Writing is my life

~20.rész~ Egy kis futás nem árt meg.

Sziasztok itt az új rész... Komizzatok :D
Másnap Liammel haza mentünk ahol a haragos szüleim vártak minket a kezükben egy újsággal.
- Vanessza Elena Darson, megmagyaráznád ezt! - ordított rám anya és mutatta felém az újságot ahol be van kötözve a kezem.
- Már megmagyaráztam elvágtam a kezemet a pohárral. - betessékeltem Liamet és leültünk a kanapéra ahol apu mérges szemével találkoztam.
- Akkor itt miért írnak olyat hogy vagdosod magad? - anya még mindig ordibált. Jobbnak láttam hogy ha elmondom nekik.
- Akkor jó ötletnek tűnt, de már megbántam... - el sírtam magam Liam pedig átölelt. A szüleimen is látszott hogy kezdenek megenyhülni.
- De miért? - láttam hogy anyának is könnybe lábadt a szeme.
- Azt mondták Liam meg fog halni. Én ezt nem bírta és kimentem inni de akkor lelöktem a poharat. Ott volt a sok szilánk, elkezdtem vágni a kezemet. Akkor ez tűnt a legjobb megoldásnak.
- Jobb lett volna ha akkor itthon maradsz.
- Itthon is megcsináltam volna. Biztos vagyok benne. De ha Lou nincs akkor... - nem folytattam. Még ott ültünk egy ideig szótlanul majd anya jött oda hozzám és szorosan átölelt.
- Ígérd meg hogy soha többet nem csinálsz ilyet?
- Megígérem. - mikor ezt már megbeszéltük anyáék elmentek dolgozni mi meg otthon maradtunk Ketten.
- Mit csináljunk? - kérdeztem.
- Nekem van egy ötletem. - kacsintott egyet és megcsókolt. Elfektetett a kanapén és már a nyakamat csókolgatta.
- Liam... - eltoltam magamtól.
- Bocsi de ismersz. Tudod hogy nem tudok ellenállni ha egy ilyen csinos lánnyal vagyok. - kacsintott egyet.
- Igen. Nem megyünk el fagyizni?
- De. - mikor oda értünk a fagyizóba egy csomó rajongó vett minket észre pedig nem is feltűnő hely.
- Van kedved itt állni vagy 2 órát? - kérdezte Liam.
- Hát ne sok, de miért?
- Na akkor futás. - megfogta a kezemet és futottunk. Nem tudom hova de futottunk. Végig egymás kezét fogtuk és elég gyorsak voltunk.
- Liam miért futunk és hova? - kérdeztem zihálva.
- Nézz hátra. - hátra néztem és vagy 100 lány futott utánunk. Szóval a rajongók elől futunk. Mikor már egy kicsit lehagytuk őket Liammel befutottunk egy ismerős utcába és bebújtunk egy kuka mögé. A sok lány tovább futott egyenesen mi meg csak ott nevettünk a kuka mögött. Ott voltunk egy ideig és csak aztán mertünk kijönni onnan.
- Ez vicces volt. - még mindig levegőért kapkodtam.
- Ja, nagyon. Ha már kb. huszadjára csinálod ezt akkor nem. De nem kell aggódnod lesz még ilyen. - mosolygott.
- Legalább edzésben tart. - ütögettem meg a hasát.
- Szóval szerinted dagi vagyok? - húzta föl a szemöldökét.
- Hát... Nem fog megártani ez a futás. - alig bírtam vissza fojtani a nevetést de abban a pillanatban megfogott és felkapott az ölébe.
- Tegyél le. 
- Nem.
- De tegyél le.
- Nem.
- Dagikám tegyél le.
- Dagikám? Ugye milyen csinos ez a kis kuka? - kérdezte és huncutul mosolygott.
- Ne léci Liam. - könyörögtem és kiskutya szemekkel néztem rá.
- Ilyennek ismersz. - végre valahára letett a földre.
- Nem. Aranyosnak és olyannak aki nem bánt senkit.
- Kivéve azt aki bántani mert téged mert azt kinyírom! - mondta komoly hangon majd elindultunk hozzánk. Mikor haza értünk találtam egy papírt amin ez állt. 
"Kicsim. Apának és nekem el kell utaznunk egy hétre. Kérd meg a fiúkat hogy had aludj náluk, vagy át jöhettek ide is csak maradjon épen a ház. Vigyázzatok magatokra és megyünk 1 hét múlva. Puszi"
- Egy hétig mienk a ház. - kijelentettem és lehuppantam ismét a kanapéra.

Aznap este Liam ott aludt nálunk.(Nem rosszra gondolni) Tv-t néztünk persze az is a Toy Story volt. Twitcamoztunk meg persze beszélgettünk. Reggel az a reggel 11 óra volt mikor fölébredtünk de akkor is csak azért mert a póstás rá volt ragadva csengőre. Én egy bő pólóba meg egy bugyiba Liam pedig egy boxerben lementünk és kinyitottuk az ajtót.
- Jó napot Vanessza a szülei itthon vannak.
- Sajnálom de egy hétig nem lesznek itthon. De amúgy miért?
- Csomagot hoztam de ehhez egy felnőtt aláírása kell.
- Liam írd alá.
- Elmúlt 18?
- Igen. - ezt már Liam mondta és aláírta. A póstás a kezébe nyomott egy kicsi dobozt majd elment. Engem nagyon gyötört a kíváncsiság mi lehet az.
- Liam szerinted mi lehet benne? - kérdeztem miközben a reggelinket csináltam ő pedig a pultnál ült és olvasta az az napi újságot.
- Nem tudom. - mondta unottan.
- Nézzük meg. - otthagytam a tojást és indultam a doboz felé. Erre Liam is felpattant megfogta a kezem és nem hagyta hogy tovább menjek.
- Nem nézzük meg. Nem neked jött ha nem a szüleidnek.
- Nem érdekel. - kiszedtem karomat az övéből és elkezdtem kibontani. Egy telefont találtam benne ráadásul egy Iphone 4-et.
- Ez lesz a szülinapi ajándékom?
- Nem tudom de ha az is akkor a szüleid ajándéka nem lesz meglepetés a számodra. - kinevetett és próbálta vissza csomagolni úgy ahogy volt.
- Na gyere reggelizni. - leültünk az asztalhoz és ettünk.
- Te ez most olyan mintha már évek óta együtt élnénk, nem?- mondta.
- Olyan, de arra még egy kicsit várni kell. - mikor végeztünk ismét megszólalt a csengő és megint ketten mentünk ajtót nyitni.
- Jó napot! Most költöztünk ide a szomszédba és gondoltunk átjövünk bemutatkozni. Én Diana vagyok ő pedig Rob.
- Jó napot én Vanessza ő pedig Liam. Jöjjenek be. - betessékeltem őket majd leültünk a kanapéra.
- Hány évesek vagytok? - kérdezte Diana.
- Én 19 Nessz pedig 18 lesz. - mondta Liam.
- És ilyen korán össze házasodtatok? - kérdezte Rob.
- Nem nem nem. Nem is élünk együtt csak Liam átugrott. - beszélgettünk még egy ideig majd elmentek.
- Ez fura volt.
- Ja. Ahhoz is kell még egy kis idő! - mondtam majd fölmentünk átöltözni és át a srácokhoz. Útközben még egy páran kértek autó grammot  és mondták hogy milyen szépek vagyunk együtt. Volt aki azt mondta hogy szép házas pár vagyunk ami nagyon fura volt. De úgy látszik ez egy ilyen nap.