Writing is my life

~2. rész~ Szerelem első látásra?!                                                           

- Liam. Liam Payne vagyok! - nyújtotta felém a kezét.
- Én pedig Vanessza Darson! - tenyerébe csúsztattam kezemet majd letessékelt maga mellé.
- Szép neved van, és a kutyád is nagyon aranyos. - nézett rá Chesterre és simogatta. Nagyon megkedvelték egymást.
- Öh... Köszi és a tied is szép. - csoda hogy ennyit ki tudtam nyögni. - Már mint a neved. - de mit is gondolhatok. Hogy egy ilyen srácnak nincs barátnője. Biztos hogy van és ezek a szemek, haj és ez az egész ember már foglalt.
- Hány éves vagy? - zavarta meg a gondolkodásomat.
- 17, és te?
- Én 18 de augusztusban leszek 19. Itt laksz Londonban?
- Igen, innen egy 10 percre. - mutattam a park kifelé vezető útjára. - Te is itt laksz?
- Én is, de most költöztem ide egy fél éve a barátaimmal. 5- en lakunk egy házban. Előtte Wolwerhamptonban laktam a szüleimmel.- még millió kérdést tett fel és én örömmel válaszoltam rá. Elég sok mindenben hasonlítunk és nagyon jól össze barátkoztunk.
- Ne haragudj, de nekünk most mennünk kell mert már kezd sötétedni.
- Persze menjetek nem haragszom, de nem találkozhatnánk holnap? - kérdezte és nekem felcsillant a szemem. Talán még SICS barátnője? - Ha megadod a telefonszámod felhívlak és megbeszélhetjük... Tudom hogy még csak egyszer találkoztunk de... - nem folytatta. De mi az hogy meg adom-e.
- Persze. - lediktáltam neki ő meg csak pötyögte a számokat a telefonjába. Elköszöntünk és elindultam haza.
Mikor haza értem anyáék egyből kérdőre vontak.
- Hol voltál ilyen sokáig? - kérdezte apa a kanapéról miközben Chester kajáját csináltam.
- Hát a parkban Chester elszaladt és egy srácnál volt aztán beszélgettünk és BARÁTOK lettünk. - jó érzés volt a barátok szót kimondani végre van egy barátom. De vajon mikor fog fel hívni?
- Ohhhhh... értem!! - apa eresztett egy féloldalas mosolyt én pedig kezdtem elpirulni.
- Na jól van megyek aludni jó éjt. - felmentem lezuhanyoztam és megszólalt a telefonom.
- Halo. - vettem föl boldogan.
- Szia Nessz. - mondta Jake az unokatesóm.
- Szia!
- Hát hallom nem az én hívásomat vártad.
- Hát nem egészen. - elmeséltem neki az egész parkot és hogy már alig várom hogy hívjon.
- Na jól van most leteszem csak azt akartam megkérdezni hogy hogy vagy de látom boldog vagy. Na szia.
- Szia. - lefeküdtem de aludni nem tudtam. Egész végig Liam járt az agyamban. A barna szemei és a göndör haja nem tudom kiverni a fejemből. Éjféltájt elaludtam de még az álmomban is Liam járt. Reggel korán keltem és annak is Liam volt az oka. Vártam hogy mikor fog hívni. Észre sem vettem és már dél volt. ég mindig nem hívott.
- Vani gyere ebédelni! - kiabált fel anya az emeletre. Lefutottam de apa még fent volt. Hallottam valami zene szót de nem foglalkoztam vele.
- Vani telefont! - ordított apa. Az asztalnál már csak a por felhőmet lehetett látni és 2 másodperc alatt fent termettem. Kivettem apa kezéből és felvettem.
- Haló. - ziháltam.
- Szia. Vanessza?
- Szia Liam. Én vagyok de nyugodtan szólíts Nessznek. - mondtam, apa pedig vicces pofákat vágott. Bementem a szobámba és becsuktam az ajtót.
- Nessz, holnap ráérsz? Mert ha igen akkor eljöhetnél hozzánk és bemutatnálak a barátaimnak.
- Igen ráérek. De hol laktok? - a szívem majd kiugrott a helyéről.
- Elmegyek érted. Hol laktok? - elmondtam neki és még beszélgettünk egy kicsit.
- Na de most megyek ebédelni. Akkor holnap találkozunk. Szia.
- Szia Nessz és megyek 10-re. - letettem és ledőltem az ágyamra. Hirtelen éhes sem voltam. De azért lementem. Apa és anya ott ültek már az asztalnál.
- Ki volt az? - kíváncsiskodott apa.
- Holnap elmehetek az egyik barátomhoz?
- Van barátod? És ezt nekem miért nem mondtad de persze elmehetsz. - ebéd közben elmeséltem boldogan nekik Liamet, ők persze örömmel hallgatták. Boldogok voltak hogy van végre egy barátom. A délután hamar eltelt. El mentem fürdeni és aludni hogy minél hamarabb jöjjön már a holnap.

Itt az új rész 1 komi és 12 megtekintés után kövi:)))