Writing is my life

~1. rész~                                                        

Az első reggel Londonban. Nem a legjobb, utálom ezt a helyet. Nem akartam ide költözni. Állandóan esik az eső és soha nincs nap, Magyarországon bezzeg állandóan sütött. Kár ezért siránkozni. Egyedül amúgy sem maradhattam volna ott mert még csak 17 éves vagyok apunak meg itt van az új munkahelye úgy hogy nincs más választásom itt kell élnem. Kikeltem az ágyból, felöltöztem és lementem anyuékhoz. Anya épp a reggeli tojásos omlettet csinálta apa pedig szokás szerint az újsággal volt beburkolózva.
- Jó reggelt! - köszönt anyu. - Reggelit?
- Jó reggel, kérek. - elém rakott egy nagy tálat. Miután megettem elindult a szokásos reggeli kocogásomra de nem jutottam el túl sokáig mivel a nyakamba szakadt az eső. Csurom vizesen vágtam be az ajtót és csaptam be magam után.
- Utálom Angliát, utálom Londont. Elegem van abból hogy akárhova elindulok tuti hogy nem érek haza szárazon. - morogtam vagy inkább kiabáltam és apáék rám néztek. - Miért ide kellett áthelyezniük téged?
- Ne puffogj már. Menj átöltözni és majd később megint elmész futni az az eső meg majd csak eláll. - mondta apa és vissza tért az újságjához. Nem értem hogy hogyan tud ilyen nyugodt maradni. Én amolyan "utálok a fenekemen megülni,, típus vagyok. Bezzeg ő egész nap az újságot olvassa és csak a házban ül. Én viszont utálok bent ülni kivéve ha valaki van nálunk vagy éppen valaki lefoglal. Felmentem átöltözni ahol Chester hatalmas örömmel fogadott.

*Délután*

Nem akartam tovább otthon ülni és mivel az eső is elállt úgy döntöttem sétálni viszem Chesteert.
- Elviszem Chestert sétálni, majd jövök. - ordítottam és csak egy "ˇjó,, jött válaszul. Sok mindenről gondolkoztam és semmire nem találtam megoldást. Például arra hogy soha nem volt egyetlen barátom sem és talán itt sem lesz? Vajon mit csináltam otthon rosszul? Mindenki csak a dolgozatoknál volt a barátom akkor akartam mellém ülni de a szünetekben nem jött hozzám senki oda és ha én mentem mindig elmentek. Találtam egy gyönyörű parkot a házunk közelében. Gyönyörű volt de mikor nagyon elbambultam Chester hirtelen rántott egyet a pórázon és én meg elengedtem Futottam utána mint egy idióta.
- Chester állj meg. - ordítoztam utána az emberek meg csak néztek engem. Egy időre szem elől vesztettem majd egy fiúval láttam játszani. Közelebb mentem hozzájuk majd a srác felnézett.
- Szia! - köszönt és a szemembe nézett. Gyönyörű barna szemei vannak amikben el lehet veszni. Gyönyörű mogyoróbarna. Na meg az az enyhén göndör haja. Hahó Vanessza szólalj már meg.
- Sz- Szia!- több szó nem jött ki aztán eresztett egy nagy mosolyt.

Itt az első rész tudom hogy lapos lett de megpróbálom a következőt jobbra. 1 komi és 10 megtekintés és hozom a kövit :D