
- Na akkor most már legalább át tudod érezni amit én is. Hogy milyen szar érzés az amikor az a személy akit a legnormálisabbnak hittél és akire a legjobban számítottál szemét veled. Én is ezt éreztem és amiket a fejemhez vágtál. Az már csak hab a tortán volt. Mi lenne ha soha nem bocsájtanák meg.
- Kérlek Kim. Tudom hogy hallottad amit a kórházban mondtam neked. Az mind igaz volt. Akkor nagyon nagy szükségem lett volna rád arra hogy meg hallgass. - mondta és már szinte majd nem bedőltem neki.
- Akkor menj Emőhöz. Tudtommal őt jobban bírod. - mondtam és gyorsan kimentem a fürdőből majd becsaptam magam utána az ajtót. Szaladtam és közben kerestem Zayn szobáját.
- Emő beszélnünk kell. - mondtam neki és már szinte sírva borultam az ölébe.
- Mi a baj?
- Liam. - mondtam neki és még mindig nem másztam ki az öléből.
- Bántott? - kérdezte.
- Igen. - mondta ő neki pedig elkerekedett a szeme. - Szavakkal. - mondtam.
- Jaj Kim a vak is látja hogy beléd van esve. - mondta nekem pedig elkerekedett a szemem.
- Hogy mit mondtál?
- Szerintem jól hallottad. - mondta és mosolygott egyet az ajtónál álló Liamre.
- Igaza van. - mondta Zayn.- Nagyon látszik. Az előbb is a fürdőben. Kim nem igaz hogy te nem vetted észre.
- Hagyjuk ez srácok. Egyáltalán nem segítettetek semmit.
- Kim a legjobb barátnőd vagyok úgy éreztem ezt tudnod kell. - nem szóltam semmit csak elmentem. Mentem és mentem a szoba ajtók mellett el, mikor benyitottam egybe.
- Bocs.
- Kim kérlek várj.
- Mire? Liam nem akarok veled beszélni.
- Várj ezt tudnod kell. - nem vártam hanem elszaladtam. Le a lépcsőn ki az ajtón a szakadó hóba.
- Mi mégis mit?
- A koncert óta különös érzéseim vannak amiket rosszul adtam a tudatodra. Nem így kellett volna mivel...
- Mivel?
- Mivel én szeretlek. - mikor ezt kimondta legszívesebben a nyakába ugrottam volna de nem tudom miért.
- Nekem egy kis időre van szükségem. - volt kulcsom a házunkhoz így haza mentem és lefeküdtem aludni.

Kérlek aki elolvasta az dobjon egy kommentet. Elég lesz egy smiley is csak tudjam hogy olvasod és várod a kövi részt... Köszi :D

~5.rész~ Danielle-t nem, de Kim-et igen?

Sziasztok.

Itt az új rész, remélem tetszik. Ehhez a részhez legyen: 2 komi, és 70 megjelenítés mivel a következő rész 1 embernek(akit ismerek és olvassa a blogom) fontos rész lesz. Köszönöm Puszi:D

- Jó napot. Harry Styles-sel beszélek? - kérdezte egy nő.
- Igen, miben segíthetek?
- Kimberly Swanson miatt keresem önt. - monda és még mindig komor volt a hangja. Ha valami történt vele én megölöm magamat. Tudom hogy férfi vagyok de nem bírtam tovább és úgy bömböltem mint egy 5 éves.

- Mrs. Swanson eddig még nem ébredt fel de tegnap este elkezdett beszélni magában és az Ön nevét mondogatta. Nem tudjuk mi lehet vele úgy hogy ha nem lenne nagy fáradtság be tudna jönni?

- Persze azonnal indulok. - mondtam és letettem a telefont. A srácok még nagyban aludtak így úgy döntöttem hogy majd küldök valamelyiknek egy SMS-t. Mikor beértem a kórházba az orvos fogadott Kim szobája előtt.

- Jó napot doktor út.

- Jó napot. Kim még mindig nem ébredt fel. De viszont ahogy az asszisztensem mondta önnek tegnap este beszélt álmában.

- Bemehetek hozzá? - kérdeztem és belül valami szúró és egyben nyomasztó érzés keletkezett bennem.

- Hát persze. - adta az orvos a választ én pedig rohantam is be hozzá. Ahogy egyre közeledtem az ágya felé és néztem őt elég sok mindenre rájöttem. Az egyik az az hogy ideje lenne felnőnöm. Ha nem verekszek aznap Niall-el akkor ma nem fekszik ide bent. Mikor már teljesen az ágya szélénél álltam lehajoltam hozzá és megcsókoltam. Hetek óta most csókoltam meg először. Annyira hiányzott. A csók közben éreztem ahogyan megmozdítja a fejét. Várjunk csak Mozog. Gyorsan elszaladtam és szóltam az orvosnak.

/Kimberly Swanson/

Éreztem ahogyan valaki megcsókol. Napok vagy talán hetek óta először tudtam megmozdítani a fejemet ami csodálatos érzés volt. Végre tudok mozogni és már beszélni is fogok tudni, nem kell csak hallgatnom ahogy mindenki mondja hogy szeret végre én is vissza tudom majd nekik mondani. Mindenre emlékszem ahogy Liam bocsánatot kér, ahogy Harry beszél hozzám és hogy sírnak mind a ketten.
- Kim. Kim kérem nyissa ki a szemét. - hallottam egy ismeretlen hangot és próbáltam úgy tenni ahogy mondja. Nagy nehezen sikerült kinyitnom és végre megláttam Harryt. Nagy mosoly ült ki az arcára.
- Kérem válaszoljon a következő kérdésekre. Hogy hívják?
- K... Kimberly Swanson. - mondtam kissé erőtlenül.
- Hány éves?
- 17.
- Ki ez a fiatalember? És mi köze van hozzá?
- Harry Styles és a barátom. - mostanra már egész jól ment a beszéd de még mindig nehéz volt.
- Harry hogy sikerült felébresztenie? - kérdezte tőle az orvos.
- De én nem is csináltam semmit csak megcsókoltam.
- Értem. Ez nagyon különös. Egy kómában lévő embert egy csók keltett föl.Azt hiszem most magukra hagyom önöket. - kiment az orvos Harry pedig elő vette a telóját és pötyögött rajta valamit.
- Nagyon hiányoztál.
- Te is nekem. - mondtam. - Szeretlek.
- Én is téged. A srácok is nemsokára jönnek. - mondta és adott egy puszit a homlokomra. Boldog voltam hogy megint tudok mozogni és nem kell csak azt hallanom hogy mindenki hogy emészti magát.

........

- Végre itthon. - mondtam a srácoknak akik az ajtón próbálták bepréselni magukat mert persze mind egyszerre akartak bejönni kivéve Harryt. Ő nem tolakodott hogy előbb be akar jönni, ő félre állt és megvárta míg az a 4 hülye bepréseli magát. Annyira megváltozott. Ebben a 2 hétben amit a kórházban együtt töltöttünk teljesen más lett. Nem hallottam tőle 1 viccet sem és a srácokra is mindig rájuk szól hogy legyenek normálisak.
- Jaj fiúk menjetek már be egyesével. - mondta és előretolakodott, majd leült a kanapéra mellém.
- Harry mi bajod van? Hol a régi Harry? Miért nem poénkodsz? - kérdeztem.
- Mert.... - elhallgatott egy ideig majd abba hagyta. - Mert nem és kész.
- Harry én tudok mindent. - mondtam halkan.
- Mit tudsz?
- Tudom nehéz lesz elhinni de én mindent hallottam amit beszéltetek. Amit Liam mondott amit te Harry. Mindenre emlékszem. - mondtam kicsit hangosabban erőt véve magamon.
- Kim az lehetetlen. - hitetlenkedett Emő.
- De lehetséges.
- Kim biztosan csak álmodtál. - mondta Liam.
- Liam minden szavadra emlékszem. Vagy bizonyítékot akartok mondjam el hogy ki mit mondott? - kérdezte kissé idegesen és ettől a fejem is kezdett megfájdulni.
- Ne, nem kell. De Kim mi baja van Harrynek? - kérdezte Zayn, és Liam mögötte pedig csak fogatta a szemét.
- Magát hibáztatja mindenért. Azt mondta hogy nem kellett volna játszani Niallel és akkor nem lenne ez az egész. Ezentúl komoly akar lenni és azt mondta hogy mostantól fel fog nőni.
- De Harry te nem nőhetsz fel. Te közénk tartozol és csak így lehetünk One Direction. Nélküled már nem vagyunk az az 5 idióta gyerek. - mondta Niall és már szinte mindenki majd nem elsírta magát. Láttam hogy Harry is meghatódott.
- Szeretlek te hülye gyerek. - mondta és láttam a szemében hogy vissza kaptam a régi Harry-met. Rá néztem Liamre aki a szokásos gyűlölettel teli énjét mutatta felém.
- Liam mi bajod van? - kérdeztem tőle.
- Semmi. - válaszolt flegmán.
- Szóval akkor még mindig utálsz. - mondtam neki.
- Még?
- Arra is emlékszem amiket te mondtál.
- Azóta megváltozott a döntésem.
- De Liam miért? Nem tettem semmi olyat amiért utálnod kéne vagy ha igen mondd meg és változtatok rajta. - emeltem kicsit följebb a hangomat a fejemben pedig egy szúró érzés jelentkezett.
- Pótolni akarod Dani-t. Ismerem a fajtádat. Általában az ilyen lányok akik ilyen jött- mentek mindig ezt csinálják. Össze jönnek valamelyik banda taggal és hozzám akarnak közel kerülni. De ez nem fog menni érted Nem Fog Menni. - taglalta lassan nekem pedig egyre szúrt a fejemben az a valami.
- Na most állíts le magadat. - mondta Harry és Liam elé állt.
- Én csak az igazat mondom. Haver féltelek jobb lesz ha szakítasz vele mielőtt tönkre tesz minket.
- Te fogsz tönkre tenni minket meg Danielle. Amióta vele vagy nagyon megváltoztál és azóta nem azt a Liamet ismerjük aki az előtt volt. Dani teljesen átváltoztatott egy utálatos, lenéző kis ficsúrrá ami nekünk kezd nem tetszeni szóval jobb lesz ha te is változtatsz a modorodon és nem kezelsz le mindenkit. - osztotta ki Harry és én tökéletesen igazat adok neki.
- Váo... Szóval ti nem bírjátok Dani-t de Kim-et igen... -mondta és szerintem kezdte úgy érezni magát mint aki ellen fordul a világ.
- Haver nem erről van szó, de rájöhetnél hogy kezdesz nagyon megváltozni. - mondta neki Zayn.
- Oké. Asszem most egy kis időre el megyek. Majd jelentkezem. - mondta és kiment az ajtón majd az összes erejével be is csapta azt. Az ablakok is remegni kezdtek szint úgy a csillár is.

~4.rész~ Egy ártalmatlan elesésből, Kóma

Sziasztok itt az új rész. Nincs sok hozzá fűzni valóm. Kaphatnák bővebb komikat? Mondjuk legyen 2 komi és 50 megjelenítés :D

Ez a tökéletes este után vajon mit fog szólni anyu? Hát ha már ezt vonakodva engedte meg akkor mi lesz ezek után? Harryvel megoldjuk. De mi lesz akkor ha ők turnéra mennek és mi meg Emővel itt maradunk? Talán ettől akart megóvni minket anya? Éreztem ahogy az arcomon kezek csúszkálnak föl le. Kinyitottam a szememet és Harryvel találtam szembe magam.
- Jó reggelt.  -adott egy puszit a homlokomra.
- Jó reggelt. - bújtam hozzá minél közelebb de ekkor 3 srác jött be az ajtón. Gondolom mondanom sem kell hogy ki volt az az 1 aki nem jött. Hát persze Liam.
- Jó reg... Ti együtt vagytok? - tért a lényegre Boo Bear.
- Aha. - adtam egy egyszerű választ.
- Szép volt Hazza.  -ugrott az ágyra Niall és jól össze majonézezett minket a szendvicsével. Aztán jött Lou is és Zayn is.
- Zayn Emőt hol hagytad?  -kérdeztem és aggódva néztem rá.
- Nem tudom hol van tegnap este elment valahova és azóta haza sem jött. - mondta és én ijedten néztem rá. - Csak hülyülök. Még alszik. Szegénykém nagyon fáradt volt tegnap este. - mondta sajnálkozva.
- Ja el tudom képzelni mitől lehetett annyira fáradt. Hallottunk mindent ám. - mondta neki Niall és még mindig majszolta magába a szendvicsét.
- Jesszusom ezt muszáj akkor megbeszélni mikor én is itt vagyok? Várjátok meg míg elmegyek. - mondtam és Harry felé fordultam. Ő persze készségesen át is ölelt.
- Jaj Niall szállj már le rólunk olyan nehéz vagy. - mondta neki Harry és egy kicsit arrébb lökte ami nagy megkönnyebbülés volt számomra. Meg kell hagyni elég nehéz.
- Ha most leestem volna megkaptad volna a neked járót. - mondta neki. Közben én kiszálltam az ágyból és már csak Hazza meg az ír manócska voltak ott. Mi 3-an ott álltunk és néztük ahogy az a 2 hülye ott verekszik.
- Na jól van fiúk hagyjátok már abba. - mondtam nekik és próbáltam szétválasztani őket. Mikor felhagytam vele éppen hátrálni kezdtem és neki mentem az asztalnak amiben persze elestem és le a földre.
- Jól vagy Kim? - kérdezte Lou és leguggolt mellém a  földre.
- Persze.  - fogtam meg a fejemet hátul majd megnéztem a kezemet és láttam hogy tiszta vér. Kicsit lesokkoltam de nem pánikoltam be.
- Drágám te vérzel. - mondta Harry és felemelt majd az ágyra rakott.
- Nyugi ez csak egy kis karcolás. - éreztem ahogyan forog velem a világ és már csak kis cincogó hangokat hallottam amik engem szólongatnak. Egyik pillanatról a másikra elsötétült minden.

.........

Csipogásra ébredtem de a szememet nem tudtam kinyitni. Hallottam sok embert körülöttem de nem tudtam kik azok. Egy ismerős hangot kezdtem érthetőbben hallani. Harry volt az és valakivel beszélgetett. Ahogyan én levettem az az orvos volt.
- Hogy van doktor úr?
- Attól tartok rossz híreket kell közöljek önnel. A barátnője kómában van. A műtét során üvegszilánkokat távolítottunk el a fej hátsó részéből de a vérzést nagyon nehéz elállítani. Sajnálom. Minden tőlünk telhetőt megteszünk. - mondta és kiment. Mi az hogy kómában vagyok? Nem, velem ez nem történhetett meg. Ismét ajtó csapódást hallottam és hogy a többiek Harry után kiabálnak majd egyedül hagytak. Megint bejött valaki az ágyam mellé húzott egy széket és leült oda. Éreztem ahogy megfogja a kezemet és én nem tehettem semmit. A testem nem mozdult, nem reagált semmire. A szemhéjam nem mozdult, a kezemet nem tudtam elhúzni és csak hangokat hallok ami szörnyű.
- Kim, tudom hogy nem hallod de akkor is el kell mondanom. - hallottam meg Liam hangját. Legszívesebben mondtam volna neki hogy hallak és nyugodtan mondja de nem ment. - Nagyon sajnálom hogy olyan szemét voltam, nem tudom mi ütött belém. Egyszerűen ezt éreztem helyesnek de ma már bánom. Csodálatos lány vagy és jó személyiséged van. Annyira szeretném hogy felébredj és barátok lehessünk. - mondta és éreztem ahogy a kezem nedves lesz a könnyei miatt.  De Liam hisz én ébren vagyok és a barátok akarok lenni hallod.   Mi van velem? Én tudom hogy ébren vagyok csak nem tudok mozogni.

/Harry Styles/

Csak futottam a vakvilágba és nem törődtem senkivel és semmivel kivéve 1 embert. Kim életem első igazi szereleme és most kórházban van. Tudom hogy mellette lenne a helyem de nem tudnám nézni ahogy fekszik mozdulatlanul mit sem sejtve arról hogy mi van vele. Ki tudja hallja e hogy én mit beszélek neki. A srácok egy ideig követtek és próbálta utol érni de nem ment nekik. A sok rajongó az utcákon persze mind észre vett és azt is hogy sírok.
- Harry miért sírsz? - kérdezte egy lány a sok közül. Be voltam kerítve így a háttérbe kellett szorítanom a sírást és mutatnom nekik hogy nincs semmi baj ami persze nagyon nehéz volt.
- Nem sírok csak nagyon fáj a szemem. - próbáltam valami jobbat kitalálni de most csak ennyi telt tőle. Aláírtam pár képet, csináltunk fotókat majd nagy nehezen vissza jutottam a kórházba ahol a többiek kint ültek a váróban.
- Jaj Harry hol voltál már? - kérdezte Lou.
- Történt valami? - kérdeztem ijedten.
- Nem. Liam bent van nála. - mondta Niall.
- Értem.  - benéztem az ablakon és láttam hogy Liam ott ül és beszél Kim-hez.

/Kimberly Swanson/

Liam csak beszélt beszélt és beszélt. Szörnyű volt hogy semmire nem tudtam felelni. Egy idő után kiment és egy ismerős kéz váltotta fel az övét.
- Drágám. - szólalt meg Harry és hangján éreztem hogy sírt. - Itt vagyok melletted. Remélem hamar felébredsz és melletted lehetek. Nagyon szeretlek. - ilyenkor miért nem tudok semmi tenni? Mondanám hogy én is szeretlek de nem megy. Harry drágám fel akarok kelni. Velem most mi van meg fogok halni vagy élni fogok?

...........

/Harry Styles/

Már egy hét eltelt és semmi javulás. Az orvosok nem tudnak semmi biztatót mondani. Tegnap este haza küldtek minket de persze előtte jól föl is idegesítettek engem. *Telefon csörgés*
- Jó napot. Harry Styles-sel beszélek? - kérdezte egy nő.
- Igen, miben segíthetek?
- Kimberly Swanson miatt keresem önt. - monda és még mindig komor volt a hangja. Ha valami történt vele én megölöm magamat. Tudom hogy férfi vagyok de nem bírtam tovább és úgy bömböltem mint egy 5 éves.

~3.rész~ Face to Face (Szemtől szemben)

Sziasztok itt az új rész. Köszönöm a komikat. Most mivel kicsit hosszabb rész lett lehetne 3 komi és 50 megjelenítés :D Puszi :D

Mikor már majdnem elaludtam lépteket hallottam. Azt hittem Emő mászkál úgy hogy inkább aludtam. Reggel megint lépteket hallottam. Akkor már kezdett zavarni így kimentem. Úgy 6 óra lehetett.
- Emő mi az is... -mondtam nyitottam be a szobájába de amikor kinyitottam az ajtót egy ismerős alakot találtam bent. - Zayn te mit keresel itt? - kérdeztem tőle és ekkor lemászott róla.
- Hát... Áthívtam estére.
- Emő anya kinyír hogy ha itt találja. - mondtam neki majd egymásra néztek.
- Nem fogja. - mondta.
- Lányok mit kértek reggelire? - kérdezte anya és közben jött be a szobába. Mi Emővel egymásra néztünk majd Zayn-t lelökte az ágyról.
- Jó lesz a palacsinta. - mondtam majd gyorsan kizargattuk a szobából.
- Na Zayn te most gyorsan húzd el innen a beledet mielőtt még anya észre vesz. - mondtam majd elbúcsúztak és kimászott az ablakon.
- Most miért voltál vele ilyen undok?
- Csak mert. - lementünk reggelizni majd indultam a próbára. Emő addig nem hagyott békén még el nem vittem így jött ő is.
- Sziasztok. - köszöntem és körbe néztem hogy hol van Dani, de nem volt sehol.
- Heló. - köszöntek vissza. Emő oda ment Zaynhez és megcsókolta. Mindenki júj-gatni kezdett.
- Na srácok kezdjünk neki mert 4 óra és koncert. - mondtam majd elkezdtük. 1 óra után kis szünetet tartottunk és jött Paul megnézni minket. Leültem inni és egyszer csak azt éreztem valaki leül mellém.
- Szia. - köszönt Liam és egy nagy mosolyt villantott.
- Szia. - köszöntem vissza kissé flegmán.
- Mi a baj?
- Nekem semmi, neked van bajod. Azt sem értem hogy most miért vagy ilyen normális. Hogy miért törődsz velem?! Tegnap eléggé genya voltál.
- Akkor tudod mit többet hozzád sem szólok. - mikor ezt kimondta legbelül furcsa dolgot éreztem. Olyat mintha a szívem egy része most törne darabokra. Az nem lehet hogy ez Liam miatt van, ezt a gondolatot gyorsan el kell hessegetnem.
- Na srácok mutassatok valamit. - mondta Paul és megjött Danielle is. Ő az aki a legkevésbé hiányzott. Főleg most Liam még szemetebb lesz. Na mind egy. Dani egész tánc alatt nekem jött és nem hagyott békén. Gondolom most Paul szemében is leminősültem és így ki is fognak rúgni.
- Dani miért mész mindig neki Kim-nek? - kérdezte tőle Paul ami engem kellemesen meglepett.
- Nem is...
- Most csináljátok meg normálisan. - parancsolta majd mi megcsináltuk amit egész sikeres is lett. A koncert is egész jól sikerült csak egyedül az bánt hogy Liam néz rám gyilkos pillantással.
- Kim lesz nálunk egy buli. Nincs kedved eljönni? - kérdezte Lou.
- És persze hozhatod Emőt is. - tette hozzá Zayn.
- A gerle pár is ott lesz mi?! - mutattam Liam és Dani felé.
- Hát ja. De nem kell velük foglalkozni kérlek gyertek. - kérlelt Niall.
- Oké. - haza mentem majd beszéltem Emővel és elindultunk a fiúkhoz. A buli jól indult addig amíg Liam és Dani meg nem jött.
- Srácok üvegezzünk. - mondta Niall mi pedig bele mentünk. Persze nem is volt meglepő hogy az első körben rám mutatott.
- Csókold meg Harryt. - mondta Zayn és átölelte Emőt.
- Nem. - mondtam.
- Miért hisz csak egy ártatlan kis csókról van szó. - mondta Niall.
- Jaj de beszari vagy. - mondta Liam és felnevetett. A fiúk ránéztek mérges pillantással majd lefagyott az a mosoly az arcáról. Kezdtem kicsit ideges lenni így megfogtam a mellettem ülő Harry és hosszasan megcsókoltam. Éreztem ahogyan vissza csókolt és meg kell hagyni nem volt rossz.
- Na így kell ezt. - mondta Lou. Harry mélyen a szemembe nézett és én is ezt tettem. Olyan szép zöld szemei vannak. Én pörgettem majd Niallre mutatott. Nem tudtam mit mondani neki így Harry kisegített.
- Oké. Niall vedd le a pólód. - Harry olyan kis perverz. Niall lekapta a pólóját és látszottak a kockái. Ez után jött Harry.
- Akkor kölcsön kenyér vissza jár. Harry póló le. - mondta Niall és Harry levette a pólóját.
 Neki is villantak a kockái de az övé milliószor jobban tetszett. Valami megfogott benne csak azt nem tudom mi.
- Csini. - mondtam. - Várjunk csak ezt most hangosan mondtam? - kérdeztem kicsit halkabban.
- Attól tartok. - mondta Zayn és mosolygott egyet. Szint úgy Harry is aki ráadásul el is vörösödött. Miért mondtam ezt, nem is akartam. Aztán Liamre mutatott.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Harry.
- Hé de eddig ilyen nálunk nem volt. - mondtam.
- Nálam most lesz. - mondta Liam kissé gorombán megint. - Merek.
- Na akkor neked is le a ruhával. Mondjuk legyen a gyatya. - a játék végére már volt akin alig volt ruha. Dani volt az egyetlen akin minden rajta volt. Már nagyon későre járt mikor haza akartunk indulni de a fiúk nem engedtek 1 kivételével.
- Ne menjetek. Aludjatok itt.
- Á nem. - mondtam de valahogy még is sikerült meggyőzniük. Kimentem az udvarra (Harryvel) és felhívtam anyát.
- Szia anya.
- Szia kicsim. Hol vagytok már kezd későre járni?
- Anya lenne egy kérdésem itt aludhatunk a fiúknál? - ránéztem Harryre aki csak mosolygott.
- Szó sem lehet róla.
- De miért nem, meg fognak enni minket(?). - mondtam és Harry felnevetett.
- Akkor is. Tudod jól hogy ők sztárok. Nem igazán szeretem ha velük vagytok. Félek hogy csalódni fogtok. - mondta.
- De anya. - lefogtam a telefont. - Harry beszélj vele. - adtam oda Harrynek a telefont.
- Jó napot Mrs Swanson, Harry Styles vagyok... Kérem engedje meg... Igen van vendégszoba... Köszönöm viszlát. - oda adta a telefont Harry és megint csak mosolygott.
- Na mit mondott?
- Maradhatunk. - mondta én pedig a nyakába ugrottam. Ő szorosan magához húzott de olyannyira hogy éreztem a szívverést. Mikor elengedett mélyen a szemembe nézett és csak ott álltunk szemtől szemeben. Feje egyre gyorsabban és gyorsabban közeledett az enyém felé és ismét megcsókolt. Ez sokkal jobb volt mint játék közben. Ő kezeit átfonta a derekamon én pedig bele túrtam a hajába. De mikor már vagy 1 perce csókolóztunk elhúzódtam tőle.
- Mi a baj? - kérdezte.
- Baj nincs. Csak... Nekem ez magas.
- Micsoda? - nézett rám értetlenül.
- Van egy srác aki első pillantás óta tetszik de mióta te megcsókoltál teljesen elfelejtettem.
- Örülök neki. - mondta majd adott egy puszit a számra és bementünk a többiekhez. Megbeszéltünk mindent majd elmentünk aludni.
- Harry hol a vendégszoba? - kérdeztem tőle ő pedig egy szobára mutatott.
- De hisz erre Harry van írva. - mondtam.
- Tudom. - betolt a szobába majd elmentünk fürdeni.
- Harry kaphatnák valami pizsit?
- Aham.  - adott egy bő pólót és egy boxert ami egy kicsit nagy volt de tökéletes. Mikor kész lettem bebújtam mellé az ágyba és én már aludni szerettem volna de ő megszólalt.
- Kim. Leszel a barátnőm? - erre a kérdésre teljesen ledermedtem. Nem számítottam volna rá.
- Igen. -felé fordultam, hozzá bújtam izmos testéhez majd elaludtunk.