Writing is my life

~13.rész~ Most már nincs Harry?!                                                                      

Hát itt az új rész.  Nincs sok hozzá fűzni valóm. Komizzatok :D Puszi Vani:D

Harry lépett be rajta. Nem tudtam mit tenni így elhúztam a kezemet Liaméből. Féltem hogy mit fog csinálni.
- Harry megmagyarázom... - álltam föl és mentem Harry után. Bementem utána szobába és az ágyon találtam.
- Semmi baj. -rám nézett és mosolygott.
- Hm? - nem értettem hogy ezt miért mondja.
- Tudom hogy nem vagy belém szerelmes! Hogy Liamet szereted. Bevallom először én is szerelmes voltam beléd de az elmúlt és most már csak úgy érzek irántad mint egy barát iránt.
- Értem. Hát akkor barátok?
- Barátok. - megöleltük egymást.
- Na akkor mesélj, van valaki aki bejön? - húzogattam a szemöldököm amire ő csak elvörösödött.
- Hát van. - lehajtotta a fejét.
- És ki az? Hány éves? Mesélj róla!
- Hát Caroline Flacknek hívják. - még mindig nem nézett rám.
- Mondd róla valamit?!
- Biztos hogy nem mondod el senkinek? - szinte már suttogott.
- Nem.
- Hát... 33 éves. - néztem rá nagy szemekkel.
- 33? - kicsit feljebb emeltem a hangomat
- Shhh. Halkabban. Nem tudja senki sem csak te.
- Nyugi nem mondom el senkinek de 15 évvel idősebb nálad!
- Tudom, de ismersz.
- Igen, ismerlek. Na de most megyek mert ott hagytam Liamet és...
- Nem kell mentegetőznöd. Nektek is sok mindent meg kell beszélnetek... - kacsintott egye majd átmentem Liamhez aki az ágyon ült és a laptopjához beszélt.
- Hát Danivel tényleg szakítottunk és sajnálom. Ez már nem ment volna kettőnk között. - rám nézett és mosolyogni kezdett. - Hát asszem most megyek. Sziasztok Directionerek majd még beszélünk. - félre rakta a gépet és maga mellé ültetett.
- Mit mondott Harry? - rám emelte mogyoró barna szemeit amiben el tudok veszni és szokás szerint most is sikerült. Hogy lehet valakinek ilyen gyönyörű szeme?
- Hát téged ki fog nyírni!
- Ez most komoly? - csodálkozott és a szemeiben félelem jelent meg.
- De hogy is. Nem haragszik igazából ő sem szerelmes már belém mert egy másik lányt szeret.
- Értem, de ezt most megbánod. - egy huncut mosolyt eresztett felém majd elkezdett csikálni.
- Liam hagyd abba! - nevettem és már a könnyem is folyni kezdett. Már ott kötöttünk ki hogy rajtam feküdt és még mindig csikált. Egyszer csak abba hagyta és a szemembe nézett. Ismét elvesztem a szemeiben. Feje egyre közeledett az enyémhez majd a száját az enyémre tette. De egy pár másodperc múlva elváltunk egymástól.
- Most már nincs Harry?!
- Nincs. De akkor is Liam. Most szakítottunk mind a ketten. És...
- Emlékszel mikor a parkban találkoztunk?
- Igen.
- Én már azóta Szerelmes vagyok beléd de nem mertem elmondani és azt sem tudtam hogy Danivel mit tegyek. De Szeretlek.
- Én is de amiket 2 napja mondtál. Nehéz megbocsájtani...
- Értem.-lehajtotta a fejét és láttam hogy egy könnycsepp legördül az arcán. Talán ennyire megbánta volna? Akkor tényleg teljes szívéből szeret?
- Liam. Azt nem mondtam hogy meg sem tudom bocsátani... - egyből felnézett én pedig csak mosolyogni tudtam. Ismét megcsókolt és éreztem hogy tényleg teljes szívéből szeret. Kicsit eltoltam magamtól aminek nem nagyon örült.
- Én is szeretlek! - olyan nagy mosoly ült ki az arcára amit még soha életemben nem láttam. És most végre én is boldog voltam.

Ha tetszett--> Komizz