Writing is my life

~9.rész~  Veszekedés, pofon és UTÁLLAK.                                                                                                     

Sziasztok itt az új rész... Ez egy kicsit izgalmasabb lett. Komizzatok:)

Liam volt az. Felállt, rám nézett utálkozva, a vállát az enyémnek lökve kiment a szobából és becsapta maga mögött az ajtót.
- Itt meg mi folyik? - nézett rám Lou.
- Lou én ezt nem bírom már. Elegem van.
- Ne mondj ilyet. Mi történt?
- Láttam Danit mással csókolózni és elmondtam Liamnek ő pedig azt mondta hogy túl sokat ittam és ideje lenne haza menni.
- Mostanában ilyen. Dani teljesen kisajátítja de ez azért durva. Danivel beszéltél már?
- Én Daniellel beszélni? Úgy nézek ki? Én vele soha az éleben nem fogok beszélni csak ha muszáj lesz. De én azt hittem hogy Liam szeret. De most már rájöttem hogy nagy Barom.
- Nem igazán az...
- Szóval te is neki adsz igazat?
- Nem, csak ő is azért volt itt hogy tanácsot kérjen és nem bízik Daniben. Mostanában Dani mindig tudni akarja hova megy mikor és kivel. De mikor Liam kérdezi ugyan ezt akkor Dani csak annyit mondd hogy miért kell neki mindent tudnia?!
- Szóval hisz bennem?
- Menj beszélj vele... - szólalt meg mögülem El.
- El te... Mióta állsz itt?
- Elég ideje ahhoz hogy tudjam amit tudnom kell. Na menj beszélj vele amúgy is Dani fürdik, van időtök. - átmentem Liamhez de nem mertem kopogni. Majd erőt vettem magamon és bekopogtam. Nem jött válasz így benyitottam. Láttam hogy Liam ott ül a földön arcát tenyerébe temette és talán sírt talán nem.
- Mi a baj? - kérdeztem kicsi utálattal a hangomban.
- Tessék nézd meg. - vágott hozzám egy telefont.
- Hé. - mondtam, és megnéztem Danielle telefonja volt és rajta egy csomó SMS egy ismeretlen fiúnak hogy mikor találkoznak meg hogy Liam egy barom, meg hogy a kis érzelmest meddig akarod átvágni meg ilyenek. Nagyon megsajnáltam. Az ilyen helyzetekben tanácstalan vagyok. Mit tegyek? Mit mondjak?
- Váo... - néztem rá nagy szemekkel.
- Azt akarod hallani hogy igazad volt? Azt hogy nem szeret? - ordítozott velem.
- Nem, de Liam velem így ne beszélj, nem én csaltalak meg. - ordítottam én is vissza. Felnevetett.
- De veled beszélek így mert te mondtad el azt hogy csókolózott azzal a fiúval, és te miattad néztem meg a mobil... Te miattad kételkedtem benne.
- Miért nem mondod mindjárt azt hogy én mondtam neki hogy csaljon meg?! -már az egész ház miattunk volt hangos. Én nem is tudom hogy miért ordítottam hisz szeretem Ezek után is.
- Különben is te minek vagy itt? - felállt a padlóról és közelebb jött hozzám.
- Mert Harry barátnője vagyok.
- Vagy te a nagy francokat... Azért jöttél hogy szakítsunk Danivel?! Valld be!! Nem is szereted Harryt csak kihasználod... - ezek a szavak fájtak a legjobban nem is az hogy ordított, ha nem az hogy mit mondott. Nem tudom hogy mi ütött belém de megpofoztam. Pedig neki volt igaza. Nem szeretem Harryt hanem őt... Sírni kezdtem. Megbántam azt a pofon de elszaladni nem volt erőm. Eddig olyan rendes volt mi történt? Tényleg Dani változtatta meg ennyire vagy engem utál?
- Nem szereted Harryt... Tudom hogy nem szereted csak azért jöttél ide hogy tönkre tedd az életemet. Hazudtál mikor azt mondtad hogy Nem vagy Diretioner.
- Na ide figyelj Liam. Velem nem beszélhetsz így mégis ki vagy te hogy ilyeneket mondj? És különben is engem mit érdekelne az hogy te kivel jársz meg az életed. UTÁLLAK. Érted UTÁLLAK... Én nem vagyok olyan ember aki tönkre teszi mások életét és vádol másokat. És az üzenetek hogy kerültek volna a telefonjára? Azért gondolkozz el ezeken a dolgokon. - bőgtem és közben ordítoztam vele. Majd kiszaladtam a szobából és bevágtam magam mögött az ajtót. Nem bírtam az ajtajánál tovább menni. A lábaim a földbe gyökereztek. Neki dőltem a falnak és lecsúsztam a földre. Nem tudom hogy tudok egy olyan ember szeretni aki megalázott és Utál. Csak sírni tudtam. Egyszer csak éreztem hogy izmos karok fölemelnek és egy ágyra raknak majd betakarnak. Ahogy beraktak az ágyba ugyan úgy ki is keltem mert ordítozást hallottam. Gondoltam hogy Liam és Dani az de muszáj volt megnéznem. Ők voltak azok de mikor oda értem az ajtóhoz egyből nyitódott is úgy hogy beszaladtam az első szobába amit találtam.
- Szia! - egy evő Niall találtam és egy morgós Zaynt mivel felébresztettem.
- Nessz mi ez az ordítozás? - kérdezte Zayn.
- Jaj srácok.- oda szaladtam Niallhez és átöleltem. Viszonozta addig míg be nem jött Harry és át nem vitt a másik szobába mivel Nialléknél elaludtam. Nálunk ismét föl keltem.

Sziasztok itt az új rész... Ez egy kicsit izgalmasabb lett. Komizzatok:)